Ez egy apróbb, olyan, amire a család csak legyint, szegény bolond Anya. Mert már nem vehetek sem virágot, sem virágmagot. (Bögrét már évek óta nem.) Nem értem, egyébként. Miért baj az, hogy vannak virágmagok a kamrában, a táskámban, a zsebemben, a kulcsosszekrényen, a cipőspolcon, vagy még nem tudom hol? De tényleg, volt kukacvirág magom, de nem tudom, hol? És arról nem én tehetek, hogy az élelmiszerboltban is, meg már mindenhol árulnak virágmagot! És igazán olyan olcsó! Hogy zsebkendőnyi a kertünk? Hát Istenem.
És hogy már nem is tudom, hova mit vetettem? Mennyi meglepetésben lesz részünk! Minden nézőpont kérdése. Na de még ezt a bakopát muszáj volt megvennem! Olyan cuki. És nem volt függőkaspóm. Hát felfüggesztettem egyszerű kendermadzaggal egy nem függő kaspót.
Azután még két másikat. Az egyikbe magokat vetettem, még néhány hete. Hogy milyet? Khm. Majd elmesélem egyszer... Ha kinőtt, és rájövök.
A másikban a Terézke lakik. Ez egy nagyon aranyos dolog. Akitől kaptam, Októberkének hívta, merthogy akkor virágzik. Nagyon szép, majd megmutattom, ha eljött az ideje.
És még be kell vallanom valami szörnyűségeset. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
Mentségemre szolgáljon, hogy én évek óta keményen ellenállok!
Nem és nem veszek irdatlan gumipapucsot!
De most megláttam valamit, ami annyira, de annyira borzasztó, hogy az már egyszerűen zseniális!
És haza akart jönni velem!
Tudtam, hogy otthon lázmérőért fognak kapkodni.
És azt is tudom, hogy ha most ezt megmutatom, lesznek közöttetek, akik többé nem állnak szóba velem!
De én már olyan, de olyan nagy kertész vagyok!
Hát ez az:
ISTEN VELETEK!
A minta egy régebbi Amelie-ben található miniruha néven, de mondjuk én nem vagyok az a miniruhás fajta, szóval én tunikának nevezem és alkalmazom.
