Tavasz van! Gyönyörű!

"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik

Mezei szagokkal a tavaszi szél."

(Petőfi Sándor: Tavasz van! Gyönyörű! - részlet)

(Katt a kép, irány a bolt :) )

Kenyér

Szeretem a friss kenyér illatát, ezért úgy programoztam a kenyérsütő gépet, hogy reggel, amikor lejövök a szobából, a kész kenyérke várjon rám ... olyan jó, amikor belengi az egész lakást ez az illat...

És képzeljétek, még verset is találtam hozzá:

De jó lenne friss kenyérnek lenni, 

illatommal a világot körbelengni. 

Adni magamból bárkinek, aki éhes, 

ha nincs mivel vágj, csak hagyni, hogy téphess. 

Csak hagyni, hogy megpirult kérgemet 

majszolják csínytalan gyermekek. 

Hogy tépjenek, osszanak bátran, 

hisz kovász koromtól csak erre vártam. 

És ha csak árva morzsák maradtak belőlem, 
az éhes galambok is lakjanak jól tőlem.

(forrás: Jakabovits László, Poet.hu)

Vers egy indián törzsfőnöktől

Nem érdekel, miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy

életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.

Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríted életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

(Oriah Hegyi Álmodó)

Szombati vers: Ady Endre - Van olyan perc

Ady Endre: Van olyan perc

Van olyan perc, mikor szívünkben

Az élet lángja fellobog,

Van olyan perc, mikor azt hisszük,

Hogy lehetünk még boldogok.

Szép asszonyarcok hosszú sorban

Reánk ragyognak, intenek,

Velünk vannak a csókban, borban

Ámor és Bacchus istenek.

De oly muló a mámor üdve,

Elszáll az ámító remény,

Nem ígér édes boldogságot,

Miként a mámor éjjelén.

S míg ránk tolúl a végzet átka,

Amely lelkünkre visszajár,

Szívünk olyan, olyan üres lesz,

Mint a mámort adó pohár.

Hóemberes mécsestartó

is készült, nagyon helyesek, ahogy sétálnak sorban.
(Kisebb keresgélés után, róluk is találtam egy versikét)

 

Gazdag Erzsébet: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt,
Álldogál egy furcsa alak.

Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája.

Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap

Manós mécsestartót

készítettem a napokban, a Meska boltba még nem került fel (műszaki okok miatt :) ), de találtam hozzá egy kedves kis verset :

Donászy Magda: Karácsony

Karácsonyfa! Karácsony.

Aranydió zöld ágon!

Csillagszóró, gyertyafény,

Ég a fenyő ünnepén.

Csilingel a csöngettyű!

-Szép vagy fenyő!

-Gyönyörű!

Szombati vers

József Attila: Majd megöregszel (részlet)

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog,
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz,
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez...

(A képre kattintva a Libri Könyváruházba jutsz)

Szombati vers

Ady Endre: Másokért halunk meg (részlet)

Hogy megnőnek a dolgok,
Ha az ember már törpül:
Mindenki óriás lesz
S egy ránk bámuló körbül
Kiáll a középre valaki.

Valaki, kit szerettünk,
Vagy talán nem szerettünk,
Szépen szemünkbe vágja,
Hogy csúf bűnökbe estünk
S az életünk furcsa ámítás ....

Szombati vers

József Attila: Mondd, mit érlel... (részlet)

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél,
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél,
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajszála
s nem veszi észre maga se?
.......
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik,
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit,
a nő mindig mos - lucsok holtja -
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?

Szombati vers

Petőfi Sándor: Ha (részlet)

Ha kalapomnak szőre volna,
És jobbra-balra nem konyulna:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.

Ha már nem volna vagy két éve,
Hogy a mellényem meg van véve:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
...
Ha majd e ha, ha, ha, ha, meg ha
Elpusztul tőlem a pokolba:
Én leszek a derék legény,
Mindjárt arszlánnak illem én.

Szombati vers

Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Szombati vers

Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy..
Csakhogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Szombati vers

József Attila: Eperfa

Öreg eperfa áll az út felén,
zömök, tömött, mint hős paraszti dajka.
Úrvezető vigyázz! a törzs kemény!
S óh koldus, nézd, mily lágy a gyümölcs rajta.

Szombati vers

József Attila: Anyám (részlet)

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhományban.

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal eszenek.