Rovarok a kertünkben

Idén arra kattantunk a fiúkkal, hogy nundenféle rovart fotózzun. Persze amatőrhöz illő módon telefonnal, ami könnyű sikert ad a gyerekeknek. Ők hagyták fotózni magukat idén nyáron a kertben:

Zöld mentalevelész, ki a mentán heverész

Légivadász

Zöld lombszöcske asszonyság,tojócsővel.

Szalagos méhészbogár. Őket nagyon csalogatják a nyáriorgonák és a gyöngyvesszők. 

Szorgoskodó méhek.

Szarvasbogár asszonyság harcra készen. 

Kecskedarazsak fészke. 

Hangyásak vagyunk, nagyon. 

Verőköltő bodobácsika

Úgy látom, általában mindenfajta rovarból sokkal kevesebb van,mint régen, mondjuk gyerekkorunkban, a nyolcvanas években. Szerintetek?

Tavasz a kertünkben + új kiskedvencek

Gyönyörű a tavasz, amit külön feldobnak az új háziállataink. Kellett valami kedves kis játszópajtás a gyermekeimnek, hogy enyhítse a karanténban a kis barátok hiányát. Szerinetm nagyon cukik a vadiúj szerzeményeink. Tudjátok, nagyon nehéz helyzetben vannak mostanság a menhelyi állatok, muszáj volt ebben a helyzetben példát mutatnunk és befogadtunk néhány picuri, magányos lényt. 

Először ugyan kicsit idegenkedtek leendő kedvenceiktől a fiúk, azonban hamar legyőzték az ismeretlenségből adódó izgalmat, félelmet. 

De aztán hamarosan összebarátkoztak. Kis idő múlva vígan játszadoztak a délutáni kellemes, napsütéses időben.

Aztán az új jövevények egészen belakták az udvart. Felfedeztek minden sarkot, pihenő- és étkezőhelyre találtak. Nem mondhatnám, hogy keveset esznek, vagy egyáltalán nem kell takarítani utánuk, de azért ez nem egy vészes feladat. Az anyagcseretermékeik remekül felhasználhatók a konyhakert termékenyebbé tételére. 

  

Hát... őszintén a szomszédok kicsit orrolnak ránk a dübögés miatt. A városból kiköltözők igenis tudomásul vehetnék, hogy faluhelyen, ahol állatokat tartanak, zaj és szag is van!!

De támadt egy remek ötletünk a helyzet békés rendezésére: nemsokára ők is boldog gazdik lehetnek.

Csak sok türelem, gondos nevelés szükséges, hogy az apróságok ne tegyenek kárt a féltett virágágyásokban.

De, ugye jól tudjuk, természettől vad fajta nincs, minden csupán nevelés kérdése...

UI: Ha kértek a szaporulatból, szívesen küldünk... jelezzétek kommentben.

Lábatlan barátunk

előjött a vízóraaknából a kerti csap megnyitásakor. Megnéztük és visszaengedtük. Nem kígyó, ne bántsuk, sőt semelyik kígyót sem! Ismertető itt.

Az előkert bokrai közé települt át a télen feltüzelt farakásból, szerencsésen túlélve a hideget.Sőt az akna összes meztelencsigáját megette.

Mi megúsztuk, de nem túl jó ötlet fogdosni, mert a leírás szerint lövöldöz a kakijával, sőt a farkát is ledobhatja.

Szóval jobb békén hagyni.

Fiúk, kutyák, macskák

A kert szabadsággal ajándékoz meg nemcsak engem, hanem a kisfiaimat is. Nem tudom, mit kezdenénk magunkkal egy szűkös lakótelepi lakásban, az EU-konform játszóterek sivatagára kárhoztatva... 

Melinek mutatom, nálunk is alapdarab a vastalicska.

Van új vizeshordónk, a régi lyukas vashordó helyett, azóta istenadta langyos vízzel megy a pancs és a sarazás. Ha nincs dermesztő hideg, az esőgatya és a gumicsizma nekünk van kitalálva. Napsütésben is hordjuk, mutatom, miért. 

 Szűrés 

 Sárnyírás, majd panírozás fűrészporban,majd lemosás

Dagonya

A homokozó ehhez képest uncsi. Tiltakozás volt a biciklizős fagyizós kör ellen is. 

Aztán itt vannak a négylábú barátok. Az öregecske, kissé már belassult megszelídült Vaki jó nagy udvarköröket bír futni Andrissal. Az ő térdei nincsenek szétműtve, mint az apáé és anyáé, tehát sokkal alkalmasabbak a fogócskára.

Nézzétek ezt a pillantást... Kisgazdám, szeretlek.

Macskaügyben is gyarapodtunk. Van ugye a nyolcéves, öreg Dorka, őt nem lehet simogatni, mert talált macska és nehéz gyerekkora volt, kötődési zavaroktól szenved.

Gondolkodtam egy kiscica befogadásán, és akkor megjelent nálunk a felnőtt Cirmi, evett, berendezkedett, befogadtuk. Valamiért minket választott. Dorkával még harcolnak a jobb falatokért és fekvőhelyekért, de már kezdenek összeszokni talán. Ő dögönyözhető, nyuvasztató, gyerekbarát macska. 

Cukiparádé, nemde?

Így telt a december

Túlértünk a hónap idusán,  itt vannak az esztendő legrövidebb napjai. Lázasan készülődünk tesómmal a szép, boldog ünnepre, ezért a kert eléggé háttérbe szorult. Janin viszont megint kitört a kreativitás, ezt a kis ekét alkotta valamilyen vaslemez széléből a trakirajongó fiacskájának:

A műanyag kocsi ami húzza, nem érdekes, elvileg csak egy gagyi Ferrari.

Az enyhébb napokban megástuk a kert nagy részét. Azért döntöttünk az ásás mellett, mert a megtömődött részeken szinte minden ásónyomban ott lapult egy-egy dagi cserebogárpajor vagy hosszú tarackgyökér. Az agyagosabb részeknek mindenképpen jót tesz a lazítás, gyéríti a gyomokat is.

Már kezdünk összeszokni a papagájokkal, nevük is lett: Mazsolka és Mandulka. Az a jó, hogy a papagáj-magkeverék szotyival és zsírral elegyítve kiváló alapanyag a madárkalácshoz, a papagájokkal a kis énekesmadarak is jól járnak. 

Ami sok munkát ad, az a tűzifa rendezése, a napi-heti bekészítés a száraz, fedett teraszra, Már megrendeltük a jövő évi tüzelő egy részét, január elején hozzák elvileg. Az építkezésről megmaradt malterosládában gyűjtöm a fahamut, de rengeteg képződik, túl sok a kerthez. Főleg akác- és kőrisfa hamuja, magas káliumtartalommal. Talán lehetne hasznosítani másképp is, mint a veteményesbe szórás, mert már elég lúgos a föld a kertben.

A karácsonyfánk idén az egyik növendék ezüstfenyő lesz, már kiemeltük és cserépbe ültettük, szinte érintetlenül sikerült kiemelni a nyirkos földből a gyökérlabdáját. Remélem, jól vészeli át az ünnepeket. Bevett szándékom, hogy szerzek egy kiérdemesült lucfenyőt karácsony után és ágvágóval felaprítom a gallyait mulcsnak a bogyósgyümölcsűek számára, a la öngyógyítósdi. Erről még írok később. 

A karácsonyi asztalra idén nem készítettem, hanem kaptam lucabúzát. Nagyon-nagyon vidító a zöld kis hajtások látványa. 

A kertbe pedig beszabadult valami szédült vakond és aknamezővé változtatta a kertet. Remélem, a mocskospajorokat mind felfalta. A rengeteg kitúrt földet összetalicskázzuk az előkerti leendő virágágyásunk helyére, meg majd palántázunk is belé nemsokára. Alig várom!

A karácsonyi készülődés részeként nekilelkesedtem a házi szaloncukor-készítésnek és sikerült jól elszúrni a csemegét, meg nem kötő ragacs keletkezett vajkaramella helyett a rengeteg vajból meg barna cukorból, amit összekutyultam. Viszont csokis kekszre kenve ez a foggyilkos massza is néhány óra alatt elfogyott szerencsére. Szóval készülődünk szépen, csendesen az ünnepre mindannyian a családból. És ez olyan jó. 

Új lakótársaink: nimfák

Jani egy napon beállított két nimfa-csajjal, a gyerekek nagy örömére.

Helyesek, kedvesek, okosak, és lehet, hogy túlélnek minket.

Kék halál, fehér pók, zöld harkály, tarka kert

Jó öreg Windowsunk villantott egy kéket, aminek köszönhetően háromhetes mentési-szerelési szünet és netmegvonás nehéz időszaka köszöntött ránk, Közben azért a fényképezőgépemet elő-előszedegettem, mert állatvendégek jártak nálunk. Elsőként viráglakó karolópók költözött a bíbor kasvirágunkba. A képen csinos, teltkarcsú menyasszonyt láthatunk, aki várja a kis tökös karolólábas vőlegény lábatlankodását. 

Eső után zöldharkály turkálta a füvet az udvarunkban (bocs az überszar képért, a lelkesedésben elfelejtettem, hogy szúnyoghálón át fotózok.)

A zöldségesben elég helyesen megújultak a földibolha-invázió után megmaradt növények: a brokkoli és a sarkantyúka. Előbbi termésével, ha egyáltalán terem valamit, benevezek Meli és Piszke nanozöldség-termesztési versenyébe:-). Bár az egy szem termést tartalmazó kifejtőbabok is sanszosak.

A kerti munkák közül a héten terítéken volt a kapálás, fűnyírás és mulcsozás, meg kikelt a szép egyenes sorokban növő bab másodvetésem. Józanul vetettem, komolyan!

Az új-zélandi spenót: integrált gyommá vált a kertben, a la Gertude néni. De legalább ehető, nem mint a fehér mustár.

Jani olyan projektbe kezdett, ami potenciálisan anyagi végromlásba döntheti a családot, nekiállt a 150 m összhosszúságú kerítés házilagos kivitelezésének. A telket hátul záró bokorsort jól meg kellett nyesni, most ez a gyönyörűség díszíti az udvar közepét szoliterként.

Viszont az oszlopok már állnak, sőt az ég felé merednek. Jani többet használta a vízmértéket, mint a betonkeverőt, az eredmény olyan mérnökös. Ha meglátja a fotómat, odalesz a családi béke, mivel nálunk a merőleges sosem elég merőleges, a párhuzamos sosem elég párhuzamos. 

A virágaimmal azért ezen viszontagságok után is vigasztalódhatok. Szél hozta magból nőtt a komposzt melletti földkupacon ez a gyönyörűség.

Új bolondériám az ültessük-a-dézsásokat-nyárra-szabadföldbe. Az enciánfa elég jól viseli. 

Sikerült Mária-virágot szereznem, méghozzá halványlilát. Egy csepp boldogság a javából!

A lugas oldalán találtunk helyet a trombitafolyondárnak. Megszerette. Mi is.

Esténként pedig borozunk a lugasban a villámok fényénél. Mára virradóra például az éjjeli vihar után, amelyben elszállt a környék közvilágítása, megint esett vagy 50 mm eső, el sem fért a vízmércében. Hihetetlen ez a nyár!

Hernyótámadás a lizinkán

Rovarügyben járatosak segítségét kell kérnem.
A közönséges lizinka a kerti csap mellett egyike volt eddig a legmegbízhatóbb évelőimnek. Idén azonban valamiféle hernyók teljesen tövig lerágták, sem a leveleket, sem a bimbókat nem kímélték. A növényből csak a puszta kóró maradt. Ezek a fenevadak támadták meg:

Amit megettek, el is potyogtatják:

 Néha felveszik a galaxisok karjainak konfigurációját, amúgy védekezésképp

 Esznek, esznek, nem beszélnek, esznek:

 Ennyi maradt a szép évelőből: