Mammkánál olvastam, hogy naponta végigjárja a kertet, s az előbukkanó virágokat megszemléli.
Szombaton kora reggel én is fogtam a szerszámaim, s előbb gondos kezekkel munkálkodva csinosítottam környezetük, hogy mikorra bontják a szirmaik, takaros legyen a hely, ahol élnek.
Aztán elő a fényképezőt, hogy megörökítsem, ami a lelkemet feltölti ilyenkor tavasszal. De nagyon vártam már!
Van itt már annyiféle virág, pedig még, alig sütött ki a napocska.
De rózsa nincs. Arra még várni kell. Hát gyorsan a tű hegyén nyílott ki nálam egy.
Megláttam
Kat-nál kihímezve, s bár nem szoktam ismeretlenül kérincskélni, de most a hirtelen támadt minta iránti vágyam legyőzte szemérmem, s levelet írtam.
Köszönöm
Kat a mintát! Nagy örömet szereztél vele.
Nem is ismertem a tervezőt,.... aztán eszembe jutott egy régen látott minta Zsófinál. Kezdő keresztszemezőként megdicsértem egy macskás képet, hogy milyen szépen alakul. S ő kiigazított, hogy nem alakul, készen van.
Megkerestem, s igen, jók voltak az emlékképeim. Az ő mintáját láttam akkor is.
Ezek a sejtelmes vonalak, tényleg, mintha a vázlatfüzet lapjain élednének újjá. Tudom, hogy fogok még hímezni Marie-Thérese Saint-Auben mintát.
Most 28-as vászonra Anchor fonalakkal, minden lukba öltve készült el ez szépséges rózsa. Picit lehagytam a levélkékből, mert kezdett miniben hímezve is szélessé válni, s féltem, hogy nem fér rá a határidő naplóra, amire terveztem.