Akik régóta olvassák a történeteinket, azok tudhatják, hogy Soma legtöbbet az
írással küzdött.
A pedagógusok többsége azt az álláspontot képviseli az ilyen esetben, hogy sokat kell gyakorolni.
Nem elég a házi feladatnak feladott 2 sor betűt vetni, hanem bónuszként még vagy 5 sort célszerű leírnia a nebulónak.
Több pirospont, vagy elismerés ugyan nem jár érte, csupán tanító néni kedves biztatása, hogy "szebben írj!"
Igen, még szebben.
Hát ez a módszer kevés kódexíró szerzetest termelt volna a középkorban. És most sem lesznek gyöngybetűk azokból, melyek annyi, de annyi keservet okoznak a csúnyán író (esetleg diszgráfiás, vagy ennek határán járó) gyerekeknek.
Mert látom én, próbálja lassan, finoman kanyarintani, de a vége valahogy mindig macskakaparás lesz.
Ő határozottan kiállt amellett, hogy nem a gyerekeink gyengeségeire kell fókuszálnunk, hanem meg kell találnunk, melyek az erősségei. Ezekben kell segíteni őket, hogy kibontakozhassanak, és ezek a területek húzni fogják a gyengeségeiket is. Természetesen a képlet nem ennyire egyszerű, nyilván szükség van arra, hogy bölcsen árnyaljuk e gondolatot. Kis lépésekben én is
azon igyekeztem, hogy Soma írásképe szebbé váljék, de nem ez volt a fő célunk. Nem emlékeztettem folyton folyvást erre a gyengeségére.
A lehető legnagyobb mértékben redukáltuk az írást, hiszen néha sírva fakadt, ha egy ötsoros tollbamondást lediktáltam neki. Megcsinálta, helyesírási hibái már alig voltak, de kétségbeesett a feladat nagyságától.Pedig negyedikben öt sor...szinte semmi...mégis, utálta...
Megbeszéltük, hogy csak annyit kérek, ami tényleg a minimum, de ezt elvárom, hogy hiszti és sírás nélkül megcsinálja, mert ennyit muszáj. Ez az egyezségünk jól működött.
Persze magától soha egy sort sem írt le...
Helyette tanulta a kémiát, kísérletezett, és én hagytam. Hagytam erősödni abban, ami érdekelte, amivel szívesen foglalkozott, amiben napról napra érezte, hogy megy neki.
Mígnem karácsonykor merész ajándék érkezett számára.
A periódusos rendszeres pólója mellé egy igazi penna, igazi tintával!
Nagyon örült mindkettőnek!
Az első dolog, amit leírt vele:
Ma reggel pedig ezt találtam az asztalán:
Igen, belekezdett egy saját kémia füzetbe! Teljesen magától, mindenféle külső kényszer nélkül.
Estére persze szaporodtak a teleírt lapok. Csúnyának elég csúnya, erre a külalakra nem kap sehol ötöst, az biztos. Mégis azt érzem, ismét egy lépéssel közeledtünk a célhoz. :)