Kerti napló: fóliasátor felújítás

3 évvel ezelőtt vettünk egy kész fóliasátrat, erről itt és itt posztoltam annak idején. 3 méter széles, 6 méter hosszú és 2 méter magas a vázszerkezet. De ahogy azt már az első percben sejtettük, be is igazolódott, csak 2 évet bírt ez a gyárilag hozzáadott fólia, teljesen szétette a nap és elkezdett elfoszlani, elrojtosodni, kiszakadozni, a kegyelemdöfést pedig egy nagyobb őszi vihar adta meg neki, amikor teljesen darabokra szakadt.

 

Tavaly nem fóliáztunk, a veteményesnek is csak az 1/3 részében nevelgettünk pár zöldséget, de az elmúlt hétvégén minden adott volt ahhoz, hogy új ruhát kapjon a vázrendszer. Előzőleg lekentük rozsda elleni festékkel, én régi pólóanyaggal az összes illesztési, csavarfejes részt betekertem, hogy nehogy azok felsértsék majd az új fóliát. Erre a vázra úgy számoltuk, hogy 8x10 méteres fólia fog kelleni, de leakciózva egy megmaradt 10x11 méteres anyagvéget sikerült megcsípnünk a kereskedésben. A váz alatt már ősz óta áll a lótrágyás szalma, gyakorlatilag a talaj az már elő van készítve, most "csak" körbe kellett ásnunk, felhúzni a fóliát, kifeszíteni, visszaásni, és az újdonságnak számító ajtó- és szellőzőablak keretet is bele kellett barkácsolnunk. Csináltam egy videót is a dolgok menetéről, de félidőben a kamerám tárhelye megtelt, úgyhogy csak egy részét sikerült megörökíteni.

VIDEÓ LEJÁTSZÁSÁHOZ KATT IDE!

Nagyjából mindennel együtt 10-12 óra munkánk van benne, de ha a szerencse mellénk áll, akkor ez most olyan 3-4 évig ebben a formában használható lesz. Persze ilyenkor még csak nappalra lehet kitenni bele a palántákat, mert ha éjszaka fagy van, akkor a fóliában is lemegy 0C alá a hőmérséklet. Ez ellen komposztágyással lehetne védekezni, de őszintén szólva nekünk praktikusabb így.Pár hétig ki-be hordom reggel-este a rekeszeket, aztán ha a káposzta és salátafélék megerősödtek, akkor már a kisebb fagyokat is bírni fogják. Nyáron valószínűleg a legnagyobb melegekben rashel hálóval meg kell oldanunk az árnyékolást,és szellőztetni is kell majd. Ez utóbbit úgy oldottuk meg, hogy a két végére opcionálisan nyitható/csukható fóliás ÉS szúnyoghálós nyílászárókat tettünk.

A nyuszik kifutója

Majdnem a kezdetektől fogva tartunk nyulakat, mert Krisz nagyon szereti a nyúlhúst. A legelső próbálkozásunkkor is már azt tartottuk szem előtt, hogy haszonállatként bár az életük nem feltétlenül lesz hosszú, de amíg tart, addig éljenek a nekik legmegfelelőbb, legideálisabb környezetben. Sajnos akkor nem volt módunkban az akkor kijelölt területet alulról ledrótozni, ezért elég hamar abba a problémába ütköztünk, hogy a nyulak kiásnak a helyükről és volt, amelyik simán világgá is ment. Ekkor építettünk számukra a baromfiudvarban kb 2-3 nm-es ketreceket, hogy ha már bezárva kell őket tartanunk, legalább ne a kegyetlen, nagyon kicsi méretű, a klasszikus nyúltartásban elterjedt ketrecekben kelljen nyomorgniuk. De ahogy telt-múlt az idő, én ezzel a megoldással továbbra sem békültem ki, a lelkiismeretem folyamatosan nyomta a csengőt a fejemben, hogy ez így nem jó, ki kellene valami mást találni.
És akkor tavaly kitaláltuk, hogy a baromfiudvarban kijelölünk egy kellően nagy, de még kezelhető területet, amit le is tudunk alulról drótozni. Mértünk, számoltunk, meglévő alapanyagokat összegyűjtöttük és egy hétvége alatt megcsináltuk a nagyját. Azóta minden nyuszink kinti tartásban él, már két alom is így született meg, és mindenféle probléma nélkül felnevelkedtek.

Három különálló részre van osztva a nyúludvar, amik U-alakban helyezkednek el. Van egy legnagyobb, aminek a mérete 2,5 m x 6 m. Itt van a legnagyobb nyuszilétszám, attól függően, hogy adott évben a lányok vagy a fiúk vannak-e többen. Most éppen 10 nőstény lakik benne, de voltak többen is a téli vágásidőszak előtt.

Egy kb 3m x 3m-es-ben lakik a bak, akihez az éppen fedeztetni kívánt nőstényt szoktuk betenni. Ha nem fedeztetünk, akkor pedig vele laknak a fiatal bakok is. Az összeszoktatásnál ott vagyunk az első percekben, aztán az első fél napban többször is rájuk nézünk, hogy nincs-e nagy verekedés, de az eddigi tapasztalatok alapján a fő baknyuszink eléggé jófej és egy 1-2 órás kergetőzés-szaglászás-hágási kísérlet után rájön, hogy sokra nem megy velük és aztán békén hagyja őket. Általában az első nap végére már együtt szoktak szénázni.

És a harmadik rész, ami nagyjából hasonló méretű az előzőhöz képest, az az éppen aktuálisan vemhes anyanyúlé, illetve olyan 3-4 hónapos korukig a kölyköké. Ha már elég nagyok hozzá, akkor nemenként szétválogatva mennek a végleges helyükre az előző kettő közül valamelyikbe.

A kifutók mindegyikében a talajra dróthálót raktunk le és fűztük össze a kerítésdróttal, majd erre homokot terítettünk vissza. Így előzzük meg azt, hogy végeláthatatlan járatokat ássanak és esetleg a helyükről is kiszabaduljanak.

Eddig nekünk szerencsénk volt, mert róka nem jön be a tanya belső részére, a kutyáink elég vehemensen védik a területet, illetve szerintem sokkal könnyebb prédákat találnak más tanyákban. Ragadozómadár se jön erre, szintén a fenti okokból. Meg annyira körbe vagyunk fásítva, hogy talán ez is ad azért némi védelmet és nem próbálkoznak errefelé.

Nyáron a fák, illetve átmenetileg rashelháló adja az árnyékot nekik, télen pedig a szintén átmeneti időszakra épített osb-kuckókba tudnak behúzódni, amit szalmával almolunk be. Ha kicsit a fa-alapanyagárak újra csökkennének, akkor tartósabb anyagból tervezzük megcsinálni nekik a kuckókat.

Évente kétszer pedig kiszedjük a felgyűlt trágyát, ami kiváló tápanyagforrás a veteményesünkbe.

Épültünk, szépültünk is

Álljanak itt összeszedve néhány létrejött renoválási, átalakítási munkálkodásaink. Rákaptam a videókészítésre is, így amiről van felvétel, azt megmutatom.

Egy nyár végi hatalmas vihar következtében az udvarunkon csúfoskodó, nagyon rossz állapotban lévő vályog mezőgazdasági épület, amit már évek óta nem tudtunk/mertünk semmire sem használni, megadta magát a természet elemeinek és az idő vasfogának. Egy adott ponton a komplett frontfal kidőlt, a maradék kis nádtető beszakadt. Nagyon veszélyessé vált így a jelenléte, így azonnali megoldást kellett rá találnunk. Jóideje ábrándoztunk róla, hogy majd valami hasznosabb funkciót is betölthetne és majd kitaláljuk, mi legyen helyette, de szükség adja a legjobb ötleteket. Így találtuk ki, hogy egy nagyobb baráti társaságnak is elegendő méretű fedett teraszt és egy leválasztott fatárolót szeretnénk oda. Mutatom, hogy zajlott a folyamat. :)

KATT IDE A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉÉRT

Tavaly nyáron pedig a lovak istállóján lecseréltük a tetőt és meghosszabbítottuk az építményt egy beállóval is, hogy ha nagyon rossz az idő, szakad az eső, akkor se feltétlenül az istállóban kelljen kuksolniuk a lovaknak, hanem szabad levegőn, de mégis tető alatt tudjanak eszegetni, pihenni.

KATT IDE A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉÉRT

A következő bejegyzésben megmutatom, hogy a nyuszijainknak hogy alakítottunk ki biztonságos, de mégis nagyméretű kifutót, hogy ne ketrecekben kelljen élniük.

A hőn áhított terasz

Van az úgy, hogy az ember évek alatt sem jön rá, mi az a kicsi plusz, ami még hozzá tudna tenni ahhoz, hogy az otthona még komfortosabb legyen, csak a hiányát érzi. Nos, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy nekünk a megvilágosodáshoz Indy, a németjuhász-mali keverék kutyusunk érkezése kellett. Ráadásul olyan villámcsapásszerű volt a felismerés, hogy szinte azonnali cselekedetre is sarkallt minket. :D

Adott ugyanis egy négylábú, aki egyik napról a másikra berobbant az életünkbe, sőt, az életterünkbe, és valahogy jelenleg is, másfél éves korában is az az érzésünk, hogy ez a kutya örök életére kölyök marad agyban. Mivel is jár ez? Semmilyen tárgy nincs tőle biztonságban. Hogy csak néhány áldozatot soroljak fel a meglehetősen hosszú listájáról: slagok, függőágy, fürdőruha, kötőfék, vadi új, frissen mosott ikeás ágynemű garnitúra, virágtartók, gumicsizma, kutyafekhely, nyakörv. Rengeteg nyakörv. Ezen túl állandóan az ablak alatti padon héderelt, hogy belátása legyen a lakásba, amin még túl is tudnék lépni, ha közben nem érzett volna késztetést pad szétrágására is popcorn gyanánt a "mozihoz".

És most biztos páran azt hiszitek, túlzok. Vannak bizonyítékaim, mutatom. :D

 

És akkor év elején egyszer csak jött az isteni szikra: teraszt AKAROK, elkerítettet, kutyamenteset, fedettet, ahol lehet egy kis privát szféránk anélkül, hogy a reggelinket kinéznék a szánkból, hogy a kiteregetett ruhákra biztos halál várjon, és hát, a kerti bútorok is hálásak lettek volna végre azért, hogy nem áznak kint hóban-esőben az év minden évszakában és tető kerülne a fejük fölé.

Így aztán 3 nap tervezgetés után nekiduráltuk magunkat, és 1 hét alatt, munka után apránként haladva, viszonylag alacsony költségvetéssel megépítettük a menedékünket..Azóta az idegeink is kisimultabbak, a gumicsizmák is biztonságban vannak, és újra virágok díszítik a ház elejét. :) És a képek még tavasszal készültek, szerencsére azóta a fű is visszanőtt nagyjából. O:)

Oszlop lerakással indult a projekt.

Tartógerendák a tetőhöz.

Az elmaradhatatlan kerítés. :)

És kész!

A ház új ruhája

Nahát, jöttem a nagyobb rádiócsend után azzal, hogy nem is történt azóta semmi különös, de hát épp az egyik legfontosabb és legszembetűnőbb dolgot felejtettem el megemlíteni!

Házikónk új ruhát kapott. Amikor megvettük, ugye, akkor tégla és kültéri festékkel lekent lambéria volt a ház külső burkolata, azonban ezt a 2016. őszi nagy felújításkor észrevettük, hogy bizony, a világon semmit nem szigetel, gyakorlatilag télen az udvart fűtöttük, mert nemes egyszerűséggel az építésekor kihagyták belőle a szigetelést. Persze, nagyon kis bájos, környezetbe simuló volt ettől a sötétbarnára pácolt deszkázattól, de egyrészt borzasztóan meglátszott róla közelről már az idő kegyetlen vasfoga, másrészt tényleg muszáj volt tennünk valamit, hogy a meleget bent tartsuk a házban, ha már fűtünk.

Az eredeti állapot.

Újraburkolás közben.

Itt már megvolt Indy is, aki persze ott "segített",
ahol csak tudott. :)

Ezért aztán Krisztián a nyáron nekiállt, lecsupaszította a falakat, a burkolattól megszabadult, és a helyére a felújításkor már jól bevált szendvicspaneleket erősítette fel szorosan egymás mellé, amire aztán pedig egy kis segítő kéz igénybevételével vakolat került. Fehér. Tudom, sajnos nem sikerült a legszebb pompájában lefotóznom, de majd most nyáron újra megpróbálom megmutatni nektek, hogy tulajdonképpen milyen bájoska is lett így. Persze, még nincs befejezve, hisz az előtető nem került még vissza, a betonplaccal is kéne kezdeni valamit, de mivel a jövőbeni tetőcsere miatt szinte minden állapot csak átmeneti, így sajnos nem éri meg a nagyobb barkácsolásokat most megejteni sem anyagilag, sem energiabefektetésileg még akkor sem, ha egyébként az addigi napjainkat komfortosabbá tenné.

És készen.

Ősszel.

Minden esetre alig várom, hogy ismét kitavaszodjon és az ereszcsatorna alól újra sorakozzanak a fellógatott futómuskátlik, pompázzanak a fűszernövények és egyéb gyönyörű virágok, na meg a legutóbbi szerelmeim, a pozsgások, kövirózsák.

Na meg persze, hogy ismét kint üldögélve tudjak dolgozni a kellemes árnyékban.

Felújítás III. - Fürdőszoba, konyha kész

Ülök a ~38C-os hőségben a házban rejtőzve, és azon gondolkoztam, hogy nagyon félbehagytam én ezt a felújítós beszámolót. Megmutatom hát, mi lett az fürdő felújítás átmeneti befejezése. Nyilván a csempeburkolat és a zuhanykabin, valamint a bojler cseréje nagyobb anyagi megmozdulást igényel, így azok még mindig a régiek, viszont sokkal használhatóbbá sikerült alakítani mindössze egy munkalap és új mosdó beszerelésével. A tavaly őszi plafon-, és falszigetelésnek köszönhetően télen már nem vacogó fogakkal és kékre színeződött szájjal kellett túlélőkalandként felfogni egy-egy zuhanyzást, egész kellemes hőfok van már így a fürdőszobában is, ha a konyhában fűt a kályha.

A konyhában pedig ugye teljes burkolatcsere, mennyezetemelés, szigetelés, új konyhabútor volt a challenge. Ezt vártam a legeslegjobban, és még mindig olyan jó érzés, hogy ránézek a konyhatervezővel skiccelt tervemre, és ugyanazt látom az otthonunkban élőben. :)
Nézzétek csak a tervet!

És így néz ki a valóságban előtte-utána képeken:

Nagyjából 1 hónapig tartott a felújítás, alább rakok be pár elég sírnivaló fotót az átmeneti állapotokról. A legnagyobb káosz közben pedig egy kismacska is belecsöppent az életünkbe, mikor az ilyen-olyan beszerzési körútról Krisztián úgy jött haza, hogy egy nagyon vékony, nagyon pici, nagyon fiatal kismaccs van a puszta kellős közepén a földúton, ha akarom, hozzam haza. Szerintem a mondat második felénél én már az autóban ültem és mentem összeszedni. Ő a Lencsi nevet kapta. Szörpi az első pár hétben utálkozva vette tudomásul, hogy bővült a csapat, de azóta szerencsésen megbarátkoztak. :)

Felújítás II. - Az első 3 és fél nap

Múlt héten csütörtökön és pénteken délután megejtettük a leendő nappali falfestsését és a laminált padló lerakását. Ahogy elkészült viszont, időm se volt szépen berendezni, mert máris plafonig pakoltuk a konyhai holmikkal, hogy ott is megkezdhessük az igazi nagy felújítást.

Fürdőszoba - szigetelés

Lambéria volt a plafonon, ezt kellett visszabontani. Amikor leszedtük a burkolatot, irdatlan mennyiségű nád zúdult a földre. ami a régi nádtető része volt. Az eltakarítása után a fiúk befaragták a cseréplécek közé a szendvicspaneleket, és hogy teljesen jól szigeteljen, purhabbal kifújták a réseket. Majd erre gipszkarton került. Ennek még a lefestése, valamint a fürdőszoba bútorok visszapakolása és egy iszonyatosan nagy takarítás még hátra van, valamint majd, ha a belső munkálatok végére értünk, akkor a fürdőszoba külső falát is le kell szigetelni, mert a falak is hidegek.

1. kép: Első napra ez azért elég durva élmény volt. :D
2. kép: Felkerült a gerendák közé a szendvicspanel+purhab
3. kép: A gipszkarton is a helyén.

Konyha
A fürdőszobai horrorshow után megkezdődött a konyha feletti mennyezet megbontása. Itt hála az égnek nem volt ennyi nád. Ellenben már a saját szemünkkel láthattuk annak az okát, hogy télen miért volt reggelente 11 fok itt. A lambéria burkolat alatt semmi más nem volt, csak hajópadló deszkák, aztán egy réteg kátránypapír, afölött meg már a hullámpala, ami a tető, ugyebár. Régen ez a parasztház tornácának a tetője volt, így természetes, hogy az akkor nem tartalmazott semmi szigetelést, de azért, amikor 15 évvel ezelőtt az előző lakó úgy döntött, beépítteti a tornácot és konyhát csináltat belőle, erre mondjuk gondolhattak volna a "szakemberek". Jobb is talán, hogy nem tudjuk, kik művelték ezt a kókány "munkát" anno.
Mindenesetre itt is felkerült a szendvicspanel és a gipszkarton, ráadásul a fiúk annyira nagyon ügyesek voltak, hogy egy bő 20 centivel meg is tudták emelni a plafont, egyelőre ez a legkedvencebb változtatásom eddig. :)
Itt is hátra van még a falak kijavítása, festés, aztán pedig jöhet a falicsempe és a laminált padló lerakása.

A konyha jobb oldala. Jól látszik az első képen, hogy a tetőbeázás miatt
a régi hajópadló teljesen szétrohadt. A keresztléceket a fiúk elfűrészelték
és feljebb faragták az egészet, hogy a belmagasság kicsit megemelkedjen.

Valamint az előtér (ami lényegében egy légtérben van a konyhával) is elkezdett alakulni. A falakon található lambériák alatt sem volt semmi, csak egy kb 3 centis hungarocell lemez, de még csak purhabbal se volt kifújva, szóval gyakorlatilag nem számít szigetelésnek. Ezt leszedték a fiúk, kiműtötték az 1x1m-es plexilapot, ami eddig ablakként funkcionált, de inkább csak beengedte a hideget, és egy használtan vett ablakra lett kicserélve. 3 plexi"ablakunk" volt az előtérben, mindhárom helyére gyönyörű, fatokos ablakok kerülnek. És ami még egy nagy boldogságom, hogy a kérésem meghallgatásra került és ide sem fog visszakerülni a lambéria burkolat (csak a plafonra ezen a szakaszon), hanem ez is fehérre lesz festve és be lesz gipszkartonozva. A kép bal oldalán látható hatos osztottságú ablak már eredetileg is be volt építve, az marad is, mert nagyon szeretjük. Sajnos a két ablak felső vonalát nem tudtuk egy vonalba hozni, de ez legyen most a legkisebb gondunk.

Jelenleg így áll a történet, egy tiszta négyzetcentimétere sincs a lakásnak, semmit nem találunk, enni is kb lábujjhegyen eszünk, de ha ennek egyszer vége lesz, akkor nagyon szép lesz. :) Mivel ez még kicsit arrébb van, így még az igazi before-after képekkel sokára érkezem, hisz még azért jó néhány nap, mire minden befejeződik.

Felújítás I. - Beázás megszüntetése

Amikor beköltöztünk, még nem sejtettük, hogy az előző tulajdonos olyan kriminális minőségben oldotta meg az előtér hozzáépítését a már meglévő paraszti vályogházhoz, hogy a nagyobb esőzésekkor nemes egyszerűséggel befolyik a víz a plafonról. Nem csöpög, nem szivárog. Folyik. Annyira rosszul illesztették hozzá az eredeti tetőhöz az előtetőt, hogy a kettő találkozásánál utat talál(t) magának a csapadék és befolyt a hullámpalák alá (a paláról is megvan a véleményem, de jelenleg nem tudjuk lecserélni se cserépre, se semmire, úgyhogy ez van), onnan pedig az előszoba-konyha padlójára. Próbáltunk mi mindent a purhabtól a kátrányos tető ragasztószalagig, mind csak pénzkidobás volt, de hatása semmi. Idén őszre már odáig fajul a dolog, hogy egy két méteres sávban végig, mintegy vízfüggöny, úgy szakadt be az eső, a kutyakajás kamrában pedig, amibe a házon kívülről lehet bemenni, leszakadt a plafon a rengeteg beázástól.

Tavaly beadtuk a pályázatunkat a tanyafejlesztési pályázatra, de sajnos nem nyertünk, így a tetőfelújítási terveink dugába dőltek. A minap épp erről a lehetetlen helyzetről panaszkodtam egy baráti társaságban, amikor az egyik ismerősöm elmesélte, hogy az ő párja az ilyen problémákat hogy szokta orvosolni. Azt javasolták, hívjunk egy bádogost, aki a teljes tetőhosszban az első sor pala alá beszab egy bádoglemezt, ami elvezeti a vizet és nem engedi visszafolyni a tetőillesztékbe.

Szkeptikusak voltunk, de pont van egy nagyon kedves bádogos ismerősünk már a faluban és ő is nagyon bólogatott, hogy igen, szoktak ilyet csinálni, ő is elvállalja szívesen.

Már beillesztve a felső palák alá a bádoglemez. Sajnos a semmit nem érő
kátrányszalag eltávolítása miatt a festék is távozott a palákról, de most ez
legyen a legkisebb gondunk.

Így esett, hogy múlt hét kedden egy jó napi munkával megjavítgatták a tetőt, és azóta már 2 nagy viharon is túl vagyunk, a beázás megszűnt a legnagyobb örömünkre. Ha szeretnénk a pezsgőt, még bontottunk is volna egyet. Egyetlen egy pici helyen jutott még be pár csepp eső, de aztán az is megszűnt, az viszont könnyen megkereshető hely a tetőn, valószínűleg ott meg van repedve kicsit a pala, és ha azt betapasztjuk, akkor már ez sem fog gondot okozni.

Nagyon nagy teher esett le a vállunkról, hiszen nagyon féltünk attól, hogy berohad, beszakad a fejünk fölött a mennyezet, ráadásul egyáltalán nem volt nagy élmény a 3-4-5 lavórt és vödröt kerülgetni vihar esetén a konyhában. A felújításnak pedig semmi értelme nem is lett volna, hogyha ezt a kardinális kérdést nem oldjuk meg, úgyhogy jövő hét hétfőtől megkezdődhetnek a munkálatok. Hétvégi programunk, hogy mindent kipakoljuk az előtérből és a konyhából, valamint megvegyük a laminált padlót, pvc-t, fali csempét, és ha az időbe belefér, akkor a 3 használt ablakot is.

Tömegkályha/téglakályha

2013 őszén írtam egy bejegyzést, amely arról szólt, hogy bár nincs anyagi forrásunk tömegkályhát építtetni egyelőre, azért a kis vaskályhát is fel lehet annyira turbózni, hogy hatásos legyen a módszer.

Nos, tavaly télen lehetőségünk adódott végre, hogy a ház középpontjában lévő sparheltet és a hálószobai kályhát kiváltsuk egy sokkal hasznosabb, hatékonyabb fűtőalkalmatosságra, nevesül arra a bizonyos téglakályhára - ezt sokan tömegkályhaként is ismerhetik. Ismerőseinknél meg tudtunk nézni két referenciamunkát is, így nagyjából kezdett összeállni a fejünkben, milyen alakút, mekkora méretűt szeretnénk. Mesterünknek, Jocinak azonban annyi megrendelése volt, hogy az építkezésre ősszel egész egyszerűen semmi esély nem volt, de a tél nagy részét semmiképpen sem akartuk már a sparhival kínlódva kihúzni, ezért nyeltünk egy nagyot és bevállaltuk a létező legkevésbé ideális megoldást: építsünk kályhát télen!

Joci, mivel tőlünk elég messze lakik, a munka pedig előzetes tippek szerint 2 hétig is eltarthat*, ideköltözött hozzánk, hogy ne kelljen ingáznia. A tervek szerint karácsony előtti napokban kész lesz a kályha. Ennek persze az lett a következménye, hogy reggel 8-tól este 10-ig megállás és pihenő nélkül tette a dolgát, épp csak enni-inni tudtam leültetni, este pedig mi szóltunk rá, hogy mielőtt összeesne a fáradtságtól, sipirc aludni.

Megmondom a frankót: házban télen kályhát építeni SZÍVÁS. Egyedül a konyhában tudtunk fűteni, ami híres a rémes szigeteléséről, tehát gyakorlatilag az udvart fűtöttük, de azt aztán becsülettel. A sparhit és a hálószobai kályhát értelemszerűen le kellett csatlakoztatni a kéményről, úgyhogy ott fűtés aztán egy deka sem volt. Télen. Vályogházban.

Mesterünk igyekezett a koszolást a lehető legkisebb mértékre csökkenteni, de hát ennek ellenére is iszonyat mennyiségű agyagport szállt a levegőben és rakódott le mindenre a lakásban (ez hermetikusabb elfóliázással könnyebben kiküszöbölhető lett volna, de majd legköze... nem, nem lesz legközelebb :D ).

Őszintén megmondom, én a munkálatok idején 2 nap pihenőre fel is utaztam édesanyámékhoz Pestre, és aztán úgy is döntöttünk végül, hogy a családi karácsonyozás idén nem nálunk lesz megtartva, mert se felfűteni nem tudjuk addigra a házat, sem kitakarítani nem lehet pár óra alatt. Joci 23-án délután végzett a melóval, de gyanítom, már erős nyomást kapott otthonról is, hogy lesz szíves az ünnepeket már otthon tölteni. :D De a lényeg az, hogy személyében egy nagyon becsületes, tisztességes, és főként tehetséges mesterembert ismertünk meg, munkájában azóta is naponta gyönyörködünk.

* kevesebb idő alatt is meg lehetett volna úszni, de végül a rusztikusabb, felezett tégla küllemben egyeztünk meg, hogy ne egyenes és szabályos legyen a felülete, hanem recés, ezért Jocinak minden egyes lerakott téglát ketté kellett hosszában pattintani.

Mutatnám az állapotokat...

Karácsony előestéjén elkészült a csoda. Szárítóégetést csináltunk benne,
és mellette a kéménybe ideiglenesen visszakötöttük a vaskályhát is,
hogy segítsen kívül-belül száradni.

Abban az évben ez volt a karácsonyfánk. :D

És akkor itt a két fotó a végleges állapotról. Igazság szerint a száradás utolsó fázisában a régi, bontott téglák közül néhányon sókicsapódás zajlott le, amit drótkefével le kéne sikálnunk róla, hogy ismét eredeti színében pompázzon, ne pedig fehérben, de ahogy nekiálltunk, ismét rettenet mennyiségű por szállt fel és most egyelőre úgy vagyunk vele, hogy jóezígy.

A kályha hálószoba felőli része.

És mivel már az első telünkön túl is vagyunk a nagysáddal, így bátran ki tudjuk jelenteni, hogy megérte a befektetett pénz. Nincs többé reggelre 18 fokra lehűlt szoba, nincs napi 2-3szori begyújtás. Krisztián esténként megpakolta a tűzteret, kb 2 órán át mindig rakott rá fát, aztán rácsuktuk az ajtót és hagytuk, hogy reggelig szép csendesen leégjen. Azonban a tégla olyan jól tartja a hőt, hogy bőven elég volt másnap este begyújtani, addig tartotta a legnagyobb hidegekben is a 21-22 fokot. Arról az előnyéről már ne is beszéljünk, hogy végre megszűnt a napi kihamuzás okozta por. Ezt elég másfél-két hetente egyszer kitakarítani, de akkor is csak annyi a dolog vele, hogy a hamutárolóba lehúzzuk a hamut a tűztérből, és azt aztán kivisszük a házon kívülre. Slusszpassz. :)