Ajándék kulcstartók

Még nem tudom, kié lesz :)
Az is lehet, hogy csinálok még egy csomót, és mindenki kap...
 

Minta: José-crochet
Fonal: Barka Piktor Fecske (Esti Mese),
          Drops Baby Merino
Tű:     2,5-es

Vigyázz,kész,Cocobay Wrap!

Hát elkészült :)

Azért ennyire nem vagyok lassú, csak többféle módon voltam akadályoztatva, részben a kereskedelem, részben saját magam által :)
Volt ugye fonalkrízis, ami aztán megoldódott, hála Gumipók szomszédasszonynak, aki egy Tündér! :)
A csipkerész eredetileg a sötétebb rózsaszín lett volna, de az a fonal fogyott el. Lebontottam, újrahorgoltam a világosból. A sötétebből készítettem a szegélyt, de nem tetszett a kendő testénél, hogy elüt a szürkétől. Lebontottam hát és újraszegélyeztem a szürkével, szerintem jobb így.
Aztán az időjárás... a blokkolás évezredekig tartott, nem és nem akart megszáradni!

Mikor végre megszáradt, úgy éreztem, hogy túl nagy és laza. (Hozzá tartozik, hogy ajándékba küldöm egy nagyon kedves hölgynek Angliába, akit sorsa tolószékhez köt, nem akartam hogy túlságosan lelógjon hátul, és ráüljön. Inkább legyen kisebb és tömörebb, melengetőbb.) Újrablokkoltam, kisebbre. Megint napokig száradt.
Az örökös eső és sötétség miatt fényképezni sem tudtam.

Most már elégedett vagyok vele :)

 

A végső paraméterek:

Szélesség 110 cm

hossza (nyaktól az aljáig): 50 cm

Fonal:

Barka Fecske Piktor saját festés (szürke)

Drops Baby Merino fáradt pink

Drops Baby Merino világos fáradt pink

összesen 252 gr

Minta: 

Cocobay Wrap 

Elakadás...

...és itt fogyott el a Drops Baby Merino "fáradt pink"...
Sajnos Barkáéknak is...
Picit várok, hátha lesz, vagy kénytelen leszek a csipkeszegélyt szürkéből megcsinálni, az még van, aztán lezárom a fáradt pinkkel...
Sok időm nincs, ajándék lesz, határidős.

Üdvözlet

Hatalmas üdvözlet mindenkinek, rettentően hiányoztatok!

Jól esett, hogy néhányótoknak én is hiányoztam.

Eltelt a Karácsony.

Bizonyára lesz jövőre is, úgyhogy jobb későn, mint soha alapon megmutatom nektek, hogy mit találtam ki csomagolás gyanánt.

Persze nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt,

de nézzétek csak:

Konzerves (jelen esetben kutyakajás - nagyon jó méret) doboz

+szalvéta

+akrillakk

=

fantasztikus ajándékdobozok.

Mondjuk teteje nincs, de ezen nagyvonalúan átsiklunk.

No, és hogy mik kerültek bele?

Erről majd később, mert a család egy részével csak ma este találkozom, nem kapták még meg, szóval nem szeretném lelőni a poént, ha netán erre járna valaki....

Én viszont kaptam fonalakat is a lányomtól,

már el is készítettem belőle egy Annás-féle kesztyűt,

természetesen neki.

No igen.

Én már annak is örülök, hogy játszhatok vele.

Itt az én kezemen látható, azon frissiben, ahogy elkészült.

Annás leírásához képest annyit változtattam rajta, hogy a hüvelykujj lyuk kialakításánál egyszerűen kihagytam egy mintaegységet, ezáltal a tenyér-rész keskenyebb lett, mint a csukló, nekem valahogy így tűnt jónak.

Egyebekben hűen követtem a leírást, ami abszolút jól érthető és használható, ahogy azt már megszoktuk.:)

És íme a tulajdonos kis kacsóin:

(kb. ez a valóságos szín, vakuval szinte lehetetlen fonalat fényképezni)

Ó, micsoda "véletlen" egybeesés a körömlakkal,

mit szóltok?

Mára ennyi, kívánok mindenkinek olyan boldog új esztendőt,

amilyent csak lehet!

Részemről az lesz a boldogság,

ha találkozunk jövőre veletek ugyanitt!

Meg persze nálatok.



All shawl

Hát ez is megtörtént. Csináltam valamit szépen szabályosan, okosan, minta után.

Minta innen

Azt hiszem, egész helyre kis darab lett, persze lévén mindjárt december, ebből a vékony fonalból jelenleg kissé nonfunkcionális, de majd tavasszal hordom.
Barka Cinege, saját festés.

Egyébként remek minta, haladós, könnyű megjegyezni, nem kell folyton a papírt bújni... megy, mint a karikacsapás. Azt hiszem egyszer még megcsinálom vastagabb fonalból, és nagyobbra. (ahogy a mintában is van, hát persze, hogy én nem úgy csináltam, hát most várhatok tavaszig, úgy kell nekem!)

(az önkioldóval készített képeim mindig életlenek, sosem tudom megfelelő távolságra lerakni...)

Apróság

Mindenekelőtt köszöntöm legújabb olvasóimat, Ratijutkát,  Irén-t,  PinkTulipMom-ot!

Az utóbbi ínséges idők csekélyke termése, melyre az igénylés így szólt:
-Anya, kéne nekem egy sapka.
-Milyen sapka?
-Fekete.
-Jó, de mégis milyen?
-Hát, amibe belefér a hajam. Igazából egy olyan hajtartó szütyő.
-Aha.

 

A fonal a poncsó maradéka. Még mindig van belőle, már van rá ötletem. Ez az én kis Fonalfalóm.:)

Poncsó

Ahogy említettem, most, hogy használatba kellett már vennem a poncsót, kiderült, hogy rövid, fázik benne a karom, meghosszabbítottam kicsit.

Így most teljesen jó, melegíti a karomat, a derekamat, meg mindent, amit kell...
Tegnap hazafelé biciklivel kegyetlenül eláztam, a gyönyörűséges poncsóm legalább egy tonna vizet szívott magába, majdnem úgy jártam mint az a bizonyos pulóveres varjú...
Szerencsére én nem estem pofára fizikailag, csak átvitt értelemben.....

Mindenfélék...

Elsődlegesen szeretettel köszöntöm 30. (!) olvasómat, Anik-ot.

A rongyszőnyeg már jó ideje kész van, várja a sorsát.

Remek ötletet adtatok azzal, hogy legyen Sanyi-szőnyeg.
De az a helyzet, hogy Sanyi méltóságos el van látva a kellő komforttal, és ehhez ragaszkodik is.
Úgyhogy, ha Ti sem bánjátok, akkor az Övé lesz.

Hétvégén megint szülinapon voltunk, Kuzinéknál. Az ünnepelt 17. éves, fiú. Nehéz dolog megajándékozni egy 17 éves fiút, mert hát mit szeretnek ők csinálni? Na, ahhoz én nem tudok hozzájárulni. Nem, ahhoz sem.
Szeretnek aludni is. Sokat. Bármikor. Bárhol. Nosza, párnát neki! El is kezdtem. De sajnos idő hiányában ezt nem tudtam befejezni, majd talán máskor, más alkalomra.
Azért megmutatom.

Jé, ki van itt (is) már megint?

Egy szó mint száz, végül gyorsan varrtam egyet, de persze elfelejtettem lefényképezni. Sógorasszony talán majd megszán... és küld egy képet.

Elkezdtem egy újabb sapkát is. Megint. Mert igény van rá.:)

Mára ennyi, szép napot!

Lazítás

Ahogy a függöny kapcsán már említettem, most valami olyat kell csinálnom, ami kíméli az agyamat és kigúvadt szemeimet egyaránt.

Ez pedig egy rongyszőnyeg lesz pólócsíkokból,azaz mindenféle kinyúlt, foltos, szakadt, vagy egyéb okból gázos és használhatatlan pólókból készítek "fonalat".

5-ös tűvel, minta nincs, ahogy esik, úgy puffan, ha nem tökéletesen egyenletes, annál jobb, csak rusztikusabb lesz.

Elég sok megy bele, sok darabot kell beáldozni, ebből kifolyólag nagyon vad színorgia lesz!

Hogy mi lesz a funkciója, hol lesz a helye, fogalmam sincs, de nagyon jól esik most ezzel játszani.

Más.

Hiányoltátok a Sanyit.

Mondtam neki, tessék szépen modellt állni, meg tudjam mutatni, hogy jól vagy és még mindig gyönyörű.

:)

Szereti az élet apró örömeit.

Pl. ezt a darab kötelet.

Néha belefárad, megpihen.

Néha elgondolkodik az élet nagy kérdésein...

Ahogy mi is...

Horgolt függöny

Most azt kell hogy mondjam nektek, hogy nagyon büszke vagyok magamra. Befejeztem valamit, ami nagyon-nagyon hosszadalmas volt, hónapokra félre is tettem, de most kész!

Ez egy horgolt függöny, granny mintával, Piroska cérnából, 1-es!!! tűvel.

A szemem majd' kiesett, mire befejeztem!

Eredetileg úgy terveztem, hogy teljesen kockákból fog állni. El is kezdtem a kis kockák sorozatgyártását, ment is mint a karikacsapás. Egy ilyen kis kocka, akarom mondani négyzet pikk-pakk megvan. Gyűltek is szépen.
(Na most, ezt gondoljuk csak át! Persze hogy nem kocka, mert a kocka egy test, ez négyzet. Ha viszont összerakjuk, akkor a függönyöm, ugye kockás? Hát csoda, hogy nehéz megtanulni magyarul?)
Szóval gyülekeztek a kis négyzetkék, furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy fognak mutatni összeszerelve.
Próbaképpen elkezdtem összehorgolni őket, részint hogy könnyebben ki tudjam számolni, mennyi kell még.
Na, ennél a résznél futott zátonyra a tervem. Mert összedolgozni őket nagyon-nagyon unalmas és fárasztó és szemgúvasztó, egyszóval önkínzás.
Gondoltam egyet, egyesítettem nagy nyögve ami már megvolt, majd tovább folytattam felfelé csak fehérrel, egyben.

Mikor ez is megvolt, keskenynek találtatott.

Tehát körbekerítettem még néhányszor, váltott színekkel, végül kapott egy enyhén cakkos szegélyt.

Ezután horgoltam a felső szélére egyszerű láncszemekből bújtatót, amibe egy fapálcát dugtam.

Ezt természetesen még majd méretre kell vágni, azt hiszem, még be is festem fehérre, bár ez még nem biztos, valamint rá kell vegyem az emberemet, hogy szerelje fel rendesen, mert most csak benyomtam két szeget, hogy le tudjam fényképezni, nem bírtam már magammal!
Valamint meg kell még tanulnom rendesen blokkolni, mert kismillió gombostűvel körbszurkálni és húzogatni szintén kissé sziszifuszinak tűnik, ráadásul nem is lett szép egyenes.
Arra is utólag jöttem rá, hogy a négyzetsorokat ugyanolyan színnel kellett volna befejezni, mint amivel elkezdtem, akkor szimetrikus lenne. A kockás és a fehér rész közé pedig elkelt volna még egy piros elválasztó csík.
Egyszóval kicsit nagyon sok baja van, de nekem tetszik. Kicsit nem gondolkodom.

Viszont milyen jól néz ki közelről nézve, ellenfénnyel!

:)

Most valami lazábbat kezdek, mert még az olvasószemüvegemet is "kinőttem" közben!

Ja, és kinyílt a kánna, amiről azt hittem, hogy piros.

De így jobb.

Szép hétvégét mindenkinek!

Medvék a tálban

Kaptam képet, így megmutathatom néktek, hogy miről is beszéltem!

Ő pedig már egy újszülött medvike, abból a fonalból készült, amit a tálhoz mellékeltem.

Jó fej ugye?

Visszatértem!

Puszilok mindenkit, nagyon hiányoztatok!
Köszönöm a kedves szavakat, válaszolva a kérdéseitekre, valószínűleg nem is jól határoztam én meg az esetet, akkor lehet hogy nem Format C:, hanem Format AZEGÉSZMISKULANCIA. Lényeg, hogy totálisan újra lett telepítve a gépem, teljes halál volt. Most vannak még némi hiányaim, de lényeg, hogy működik, és már meg is mutathatom, hogy mit készítettem Lili kuzinnak ajándékba.

Ez kérem egy Medvetár. Vagy Medvetál.

Az úgy volt, hogy ezt a fonalat még a télen vettük leánykámmal ketten sapkának, mert olyan jó színe van.

Igenám, de ketten sem olvastuk el, hogy ez nemezelhető fonal.

Tehát nem lett sapka.

A fonal meg csak várt.

Mamuszra nem vágytam.

Most pedig a szülinap közeledtével bevillant az isteni szikra!

Annásnál láttam egyszer ezt a küblit.

Mivel Kuzin kis medvéket horgol, horgolok neki egy Medvetárat a nemezelhető fonalamból,

majd nemezelem, olyat még úgysem tettem!

Meghorgoltam tehát a teljes fonalmennyiséget felhasználva egy félgömböt, majd betettem a mosógépbe 95 fokra két törölköző társaságában.

Ettől jelentősen összement, megkeményedett és kiszőrösödött.

Vagyis nemezelődött.

Vizesen ráfeszítettem egy műanyag tálra, így szárítottam meg.

É voilá!

Legnagyobb örömömre szolgált, hogy Lili kuzin egyből felismerte, egy szóval sem kellett magyarázni az objektum rendeltetését.

Egyből tudta!

Bele is költöztek a medvikék, de sajna nem volt nálam fényképezőgép.

El kell hinnetek, hogy tökéletes az összhang.

Poncsó - Kész!!!

Hát ez megint egy olyan ritka pillanat, amikor befejeztem valamit.

Ja, és nem tavalyelőtt kezdtem el, hanem a múlt héten! 

Köszönöm a javaslatokat, végül úgy döntöttem, megszínezem.

A tiszta fekete darabok viselése talán még ráér...

Amikor megvettem a színes fonalakat, hirtelen nagyon jó ötletnek tűnt. 

Aztán, miközben készült, elbizonytalanodtam: Miért pont ezeket kellett megvennem, fel fogom én ezt venni?

Amikor elkészült, akkor rájöttem, hogy igen! Fel fogom venni! Naná! Nagyon is tetszik!

Majd mikor nekifogtam a fényképezésnek, akkor döbbentem rá, hogy miért pont ezeket a színeket vettem!

 

Ti is látjátok?