2014.09.23.

Kérdezte a párom, hogy miért ritkultak az utóbbi időben a bejegyzések. Nem arról van szó, hogy nincs kedvem írni, hanem csak annyi van, hogy nagyjából hasonló dolgok történnek a tanyán, mint tavaly ilyenkor, és legfeljebb önmagamat ismételhetném. Idén sem sikerült emberi időben megvenni a tűzifát, így télen sanszos, hogy megint kínlódni fogunk a begyújtással, de már haladunk a hasogatással, és a ház fala mentén újra kezd tornyosulni a farakás.

A veteményes nagyjából lejátszott, még pár cékla és répa, valamint paprika kallódik itt-ott, illetve a répából még nagyon sok van, de lassan nőnek, úgyhogy még a földben hagyom őket. Ha volna végre szabad pár órácskánk, elkezdenénk a paradicsomágyásokat felszámolni, de az égetéssel járna, és arra a rengeteg munkánk mellett nem nagyon jut idő. Gondolkoztam, hogy még nekiálljak-e egy őszi hónapos retek termesztésnek, de szerintem az már elmarad. Jövő tavasszal szeretnénk fólia sátrazni, és akkor majd jó korán lehet retkezni. :) A fűszerkertecském még szép, bár a minap valamelyik rossz életű kutya átgázolt a rukkolán, az meg teljesen elfeküdt az élménytől, de nem baj, már eléggé felvirágzott egyébként is, úgyhogy nem sok íze volt. Leszárítani való is akad még, aztán elkezdhetek gondolkozni, hogyan teleltessem át az évelőket, de valószínű, hogy kiásom őket, cserépbe teszem, és a muskátlikkal együtt a vendégházba költöznek a hideg elöl.

Egyelőre úgy néz ki, hogy a tavaly ültetett fűzfácskánk megmarad, és a tavasszal vásárolt gyümölcsfa növendékek sem adták fel a harcot az élettel. Jövőre viszont utóbbiakra oda kell figyelnünk, mert a csigák alattomosan támadják őket. A következő napokban viszont borostyánt szeretnénk szaporítani, hogy az új tyúkól oldalát is betakarja, meg a garázs oldala is szebb lenne azzal, úgyhogy most párhuzamosan kipróbálunk két módszert is: az egyik azt javasolja, hogy amíg 5 centis gyökérzetet nem növeszt a levágott hajtás, addig tároljuk vízben, és csak aztán ültessük ki, a másik pedig azt mondja, hogy a levágott hajtást dugjuk virágföldes cserépbe, és ha megered, akkor ültessük ki. Jó lenne, ha télen a ház ablakpárkánya sem árválkodna üresen, és némi zöld azért lenne, úgyhogy remélem, sikerül.

Dabrával pedig végre ismét tempósan haladunk a fejlődés néha rögös, sokszor sima útján. Dolgozunk sokat földről, de hétvégén a vemhességének utolsó hónapja óta (azaz április eleje óta) most először újra kimentem vele terepre. A csikót otthon hagytam Omárral, mert már az edzések alatt is külön szoktam zárni őket, úgyhogy ehhez a helyzethez kezd hozzászokni, meg összesen 1 órácskát voltunk távol, és amint hazaértünk, egyből engedtem is az anyjához, hogy feltankoljon tejből. De nagyon jól esett végre kint lenni, hallgatni a fácánokat, számolni a tovaszökellő őzeket, beleszippantani az avarillatú levegőbe, és legeltetés közben hallgatni, ahogy herseg a lovam fogai közt a finom, zöld fű.

És itt egy videó is a csöppet sem félénk, ámde annál inkább vakmerő Töpörtyűről, és az ismerkedős kiscsikóról. :)