Vörösboros-aszaltszilvás lilakáposzta-krémleves

Isteni finom, selymes, melengető, szezonális, gyönyörű a színe: azt hiszem, nálunk ez a leves kerül szenteste az asztalra. Ráadásul, mint a krémlevesek általában, nagyon egyszerűen elkészíthető - karácsonyra igyekszem olyan fogásokat kitalálni, amik különlegesek, látványosak, de egyszerűen és gyorsan elkészülnek, hiszen nem akarom a konyhában tölteni az egész napot. Talán annyit változtatok majd az elkészítésén, hogy nem keverem bele előre a tejszínt, hanem csak a tányérokba öntök majd egy keveset tálaláskor, így még intezívebb lesz ez a csodaszép bordóslila szín. 

Hozzávalók:  egy kisebb fej lilakáposzta, fél fej lilahagyma, 10 dkg aszalt szilva, 2-3 dl vörösbor (ugyebár az alapszabály, hogy csak olyan borral főzzünk, amit meg is innánk szívesen - sőt meg is ihatjuk a leves mellé:) - nem tudok azonosulni azzal az elvvel, hogy "meg ugyan nem innám, de főzéshez jó lesz"), diónyi vaj, só, bors, szerecsendió, alaplé (vagy bio leveskocka), 2 dl tejszín

Az apróra vágott lilahagymát a vajon megdinszteljük, rádobjuk a felvágott káposztát, az aszalt szilvákat, sózzuk-borsozzuk, kevergetjük kicsit, ráöntjük először a bort, majd felöntjük az alaplével (vagy vízzel, és beledobunk egy bio leveskockát). Addig főzzük, míg a káposzta teljesen megpuhul, majd botmixerrel teljesen krémesre turmixoljuk. Szükség szerint még sózzuk-borsozzuk, reszelhetünk rá szerecsendiót, majd tálaláskor meglocsoljuk kevés tejszínnel.

Hoppá, most látom, ez a 100. bejegyzésem:))

Őszi zöldségleves quinoával és kölessel- még mindig a veteményesből

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel ebben a hónapban. Vége a nyárnak, visszaköltöztünk Budapestre, Regina elkezdte az óvodát, Flóra elkezdett járni (és mindenhová fel tud mászni:)) - sok változás ez így egyszerre, amíg nem alakul ki az új életritmusunk, nehezen találok időt a blogírásra. Pedig főzni persze főzök, és megszakad a szívem, hogy Regina az oviban mondjuk dínófalatkákat kap ebédre, meg virslit valami főzeléknek nevezett izével.... Mondta az óvónő, hogy nagyon keveset eszik, én meg igyekeztem diplomatikusan elmagyarázni, hogy hát nem ilyen ételekhez van szokva... Az a nehéz ebben, hogy nem mondhatom neki azt, hogy ne egye az ovis kaját, sőt, pont hogy meg kell dicsérnem, ha jóízűen megevett valamit. Értem én, hogy párszáz forintból nem lehet csodákat tenni, de azért az az agyonsózott, húst szerintem sosem látott dínófalatka egy kicsit kiborított:( Délután-este mindenesetre igyekszem minél egészségesebben etetni.

Szóval már csak hétvégenként jövünk ki Visegrádra, és hál'Istennek még olyan jól tartja magát a veteményes, hogy egész héten abból főzök, amit hétvégén betakarítok: mángold, cukkini, paradicsom, répa, cékla, és most kezd érni a sütőtök is. Meg persze a rengeteg alma, birs, és idén először őszibarack is volt bőven (szép sorban utolérem majd magamat a bejegyzésekkel talán, és akkor írok a szeptemberi lekvárokról, meg a bébiételnek eltett gyümölcspürékről is). Ezt a levest pár hete, egy hűvösebb napon főztem - a gabonáktól tápláló, egytálétel-jellegű lett, és isteni érzés volt, hogy minden benne lévő zöldséget én termeltem:)

Hozzávalók (4-6 főre):

2 közepes cukkini, egy csokor színes mándold, fél kiló paradicsom, 6-8 kicsi répa (minirépáim lettek a veteményesben, nem nőttek nagyobbra), 2 gerezd fokhagyma, fél bögrényi köles, fél bögrényi quinoa, 2 dl tejszín (nálam most zabtejszín volt, mert Flórának is adtam belőle), só, bors, római kömény, kurkuma, extra szűz olívaolaj

A cukkiniket felkockáztam, a mándoldot durvára daraboltam. Kevés olívaolajon kicsit megpirítottam a fokhagymát, majd rádobtam a zöldségeket (a cukkinit, a minirépákat - egészben, és a mángoldszárakat). Kicsit sóztam, kevergettem, majd felöntöttem vízzel (Visegrádon forrásvízzel főzünk, Bp.-en van fordított ozmózisos víztisztítónk). Néhány perc után beledobtam a mángold leveles részét is, hozzáadtam a gabonákat, majd takarék lángol lefedve főztem, míg a zöldségek és a gabona is megpuhult (úgy fél órát). Az utolsó pár percben adtam hozzá a feldarabolt paradicsomot, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt. Ezután már csak egyet forraltam rajta. Tálaláskor csepegtethetünk rá kevés citromlét, extra szűz olívaolajat, és a parmezán is határozottan jól áll neki (ez már csak fotózás után jutott eszembe, éhes voltam, nem fényképeztem újra:))

Nyárvégi csodaleves: almás céklaleves bodzabogyóval

Tényleg csodaleves lett, az íze, a színe, az illata is csodás, akár a gyönyörű, meleg, zöldségben-gyümölcsben bővelkedő nyárutó szimbóluma is lehetne. Teljesen véletlen kreáció, volt itthon pár friss cékla, alma annyi van a kertben, hogy alig győzzük feldolgozni, a bodzát viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem bele. A céklakrémleves nálunk őszi-téli alapétel, mindenki imádja, korianderrel, római köménnyel, gyömbérrel szoktam fűszerezni. Most sokkal nyáriasabb ízeket akartam, azt terveztem, hogy almás céklalevest főzök, inkább gyümölcsleves-szerűt, édeskéset, hiszen ez nem áll távol a cékla jellegétől. El is készült a leves, és tálalás előtt vettem észre, hogy van egy másik gyönyőrű, bordó színfolt a konyhában: az előző nap főzött bodzabogyó-lekvár maradéka, illetve a bogyók átpasszírozása után megmaradt héjak-magok, amikre vizet öntöttem, gondoltam, ha kiázik, üdítőnek jó lesz, semmit nem hagyunk kárba veszni. Fogtam tehát a maradék lekvárt (tkp. inkább szörpöt, lekvár csak a belefőzött almától lett), és a üdítőnek kiáztatott bordó lével együtt beleöntöttem a levesbe. Fantasztikus lett az ízek összhatása. A cékla földíze szinte teljesen eltűnt, az édeskéssége megmaradt (ellenpontként ott volt az alma savanykássága), és igen karakteresen érződik a bodza is, de valahogy a kettő párosítása egy új ízt eredményezett, nem tudom jobban körülírni, de nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mi van benne, ha nem én főztem volna. Viszont nem tudtam abbahagyni az evését:))

Hozzávalók:

4 friss cékla, 4 -5 alma, 2 dl. tejszín, egy kiskanál őrölt kardamom, 2 dl. bodzabogyó-szörp (vagy egy bögrényi bodzabogyó megfőzve, átpasszírozva)

A céklákat meghámozzuk, feldaraboljuk, az almákat is felvágjuk, de elég csak a magházukat kivágni, a héj maradhat. Felöntjük annyi vízzel, ami úgy kétujjnyira ellepi, és puhára főzzük (persze a céklának sokkal több idő kell, tehát lehet azzal kezdeni, és az almát később tenni hozzá, én most nem bonyolítottam). Botmixerrel krémesre pürésítjük, hozzáadjuk a kardamomot, a tejszínt és a bodzabogyó-szörpöt, egyet forralunk rajta, és már tálalhatjuk is. Garantáltan teljesen új ízélmény, nálunk mindenkinek nagyon ízlett, remélem, lesz, aki kipróbálja!

Patisszonkrémleves

Ha nem is olyan rohamban mint a cukkini, de azért a patisszon is igazán szépen terem a veteményesben. Én nagyon ritkán szoktam bármit is rántani, de a zsenge patisszon talán úgy, rántva a legfinomabb. Idén viszont szint kizárólag pillanatok alatt (és félkézzel:)) összedobható ebédekre jut időm, és a panírozás, olajban sütés nem ez a kategória, Flórával nehezen kivitelezhető. Így a szép patisszonok többnyire rakott zöldségben vagy krémlevesben végzik. Krémlevesnek különösen finom, nagyon krémes és gyönyörű fehér, ha igazán zsenge a patisszon, csak hámozni kell, a magjait nyugodtan belefőzhetjük a levesbe.

Hozzávalók (4-6 adag):

2 közepes patisszon, 2 dkg vaj, 2 dl tejszín, só, bors, szerecsedió, a díszítéshez lilahagyma és petrezselyem

A patisszonokat meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a forró vajon kicsit megfuttatjuk, sózzuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi szűken ellepi (persze ha van, alaplével még finomabb). Mikor megpuhul, botmixerrel pürésítjük, beleöntjük a tejszínt, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, szerecsendiót reszelünk bele, majd még egyet forralunk rajta, és kész is. Bármilyen friss zöldfűszerrel feldobhatjuk (nagyon jó hozzá a kakukkfű és az oregánó is), én most apróra vágott petrezselyemmel és lilahagymával tálaltam.

Holnap viszont kivételesen rántani fogok, mégpedig egy gyönyőrű, hatalmas óriáspöfeteget:)

Hideg joghurtos-mentás cukkinikrémleves

A legnagyobb nyári kedvenc, már tavaly óta. A veteményes ontja a cukkiniket, döbbenetes, hogy mennyire kevés energiabefektetéssel milyen rengeteg cukkini terem. Tavaly nyáron is legalább heti háromszor volt valamilyen formában cukkini az ebéd, és úgy tűnik, ez idén sem lesz másként. Szerencsére végtelen sokféleképpen variálható zöldség, ezerféle leves, töltött, grillezett, párolt, rakott stb. étel készíthető belőle, így tulajdonképpen megunhatatlan, sőt, kimondottan inspiráló, kísérletezésre csábító. Ez a leves viszont abszolút befutó, kánikulában 3-4 naponta biztosan ezt esszük (tavaly még nem, de idén már szerencsére Regina is szereti). Variálható ez is többféleképpen, több vagy kevesebb joghurttal, esetleg plusz tejszínnel, a menta mellé még bazsalikommal vagy citromfűvel - mindenképp zseniális, és szerintem nagy melegben üdítőbb az édes gyümölcsleveseknél. 

Hozzávalók (4-6 adag): 

4-5 közepes cukkini, 2 pohár joghurt, só, bors, egy maréknyi mentalevél

A cukkinit feldarabolom (meghámozni nem szükséges, csak ha nagyon kemény a héja), felöntöm annyi forrásvízzel, amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm. Hozzáadom a joghurtot, a mentát, és botmixerrel pürésítem, majd sózom- borsozom. Nem kell túlfűszerezni, jobb, ha a cukkini saját íze, a joghurt savanykássága és a menta aromája érvényesül. Kimondottan nem szeretem alaplével készíteni (a meleg cukkinikrémleveshez tökéletes, de ezt a változatot jobban szeretem úgy, ha ez a nem túl sokfajta, tiszta íz dominál). Fel lehet dobni belemorzsolt-beledarabolt (vagy akár beleturmixolt) feta sajttal, de tényleg nem érdemes túlvariálni, ez így a legfinomabb. Jéghidegre hűtve fogyasszuk!

Ez még tavaly készült Regináról, amint a frissen szedett cukkiniket csodálja

A receptet (illetve csak a nevét, ami rögtön megihletett:)) még tavaly láttam valahol a neten, fogalmam sincs, hol, így nem tudok forrást megjelölni. Ha valaki tudja, honnan származik az eredeti recept, kérem, szóljon!

Spárga-komló variációk 1. - Spárgaleves komlóhajtással és vadsnidlinggel

A komlószezon kellős közepén járunk, tele van a patakpart és az út széle komlóhajtásokkal, minden nap szedünk néhány maréknyit. Már írtam, hogy leginkább talán egy vékonyka zöldspárgára hasonlít a vadkomló fiatal hajtása, és mivel a szezonjuk is nagyjából egybeesik, egyértelmű volt, hogy ki kell próbálnom a spárga-komló kombinációt, lehetőleg minél többféleképpen. Először ez a leves készült, egy kis szintén frissen szedett vadsnidlinggel felturbózva. Nagyon finom lett, a komló zöld, kicsit fanyar, kicsit talán a spenótra emlékeztető íze nagyon jól kiészíti a spárgát, tápláló, vitamindús és különleges tavaszi leves.

Hozzávalók (jó nagy adag lett, 6-8 főre):

2 csomag (fehér)spárga, 2-3 maréknyi komlóhajtás, 5 dkg vaj + kevés olívaolaj, 2 dl tejszín, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, egy csokor (vad)snidling, esetleg pirított baconszalonna a tetejére

A spágákat alaposan megmossuk, meghámozzuk, fás végüket levágjuk. A 2-3 centis darabokra vágott spárgát és a szintén jól megmosott komlóhajtásokat vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük, megsózzuk, rányomjuk a fokhagymát. Felöntjük kb. háromszoros mennyiségű vízzel, lefedjük, és takarék lángon addig főzzük, míg a spárga megpuhul (kb. 25 perc, attól függ, mennyire zsenge). A komlót, ha nem lenne ilyen nagy szárazság, csak az utolsó 10 percben adtam volna a leveshez, se most nem olyan zsengék, mint kevésbé száraz tavaszokon, így jobbnak láttam együtt főzni a spárgával. Amikor kész, hozzáadjuk a tejszínt, az apróra vágott vadsnidlinget, sózzuk-borsozzuk, egyet még forralunk rajta, és kész is van. Én ropogósra sütött baconszalonnával ettem, ami nagyon jól illik hozzá, de anélkül is tökéletes.

A kedvenc madaras tányérom

Itt pedig a kislányom, Regina, amint épp vadsnidlinget szed:)

Narancsos répa-pasztinák krémleves zsázsacsírával

Ismét egy krémleves. Fél óra alatt elkészül, finom, gyönyörű üde színe van, egészséges, és a kislányom is szerette - tehát tökéletes ebéd (az már más kérdés, hogy ő minden kérmlevesbe frissen reszelt keménysajtot - általában Grana Padanot - akar, az ő verzióját nem kóstoltam meg, szerintem én jártam jobban a zsázsával, de hát váljék egészségére, ezen aztán igazán nem fogunk összeveszni, lényeg, hogy megevett egy tányérnyi levest:)). A zsázsa úgy került a levesre, hogy életemben először kipróbáltam a csíráztatást (kaptam nemrég egy csíráztatótálat), zsázsamagot vettem hozzá, és túl jól sikerült, csíra helyett mára egy csomó kis zöld levél volt a tálban, alul meg kilógtak a kis gyökerek. Mindenesetre én mindenestül rászórtam a levesre, gyökerestül-levelestül, és a zsázsa enyhén csípős, friss íze nagyon jól  illett az édeskés krémleveshez. Aki teheti, használjon bio zöldséget a leveshez, a bio nem csak egészségesebb (nem tartalmaz vegyszermaradványokat, magasabb a vitamin- és ásványianyag-tartalma), hanem sokkal finomabb is!

Hozzávalók (4 adag):

1 pasztinák, 4 répa, 1 nagyobb krumpli, 3 narancs, 1,5 dl tejszín, só, fehérbors, szerecsendió

Elkészítés:

A megtisztított, feldarabolt zöldségeket feltesszük főni annyi vízben, amennyi lazán ellepi. Amikor megpuhulnak, botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a főzőtejszínt, a narancsok kicsavart levét, sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezzük, egyet forralunk rajta, majd a zsázsacsírával megszórva tálaljuk.

Birsalmakrémleves

A birsalmatorta receptjénél írtam már, hogy az utóbbi 1-2 évben végre elkezdtem többféleképpen hasznosítani a birsalmát. A birsalmakrémleves lett az egyik kedvencünk, édeskés is, fanyar is, melegen és hidegen is finom. Levesbetétként - elsősorban Regina kedvéért - mazsolát szoktam tenni bele, most ennek hiányában aszalt vörösáfonyával készítettem, de pirított mandulát is szórhatunk a tetejére. A fűszerezését is sokféleképpen variálhatjuk, szoktam készíteni vaníliával vagy fahéjjal, de a forraltboros ízvilág felé is elmehetünk egy kis szegfűszeggel pl. (ilyenkor egy kevés fehérbor sem árt a levesnek). Most a legegyszerűbb alapverziót főztem, semmilyen külön fűszer nem került bele, így is finom és különleges a leves. Szerencsére még mindig van az ősszel lefagyasztott birsből, néhány birsalmás ételt még biztosan fogok készíteni, mielőtt megjelenik a sok friss tavaszi zöldség-gyümölcs

Hozzávalók (4-5 adaghoz):

2 nagyobb birsalma, 1 pohár natúr joghurt (vagy tejszín), pár csepp stevia (vagy méz, nádcukor, bármilyen természetes édesítő), 5 dkg aszalt vörösáfonya

Elkészítés:

A cikkekre vágott birsalmákat (meghámozni nem szükséges, csak a magházat kell kivágni) feltesszük főni annyi vizben, amennyi lazán ellepi. Amikor megpuhult, botmixerrel pürésítjük, majd átszűrjük (apró kis kemény, kavicsszerű darabkák lehetnek benne, ami a levesben zavaró). Ezután hozzáadjuk a joghurtot (lehet tejszínt is), ha akarjuk, fűszerezhetjük vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel, beleszórjuk a vörösáfonyát (vagy mazsolát), ízlés szerint édesítjük, egyet forralunk rajta, és kész is van. Tálalhatjuk hidegen vagy melegen.

Almás-krumplis édeskömény-krémleves mascarponéval és füstölt lazaccal

Mindig is szerettem az édesköményt, de az utóbbi hónapokban különösen gyakran készítek édesköményes ételeket. Ennek fő oka az, hogy a legtöbb zöldégtől, amit a téli időszakban fogyasztani szoktunk, fáj a kicsi Flóra hasa (persze ő csak közvetetten kap belőle, de még úgy is :)). Így az egész család a szoptatós kismamák diétás ételeit eszi, semmibe nem teszek hagymát, nincs brokkoli, karfiol, káposztafélék, hüvelyesek. Az édeskömény viszont kimondottan ajánlott, magjából még tea is készül a hasfájós babáknak. Krémlevesnek korábban még nem próbáltam, de pár napja gyönyörű friss édesköményt kaptam a Napos oldal-ban (elsősorban itt szoktam biozöldségeket beszerezni), és mivel az utóbbi napokban több gasztroblogon is olvastam édeskömény-krémlevesről, illetve az édeskömény és a lazac párosításáról, gondoltam, én is kifejlesztem a saját, diétás verziómat. Nem akartam túlvariálni a fűszerezést, hiszen az édeskömény és a lazac íze épp elég karakteres, de aztán megláttam a polcon  a Green Cuisine halakhoz való fűszerkeverékét, ami pont édesköménymag alapú, így abból tettem bele, szerintem jó választás volt. 

Egyébként a krémleves a világ egyik legjobb találmánya szerintem, egyszerűen elkészíthető, laktató, végtelen soféleképpen variálható, és a legjobb mód arra, hogy a lányommal minél több zöldséget megetethessek. Krémlevesként - főleg, ha magának szórhat bele egy kis reszelt parmezánt, pirított szalonnát vagy kenyérkockát - bármilyen zöldéget megeszik, olyat is, amire pl. párolva rá se nézne. 

Hozzávalók:

1 nagy édeskömény, 3 krumlpi, 2 alma, fél doboz mascarpone, 1 púpos teáskanál Green Cuisine Fish Seasoning fűszerkeverék (édesköménymag, petrezselyem, snidling, narancshéj, tárkony, turbolya), só, 5 dkg füstölt lazac, citrom

1. A zöldségeket és az almákat megtisztítjuk, feldaraboljuk, és kb. kétszeres mennyiségű vízben fetlesszük főni, hozzáadjuk a fűszerkeveréket is
2. Amikor megpuhultak (kb. fél óra), botmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mascarponét (egy 25 dkg-os doboz felét kb.), jól elkeverjük (lehet ismét botmixerrel akár, hogy sima legyen), megsózzuk, és még egyet forralunk rajta
3. Tálaláskor a tányérokba csíkokra vágott füstölt lazacot teszünk
4. Díszíthetjük az édeskömény félretett zöldjével, adhatunk hozzá pár csepp citromlét