Gyönyörű a tavasz, amit külön feldobnak az új háziállataink. Kellett valami kedves kis játszópajtás a gyermekeimnek, hogy enyhítse a karanténban a kis barátok hiányát. Szerinetm nagyon cukik a vadiúj szerzeményeink. Tudjátok, nagyon nehéz helyzetben vannak mostanság a menhelyi állatok, muszáj volt ebben a helyzetben példát mutatnunk és befogadtunk néhány picuri, magányos lényt.
Először ugyan kicsit idegenkedtek leendő kedvenceiktől a fiúk, azonban hamar legyőzték az ismeretlenségből adódó izgalmat, félelmet.
De aztán hamarosan összebarátkoztak. Kis idő múlva vígan játszadoztak a délutáni kellemes, napsütéses időben.
Aztán az új jövevények egészen belakták az udvart. Felfedeztek minden sarkot, pihenő- és étkezőhelyre találtak. Nem mondhatnám, hogy keveset esznek, vagy egyáltalán nem kell takarítani utánuk, de azért ez nem egy vészes feladat. Az anyagcseretermékeik remekül felhasználhatók a konyhakert termékenyebbé tételére.
De támadt egy remek ötletünk a helyzet békés rendezésére: nemsokára ők is boldog gazdik lehetnek.
UI: Ha kértek a szaporulatból, szívesen küldünk... jelezzétek kommentben.
Pont passzol a kis tatyómhoz, amiben a vetőmagokat, kis adag műtrágyát, bálamadzagot, kést szoktam hátravinni a kertbe. A cukitatyó asziszem valami Cosmopolitan melléklet-ajándéka volt négy-öt éve. A Cosmót egy cimborámtól kaptam, aki akkor lapterjesztéssel foglalkozott, és a boltokban megmaradt, meg nem vett lapszámokból megtarthatott magának. Nekem meg kapóra jött, hiszen nem ázik be sose, és cuki is! :-)
