...pedig nincsenek...
Megkérdezte, elkészíteném-e újra a részére.
Éppen nem tartózkodtam itthon, de a választ megírtam, hogy talán - talán egyre való anyagom még lesz...
De hol? Most szanáltam ki az egész lakásban mindent, az összes anyagom kiválogatva, összehajtva és sehol nem találkoztam még csak a fecnikkel sem, ami ezekből a tömény romantikus rózsás anyagokból maradt...
Akkor ugrott be a doboz! Ahhoz nem nyúltam rendrakás közben, magasan is volt, azon a környéken rend is volt, nem lett volna értelme. Izgatottan feltúrtam és ezt találtam...:)))
Öt bugyor kiszabva lapult benne...néhány centi bársony-, és selyemszalag híja volt csak:)
Régen örültem ennyire megrendelésnek, munkának. Holnap fotózom és töltöm őket a
Meskára. Egy fotó erejéig itt is mutatom majd. Nagyon helyes látvány együtt az öt...:)
Örültem azért másnak is.
Lidércke lepett meg, de nagyon... A múltkor csereberéltem vele - egy azóta is kedvenc -
neszesszert, és kifelejtette a csomagból a ráadás meglepetést. Így aztán duplán kaptam pótmeglepetést fájdalom díjul. :)))
Az egyik ez a kis kitűző volt...
...már a testvéremnél díszeleg, nem volt apelláta.:) De
van még belőle....)
A kulcstartót pedig pici lányom gondolta azonnal magáénak, mivel tulipán a formája, és ez az ő jele az oviban.
Persze, hogy megkapta...:)
Néhány perc elteltével azonban így hozta vissza az egyszerűen is kedves tulit.
Egy jojóval és egy gombbal díszítette, azt mondta én is
mindenre varrok vagy virágot, vagy gombot...
Dorkám! Ugye nem haragszol, hogy beleegyeztem ebbe az alkotó folyamatba? :)))
Azt hiszem nem lehet elég korán kezdeni...A jojók egy kisebb dobozban ezer színben várakoznak a sorsukra. Ő ezt választotta... és a gombot is hozzá... Emi lányom a fotózás óta a varráson is túl van, de azt még gyakorolni kell, a kulcstartó ugyanis funkcióját veszítette a két réteg összevarrásával...:))) Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok rá!
Köszönjük Lidércke neked ezt a "játékot"! :)
