Hogyan készítsünk kalocsai dorkót?

Az első, rövid és őszinte válaszom (amit a magam részéről a továbbiakra nézve már meg is fogadtam xD ) :
NE KÉSZÍTSÜNK!

Vegyük fontolóra a következőket:
Noha nem szoktunk hímezni, nincs benne gyakorlatunk, azért az alapokkal tisztában vagyunk. Ha elég öreg érett az ember, akkor tanulta általános iskolában, ha nem, akkor a neten remek útmutatókat találhat a lapos és a száröltés mibenlétét illetően, tehát egy előre rajzolt mintát elméletileg ki is tud hímezni.
Most jön a de....
A cipő nincs előre rajzolva.
Olyan sűrű szövésű a vászon, hogy tényleges fizikai fájdalommal jár átszúrni a tűvel, mivel igazán vékony tűbe nem lehet a hímzőcérnát befűzni, a vastagabb tű meg ugye nem akar átmenni. Egy cipőt nem lehet olyan jól megfogni, mint egy anyagdarabot, nem igazán lehet úgy forgatni, hogy mindig kézre álljon. Ha még azt is a fejünkbe vettük, hogy a hímzés fonákja a cipő belsejében ne látszódjon, akkor vakon lavírozunk a külső és a bélelő réteg között, a fránya tű pedig nem és nem ott akar kijönni, ahol kellene. A sokszori áthúzgálástól a fonal egyszerűen elvásik, és menet közben többször elszakad. Az ujjaink hegye teljesen kész van, (tudom, gyűszű, de azzal meg valahogy béna az ember és mindegyik ujjára nem is tehet), a szemünk pedig kigúvad, venni kell direkt erre a célra egy új olvasószemüveget :)

Ha még mindig ragaszkodunk hozzá, hogy a világ így jobb hely lesz, akkor fogjunk hozzá.
Én így csináltam:

Kerestem a neten kalocsai mintákat, választottam néhány olyat, ami formára megfelelő egy cipőhöz, és a megfelelő méretben kinyomtattam őket. Átrajzoltam pauszpapírra (sütő- vagy uzsonnacsomagoló éppúgy megfelel, és biztosan van otthon).
Ezután a papíron a minta vonalait gombostűvel sűrűn átszurkáljuk, a mintát nagyjából körbevágjuk, majd feltűzzük a helyére. A cipőt ehhez kitömtem ronggyal, hogy kicsit könnyebb dolgom legyen.

Ezután jó alaposan átrajzoljuk a kiszurkált vonalakat egy filctollal, hogy a lyukakon keresztül a tinta a cipőre kerüljön.

 

A papírt levéve még ceruzával is áthúztam a vonalakat, hogy jobban lássam.

Kezdhetjük a hímzést. Azt a nagy és bonyolult rózsát simán kiiktattam volna, ha nem kellett volna eltakarni a cipőre már gyárilag ráfestett virágot, ami nem illett a koncepciómba.

 

Jó sok estén keresztül tartó bajlódás után (ami a család férfitagjai részéről teljes meg nem értettségbe ütközik, de mi kitartunk, mert meggyőződésünk, hogy valaki ettől nagyon boldog lesz ), ezt az eredményt kapjuk:

 

Bizonyos távolságból szemlélve határozottan pofás :)

Feladjuk a csomagot, mellékelve hozzá a használati utasítást, hogy tényleg csak bizonyos távolságból szabad szemlélni, és minthogy a viselés külföldön történik, ahol nem sokat tudnak a kalocsai hímzésről, kéretik hirdetni, hogy ez kimondottan free-style műfaj, nem előírás, hogy szépen és pontosan kivitelezett legyen. 

(Aki meg ért hozzá, attól ezúton kérek bocsánatot.) 

Ui.: A címzett tényleg nagyon boldog!

      Fájdalom elfelejtve.

      Szóval, ha gondoljátok, esetleg tényleg próbáljátok ki :)