Kultúraquiltek - Pápua Új-Guinea - Az édenkert madarai

Mikor Ildi megnevezte a soron következő országot, Pápua Új-Guineát, akkor kizárólag a kannibalizmus jutott róluk eszembe. Na de azt azért inkább nem akartam megvarrni. Én csak olyan dolgokat szeretek varrni, amik érzelmi plusszt adnak nekem, jó érzések kavarognak bennem, amikor bíbelődök vele.
Rákerestem a neten és fantasztikus színvilágra leltem. Ezek már kezdődtek az emberek arcfestésénél:

Találtam szebbnél szebb maszkokat:

De nem éreztem olthatatlan vágyat egyik láttán sem, hogy megvarrjam.
Elolvastam a wikipédiában is, amit az országról írtak. Ott láttam meg a zászlaját:

Ezt a leírást adja az oldal:

"A zászlót Susan Hareho Karike diák tervezte. Pápua Új-Guinea először 1971. július 1-jén felvont zászlaja átlósan osztott. A bal alsó háromszög fekete színű, a Dél Keresztjének fehéren ábrázolt csillagaival, utalva az ország földrajzi elhelyezkedésére, Ausztráliához fűződő viszonyára, illetve az öt nővérről szóló helyi legendára.

A jobb felső háromszög vörös alapszínen sárga színnel az ország jelképét, a császárnő paradicsommadarát (Paradisaea raggiana Augustae-Victoriae) ábrázolja, amely csak Új-Guineán honos. A háromszögek színei a hagyományos népművészetben használt színekből erednek."

Itt eszembe jutott, hogy valamikor láttam a paradicsommadarakról egy filmet, és milyen nagy hatással voltak rám .
Elkezdtem keresgélni róluk fotókat:

Egy jó kis írást is találtam a sulineten róluk. Ott az édenkert madarainak nevezik őket.

Ez a téma már nagyon felpiszkálta a fantáziámat, és folyton ott kötöttem ki, hogy meg kell varrnom. De valamiért beette magát az agyamba, hogy ezt ólomüveg applikációs technikával akarom elkészíteni.
No de A/4-es méretben ez számomra abszurd gondolatnak tűnt.
Hallottam már hamis ólomüveg applikációról is, ahol fonalat teszenk a ferdepánt helyett.
Én egy ehhez hasonló megoldást választottam, de fonal helyett cérna lett a kontúr.
Ezt sikerült kihoznom belőle:

egy-két részletfotó:

.

Nyaraltunk és ünnepeltünk

Családi nyaralásunkat Fonyódon töltöttük .

Imádom a Balatont !

Ugye milyen szép a panoráma a Badacsony felé??

Mindez naplementénél:

Ezzel a katamaránnal át is hajóztunk:

Nemcsak fürödtünk ám !

Minden délelőtt útrakeltünk, és felfedeztük a környéket. Etettük a kacsákat, hattyúkat, fotóztuk a siklókat:

Egy kisgyíkot fogott Norbi, ami bemászott a táskámba. Azt nem fotóztuk le.

Felmásztunk a Siposhegyi kilátóhoz/ra :

Utána pedig a várhegyi kilátóhoz:

Itt nagyon lehervadtam. Hát mi a fenének kell azt a ménkű sok kanócot kifeszíteni ! Jó-jó, tudom, hogy kell, de nem lehetett volna úgy megoldani, hogy a "kilátó" ( szerintem inkább magasles ) élvezhető legyen??

Ahhoz képest hogy várhegyi kilátó, egy deka várat, de még várromot sem láttunk. de még táblát sem, hogy itt volt valaha egy kis vár féleség.

Jólvannna, nem zsörtölődtem ám ilyen sokat, mert az erdei út valami csoadálatos volt ide fel ! Még fotózni is elfelejtettem. :o))

Pénteken pedig ÜNNEPELTÜNK !!!

21 éves házassági évfordulónk volt . Hihetetlen számomnra, hogy ilyen hamar elszállt ez a sok-sok év !

Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon elmegyünk egy étterembe. Fonyódra érkezésünk napján már felfigyelt Zoli egy pizzériára, mondta is, hogy itt fogunk ünnepelni.

Amíg vártunk az ételre, szemrevételeztük a berendezést. Jót nevettünk, mert az asztaloknak nem fából volt a lába, hanem mindegyik egy-egy Singer talp volt. És szinte mind különböző .

Családom mindig viccelődik velem, hogy én mindent a varrással hozok összefüggésbe. De itt én ártatlan vagyok ! Nem én választottam az éttermet !

Erről jut eszembe. Egyik délelőtt, szerdán, megkerestük a város piacát. Hallottuk, hogy ilyenkor kirakodóvásár is van. Volt is mindenféle : Zöldség-gyümölcs, bazár, ruházat, kisállatvásár ( édes kiscicusokkal, és óriáskígyóval ) és zsigpiac ( ezt így kell írni?? ) is volt.

No és mi volt az első amin megakadt a szemem? Egy antik Singer !!!! A szívem felgyorsult tőle ! Nagyon jól nézett ki ! Igaz, hogy nem kovácsoltvas állványon vol, mert ez nem lábbal, hanem kézzelhajtós volt. Azt mondta a gazdája, hogy fekvőhajós. Orsó helyett hajón van az alsószál. Ennek utána kell néznem mit is jelent. Persze nem vettük meg, mert abban a picike lakásban már tényleg nincsen helyünk . Alig bírtam ott hagyni.

Zoli pedig a naplemente fotózást élvezte nagyon:

Ez én vagyok :
Ez nem én vagyok:

Itt pedig mi vagyunk: