Kerti napló: fóliasátor felújítás

3 évvel ezelőtt vettünk egy kész fóliasátrat, erről itt és itt posztoltam annak idején. 3 méter széles, 6 méter hosszú és 2 méter magas a vázszerkezet. De ahogy azt már az első percben sejtettük, be is igazolódott, csak 2 évet bírt ez a gyárilag hozzáadott fólia, teljesen szétette a nap és elkezdett elfoszlani, elrojtosodni, kiszakadozni, a kegyelemdöfést pedig egy nagyobb őszi vihar adta meg neki, amikor teljesen darabokra szakadt.

 

Tavaly nem fóliáztunk, a veteményesnek is csak az 1/3 részében nevelgettünk pár zöldséget, de az elmúlt hétvégén minden adott volt ahhoz, hogy új ruhát kapjon a vázrendszer. Előzőleg lekentük rozsda elleni festékkel, én régi pólóanyaggal az összes illesztési, csavarfejes részt betekertem, hogy nehogy azok felsértsék majd az új fóliát. Erre a vázra úgy számoltuk, hogy 8x10 méteres fólia fog kelleni, de leakciózva egy megmaradt 10x11 méteres anyagvéget sikerült megcsípnünk a kereskedésben. A váz alatt már ősz óta áll a lótrágyás szalma, gyakorlatilag a talaj az már elő van készítve, most "csak" körbe kellett ásnunk, felhúzni a fóliát, kifeszíteni, visszaásni, és az újdonságnak számító ajtó- és szellőzőablak keretet is bele kellett barkácsolnunk. Csináltam egy videót is a dolgok menetéről, de félidőben a kamerám tárhelye megtelt, úgyhogy csak egy részét sikerült megörökíteni.

VIDEÓ LEJÁTSZÁSÁHOZ KATT IDE!

Nagyjából mindennel együtt 10-12 óra munkánk van benne, de ha a szerencse mellénk áll, akkor ez most olyan 3-4 évig ebben a formában használható lesz. Persze ilyenkor még csak nappalra lehet kitenni bele a palántákat, mert ha éjszaka fagy van, akkor a fóliában is lemegy 0C alá a hőmérséklet. Ez ellen komposztágyással lehetne védekezni, de őszintén szólva nekünk praktikusabb így.Pár hétig ki-be hordom reggel-este a rekeszeket, aztán ha a káposzta és salátafélék megerősödtek, akkor már a kisebb fagyokat is bírni fogják. Nyáron valószínűleg a legnagyobb melegekben rashel hálóval meg kell oldanunk az árnyékolást,és szellőztetni is kell majd. Ez utóbbit úgy oldottuk meg, hogy a két végére opcionálisan nyitható/csukható fóliás ÉS szúnyoghálós nyílászárókat tettünk.

Téli lóetetés

Egyik vacogósabb téli reggelen gondoltam, megmutatom röviden, hogyan is néz ki nálunk a lovak etetése. 

A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉÉRT KATT IDE

Némi magyarázat a videón látottakhoz: a forró víz az abrakhoz kell, ami így percek alatt felszívja a folyadékot, nem kell fél órát, órát áztatni. Omárnak a kora miatt már fontos, hogy a télen nagyon lecsökkent vízfogyasztását eképpen pótoljuk. Ennek érdekében szénapelletet és idős lovaknak való tápot kap. A videón ez most kivételesen nem szerepel, de Dabra pedig egy maroknyi kis tápba keverve kapja meg a gyógynövényes kiegészítőjét, ami az allergiás köhögés, fulladás és nehézlégzéses tüneteket igyekszik csökkenteni, vagy jó esetben teljesen megszüntetni.

És a szénát is ez utóbbi okból kifolyólag locsoljuk, ugyanis ezeken a homokos területeken termesztett széna annyira poros, hogy az is köhögést idéz elő szárazon, de ha be van locsolva, akkor nincs szálló por sem, ami ingerelné a lovak légútjait.

Épültünk, szépültünk is

Álljanak itt összeszedve néhány létrejött renoválási, átalakítási munkálkodásaink. Rákaptam a videókészítésre is, így amiről van felvétel, azt megmutatom.

Egy nyár végi hatalmas vihar következtében az udvarunkon csúfoskodó, nagyon rossz állapotban lévő vályog mezőgazdasági épület, amit már évek óta nem tudtunk/mertünk semmire sem használni, megadta magát a természet elemeinek és az idő vasfogának. Egy adott ponton a komplett frontfal kidőlt, a maradék kis nádtető beszakadt. Nagyon veszélyessé vált így a jelenléte, így azonnali megoldást kellett rá találnunk. Jóideje ábrándoztunk róla, hogy majd valami hasznosabb funkciót is betölthetne és majd kitaláljuk, mi legyen helyette, de szükség adja a legjobb ötleteket. Így találtuk ki, hogy egy nagyobb baráti társaságnak is elegendő méretű fedett teraszt és egy leválasztott fatárolót szeretnénk oda. Mutatom, hogy zajlott a folyamat. :)

KATT IDE A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉÉRT

Tavaly nyáron pedig a lovak istállóján lecseréltük a tetőt és meghosszabbítottuk az építményt egy beállóval is, hogy ha nagyon rossz az idő, szakad az eső, akkor se feltétlenül az istállóban kelljen kuksolniuk a lovaknak, hanem szabad levegőn, de mégis tető alatt tudjanak eszegetni, pihenni.

KATT IDE A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉÉRT

A következő bejegyzésben megmutatom, hogy a nyuszijainknak hogy alakítottunk ki biztonságos, de mégis nagyméretű kifutót, hogy ne ketrecekben kelljen élniük.

Maya

Luna hatalmas hiányát minimálisan enyhítendő, tudtuk, hogy valamikor szeretnénk ismét egy border collie-val megosztani az életünket. Fel is kerestük Magyarország legrégebbi tenyészetét, megbeszéltük, hogy melyik párosításból szeretnénk egy kis szuka kölyköt. Számítások szerint leghamarabb december-január környékén született volna az alom, de nem is bántuk, hogy egy fél évet kell várni, mert addig legalább nyalogathattuk a sebeinket.

Aztán annak tudatában, hogy ezt milyen jól kitaláltuk, a karma megint közbeszólt, mondván, hogy ő azt majd jobban tudja. Történt ugyanis augusztus második felében, hogy ahogy tettem-vettem kint, éktelen kiskutyaugatás csapta meg a fülemet. Nem volt ebben semmi különös, a szomszédos tanyákba is rendre kerülnek újabb és újabb kölykök, hát biztos még szoknia kell a helyzetet. De az ugatás nem szűnt meg, másnap is egész nap hallottam. Harmadnap már elkezdett aggasztani a dolog, ugyanis éjszakára sem csendesedett el az egyre kétségbeesettebb vacsogás, és sokévnyi kutyás lét után az ember tudja, hogy melyik ugatás milyen fajta: hisztis, unatkozós vagy kétségbeesett, segítségkérős. Hát én ez utóbbinak hallottam. Szóltam is Krisznek, hogy menjünk már egy kört a kocsival a környéken, mert mi van, ha valami lelketlen kikötött az erdőbe egy kutyát és ott van étlen-szomjan.
Hála Istennek nem ez volt a helyzet, azonban rájöttünk, hogy az egyik környékbeli tanyára beszereztek egy borderre nagyon-nagyon hasonlító kölyköt, de valamilyen oknál fogva egy fedetlen, kutyaházmentes, ámde igen csak kicsi kennelbe volt becsukva és onnan jelezte szakadatlanul, hogy az ott neki nagyon nem jó. Alig látszott ki a rácsok mögül, lehetett vagy 2 és fél hónapos mindössze, a szemei kéken világítottak. Teljesen elszomorodtunk, hogy mi elvesztettük a miénket, másnak meg szemmel láthatóan csak nyűgöt jelent és inkább bezárja. Sok-sok óra tanakodás után becsengettünk, mindenképpen szerettem volna valahogy nekik jelezni, hogy ez így nem oké, egy ilyen pici kutyusnak ez így nagyon nem jó, és megkérdeztem, hogy segíthetek-e akár a foglalkozásában, akár sétáltatásban, vagy csak bármi tanáccsal. Nem igazán voltak erre nyitottak, azt azonban megtudtuk, hogy a kennelfogságot néhány megrágott papucs és megkergetett tyúk okozta... Mindenféle előzetes megbeszélés nélkül azonban mindketten felajánlottuk, hogy ha ekkora nyűg nekik a kiskutya, mi örömmel levennénk róluk ezt a terhet és befogadnánk. Kitértek a válasz elől, majd azzal a kéréssel, hogy ha bármikor megunják, szóljanak és addig is próbáljanak meg vele kicsit több időt foglalkozni és akkor nem fog kártékonykodni, hazamentünk. De a következő napokban sem történt semmi változás, én már egyszerűen ki se akartam tenni a lábam a házból, hogy ne kelljen hallgatnom a kiskutya további ugatását, de újabb 2 nap elteltével nem bírtuk tovább és Krisz ismét átment hozzájuk és kerek-perec rákérdezett, hogy nem adnák-e nekünk, kerül, amibe kerül. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek gonoszak lennének vagy rosszindulatúak, egyszerűen csak teljesen más kategóriában szerepel náluk a kutya állatként, mint nálunk, ez abból is látszott, hogy még aznap este visszaszóltak, hogy ha szeretnénk, akkor vigyük, menjünk érte másnap.

Így hát augusztus utolsó napján végül átmentünk a kis csöppségért, akinek a Maya nevet adtuk. Jelenlétével újra képesek lettünk nevetni, kis sebtapaszt jelentett a lyukas szívünkre. Úgy sétált be első pillanatban a tanyára, mintha teljesen tisztában lenne vele, hogy ő végre hazaért, bár jó sok napjába telt, mire a hangjával elérte, hogy nálunk kössön ki, mintha csak egy futár elsőre rossz címre szállította volna ki tévedésből.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mayával az élet (@mayavalazelet) által megosztott bejegyzés

Azóta féléves lett a lányzó, most éppen borzasztó szeszélyes kamaszkorát éli, amiben egyaránt váltakoznak a bújósabb és elhúzódósabb pillanatai, a teljes alkalmi süketség és a határok feszegetése, de ez szerencsére 2-3 hónapon belül sokat fog javulni. Közben kiderült, hogy border collie-t csak nyomokban "tartalmaz", ellenben mudi felmenőkkel is rendelkezik, de a lényeg úgyis az, hogy noha úgy néz ki elsőre, hogy mi mentettük meg őt, azért abban megegyezhetünk, hogy ő is sokat segített rajtunk.

Videó: Reggeli rutin

Úgyis mindig csak írok róla, hogy hogy zajlik egy reggeli etetés nálunk, hát most meg is mutatom nektek. Kissé nehézkes volt így kézzel megoldani a műveleteket, de azért igyekeztem :)

<<< Reggeli rutin tanyán >>>

Videó: rendrakás a baromfiudvarban

Egészen jól elszórakoztatjuk magunkat a videók készítésével, ráadásul nekünk hatalmas nosztalgia az évekkel ezelőttieket is visszanézni, így hát, bízva abban, hogy esetleg a blogot olvasóknak is érdekes lehet, időnként ezeket itt is meg fogjuk osztani. :)

A mai nap arról szólt, hogy már hetek óta napi szinten bosszankodom rajta, hogy - kis képzavarral élve - disznóól lett a tyúkudvarban, amit fel kéne számolni. A tyúkok is állandóan kikapirgálták a szalmát a tyúkólból, amit a tojóládákba, meg szigetelésnek a földre dobtunk be nekik, illetve pár nyuszi is lakik itt, és amikor nekik hozunk szénát, abból is szóródik el mindig valamennyi, na meg, a madártollaktól kezdve az avaron át mindig valami odakerült, aminek nem kéne. És persze, mi magunk is csináljuk időnként a rendetlenséget azzal, ha valamit nem teszünk egyből vissza a helyére. Ilyenkor van az, hogy hétről-hétre az adott dolog szerepel a teendőlistánkon, de egyikünknek se fűlik hozzá a foga, hogy elvégezzük, aztán kettőnk közül valamelyikőnk megelégeli az áladatlan állapotokat és teljesen random időpontban nekidurálja magát.

Hát, így történt ez ma is, amikor a házban tettem-vettem, és az ablakon kinézve olyan gyönyörű, napsütéses idő hívogatott kifelé, hogy gondoltam, ha most nem csinálom meg, akkor rossz időben még annyira se lesz hozzá kedvem.

Két óra intenzív gereblyézés, szemétszedés, pakolás után szemmel látható a különbség. Szerintem egy tyúkudvarban is számít, hogy rendezett legyen, elvégre az is az otthonunk része. Az előtte-utána videót ezen a linken találjátok:

<<<Baromfiudvar ráncfelvarrása>>>

Rövid bejelentkezés videóval

Itt vagyunk, minden rendben, nem vesztünk el. :)

Gondoltam, elindítok egy videósorozatot is, ha már jelenleg újdonságról írni nincs mit. Elsőként megmutatom nektek a lovak reggeli etetését gyorsított változatban így télvíz idején. A hangot valamiért nem tudtam levarázsolni, úgyhogy a hangerőszabályozót javaslom lejjebb tekerni, hogy Luna vacsogása (csipogása :D ) ne okozzon halláskárosodást. :D 

<<<"Lájtos" reggeli etetés a lovaknál>>>