Házasság Hete 2011 - "nagy nevek és nagy családok"

Néha megéri egy kicsit panaszkodni, és érdemes megválasztani a helyet erre a panaszra. A legutóbbi bejegyzésemben pampogtam, hogy sajnos nincs gyerekvigyázás. Barátnőm figyelmeztetett, hogy de, a csütörtöki programon van! Többfajta plakát, szóróanyag készült, amit én megkaptam, arra nem volt ráírva, ennyi legyen mentségem. Amint megkaptam az új információt, közzé is tettem, és Isten máris küldte áldását, már a gyermekvigyázással is.
Meg se néztem, hogy pontosan melyik program lesz, mert tudtam, hogy a gondosan megtervezett hét bármely eseménye megéri, hogy meghallgassuk.
És nem csalódtunk, nagyon nem. Csodálatos este van mögöttünk. Sajnos Zsolt nem tudott jönni, mert fotózott, ezért is volt külön nagy ajándék a gyerekvigyázás.

Megérkeztünk a Móra Múzeumba, még Kaleb is a gyerekkuckóban maradt egy ideig, ahol az egyik szomszédunk is szolgálatot teljesített. Bernát nagyon jól bírta, még alkotott is, amikor felértem, a színvilágáról egyből megismertem, hogy melyik kis remekművet kell hazahoznunk. Kaleb rövidebb ideig bírta a zajt és a meleget, így hamar az előadáson kötött ki, ahol Kondé Lajos atya lelkesen szórakoztatta, mindeközben csucsogósra áztatta az ingem, majd a könyves néni is megszeretgette és egy fiatal lányka is sétálgatott vele.

Áldás volt a sok sok ismerős, akit megpillanthattam, akikkel beszélhettem. Ott volt az újszülöttekkel foglalkozó doktornő is, aki megismert minket, tény, hogy már a kórházban is jókat beszélgettünk, és ő is odajött hozzánk, én kezdtem kiugrani a bőrömből.

És fecsegek itt összevissza, a lényegről pedig szót sem ejtek, de azt se felejtsük, hogy amikor a hívők közössége egy helyen van, ott nem csak az elhangzott szavak az értékesek!
A nagy nevek:
Dr Balogh Elemér és Ágnes
Révész Árpád és Ildikó
Szászi Balázs és Anikó

Ők szerepeltek a meghívón, de volt még egy bónusz házaspár is, náluk csak a feleség nevét jegyeztem meg: Kiss Edit. Külön áldás volt a jelenlétük, mert két gyermekes családról van szó.
Az utóbbi hetekben felfigyeltem arra, hogy hiteles családnak, család és házasság témában tanítónak a legtöbb esetben nagycsaládosokat tartanak. De van olyan, hogy egy családban nem 6-9 gyermek van, hanem kevesebb, hogy nem beszélhetünk nagy családról és nem feltétlenül azért, mert az adott pár ne fogadott volna még többet Isten eme áldásából!
Köszönöm az Úrnak, hogy ezt a házaspárt is ehhez az asztalhoz ültette, mint nagy név és nagy család!

Az este úgy zajlott, hogy mindig elhangzott egy kérdés, amelyre sorba minden meghívott válaszolt, és nem is akármilyen válaszok születtek.

a család előbb volt, mint a hivatás és a család soha sem lesz hivatás
aki működteti a házasságunkat, Ő adja a hivatásunkat is, így összeegyeztethető
kapcsolatunk csiszolópapír: megtanultam hallgatni, amikor kell és az asztalra csapni, amikor kell
megtanultam tisztelni a férjem
megtanultam felállítani a helyes sorrendet és megtanultam, hogy ehhez tartsam magam: Első Isten szeretete, majd a férjem szeretete és ezután jönnek a gyerek, és utánuk azok az emberek, akik felé szolgálunk

kilenc gyermekes édesanya: nem feláldoztam a hivatásomat, hanem váltottam
egyetemistaként az egyetemi éveimet teljes lelkesedéssel csináltam, majd a gyógyítást is, ezután a családomat is
történet: gyermekei digitalizálták és jó nagyba kinyomtatták az orvosi diplomáját, bekeretezték rajta a summa cum laude feliratot, majd alá rajzoltak kilenc mosolygós arcot, felirat: "de te minket választottál"

volt lehetőségünk a 85 éves nagyszülők egymásra figyelését, egymással törődését megfigyelnünk

Írhatnék még rengeteg ilyen mondatot, de ezen a pontom már abba kellett hagynom a jegyzetelést, de hatalmas áldás volt, hogy Kalebbel a kezembe is bennmaradhattam és hallgathattam ezeket a tanúságtételeket.

Az áldások sora folytatódik: imával zárult a program!

A meghívottak derűsek, fiatalosak voltak, pedig többen több mint harminc éve már házasként mutatkoznak be! Hallhattunk kifinomult vicceket, láthattuk, hogy a pirulás nem csak a fiatal lánykák joga.

A házasság igazi áldás, vágyjunk rá, féltsük, gondozzuk, élvezzük!

Mééég képek.

Házasság Hete 2011 - a kanapéról

A legtöbb programot, amit a Házasság Hete nyújt jónak vagy rendkívül jónak találom! Csakhogy enyhén szólva is nehézségekbe ütközik, hogy a legtöbbön részt tudjunk venni, pláne nem együtt.

Napközben Zsolt dolgozik, délután a srácok alszanak, későbbi program is veszett fejsze nyele, hiszen nem tudunk együtt beülni{a héten nincs itthon a gyerekvigyázónk sem}.
Kicsit furcsának találom, hogy nincs olyan program, legalábbis itt Szegeden, amely gyerekvigyázást biztosítana, vagy nem tudok róla. Tény, hogy sok program a még házasság előtt állókat szólítja meg, de mint olyan házaspár, akik itt-ott szolgálni szoktunk, szívesen meghallgattunk volna ilyen előadásokat, elvégre nem vagyunk mi olyan nagy arcok, hogy ne tudnánk valami újat mondani.

{és máris korrigálok, mert csütörtökön a múzeumba lesz gyerekvigyázás, csak nincs rajta minden plakáton:)}

Kétségbe esni azonban nem kell, dicsőség az Úrnak, a házasságok nem ezen múlnak! Főleg, mert számunkra is biztosít lehetőségeket, mégha nem is mindig úgy, ahogyan mi kitaláljuk, elképzeljük.

Íme néhány oldal, cikk, film, amivel eltölthetjük a Házasság Hetét, ha távol élünk a programoktól, ha életállapotunk nem engedi, hogy mindenütt, ahol szeretnénk részt tudjunk venni.

1. Nosztalgiázzunk egy kicsit, íme egy cikk hozzá: Apró, de lényeges bajok a házasságban (1931)

2. FFF, azaz Feleség a Férjért Február, Kamilla cikksorozata, amely tapasztalatát, saját életét, és a kommentekben sok feleség, leendő feleség gondolatait, tanúságtételét tartalmazza.

3. Igeeen, nézzünk közösen filmet és készítsünk hozzá nagy bögre forrócsokit: Fireproof.
Gondolom már nem nagyon kell bemutatni azt a filmet, amit én nagyon szeretek újra és újra megnézni.

4. Sokszor szeretnénk átélni azt, amit láttunk a filmben, vagy legalább valami hasonlót. Most erre is van lehetőség. A Fireproof 40 napos programja megvásárolható! De ha most és azonnal, de már szeretnéd, az egészet megtalálod itt! Tény, hogy a netes kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után, de még ezt is ki lehet bírni azért, "hogy ha taníthatóak vagyunk, megtanuljuk a legfontosabb dolgot a házasságban: szeretni". A könyv kivitelezése nekem nagyon tetszett, szerinte érdemes beruházni rá.

5. Újdonság film: Flipped.
Magyarul Változó szerelem címen fut. Két gyermek egyszerű, átérezhető, könnyed története, mert az ő szemükön át minden dráma sokkal feldolgozhatóbb, mint a felnőttek oldaláról. Még csak egyszer láttam, de érdemesnek tartom rá, hogy többet foglalkozzam vele, filmklubbos levetítésre, megbeszéléshez ideálisnak tartom.
És otthoni összebújós csokisnápolyis mentateás programnak is.

Mert:kép innen

Azaz, hiába házasodtál meg, ha nem tudsz mit kezdeni utána.

Házasság Hete 2011

Nem sokat tudok a Házasság Hete programsorozat történetéről {mikor indult, honnan, mely keresztény felekezetek etc}. Az idei hétnek tegnap volt a Dómban az ünnepélyes megnyitó, melyet Bíró László celebrált, aki a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke.

Prédikációjában, többek között, kitért arra, hogy milyen veszélyek fenyegetik ma a családokat, majd buzdított, hogy legyünk "kreatív kisebbség", ezzel élve túl a fogyasztásra való csábítást, kerüljük el a hamis csillogást. Váljunk "kreatív kisebbséggé", ahogy annak idején az őskeresztények.A mise után a Dóm téren, mécsesekkel a kezünkben két egymásba fonódó karikagyűrűt formáltunk, melyet a templom egyik tornyából lefényképeztek. Egy népdalénekes lány énekelt a házasságról, miközben három tűzzsonglőrt figyelhettünk.A Szentmise közös ünneplése után, egy körben állva, közösen, sok jóbaráttal, plébániai testvéreinkkel melegedett fel a szívünk népünk egyik dalára, hallhattuk, hogy milyen hangja van a tűznek, amit suhan a hidegben.Majd néhány házaspár kapott szót, hogy egy mondatba elmondhassa, mit jelent számára a házasság:

A házasság élet, élet továbbadása és a nemzet jövője. (Lele Róbert és Brigitta)

A házasság olyan, mint a jégtánckettős: a labilis penge és a csúszós talaj ellenére tökéletes összhangban,közösen való táncolás EGY zenére... (Szabó Zoltán és Zsuzsanna)
A házasság az a stabil három lábú szék, melynek egyik lába a férj, másik a feleség, a harmadik pedig Isten, Aki folyamatosan megajándékozza kegyelmével az első két lábat! (Farkas Zsolt és Mariann)
Kiegészítés: SzegedMa, Márton Gábor cikke, fotókkal, videóval
"Álljunk ki a házasság mellett"

További beszámolók, a legvége nagyon szívet melengető:)

javítunk a statisztikán

Ma vagyunk 4 éve polgárilag házasok.
Már nem emlékszem, hogy milyenek a válási statisztikák, de rajta vagyunk, hogy tovább kozmetikázzuk az eredményeket! Gyertek ti is ;)

Ez a kedvenc képem a polgáriról, nem tudom, hogy mutattam-e már, de ha erre a napra visszaemlékezem, nekem mindig ez ugrik be. Kár, hogy R pont nem figyel.
És ami még vicces, a tanúk fordítva ülnek:) Ugyanis R volt azt, aki bemutatta nekem Zsoltot!
És még egy megjegyzés: a három fiú osztálytársak voltak!

És van, amit nem lehet elfelejteni

2007. július 7. - immár három éve:)
Idén mondjuk ezzel a képpel emlékezünk:) Idővel egészen sok képet megmutatunk majd az esküvőről.:)

"Megyünk veled mi is" Jn 21,3
Mert Péter a következőt mondta János evangéliumának a végén: "Megyek halászni." És ment, emberek halásza lett! Számunkra a többi tanítvány válasza példaértékű volt: "Megyünk veled mi is". És megyünk, igyekszünk menni, járni az utat, beteljesíteni a tervet, amelyet Isten álmodott meg rólunk! Ennél biztosabb alapra nem tudunk építeni, ennél jobb utat mi nem tudunk találni!
Isten kegyelméből, az Ő áldásaiból járhatunk ezen az úton, és ami kiemelkedően fontos és nem csak a mai nap, de ma ünnepeljük, együtt megyünk!

Három éve már

Nem hiányzik a net és kaptam egy jó könyvet mellékhatása, hogy tegnap nem írtam meg ezt a bejegyzést.
Január 20n azaz tegnap volt a harmadik polgári évfordulónk. Nem ezt tartjuk házassági évfordulónak, de azért ezt is "megünnepeljük" és minden évben örülünk annak, hogy javítjuk a válási statisztikákat;) Napedig, volt olyan rokonunk, aki még előtte este is felhívott minket, hogy mondjuk le, mert ezt így nem lehet csinálni.
Négy fősre terveztük eredetileg, szóval ahhoz képest elég sokan lettünk, pedig az anyakönyvvezető még ezt a létszámot is megmosolyogta, és szegénykém nem tudott napirendre térni afelett, hogy még gyűrűnk se volt. Valaki mérte az időt, már nem emlékszem pontosan, de kb 6 perc volt a nagy esemény.
Tegnap az egyik tanúnkkal és barátnőjével ünnepeltünk, a másiknak sajna vizsgára kellett tanulnia, na de majd jövőre.

Ma két éve

És annak már jópár hete, hogy én új bejegyzést írtam. Igazából nincs különösebb oka, beteg voltam, csatáztam egyet, tanultam, szerveztünk, kiszabadultunk, mászkáltunk, tekertünk, az estéimet pedig azzal a személlyel töltöttem, akivel a mai ünnepet megosztom.
Mert ez a nap a mi nagy napunk volt két évvel ezelőtt, akármilyen csöpögősen is hangzik ez most, ráadásul ez a nap csak egyre nagyobb az idő előrehaladtával, még akkor is, ha én egy részét Bernáttal az okmányirodában töltöttünk, Zsolt dolgozott, és Bernát elaltatása után logótervezés utolsó fázis következik valamint ajándékgyártás valaki más nagy napjára.
Szóval ez a nap egyre nagyobb, ahogy telnek az évek, egyre fontosabb és kiemelkedőbb. Jövőre még nagyobb lesz és akkor talán mi is felnövünk hozzá annyira, hogy mások számára is látható legyen, hogy nekünk különleges ünnepünk van ma.
Sokat morfondíroztam, hogy mi legyen a kihagyás utáni első bejegyzésem, sok programunk volt mostanában, szülinapom is volt, Bernát csuda csoda dolgokat produkál, de ennél jobb témát keresve se tudtam találni.

Ünnepeljetek Velünk!

Képek:)

Azért dolgozom, hogy ne kelljen elmennem dolgozni

Csak azért ezt a mostanában mondás mondatomat tettem be címnek, mert jobb nem jutott eszembe. Azért írok erről is pár sort.
Nem áll szándékomban elmenni dolgozni, még akkor sem, ha a gyes szót kitörlik az emberek gondolkodásából. Nem azért, mert büdös a munka, nagyon jól tudom én azt, hogy "aki nem dolgozik ne is egyék" (évekig azt hittem, hogy ez a mondat a Süsübe van, ott is elhangzik, de mekkora hasraesés volt, amikor Pálnál felfedeztem:)). Otthonoktatás mellett nehéz is lenne "általános" keretek között munkát vállalni, azaz reggel nyolctól napi nyolc órát, valahol.
A mostani "dolgozásom" nem nyolc óra, nem nyolckor kezdődik, nincs főnök, és nem is kell elmennem sehová. Most megint egy ugrás, de visszakanyarodom az eredeti szálra, csak győzzétek követni:)
Minden sikeres férfi mögött egy nő áll! Tartja a világ bölcsessége, mi azonban egyáltalán nem így gondoljuk az én férfimmel. Hanem: Minden boldog férfi mellett egy nő áll! Minthogy Zsolt nem tud napi sok órát stokolni, mint sokan ebben a szakmában, így megmutatta nekem a feltöltés, tárgyszavazás folyamatát, sok részét pedig együtt tanultuk és tapasztaltuk meg. Így neki marad az alkotói munka: fotózik és retusál! Én pedig ötletelek és pötyögök a gépnél.
Kanyar vissza, írtam már korábban a stock fotózásról és hogy én töltögetem fel a képeket néhány ügynökséghez, ez az a dolgozás, ami miatt nem fogok majd menni dolgozni. Ez az a dolgozás, ami kötetlen, csak magamon múlik, hogy mennyit csinálok meg és hogy mikor.

ÉéÉs egy ekkora bevezető után jöjjön az, amiről valójában szeretnék írni, mert olyan nagy öröm ért ma.
Pár hónappal ezelőtt elkezdtem egy magyar ügynökséghez is töltögetni a képeinket. Bevétel semmi, a többi fotósnak sem volt túl sok eladása. Volt olyan hét, amikor ide egyáltalán nem dolgoztam, mert olyan kiábrándító volt egyáltalán ránézni az oldalra. Persze nem meglepő, hogy nincs annyi letöltés, mint a nagy oldalakon, hiszen jelen pillanatban összesen 8443 kép található, míg egy külföldi ügynökségnél csak a kavics szóra 7613 kép jelenik meg.
Volt néhány fényképünk a vásárhelyi Állattenyésztési napokról, úgy gondoltam, hogy azok kifejezetten jók lesznek ide, annyi időm úgyse megy el öt-hat kép felpakolásával.
Ma, amikor hazaértünk (tanyanézőből) észevettem, hogy az egyik lovas képet letöltötték, majd körbenéztem a galériánkat és lám, még két képet ezenkívül.
Én voltam olyan boldog, hogy azóta még négy képet felraktam! El se hiszitek, hogy mekkora öröm volt ez számomra.
Egyenlőre Zsolt két ügynökséggel foglalkozik, én pedig jelenleg hárommal, de még kettőt akarunk beüzemelni. Shutteren 133 képünk van fenn jelenleg és másik három helyen meghaladjuk a 90-et. Ha nagyobb áttörés nem történik, akkor majd az 500 kép környékén megint jövök lelkesedni, 1000 képnél pedig fotósbulit fogunk csapni!

A szülinapi torta akkor jó, ha otthon készül, punk tum

Ha jól emlékszem, olyan 20 éves lehettem, amikor közöltem anyukámmal, hogy márpedig a születésnapomra olyan tortát kérek, amit ő süt. Szegény majdnem dobott egy hátraszaltót, pedig inkább csak nézni szereti a szertornát, nem gyakorolni. Mégcsak tortaformánk se volt otthon, tény, hogy soha se készült semmi ilyesmi sütike a mi konyhánkba (anyu a perec nagy mestere, de abban öt csillagos). Nem akart nekem csalódást okozni, bár nem nagyon értette, hogy mi esett a fejemre, így megalkotott egy gyümölcstortát, ami valami eszméletlenül finom lett (köztünk maradjon, fordítva került az egész a formába:)). Azóta többet süt, amikor itthon van, a meggyes sütije semmihez se fogható!
Azóta se eszem meg a cukrászdai születésnapi tortát, másmilyet se ha nem muszáj, de szülinapra cukrászdait, nekem egyszerűen szomorú.
Az elmúlt pár hétben két születésnap is volt kicsi családomba: Bernát és most 12-én Zsolt, az én drága férjem, akire mindig tudok számítani, hoz éjjel citromos vizet, ha kitikkadok a sok szoptatástól, olyan munkát talált, amibe én is be tudok segíteni, így itthon lógatva a lábam dolgozó anyának minősülök gyakorlatilag. Ő, aki bár fiatalabb nálam, sokkal bölcsebb, mint én. Aki halk szavú, de sokkal határozottabb, mint nagyhangú asszonykája, aki sokszor kicsit hebrencs is, de a halkszavúság precizitással társult, oldalborda felől pedig maximalizmussal.
Csuda jó páros vagyunk:)

Mindkét fiatalembernek én akartam megsütni a tortáját, mert az az igazi, ahogy már jópárszor hangsúlyoztam. És itt jön az én szívfájdalmam, ami miatt majdnem sírtam is (na jó, sírtam is, de csak titokba). Vannak, akik nem tartják tiszteletbe, amit az embergyerek szülei kérnek és akkor is hoznak cukrászdai tortát, akkor is úgy állítanak be, hogy eszükbe se jut telefonálni:(
Így bánatomba nem sütöttem tortát.

De nem az a fajta vagyok, akit sokáig emészt a szomorúság. Új tét új nyeremény a következő szülinap jóvoltából. 12-e, beszereztem minden tortához valót és a saját fejem után elkészítettem: meggyes piskóta (naaa, kitől tanultam????:)), túrókrém és csoki a tetejére. Két szintes lett, a felső kisebb (mert ez a Bernáté és helyreállt az univerzum egyensúlya), mindkét darab és a darabok között pedig a túrócska. És ami a legjobb, életembe először sikerült a tojárt kézzel teljesen keményre felverni (jó, Bernát is segített, meg közbe kavargatta az egyik edénybe a lisztes vizet, jobb nem jutott eszembe)!

Igen, a torta nyomi lett, de hogy milyen finom, azt el se tudjátok képzelni és Bernát csillogó szemmel figyelte, meg minket is, hogy nevetünk és most olyan jó volt a hangulat, nem bánom, hogy erről nincs fénykép, mert ez most az én privát fényképalbumomba van, amit sokat lapozgatok.

A tortáról van, csodáljátok:)

Egymás

A múlt héten, amikor mentem fogat mosni, láttam, hogy minden pelus külső szépen kimosva szárad a fregolni. Kikészítettem magamnak, hogy majd megcsinálom, de Zsolt megelőzött. Nem kértem rá és nem is mondta, hogy megcsinálta. Én minden nap szépen letörölegetem a számítógépét és a többi elektromos kütyüt, soha se kéri és én soha se mondom, hogy megcsináltam.

Azon gondolkodtam az ominózus fogmosás közbe, hogy amit én megteszek érte az pontosan annyi fáradtsággal jár, mint amennyit ő tesz értem. Akkor meg miért nem marad meg mindenki a maga feladatánál? De az az érzés, amikor megláttam a rám váró feladatot tökéletesen elvégezve, az az öröm, megéri, hogy minden nap egy kicsit játszak a másik térfelén.
Az egész gondolatfejtés mit sem érne, ha nem lenne erre is egy tökéletesen idepasszoló mondat a Használati utasításban:
"Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét." Gal 6,2