Írottkő decemberben

 Néhány éve hagyomány, hogy december 30-án, barátainkkal és kedves ismerőseinkkel, egy jó népes társasággal megsmésszuk Kőzeg mellett a Szent Vid-kápolna és az írottkői kilátó közti szakaszt, emlékezve a társaságuk elvesztett tagjaira. Idén az időjárás különösen kedvező volt a túrázásra. 

A fiaim nagyon élvezték az erdőjárást. Andris az első tíz percben elvétett egy letérőt és elkeveredett, de csatlakozott két högyhöz, akik szerencsére tudták az utat a Hörmann-forrás parkolójához és visszajött velük pár perc alatt, ezúton is hálás köszönet nekik. 

Balázs negyedikes, így valós időben pont megtanult egy csomó dolgot az Alpokaljáról. Kis Kiki tavaly még részben a nyakunkban "jött", de idém már becsülettel végigtalpalta apró lábacskáival a majdnem tíz kilométert. Sokat erősödött tavaly óta. 

A kilátás egészen elképesztően pazar volt: a Kis-Kárpátok, a pozsonyi dombok, a Fertő a nádasokkal és mögötte a nezsideri dombokkal, a Bécsi-Alpok a Schneeberggel,  az egész Bakony, tőle nyugatra a tanúhegyek mind-mind kristálytisztán látszottak. Az ég ajándéka volt ez  a nap. 

Ha bírjuk, jövőre megint megyünk. Nagyon népszerű lett egyébként az évek alatt ez a túra, állítom, hogy több ember járt a túraösvényen, mint a kőszegi sétálóutcán. Tekintve a két ünnep közötti punnyadási időszakot, valahol klassz dolog a szokások ilyen változása. 

Tél kapujában

Mikulásvárás

Hát, nem mondhatnám, hogy ökoadventet tartunk... Vagyis dehogynem, legalább részben, hiszen a markoló meg a tűzoltókocsi bababörzés, a matchboxok pedig az apukájuktól öröklöttek. A fiaim nagyon várják a Mikulást, meglepetésnek egy elég spéci asztaldíszt hoztuk össze. Nem hiszem, hogy sok háznál várják a derék öregurat ilyen meglepetéssel :-)

Készülődés
Ovis anyuka vagyok, dübörög az SZM ezerrel. Még tart a lendület, a jó nyüzsgés. Birsalmasajt és mézeskalács készült részünkről az adventi vásárra, s egy jóképű mikulásos ajtódísszel lettünk gazdagabbak.

Adventi koszorúból csak kétéves-kompatibilis jöhet szóba, így inkább egy nagyon egyszerű kandallódíszt készítettem fatálcácskából, narancssárga karácsonyfa-girlandból meg gyöngyházszínű gyertyákból és felragasztós angyalkákból. 

A kertben volt egy kis fagy, de a káposztafélék még bírják és mostanra lett szuper a rukola. Szedhető volt múlt héten az őj-zélandi spenót is. 

Bánatunkra a szomszéd kertben a tulajdonos kivágatta a kiserdőt, négy traktor tűzifát fuvarozott haza a párszáz négyzetméteres területről. Most premier plánban van a házunk tája, bárki beleshet, ez elég zavaró. De legalább a nap besüt délután a nappalinkba. Meglátjuk, nyáron majd milyen érzés lesz ez. 

Addig is szép, örömteli karácsonyi készülődést mindenkinek!

Első hó

Balázs most látott életében először igazi, kiadós havazást. Meglepődött, de élvezte nagyon!

 Mi mást lehet játszani a hóban, mint fűnyírózni?

 Rendkívül fárasztó munka...

de a hintában is lehet pihenni.

 Andris és az első családi  hóember.

 Nálatok is megjött a havazás?

Téli fotók, napsütésben

A tizenhat fokos januári kánikulát nem lehet fotózás nélkül kibírni. Rég jelentkeztem, sajnos a két picink alvási ritmusa nem enged túl sok blogolást mostanában. A felforduláson túl azért vannak örömök is. Nem is kevés.

 Karácsonyfánk pihenőn, sok száraz ággal sajnos. Még nem tudom, hol legyen a helye.

Mogyoróbarka barátkozik a szellővel.

 Megszépült kecskerágónk.

 Egyetlen puszpángom.

 Zanót téli zöldje.

Vadcitrom tüskéskedik a virágágyásban. Új szerzemény, tesóm ajándéka, akitől üzbég gránátalmát is kaptam.

Borzaskata magoncai.

Dögtemető, sárga meg barna harlekinok és legyek. Ennek nem örülök, de azért érdekes.

Nem bánnám, ha lenne még hó, jó volna a kisfiaimmal szánkózni egyet. Szerintetek milyen tél lesz még?

Advent n(y)álunk

Eltyúkosodtam, vagy inkább tyúkanyósodtam amióta gyerekeim vannak, ráadásul az ovis hónapok során még szülői munkaközösséges bebuzdulásba is keveredtem, gyeses elhülyülésem enyhítendő eleven gyermekem megítélését javítandó. Szóval az ovis karácsonyi vásáron szert tettem egy csomó horgolt csipke apróságra és kitört rajtam a dekorálási őrület. 

Tesóm odaadta a ritkán használt ragasztópisztolyát, azzal követtem el az adventi koszorút, nem használt, nem mutatós faangyalkákból sorakoztattam fel a család kiskorúit amúgy szimbolikusan. 

Ráadásnak kültéri égősort is kinyavalyogtam a költségvetésből, amit aztán nem bírtam normálisan lefotózni, csak így. 

Janit pedig belehajszoltam abba, hogy a Jóistent vagy a gyermekek világba vetett bizalmát piros kabátos, nagyszakállú formában szolgálja. A szakállat Bali moshatatlan kakifoltos elhasznált bodyjából követtem el, szintén ragasztópisztollyal, munkaruhát az oviban adtak.

Az oviban pedig a télapóvá változott jóemberem egy kedves kollégával parolázhatott, mint valami nagy szerződést aláfirkantott politikus.  A szemüveges a mi emberünk.

Lehet, hogy ez lesz a gyermekem lelkét összeomlasztó kompromittáló fotó a nagy konspirálással leszervezett, titokban tartott mikuláskodásról. Csak ki ne derüljön, miért is kaptuk azt a villányi fehérbort az óvónéniktől... Jópofák ezek a szülői teendők, azok igazán. Nekem meg agyamra megy a sok női szerep igazán. 

Csak hogy nyoma legyen az idei tél eddigi enyheségének

Holnapra már erősen közeleg a hóesés az előrejelzések szerint, így remélem, végre szánkózás és hóemberépítés következik. Ma délelőtt még bementettünk a kertből egy kellemes zöldséglevesnek valót.

A babarózsa, boglárkacserje startra kész, a gyöngyvesszőm majdnem kihajtott. A mogyoró barkái hosszan lengedeznek. Furakodnak felfelé a krókuszok, törpe íriszek. Anyunál kinyílt a hóvirág.

Az örökzöldek és a fű elképesztően haragoszöldek. Utóbbi akár még nyírásra is alkalmasnak tűnik.

Kíváncsi vagyok, hogy hat ez az enyheség a tavaszra és a jövő évi szezonra.

1987 óta nem volt

ekkora hó! Sőt este hatig valószínűleg folytatódik a sűrű hóesés az előrejelzések szerint. A szél pedig komolyan megerősödik, hideget is hoz pénteken.

Már most megérkeztek az első erős széllökések, hordja a havat. Ráadásul szokatlan módon délkeleti irányból, így az általában déli és északnyugati irányból fújó szelekhez tájolt házunk környékét, a bejáratot és a teraszt térdig belepte az apró szemű, de annál sűrűbb hódara.  A legvédettebb kertrészen legalább 30 cm mély a fehér szőnyeg. Meg sem találni a hétfőn ellapátolt ösvényeket. 

 A fenyőkről le kellett ráznom a havat, nehogy megtörjenek a gallyak. A borókát egészen eltemette. 

 A leggyakrabban használt utakat ellapátoltam, hogy meg tudjuk etetni a kutyát és tudjunk tűzifát behozni. Szerencsére volt segítségem :-)  Néhány lapátolós kört még biztos kell tenni estig, de a szél miatt már kizárólag a felnőtteknek.

 Ez pedig a kert. Az útnak nyomát sem lelni, a dombágyás csak kicsi púp.

Szóval itt egy igazi tél, olyan mint a sokat emlegetett régi telek, amikor a szomszédunk gyalog, hólapáttal ásott utat addig a házig, ahol teheneket tartottak, hogy friss tejet hozzon a gyerekeinek, mert a boltban megszűnt az áruszállítás.  Hallgatva a sztorit, ellenőriztem a kamrát, szerencsére van egy heti készletünk...

Hétfőn jött az első, tízcentis adag, és úgy vettem észre, a hó jól lelassította az életet, mindenki gyalog járt, aki egyébként biciklivel szokott, a kisgyerekesek pedig előkapták a szánkót. A napokban esténként nyüzsgött a falu, kis csoportok beszélgettek itt is-ott is. Jó volt na. Sajnos, az idillnek véget vet a várható kétnapos hófúvás.

Így telt a december

Túlértünk a hónap idusán,  itt vannak az esztendő legrövidebb napjai. Lázasan készülődünk tesómmal a szép, boldog ünnepre, ezért a kert eléggé háttérbe szorult. Janin viszont megint kitört a kreativitás, ezt a kis ekét alkotta valamilyen vaslemez széléből a trakirajongó fiacskájának:

A műanyag kocsi ami húzza, nem érdekes, elvileg csak egy gagyi Ferrari.

Az enyhébb napokban megástuk a kert nagy részét. Azért döntöttünk az ásás mellett, mert a megtömődött részeken szinte minden ásónyomban ott lapult egy-egy dagi cserebogárpajor vagy hosszú tarackgyökér. Az agyagosabb részeknek mindenképpen jót tesz a lazítás, gyéríti a gyomokat is.

Már kezdünk összeszokni a papagájokkal, nevük is lett: Mazsolka és Mandulka. Az a jó, hogy a papagáj-magkeverék szotyival és zsírral elegyítve kiváló alapanyag a madárkalácshoz, a papagájokkal a kis énekesmadarak is jól járnak. 

Ami sok munkát ad, az a tűzifa rendezése, a napi-heti bekészítés a száraz, fedett teraszra, Már megrendeltük a jövő évi tüzelő egy részét, január elején hozzák elvileg. Az építkezésről megmaradt malterosládában gyűjtöm a fahamut, de rengeteg képződik, túl sok a kerthez. Főleg akác- és kőrisfa hamuja, magas káliumtartalommal. Talán lehetne hasznosítani másképp is, mint a veteményesbe szórás, mert már elég lúgos a föld a kertben.

A karácsonyfánk idén az egyik növendék ezüstfenyő lesz, már kiemeltük és cserépbe ültettük, szinte érintetlenül sikerült kiemelni a nyirkos földből a gyökérlabdáját. Remélem, jól vészeli át az ünnepeket. Bevett szándékom, hogy szerzek egy kiérdemesült lucfenyőt karácsony után és ágvágóval felaprítom a gallyait mulcsnak a bogyósgyümölcsűek számára, a la öngyógyítósdi. Erről még írok később. 

A karácsonyi asztalra idén nem készítettem, hanem kaptam lucabúzát. Nagyon-nagyon vidító a zöld kis hajtások látványa. 

A kertbe pedig beszabadult valami szédült vakond és aknamezővé változtatta a kertet. Remélem, a mocskospajorokat mind felfalta. A rengeteg kitúrt földet összetalicskázzuk az előkerti leendő virágágyásunk helyére, meg majd palántázunk is belé nemsokára. Alig várom!

A karácsonyi készülődés részeként nekilelkesedtem a házi szaloncukor-készítésnek és sikerült jól elszúrni a csemegét, meg nem kötő ragacs keletkezett vajkaramella helyett a rengeteg vajból meg barna cukorból, amit összekutyultam. Viszont csokis kekszre kenve ez a foggyilkos massza is néhány óra alatt elfogyott szerencsére. Szóval készülődünk szépen, csendesen az ünnepre mindannyian a családból. És ez olyan jó. 

Valami megkezdődött....

Mintha nem is ugyanarról írnék, mint amiről Hédi két héttel ezelőtt. Bizony, a vadul kavargó böjti szelek és a langyos napfény kikezdte a tél szigorát, a folyók jegét. Tíz nappal ezelőtt még el se tudtuk képzelni, hogy ilyen enyhülés jöhet, babakocsival is lehetett a Dunán sétálgatni, a reggeli előtti bevezetés háromszor is hólapátolás volt. A változás elképesztő. Nyílegyenesen haladunk a tavaszba, a munkahelyem ajtaján kilépve nászrepülő ölyvek lebegnek tova a levegőben, a nap melegen süt, és még a varjak is vidámabban kárognak, pedig igen soványak. A hatalmas hókupacok egyre apadnak, helyükön tócsák, amikben bárányfelhők tükröződnek. A tócsákból meg sár lesz.... Így a tavaszt jelzi az is, hogy hónaljig sárosan jön Nyunyi az iskolából, nyargal, mint egy kis csikó, és a maradék hókásakupacba törli elképesztően mocskos csizmáját.
A jégre meg már gondolni se lehet. Igaz, a Lajta még nehezen boldogul a nagy jégtáblákkal, amelyekbe belefagytak -lassan már egy hónapja - a park platánjának levelei.

Az erősen leapadt víz küszködve sodorja magával, jobb esetben tördeli a még ijesztően nagy jégdarabokat.

A Mosoni-Duna viszont - nagyobb erejű folyó lévén - hamar ledobta azt a vastag jégpáncélt, amin sétálni is lehetett. Eleinte a légbuborékok helyén furán ragyás lett a jég, aztán ablakok nyíltak rajta az égre, amin előbuggyant a folyó vize, abban pedig a felhőtlen ég és a parti fák tükröződtek vissza.

A jégdarabok egyre csipkésebbekké váltak, majd végül elragadta őket az áramló víz.

 A parton és a kertekben pedig megpezsdült az élet. Észre sem vettem, a fűzfák már barkásan nyúlnak az ég felé,

az erdő aljában pedig egy-két nap leforgása alatt előbújtak azok a híres szigetközi hóvirágok.

 A virágágyásban is magához tért az a hóvirágpamat, amely már az erős fagyok előtt kinyílt, aztán hajszál híján kifagyott.

A kankalin is hozza első bimbóit.

Ez elég volt nekem ahhoz, hogy a sárral dacolva (az udvarunk iszapfürdőhöz hasonlít így a hóolvadás után) felhúzzam cuki, margarétamintás gumicsellómat, megvizsgálni, mi a helyzet azokkal a zöldségfélékkel, amelyeket át kívántam teleltetni. 

Az összkép nem túl biztató. Valószínűleg a hótakaró nélküli erős fagy (-17,3 fok volt a leghidegebb) sok növényt tönkretett. A saláták és leveles kelek megbarnultak, külső leveleik megrothadtak. 

Nagy megerőltetéssel sem tudom elképzelni, hogy ezekből viruló salátafejek és harsogózöld kelkáposzták lesznek majd egy szép tavaszi napon.
A mák külseje azonban bizakodásra ad okot, szerintem semmi baja, a spenót még kis leveleket is hozott, a póré is áttelelt, bár a lefagyott, megfonnyadt levelek szintén nem valami bizalomgerjesztőek. De akár már szedhetnék is belőlük, már csak a kíváncsiság kedvéért is.

Amíg én csak a passzív bámuldozásig jutottam el, Laci egy szempillantás alatt előszedte a motorfűrészt, metszőollót, nyeleket vett, szerszámokat élezett és elkezdte metszeni a fákat. Vegyem ezt is a tavasz jelének? Úgy gondolom, igen.

A jövő heti kerti munkám már megvan: a lemosó permetezés. Ezzel pedig ünnepélyesen megkezdődik a kinti kerti munkák szezonja, elő hát a szerszámokkal, irány a kert!