Magyar mesekönyvek

Szeretem a jó könyveket, és szeretem őket másokkal megosztani. Ezért lelkesen hordom magammal az legújabb olvasmányainkat babamama kluba is.

Az egyik anyuka viszont megjegyezte, hogy magyar szerző könyvét mikor hozom! A kérdéssel letaglózott, igaza van, hónapok óta nem ajánlottam egyet sem, és eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor Johanna olvasmánylistáját is pont emiatt kritizáltuk meg!

Én nagyon szeretem az ilyen kérdéseket, főleg, ha még egy kis éle is van, mert motivál! Először gyermekkönyvekkel foglalkozó blogokat kerestem, szép számmal vannak és nagyon jók. Ezzel a módszerrel azonban elkezdett kicsúszni a kezem közül a rengeteg könyv. A könyvhéten azonban ráakadtam a máris sokat vitatott kis listánkra! Amelyet megfelelő vezérfonalnak találtam.

Nyári projectnek kiváló:
Végigolvasgatom a listán szereplő könyveket {épp a 24. pihen mellettem}. Elmondom, hogy mit gondolok róla, a személyes véleményem, melynek fő szempontja: gyermekem kezébe fogom-e adni a könyvet?
Ha igen, marad a listán.
Ha nem, egy laza mozdulattal áthúzom és a megüresedett helyre elindulhat a vadászat, amelyhez ma a könyvtárban találtam egy segítséget: Navigátor, kortárs gyermekirodalmi lexikon.100+1 magyar szerző legjobb könyvei. Színes, gazdagon illusztrált, még nagyon újszagú kötet. Minden szerző két oldalt kap, az első szerepel a fényképe, rövid önéletrajz, könyvei, díjai, idézetek tőle, kritikák róla, a bal oldalon pedig részet a regényéből vagy válogatott versei.
Elsősorban gyermekek számára készült, véleményem szerint felsőtagozatos kortól, de megcáfolhattok. Számomra öröm lapozgatni, könyvespolcom által hívogatott könyvről van szó!

Olvasásra fel, elvégre senki sem mondta, hogy egy listának véget kell érnie az 50. tételnél!

Ezt a kisszéket haza akarta hozni:)

A 82. ünnepi könyvhét gyermek szemszögből #1.

Szegeden a szökőkút a legizgalmasabb, az amúgy könyvekért rajongó gyeremeket semmi sem tántoríthat el attól, hogy több kilómétert fusson Juhász Gyula sorai mellett, kacagva, amikor egy kis vízpermet hűti.

De egy színes kisszéknek, mosolygós könyvárúsnak, gyermekek számára asztalkára kitett mesekönyveknek, kaméleonkirakónak rendkívül tud örülni egy kifáradt kultúrlény.

Az eladónő megkérdezte, hogy ajánlhat-e valamit? Én pedig mosolyogva, nagy szemekkel néztem rá, ő vissza. Na? Vára, hogy akkor kérdezzek.
Homokszem a kommonikáció fogaskerekeiben, mert: olyan lelkesen kérdezett, hogy azt éreztem, hogy van a pazar mesekönyvek között valami extrapazar és ő maga is annyira lelkes, hogy muszáj beszélnie róla! És képzeljétek, nem tévedtem!

Pöttyet meglepődtem, amikor nekem is el kellett kezdenem játszani a könyvvel, de olyan jó, hogy rámotivált. Azóta magam is több barátunkkal végigmosolyogtam a következőt:

Hevré Tullet: Pötty könyv
Mi történik egy sárga pöttyel, ha megfogadod, megcselekszed a szerző utasításait, és kíváncsiságod vezérletével tovább lapozol?

A követkető pár link spoler!, tartalmaz olyan elemeket, amelyek szerintem roncsolják a könyvvel való találkozás felhőtlen játékba hívását. Szóval szerintem kunyizd el a könyvet valakitől, keresd meg a könyvtárban, szerezd meg, és kacagj.
Azért, ha nem akarsz ismeretlen vizekre evezni:
videó
Ízelítőnek, mindenki számára: http://tullet.free.fr/

Valamiért úgy érzem, hogy pöttyöket fogok rajzolgatni, szép színeseket, nyári melegben szikrázókat, gyümölcsösen édeseket.