Egy kis nosztalgia - egy kis konyha
Azt hiszem nekünk, magyaroknak, két olyan dolog van az életünkben, amit soha, vagy nem igazán felejtünk. Az egyik az anyanyelvünk, a másik a jó „magyaros” ízek. A nyelvet az otthoniak bizony elég szabadosan használják mostanában. Pár év külföldi tartózkodás után, könnyen rá is csodálkozhat a messzire vetődött ember, hogy mi mindent mondanak másként az otthoniak. Például, hogy az uborkából ubi lett, vagy, hogy a boltokban sem azt kérdezik már, hogy „mit tetszik parancsolni?”, hanem, hogy „miben segíthetek”! Ezt még ha érti is az ember, meg nem érti viszont, hogy miért kell a jó anyanyelvet rontani, romlani hagyni!
Török tanítványaim, gyakran kérdezgetik azt is, hogy magyarul
miért negatív jelzőkkel kezdjük a mondatainkat? Például: „nem ismersz meg?
Nincs kedvetek eljönni moziba?” Holott úgyis fel lehetne tenni ugyanezeket a
kérdéseket, hogy „megismersz!” vagy, hogy „van kedvetek eljönni velünk moziba?”Erre
azt szoktam mondani, hogy nemcsak a politika vagy a gazdasági helyzet, de
(sajnos) a közgondolkodás, és az önkifejezés is sokat változott az elmúlt
évtizedekben. Aki otthon él, valószínűleg nem is érzékeli mindezt…
 |
| Összevágtam a hagymát, rátettem a joghurtot a száraz sajtra. |
Nekünk, akik a határokon túlra keveredtünk ez is furcsa,
meg persze az is, hogy itt sok minden hiányzik, amit otthon megszoktunk. Ilyen
például az is, hogy nincs tejföl, hogy nem ismerik, nem gyártanak tejfölt
Törökországban. Pedig a tejföl, ugye sok sok mindenre, sokféle étel
készítéséhez jó, vagy legalábbis jó lenne. Itt van például a kőrözött. Túrót,
friss túrót még csak lehet kapni, de a tejföl, az bizony komoly hiánycikk
errefelé. Persze, ha az ember ért a túró- és a tejfölkészítéshez, akkor nincs
különösebb baj. Itt is mérnek az utcán friss házi tejet, és a bátrabbak sok mindent
készíthetnek belőle. A bolti, dobozos tejnek itt is garantáltan más az íze,
beltartalma.
Tegyük fel, hogy egy kis kőrözöttre fáj az ember foga.
Hagyma, pirospaprika itt is van. A tehéntejből készült friss túró is megvásárolható
a hetipiaci napokon. Ilyenkor télen, amikor itt is hűvösebb az időjárás, nincs
is vele különösebben gond. Máskor viszont 2-3 napnál tovább nemigen tárolható,
még hűtőszekrényben sem. Gyorsan megromlik. Van viszont helyette más például: a
tulum peynir. Ezt tehén és juhtejből készül, és kicsit szárazabb, mint a túró.
(Megjegyzem: kizárólag tehéntejből is készítenek, zsíros, és félzsíros százaz
túróféleségeket, amit főleg a Fekete-tenger vidékiek szeretnek, fogyasztanak!)
 |
| A következő lépés, az őrölt piros paprika hozzáadása. |
Tehát, mi, amikor isztambuli módra kőrözöttet akarunk
készíteni, akkor ezeket az alapanyagokat használjuk! A tulum peynirre kis
joghurtot öntünk. majd rátesszük az apróra összevágott vöröshagymát,
pirospaprikát, esetleg kis fekete borsot szórunk rá, majd jó alaposan összekeverjük.
A joghurttól a száraz morzsalékos sajt, krémes állagúvá változik, a
pirospaprika pedig megadja az ízét. Ez persze egészen más, mint az otthoni
kőrözött, de hamar meg lehet szokni az eltérő ízeket! Aki akar, tehet rá kis
petrezselyem zöldjét, vagy zeller zöldjét. Lehet díszíteni, fekete, barna, vagy
zöld olívabogyóval.
Aki akarja otthon, nyugodtam kipróbálhatja a juhtúrós kőrözöttet,
vagy ennek a tehéntúróval feljavított változatát is. A fűszerezéssel viszont
vigyázni kell! Sem a sok paprika, sem a sok bors nem jó az ilyen kőrözöttbe.
Nálunk pedig még azt is szem előtt kell tartani, hogy ezek a fentebb említett,
száraz és morzsalékos túróféleségek gyakran elég sósak. Van persze olyan is,
ami sótlan, vagy csak kevésbé sós. Ezért nem árt az eladótól megérdeklődni,
hogy melyik milyen a kínálatból! Mivel itt mindig (télen-nyáron egyaránt) van
friss zöldpaprika, paradicsom, mi azzal esszük a korpáskenyérre kent isztambuli
kőrözöttet!
 |
| ...és íme, itt a végeredmény, az isztambuli kőrözött. |
Bejegyzések
