Noé Bárkája karácsonyi party

Végre egy team alkalom, amikor nem szolgálunk, nem szolgálatot készítünk elő, nem felmerülő problémákat oldunk meg és még csak nem is színdarabot próbálunk. Egyszerűen most csak közösen együtt voltunk és mennyire jó volt.
Készítettünk karácsonyfát, mindenkinek körberajzoltunk a tenyerét, kivágtuk, és gyurmaragasztóval elhelyeztük a falon. Díszítettük is. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk bakeliten, és a lakás minden pontján beszélgetések folytak, valamint lelkesen pakoltuk magunkba azt a sok finomságot, ami az asztalon és a leterített vasalódeszkán várakozott.
Pásztorok, pásztorok, majd imádság után következett az ajándékozás, amolyan együtt örülünk, van időnk, komótosak és fergetegesen jókedvűek vagyunk módon. Az egyik eszmei koordinátort kértük meg, hogy tegyen javaslatot, milyen szempont alapján válasszuk ki az első ajándékozót. A legvilágosabb kezdte, azaz a tiszta szemű parasztfiú;). Ajándék átadás kommentálva, az ajándékozott megáldása és lelkes figyelés, hogy mit kapott az ajándékozott.
Nem is emlékszem, hogy mennyi ideig tartott az egész, de hogy rengeteget nevettünk, az biztos, ráadásul olyan jó és eltalált ajándékok voltak. Egyszerűen már azáltal is megajándékozottnak éreztem magam, hogy megnézhettem, hogy mit kapott a másik!
Majd jött a vacsora szabadon, cement kinézetű gombakrémleves {tényleg olyan, na de az íze, nyammi} és csirkehusval töltött vastag csőtészta, nyakonöntve spenótos paradicsommal. Elfogyott!
És koccintottunk, köszöntőt mondtunk egy leadott és megvédett szakdolgozatra{4}.
Este még az egyik lánykával megnéztük az Igazából szerelem című filmet, ami minden évben előkerült.
Valóban ünnep volt, nem csak vacsi, ajándékok etc.
Előreláthatólag nem csak egy év múlva lesz hasonló alkalom.

János kurzus egyik terméke

Örökzöld átköltése, hiába, szükség van a játékra. (animáció volt)

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van a menny kapuja, lépjetek be rajta!
Rajta, rajta, Jézus ott a gazda,
nyisd ki szíved ajtaját, hogy bejuthass rajta!

Holnaptól János

Hát akkor belecsapunk a lecsóba!
Sok-sok megbeszélés, ima, tanulás, felkészülés, előkészítés után holnap elindul a János kurzus. Már nagyon régóta várjuk, én személy szerint rajongok érte!
Bizalmam van benne, hogy áldásos lesz.
Valamennyit azért fogok jelentkezni a következő hét folyamán is, de lehet, hogy megint kimaradok egy kicsit, még nem tudom előre.

Mi meg így tanulunk 2.

Szentandrásos képzésről már írtam, most egy kis tanítófelkészítés, a jövő heti kurzusra.

Jelenleg ez történik a konyhánkban: Zsolt készül a jövőheti témáira, Bubu pedig tanítja, aki a kurzus igazgatója, azaz ő felel sok mindenért, a tanítók felkészítéséért is.
Szerintem cukik;)

Ötletelde: ez a "Mi meg így tanulunk" szöveg ritka béna lett, de ilyesmi bejegyzéseket még tervezek, nincs valami jobb ötletetek helyette?

Mi meg így tanulunk

(a csacsogó csajok csapatából ketten rejtőzködnek a képen)

A Noé Bárkája team tanítóképzést szervezett magának, hiszen hiába tartunk egyre több kurzust, szerzünk újabb és újabb tapasztalatokat, bizony, mindig van még mit tanulni, rendszerezni, gyakorolni. És az sem mellékes, hogy a szolgálatok és a havi team imák mellett, most alkalmunk nyílt egy egész hétvégét együtt tölteni.
Ezt a képzést pár hónapja Pesten tartották, meghirdetve, de sajnos közülünk senki sem tudott elmenni. Bubu olyan lelkesedéssel jött haza, hogy milyen jó volt, hogy neki is milyen sok minden összeállt, hogy milyen jók a gyakorlatok, így nem bírtuk ki, megkértük, szánjon ránk egy hétvégét, tartsa meg nekünk is.
Vele együtt nyolcan jöttünk össze az egyik közitársunk otthonában, mindenki hozott valami ennivalót, így se helyszín, se kajaköltségünk nem volt. És szombat reggel belecsaptunk a lecsóba (a meséből meg részletet néztünk szemléltetésnek;)). Ima, elmélet, gyakorlat, elmélet, gyakorlat, este haza, legfontosabb tanítás, mise, elmélet, gyakorlat, zárás. Végülis ennyi volt az egész. Két nagymama biztosította még a hétvége sikerét, egyik anyósom, aki Bernátra vigyázott, másik a közitársunk nagymamája, aki épp nála töltötte a hétvégét és az összehordott ennivalókból szendvicseket, fincsi főtt ebédet gyártott nekünk.

(Szegény Bubu estére kifeküdt)

És hogy miért volt frenetikus az egész hétvége, mert tényleg rengeteg újat hallottunk, sok mindent eddig is tudtunk, de jó volt, hogy amit eddig húsz mondatba hallottunk, azt most egy mondattal is meg tudjuk fogalmazni. És ami a legeslegjobb volt, az az, hogy rengeteg gyakorlásra volt lehetőségünk, mindent kipróbálhattunk és olyan is volt, amikor egy egy feladatot kétszer, sőt háromszor is megcsináltunk és leesett az állunk, hogy öt percen belül egy tanítón hogyan mehet végig ekkora fejlődés.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteget nevettünk, hatalmas beszélgetéseket csaptunk a szünetekben. Őszre nem szervezzük meg a következő alkalmat, mert akkor össznépi szentandrisos találkozóra megyünk, de egy év múlva garantáltan vár ránk egy újabb hétvége;)

JÁTÉK
Feladat: az utolsó két képen megjelenik három bibliai szereplő, megszemélyesítőik: Ildi, Bubu és Zsolt. Július 1. éjfélig lehet tippelni, hogy ki kicsoda.
A helyes válasz kommentelői között pedig egy Messiás poszter kerül kisorsolásra. Egy szereplőre több tipp mehet (azért max 3;)).
Egy helyes válasz esetén egyszer, kettőnél kétszer, háromnál háromszor kerül a neved a kalapba!

Egész évben Emmausz

Nyolc alkalommal, nyolc hónapon keresztül tartottunk két Emmausz kurzust a szegedi Tátra téri plébánián. Így ezen évben összesen háromszor tartottuk meg a kurzust és annyira jó, hogy még jobban megszerettük és nem besokalltunk tőle;)
Nade Isten Igéjéről szól, hogy is lehetne besokallni tőle, mindig tudott még nekünk is újat mondani, minden tanításra készülés közben találtunk még valamit, ami még mélyebbre ment!
A résztvevők fantasztikusak voltak, igazi plébániai csapat, kreatívak, figyelmesek!
Számomra hatalmas élmény volt az egész és nagyon várom már a következő "évadot", amelyben Jézus, a négy evangéliumban kurzus szerepel!
További képek a plébánia honlapján, a galériában (négy adag is van).

Nem veszek én el

Nem kell örülni, nem vesztem el!
Tény, hogy sokkal kevesebbet ülök kép előtt, mint az elmúlt sok sok hónapban. A fórumabbahagyás döbbenetes áldásokkal, jár, főleg, hogy esténként nem gubbasztok itt, hanem az ágyban olvasok. A napi két-három óra olvasás is kezdi meghozni gyümölcseit, bár sok új problémát vet fel: állandóan új könyveket kell szerzeni! Még jó, hogy Szeged könyvtárkínálata szinte kifogyhatatlan, és kaptam is, rendeltünk is új könyveket, talán még nem kell aggódni!
Elkezdem újra komolyabban naplót vezetni, ami máris megoldott egy általam átláthatatlan problémát. És hogy jobban rendszerezem a napi tennivalóimat, minthogy naplózva végiggondolom, sokkal lazább az élet.
Egy héti Emmausz kurzusra készültünk, keményen és szegedi team ima is volt, ezért majd minden esténket házon kívül töltöttük. Izgi hét volt, komoly tanulással, felkészüléssel, de nagyon megérte. Az Úr cselekedett, először bennünk, hogy alkalmasak legyünk, majd elintézte, hogy legyen elég résztvevő így nem maradt el a kurzus, mert már sajnos erre is volt példa. Összehozta, hogy pont olyan emberek jöjjenek, akiknek tényleg szól ez a hétvége és megdöbbentő nyugodtságban, imádságban, vidáman telt a hétvége. Természetesen jól elfáradtunk.

És igen, szokás szerint elment a maradék eszem is. Az egyik könyvtáros évfolyamtársnőm szólt, hogy idén egy másik társunkkal együtt leadják a szakdogát és elmennek államvizsgázni. Hát ha már ők is mennek, nekem se kellene kimaradni a buliból. Február utolsó munkanapjáig húztam a jelentkezési lap leadását, mondván hátha közbejön valami, de sikeresen leadtam, sőt egy másik barátnőmmel álltam sorba, külön jó élmény volt.
Március elsejével pedig elővettem az akkor 23 oldalas szakdolgozatom, ami a mai napon már 33 oldal. A napi foglalkozzunk a szakdogával penzum egy órahossza, mégpedig Bernát alvásidejében, hogy ne a család terhére írkáljam és inkább fel se tűnjön senkinek, hogy anya újabb szórakozást talált ki. Ehhez képest végképp jónak mondható a haladás.
Tegnap este azt is hozzátettem, hogy ha ezen a héten meglesz 35 oldal, akkor nem csak április elsejével kezdem el a magyarosat is befejezni, ami már megvan 40 oldal, de illene egy kicsit gatyába rázni.
Azt nem mondom, hogy majd kiderült, hogy mire lesz elég a lelkesedés, mert egyáltalán nem vagyok lelkes, nagyon jó, hogy az Úr adta ezt a napi egy órás ötletet, mert nem tudom, hogy enélkül hogyan nyitnám fel minden nap a gépet. Ami még döbbenetes az az, hogy minden akadályozó tényezőt, időrabló elfoglaltságot elvett tőlem az elmúlt hónapokban, most nincs kedvem kreatívkodni, még hímezni sem, nincs kedvem neten böngészni, és valahogy még a takarítás is úgy halad, hogy délutánra már alig van dolgom (csak jönne már a jó idő, hogy ne kelljen itthon kuksolni, vagyis hogy ne csak fél óra legyen a séta).

Hát ez van most velem/velünk képek nélkül. És lassan veszem majd a fáradtságot és megint nekiállok rendszeresen fényképezni.

Pocak jól van, már kevesebb van hátra, mint előttem. Ahogy az Úr megmondta az elején, kisfiú, bár az emberek akkor is az ultrahangnak hiszen, előtte nem vették komolyan, mikor mondtam, hogy fiú. Talán én se voltam elég határozott a kijelentés közben, jó lenne nekem is jobban hinni az Úr Szavának!
Szóval a fiú sokat mocorog, szinte állandóan, tanítás közben volt, hogy teljesen kizökkentett, mert a mondat közepén kezdett el randalírozni, én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok:)
Bernát kopog neki és mondja, hogy kukucs. Valamint denevér hangon visít neki, soha sem szokott így vinnyogni, biztos emlékszik rá, hogy a magas hangokat bent jobban lehet hallani;)

Vizitek hete

A múlt hét folyamán mindenkit végigjártam, akinek a várandóssághoz köze van: doki, védőnő, terhestanácsadó, vérvétel.
A legjobb az egészben az, hogy mindenhol mindenki nyugodt, jókedvű volt, így semmi kifogásom azellen, hogy legközelebb is menni kell. Egy dolgot furcsállok csak, de ez nem új keletű és semmi köze az intézményesített terhesgondozás rendszeréhez. A váróban mindenki látványosan unatkozik, ha teheti panaszos hangon a melletteülő tudtára is adja a nagy igazságot: hihetetlen, hogy mindenhol ennyit kell várni. Tény, hogy mindenhol minimum fél órát ücsörögtem a váróban, ami inkább az egy órához közelített, de az is tény, hogy ki is végeztem a Nárnia Krónikájának negyedik köteté. És az is tény, hogy rajtam kívül senki más nem olvasott, még egy pletykalapot sem. Cserébe engem majd leszúrtak a tekintetükkel, amikor felcsaptam a könyvet, amikor egy két részen elnevettem magam, a reakciójuk következtében akár úgy is érezhettem volna, most valami szakrális esemény ment gallyra halk mosolygásom árán.
Végülis, engem mit zavar, a lényeg, hogy a kiskönyv mellé mindig el kell tenni egy nagyobbat!

A vizitelés nem csak a várandósság körül forgott, mert mind a két szegedkörnyéki otthonoktató családnál is jártunk a héten. Csuda jó volt mind a két látogatás, az lenne a legideálisabb, ha minden héten tudnánk találkozni, de ez valószínűleg vágy marad még egy ideig.

Hétvégén pedig a Szentlélek vizitelt a Fülöp kurzuson, amit Tátra téren tartottunk, ha szabad ilyen szófordulattal élni. Csuda jó napok voltak, két témát tanítottam, fejlődtünk a szolgálócsapatban, fejlődtek a résztvevők és bátran merem állítani, hogy barátságok születtek, pedig én ezzel a barát fogalommal fukarul szoktam bánni!

Hazaérkezés óta pedig csak olvasok és olvasok, még jó, hogy a Polgár családról csak két könyv jelent meg;)

Idén is elköteleződtünk

Ma volt az évenkénti elköteleződésünk a SzentAndrás szegedi team-jében, azaz a Noé Bárkájában. Nagyon jól sikerült alkalom volt, komoly, ünnepélyes és vidám.

Először Máté evangéliumából olvastuk el a 10. fejezetet. majd dicsőítettünk, beszélgettünk, mi volt idén, mit tervezünk a jövőre nézve, hol is a helyünk, mihez hogyan viszonyulunk. És itt jött egy éles téma, hogyan is viszonyulunk egymáshoz, mert mint minden közösségben itt is tudjuk, hogy mi az a testvére feddés és hogyan kell működni, sokszor viszont úgy viselkedünk, mintha egészen más lenne Isten Igéjében, és természetesen mint minden jó közösségben, itt se voltunk minden esetben irgalmasok egymáshoz.
Éppen ezért kötöttünk egy szerződést: Megnemtámadási és védelmi szövetség.
Azaz, ha a másikkal valami bajon van, akkor neki és csak neki mondom el, nem a férjemnek, nem a barátnőmnek, nem a többieknek. Nem lázongunk egymás ellen, nincs olyan, hogy ezzel vagy azzal a szolgáló testvérrel nem dolgozok együtt. Nem támadom senki jóhírét, sőőt, ha valaki ezt tenné, akkor kiállok a testvérem mellett, nem hallgatom az elítélését, a rágalmazását!
Soha ennyire biztonságban nem éreztem magam testvérek között, mint ma este! És a legjobb, ez ebben a társaságban tartós lesz.Miután erre mindenki rábólintott, sőőt, lelkesen üdvözölte, megtörtént az elköteleződés. Vállalva, hogy szolgálunk a következő évben és olyanok leszünk, mint Szent András apostol, aki példát adott nekünk:
- Jézushoz vezetni az embereket
- evangelizátorokat nevelni az Egyház számára
- örülni a "Pétereknek", akik már jobban szeretik, szolgálják, hirdetik az Urat, mint én.

Mondjátok majd fivéreiteknek: "Én népem!" és nővéreiteknek "Van irgalom!". Oz 2,3

A Találkozón találkoztunk

Szent Andrásos asztalt üzemeltettünk a Budapesten megrendezett Országos Karizmatikus találkozón.

Információn, könyveken és cd-en kívül kínáltunk még egy érdekességet:
Első fotó a Mesterrel!
A saját fényképét mindenki meg fogja majd kapni, vélhetőleg a jövő hét folyamán.
Ezek a tények, de miért is volt annyira jó ez a szombati nap?
Mert vagy ötven ember ugrott a nyakunkba, mert bármerre néztünk, mindig láttunk valakit, akinek lehet integetni.
Mert ha nem is azonnal, de egy kis segítséggel vagy tíz perc elteltével garantáltan rájöttünk, hogy ki is az illető, akinek annyira örültünk, de nem ugrott be elsőnek, hogy honnan ismerjük.
Mert augusztus óta új szerelmek születtek, párok alakultak és voltak olyan párok, akik immár jegyesek és voltak olyan házasok, amelyek újra vagy épp most először kisbabát várnak.
Mert vannak még őrültek, rajtunk kívül is, a SzentAndráson kívül is, akikkel közös a szemléketünk, akikkel bízunk benne, hogy a jövőben sokat fogunk együtt dolgozni.
Mert a Lélek nem csak a sportpálya részen dolgozott, hanem kinn a folyósón is, mert mindez a szeretet nem valósul meg akárhol, csak ahol a Lélek fúj. Márpedig Ő ott fúj, ahol akar, és itt akart!
Sajnálom, hogy nem tudom szavakba önteni az egész napot, hogy nem tudom leírni az érzést, hogy milyen hónapok óta nem látott ismerősökkel beszélgetni, mintha csak tegnap találkoztunk volna. Hogy milyen remek Titusszal fokhagymás kenyérlángost falatozva ránk váró feladatokról, egyre jobb ötletekről beszélgetni.Bízom benne, hogy az éppen most szolgáló teamről készült fénykép megmutat valamit, hogy mit is éltünk át. Ez a kép már a nap végén készült, de szerintem ha valaki megkérdezte volna, hogy elkezdenénk-e elölről, azonnal újra felállítottuk volna a mi kis standunkat!

Hétvégi Fülöp

A korábbi megszokott meghatódásokkal ellentétben ezen a Fülöp kurzuson sehol sem pityeregtem. Mindez nem azt jelenti, hogy nem volt olyan rész, amely mélyebbre talált volna, mint korábban.

Bubu azt mondta egyszer, hogy azért jó tartani a kurzusokat, mert az embert előbb utóbb megérti, hogy miről is szól. Mert mindig van újabb és újabb rész, ami eljut a fejünkig vagy a szívünkig (végre).
Első témámban nem igazán brillíroztam, de borzalmas se volt. Másodikban már otthonosabban mozogtam, tény, hogy sikerült pár percre sötétséget eredményezni a fejekben.
Hétvége tanúságai: evangelizálni fantasztikus. Nincs jobb, mint örömmel hirdetni az örömhírt, megélni a közösséget azokkal, akikkel szolgálok és akik felé szolgálunk. Megtérést látni, Isten eszközének lenni, csuda nagyot imádkozni.
Amit én megtapasztalta: a megtérés az nem a viselkedés megváltozása, hanem a gondolkodásé. Ez eddig is tiszta volt, de az, hogy nem kirohanással és hisztivel reagálta egy olyan helyzetre, amire máskor minimum hangosan durrogni és pufogni kezdtem volna, majd otthagyok mindent és látványosan kivonulok, ráadásul még utána is belerúgok mindenkibe, akit érek. Tehát mindezen borzalmakat elkerülve, minden nagyobb önkontroll gyakorlása nélkül tiszta fejjel folytattam az épp aktuális szolgálatot (épp imádkoztunk a résztvevőkért).
Amire, mint tanító fokozottan odafigyeltem: egyszerűen beszéljek, egyszerű szavakkal, egyszerű emberként.
A következő kurzusos evangelizáció után ismét beszámolok:)
Az Aharaj közi, mint szolgálók (egy tagunk sajna nem volt itt).

Ami rám vár a héten

Az egész őszi szünet kurzusokra való felkészülés lesz, pontosabban a második felében már a kurzusokon leszünk.
Csütörtök este jön a hétről-hétre János kurzus, amelynek lassan elérünk a közepére. Én nagyon élvezem, nagyon jó az egész csapat és azt tapasztaljuk, hogy megéri így tartani ezt a kurzust, néha még azt is érezzük, hogy jobb, mint egy hét alatt "lenyomni".
Pénteken Fülöp kurzus lesz a Tátra téri plébánián. Ez az a kurzus, amit még mindig elég nehéznek érzek, pedig már negyedik alkalommal leszek benne a szolgáló teamben, jó, majd a negyvenedik után talán nem találom nehéznek, vagy akkor csak igazán, mert tényleg megértem;)
Az a legjobb ezekben a lelkigyakorlatokban, hogy Isten mindig tartogat számunkra valami újat, valami jót. Képes arra, hogy az emberek által legelcsépeltebb igehellyel is kupánvágjon és meglepjen.
Amikor én voltam Fülöp kurzuson, akkor végigpörögtem az egészet, valahogy nem pityeregtem, ami szokásom. Viszont amióta tartom is, alkalomról alkalomra meghatódom valahol, mindig máshol. Kíváncsi vagyok, most melyik rész fog következni:)

A fényképeken gyapjúfonalak láthatóak, amelyek Istennek hála nem a hétre várnak rám, meg is zakkannék, ha most azonnal meg kellene kötnöm mindazt, amit tervezek belőlük. Bár az is előfordulhat, hogy pont azért fogok megzakkanni, mert most nincs időm kötni.
A fehér előgyapjúból nekem lesz sapi és sálként funkciónáló nem sál.
A festettből fogalmam sincs, hogy mi lesz, de akármit is csinálok vele, nem tudom elrontani, annyira gyönyörű a színe. Fel is tekertem az egészet, mert egyszerűen muszáj volt fogdosni, nem bírtam simán elrakni a fiókba.
A barna és a narancssárga színek Bernát ruhatárát erősítik. Eddig is elég sok ruhája pompázik ezekben a színekbe, ezért is jutottak ezek eszembe, amikor egy nadrág, kiskabát kötésmintát találtam. Őszre akartam neki elkészíteni, de hamarabb nem tudtam fonalat rendelni.

Napról napra hímzés is halad, bár bontogatom is rendszeresen, ebbe nem szeretnék hibát hagyni.

Újdonságok tárháza

Szerintem már korábban is írtam róla, de legalábbis tettem rá célzást, hogy Zsolttal együtt a Szent András Evangelizációs Iskolában szolgálunk.
Én 2005-ben voltam először kurzuson, majd miután befejeztem pozsonyi tartózkodásomat, elkötelezett munkatárs lett belőlem. Azóta több kurzuson aktivoskodtam, hétvégésen, egy hetesen egyaránt.
Most valami újat csinálunk, amit a mexikóiak már régen elkezdtek, de nekünk se tapasztalatunk, se lehetőségünk nem volt eddig kipróbálni: János kurzust* tartunk egy közösségnek hétről hétre, azaz az egy hétig tartó kurzust három órás blokkokra osztottuk fel és három hónapon keresztül minden közösségi alkalmukon haladunk tovább. Jó kis tapasztalat gyűjtés lesz.
Tegnap volt az első alkalom, 16 résztvevővel, négy gyerekkel (kettő team, kettő résztvevői oldalról; ránk a team szó vonatkozik, sajna nem találtunk rá még megfelelő fordítást, akinek van jó ötlete, várjuk). Este tízig tartott, bennem nagyon jó érzések maradtak ez egésszel kapcsolatban.
A bevezető tanításon elhangzott egy mondat, pontosabban felhívás, amely engem is szíven talált. Ezt a három hónapot most adjuk oda Jézusnak, hogy tanuljunk tőle igaz tanítványnak lenni. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott: ebben a három hónapban tegyünk félre minden más olvasnivalót, csak a Szentírás maradjon meg, kezdjük az evangéliumokkal.
Egy csapat vagyunk a résztvevőkkel, attól, hogy valami neki hangzik el, ránk is vonatkozik. Annak ellenére, hogy nem írtam róla, azért mostanában is elolvasok hetente/két hetente egy könyvet, de most félre fogom tenni és csak Isten Igéjét fogom olvasni!
Még nem fogalmaztam meg magam számára a pontos szabályokat, mert ha könyvet olvasok, abba nagyon beleélem magam és hat rendesen, de ha a neten újságot olvasok, akkor az is, hiszen a gondolataim akörül is elkezdenek forogni, ha blogot olvasok, akkor oda is fordulok.
Szóval még ki kell, hogy kristályosodjon bennem az egész, de azt hiszem a hírek követéséről nagyon könnyen le tudok mondani, a blogokról azért nehezebben, de majd korlátozásokat vezetek be.
Majd egy másik szolgálatunk is lesz még ebben a félévben, amit pár héten belül kezdünk.

* Egy korábbi meghívóról pár szó eme kurzusról:

Ez a megkerülhetetlen kurzus,
mert evangelizátorok és apostolok csak tanítványokból lesznek.

A kurzus célja, hogy a Jézus tanítványaivá váljunk: olyanokká, akik mindenben hozzá, a Mesterhez akarnak hasonulni: úgy gondolkodni, mint Ő; úgy hinni, mint Ő; úgy megbocsátani, mint Ő; úgy imádkozni, mint Ő, úgy evangelizálni, mint Ő, úgy szeretni, mint Ő; úgy élni, mint Ő, úgy halni, mint Ő.

Az a legnagyobb megtiszteltetés, ha Jézus meghív tanítványának. Mi nem választhatjuk őt, csak Ő szemelhet ki engem. Kiszemel – és ha mi mindennél előbbre tartom az Ő meghívását, vagyis egyetlen Mesterem lesz – tanít engem. Nem tanokra oktat, hanem élni tanít: vele együtt élünk, hogy olyan bensőséges kapcsolatban legyünk vele, mint a kedvelt tanítványa, János, aki keblére hajthatta fejét. Végül megmossa a lábunkat, hogy tanítványának pecsételjen el.

A kurzus feltárja, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk-e, vagy csupán tetteinek egyszerű csodálói.

A kurzus az iskola „szíve”, mert megtanít arra, hogyan LEGYEN a tanítvány a Mestere lábai előtt. hogy később ugyanazt TEGYE, mint Ő.

A kurzus a tanú és az evangelizátor közötti kikerülhetetlen lépés: a tanítványság iskolája. Olyanokat várunk, akik már Jézus feltámadásának tanúi: akik hisznek benne és megtértek hozzá.

• A kurzus témáiból:
• Jézus lelkipásztori terve;
• A Mester és a tanítvány kapcsolata;
• Jézus tanítási módjai;
• Egy nap Jézussal;
• A tanítvány hat kapcsolata;
• Jézus módszertana;
• A mi küldetésünk...

Igehely:

„Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a Mestere.”
Lk 6,40

Damaszkusz

Angelia Chinese és José H. Prado Flores két kurzussal felszerelkezve érkezett meg Pannonhalmára. Az egyiket már az öregek ismerték (Pünkösd), de a másik mindannyiunk számára új volt.

Először a Damaszkusz kurzust tartották meg.
A helynév mindenkinek ismerős és a hozzákapcsolódó események is elég híresek. Saul a keresztények elleni paranccsal Damaszkuszba indul, de Jézus megszólítja, melynek következétében földre esik és megvakul. Damaszkuszba viszik, ahol Ananiás imádkozik érte, majd tanítani kezdi. Saulból Pál lesz és minden idők egyik legnagyobb evangelizátora.
A kurzus apropója is természetesen ez a fordulat: hogyan lesz a farizeusból Jézus emberek, azaz hogyan lehetünk ó emberből új emberré. Sok szófordulatot lehet még mondani erre a változásra, de szerintem ennyi bőven elegendő.
XIV. Benedek katekézise, amit 2008. november 19-én adtak ki, de a hivatalos magyar fordítása még nincs meg, a következőket mondja:
"A damaszkuszi megvilágosodás gyökeresen megváltoztatta az életét: minden eredményét, melyet feddhetetlen vallási karrierje során szerzett, "szemétnek" tekintett krisztus Jézus fönséges ismeretéhez képest (vö. Fil 3,8). A Filippiekhez írt levél megható tanúságtétele arról, hogy Pál hogyan tért át a Törvényen alapuló megigazulásról a Krisztusba vetett hitre épülő megigazulásra."
Pál élete végén a börtönben ül: Nekem az élet Krisztus és a halál nyereség.
A kurzuson láthattuk Pált a börtönben és előttünk ült egy farizeus. Mindkettőt szemlélhettük és hallgathattuk is.
Írhatnék arról, hogy mibennünk, hogy a résztvevőkben milyen változások mentek végbe, de ennél sokkal érdekesebb és hitelesebb, hogy bennem, énbennem mik zajlottak le.
Sikeresen elengedtem néhány ágat, amelybe eddig kapaszkodtam: olyan viselkedési formák, amellyel az a célom hogy felhívjam magamra a figyelmet, esetleg mások szimpátiáját kivívni, beleszólni mindenbe, mások kioktatása.
Ezek így felsorolva elég szárazak és természetesen mind valós eseményen alapul, mindhez lehetne egy vagy inkább több történet is elmesélni. Nekem is megváltoztak a cselekedeteim, de nem azért mert máshogy akarok cselekedni vagy mert visszafogom magam vagy nagy lett az önuralmam. Már nem vagyok farizeus, hogy így gondolkodjam, megtértem Jézushoz, és mindaz eredményezi ezt a változást, amit Ő cselekszik bennem!
Pálnak gyökeresen megváltoztak a fogalmai: Istenről, bűnről, Jézusról, a megváltásról, a saját reakcióiról és cselekedeteiről, valamint a közösségről. És ami a legszebb, hogy mindez egyszerre történt, hogy egyik változás indukálja a másikat, mert mindezek nem különálló egységeket alkotnak.
És ami a legszebb, ha Isten ezt megtudta cselekedni egy keresztényeket üldöző farizeus lelkében, akkor képes arra is, hogy bennem is véghezvigye.
Rengeteget jegyzeteltem és van egy könyv is, ami ehhez a kurzushoz kapcsolódik, még nem olvastam el, de idővel majd beszámolok róla.

Kicsi beszámoló

Inkább fényképes, de azért folyamatosan írok majd a képekhez.
A két kurzusról részletesebben majd később, mert még egyenlőre a papírnaplómba írkálom a gondolataim.
Bernáttal a teremben, szerintem már a Pünkösd kurzus alatt. A képet Gabesz készítette.
Egy kép apáról és a videós fotós társáról. Egész héten ezen az asztalon álltak és szolgáltak rendületlenül. Jó meleg volt ám:) Szegényeket néha nagyon sajnáltam, utólag már tudjuk,: el kellett volna vinni a bárszéket itthonról, de legalább megtanultuk és legközelebb okosabbak leszünk.
Bernát sokszor elaludt, az esetek döntő többségében akkor, amikor itthon is szokott. Ügyes volt, mindig aludt legalább két órát, főleg a kezemben. Előfordult, hogy a Titusz óvodában aludt el, akkor valamelyik óvónő lehozta nekünk. Ezen a képen épp Bartha Angélával bazsajgunk.
Nem fájt a torkom, hanem a nem team tagok, de szolgálók ilyen takonykendőt hordtak. Természetesen sportot űztünk abból, hogy ki tudja frappánsabb helyen hordani. Az már igazi teljesítménynek minősült, hogy valaki úgy tudta viselni, hogy ment a ruhájához, természetesen tehetségesek vagyunk:)

Imádkoztunk a papjainkért, öten voltak jelen a kurzusokon: két plébános, egy bencés, egy domonkos és egy ferences. Volt, hogy két órás is volt egy szentmise, egyszerűen fantasztikus volt. Titusz (bencés, a gimi igazgatója) olyan jókat mesélt, tanított, prédikált. Én rengeteget tanultam tőle, mindig eltalálta a fejem és a szívem is.
Uccsó képen, Titusz közösségéből két fiatal. Róluk egyszerűen csak annyit, hogy nagyon tehetségesek.

327 és egy kis napfény valamit hétvégi Fülöp

Helyére került egy újabb polcdarab és a február óta dobozban élő könyvek is, 327-en telepedtek fel eddig a plafonra. Csudamód örülünk neki!

Zsolt talált egy érdekes élménybeszámolót a neten, eddig négy részét lehet olvasni, de még lesznek újabbak.
http://logout.hu/blog/sheratan/index.html
Már ott tartunk, hogy mindig megnézzük, fenn van-e már az újabb rész:) Tetszik, ahogy a srác leírja az élményeit, a látottakat és nagyon jók a fényképek.
Hétvégén Mindszenten voltunk Fülöp kurzust tartottunk, Zsolt koordinált, én pedig két témát tanítottam. Négyen alkottuk a teamot, ebből hármat képeztünk, na jó, engem is:) Ilyen jó kurzuson még soha sem voltam, nagyon megszerettem a résztvevőket és ugráltam a boldogságtól, amikor láttam, hogy mennyire szereti őket Isten és hogy innentől kezdve ezt már ők is el tudják fogadni. Az utolsó témába pedig mindenkinek lett helye egy közösségben. Igazi barátokra találtunk, sajnos csak decemberbe tudunk nekik megint kurzust vinni, mert a nagy nyári szeminárium most eléggé leköt mindenkit és addig még lesz egy Evangélium 7 fiatalja és egy János kurzus is. Bízom benne, hogy ezen a plébánián el fog indulni az igazi evangelizátor képzés.

2009. jan.6. Blogtérre tétetik

Jézus kurzus lesz Szegeden!

Jézust megismerni az élet.

De milyen is volt az a Jézus, aki köztünk járt? Sokan mondanak sokfélét, ostobaságokat is, de van négy barát, akik jól isme­rik Őt és akik be tudják ne­künk mutatni. Ez a kurzus azért van, hogy megismerjük ezt a négy embert és hogy barátainkká legyenek: Márk, Máté, Lukács és a külön utakon járó János.

Mert ha megismerjük őket, akkor ők megismertetik velünk az ő Jézusukat. Bennük meg lehet bízni, már sokakat vittek el Jézushoz, és azok meggyógyultak.

"Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete."
(Mk 1,1)

"Amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni."
(Lk 1,3-4)

„Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.”
(Mt 4,23)

„Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen”
(Jn 20,31)