Megint egy "mágikus szerelem". A gótikus templomok vízköpői. Pl. a párizsi Notre-Dame-é.
Vízköpők már az ókori Hellász kőépületeit is óvták a tetőről lefolyó csapadékvíztől. Egy francia legenda szerint a Gargouille egy denevérszárnyú, hosszúnyakú, tűzokádó sárkányszerű szörny volt, mely Rouen városát támadta meg. A szörnyet sikerült legyőzni, de tűzokádó fejét és nyakát nem sikerült elpusztítaniuk. Azt végül az újonnan épült templomra erősítették, hogy elűzze a gonosz szellemeket. A középkortól egészen a 18. századig rendszeres "díszítő" elemei lettek az épületeknek, templomoknak, s egyben betöltötték a vízköpő szerepét is. Az ókori forma (többnyire oroszlánfej) és a gargouille összefonódásából számos különleges, groteszk kreatúra került ilyen "beosztásba".
A középkor emberét a gargouille-k a gonoszra emlékeztették, s arra, hogy járjon templomba, hogy lelkét megmentse. Mi pedig azért járunk templomba, hogy láthassuk e szörnyeket. Belépő díj ellenében akár közvetlen közelről is. Bár a mai kor embere nem annyira félti a lelkét, ezek a groteszk figurák a mai napig képesek valami misztikus borzongást kiváltani belőlünk. Mindenesetre, aki megnéz egy ilyen gótikus katedrálist közelebbről, biztos nem felejti el "őket".
