Függőség és jóga

Hamar tudatosul mindenkiben, aki jóga gyakorlásra adja a fejét, hogy sokkal több történik a gyakorlatok végzése közben, mint a test tornáztatása. Azok is, akik nem szeretnék a jóga elméleti tudásának, filozófiájának súlyát magukra venni, beszámolnak olyan tapasztalatokról, amelyek arról adnak bizonyosságot, hogy a jóga hatására a testben áramló energia minősége, áramlása, irányultsága nagy mértékben megváltozik. A legfinomabb és legintenzívebb órák hatására egyaránt érzünk egyfajta "más állapotot", a gyakorlás befejeztével. Emelkedettség, öröm érzet, nyitottság, szeretet, béke... talán nem túlzás azt mondani, hogy akár az eufória egy bizonyos fajtáját élhetjük át. Sokan azt mondják ezért az állapotért éri meg igazán jógázni, s ez sarkallja őket arra, hogy újra és újra ráálljanak a jógaszőnyegre... Energiáinknak az ilyen irányú változásai nem csak testi működésünket alakítják, változtatják, befolyásolják, de módosult tudatállapotot is jelentenek. Ennek megtapasztalása azonban hordoz némi veszélyt, ellentmondást és paradoxont a jóga vonatkozásában. 

Addiktológiával sokat foglalkoztam. Érintett voltam benne és érdekelt, hogy mi-miért-hogyan történik nem csak lelki, vagy pszichés szinten, hanem genetikai, agyi-, biológiai szempontból a függőségre való hajlam, a függőség kialakulása, fennállása, működése, és leküzdése tekintetében. 

Nem csak a dohányzók, alkoholisták, drogosok alkotják a társadalom függő rétegét, vagy a szex-, a pénz-, a gyűjtögetés-, szerencsejáték, vagy akár a párkapcsolatok, a társfüggőség, vagy épp a munka rabjai. Függők lehetünk a szeretet érzésétől, a jó ételek fogyasztásától, de bármilyen hétköznapi dologgal kapcsolatban megélhetjük. Ha jobban megnézzük, szinte minden embernek van valamilyen addikciója. Olyan dolgoktól válunk függővé, amely jelentőséggel bírnak életünkben, s amelyek erőteljes érzelmi élményt idéznek elő. Sokszor függővé tesszük hangulatunkat, működőképességünket a napi kávéadag elfogyasztásától, a cukortól, vagy édesség fogyasztásunktól, kényszeres diétáktól, vagy épp a jógagyakorlásától.

Ha megnézzük ezeket a függőséget okozó szereket, tevékenységeket, amelyek felsorolásra kerültek, láthatjuk, hogy van bennük közös. Örömérzetet, a teljesség-, kiteljesedés élményét adják és energiát mozgósítanak, adrenalin löketet tolnak az agyba. Ez az az adrenalin löket, amiért a hegymászók a csúcsokat támadják, amiért az extrém sportolók életüket kockáztatják. Annak érzetét keltő hormon, mely az ember élő, elevenségének élményét a legmagasabb szintekig fokozza. Emellett jelentős a jutalmazás, a sikerélmény, a gátlások és kontrollok, a határok átlépésének megélése. 

Visszatérve a jógára... A gyakorlás során akár a gyakorlatok, akár a mentális technikák hatására megtapasztalhatunk olyan állapotokat, amelyek az arra pillanatnyilag, vagy általában hajlamos embereket rabul ejthetik. Jógázni és a jóga világában elmerülni egyszerre lehet menekülési útvonal a realitás, a világ történései, élethelyzetek, problémák, gondok és önmagunk elől és kiút is egyben. Gyakorlunk, magunkba zárkózunk, kizárjuk a világot, elszigetelődünk, mindezt a nagyon impozáns "elhivatott gyakorló" jelmezében. Érdemes észrevenni, ha megváltozik a gyakorlásunk irányultsága és helytelen szándék vezet.  

Van egy másik oldala is azonban a függőségnek, amikor nem arról van szó, hogy menekülünk valami elől, csupán a gyakorlás hatására lezajló agyi kémiai folyamatok hatásától és érzeteitől válunk függővé. (Persze nem kisebb mértékben veszélyes.) Valóság, hogy a jógától, vagy a mozgástól általában, be lehet tépni, akár a drogoktól... gondoljunk csak a jóga mellett a transztáncokra, dervisek folyamatos forgására vagy a futás monotóniájában megtapasztalt tudatállapotra. A jógában ezek a tapasztalások a gyakorlás felépítésével hozhatók összefüggésbe. Egy energetikailag jól felépített óra után talán nem marad extrém euforikus állapot, s a gyakorlók nem válnak függővé az óra vezető tanártól, viszont közelebb lépnek a kiegyensúlyozottsághoz, harmóniához és teljességhez. Amennyiben azonban nem megfelelően vezetjük el a felfokozott energiákat, nem transzformáljuk azokat, nem földeljük le azokat, a fejlődést és a felszabadulást, magának a jóga végső céljának elérését nem szolgáló állapotok uralkodhatnak el rajtunk. 

Azért jógázunk, hogy megszabaduljunk kötelékeinktől, korlátainktól. Mondhatni tragikomikus helyzet, amikor éppen a szabadságunk kulcsa válik ördöglakattá kezünkben. A jóga eszköz. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem szabad a mindennapokban megtámasztó mankóként tekinteni rá. És nem szabad a gyakorlásban megélt tapasztalatokat és élményeket önmagunkon kívül helyezve a jóga technikáinak tulajdonítani. Ha így teszünk, függővé válunk magától az eszköztől, ami jelen esetben a jóga, ami inkább arra ad lehetőséget, hogy belső erőinket, készségeinket és képességeinket térképezzük fel, és használjuk megfelelően az életünkben.

De vajon kívülről meg lehet e különböztetni a szenvedélyt a függőségtől... egy napon lehet e említeni a szenvedélyes jógagyakorlót és a szélsőséges jógagyakorlót, a szenvedélyes borkedvelőt és az alkoholistát, az elhivatott munkavégzőt és a munka rabját. Aligha. Persze igaz az is, hogy mindannyian rendelkezünk függőségekkel. Talán nem minden függőség számolható fel és van különbség negatív, romboló és motiváló, alkotó függőség között. Emberi természetünknek ezt a fajta vonatkozását megélhetjük építő tevékenységben is. Mindenképpen megkülönbözteti a függőség pozitív és negatív irányultságait az örömmel végzett, vagy kényszeresen végzett tevékenység élménye. Szükséges felismerni magunkban, hogy hajlamosak vagyunk e arra, hogy függővé váljunk, szenvedélyünk fogságba ejtsen bennünket, hiszen csak így kerülhetjük el, hogy tévútra jussunk igyekezetünkben. 

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona című könyvében, amelyben a függőségek miértjeit, vonatkozásait, mélységeit kutatja így ír erről: 

"Azok az emberek fogékonyak a függőségek iránt, akik állandó szükségét érzik annak, hogy az elméjükben vagy a testükben külső forrásból idézzenek elő emocionális vagy fizikai komfortérzést. A szükséglet az önszabályozás hibájából ered: abból ha valaki nem képes magában többé-kevésbé stabil emocionális légkört teremteni vagy fenntartani."

"Takarózhatnék azzal, hogy amit magamnál addikciónak nevezek - legalábbis ami a munkámat illeti -, azzal másoknak jót teszek. Ez azonban még akkor sem lenne jó magyarázat vagy igazolás a függőségeimre, ha igaz lenne. Kétségtelen, hogy sok jót is tettem életemben, de úgy is megtehettem volna, ha a jó cselekedetekre nem a függőségeim motiváltak volna. Nem létezik jó addikció! Mindent meg lehet tenni úgy is, hogy nem fertőzzük be a függőségek miazmájával. Minden egyes addikciónak - még ha kívülről jóindulatúnak, sőt értékelendőnek is látszik - megvan a maga ára."

Viparita-karani mudra vs. Sarvangasana–vagyis különbségek és hasonlóságok a fél- és a teljes gyertyatartás között

 

A kezdő gyakorlók gyakran kérdezik, hogy mi a különbség e két testhelyzet között. Látszólag nagyon egyformák, de valójában sokban különböznek egymástól. Érdemes kicsit elmélyedni abban, mik is ezek az eltérések, különbségek? Hogyan kell felépíteni ezeket a gyakorlatokat? Milyen hatásuk van a szervezetre és az idegrendszerre? Milyen mentális hatással rendelkeznek? Hol a helyük a gyakorlásban egymáshoz viszonyítva, vagy általában a gyakorlás során.

Még mielőtt megnéznénk, hogy hogyan is néznek ki ezek a gyakorlatok fizikailag, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket a pozíciókat, (ahogy más fordított testhelyzeteket sem) nem végezhetik a hölgyek a menstruáció ideje alatt! Ennek okairól itt olvashatsz. Magas vérnyomás és szívproblémák esetén kérd tapasztalt jógaoktató személyes iránymutatását.

Viparita karani mudra - “A megtestesült nyugalom szobra”.

Ezzel a jelzővel illetik ezt a pozíciót, aminek nevében már érezheted, hogy valamiben más, mint a többi testtartás. Első hallásra is feltűnik, hogy valójában nem egy “ászaná”-ról, tehát külső fizikai gyakorlatról, hanem egy “mudrá”-ról, egy belső energetikai gyakorlatról van szó. Ez már alapból egy nagyon markáns különbség a két testhelyzet között. De mielőtt nagyon előre szaladnánk nézzük meg, hogy miként lehetséges helyesen, biztonságosan és úgy kivitelezni ezt a gyakorlatot, hogy az valóban alkalmas legyen arra, hogy betöltse rendeltetését.

Ha a legprecízebben szeretnéd végezni, készíts egy olyan alátámasztást, amelyre majd a váll fog felfeküdni, így az egész gyakorlat alapját adja. Erre azért van szükség, hogy a tarkó ne feszüljön be, ne terhelődjön túl a gyakorlat közben. Úgy szoktuk ezt csinálni, hogy 4rét hajtogatunk egy jógaplédet, amit a szőnyeg elejére helyezünk el, majd ráhajtjuk a jógaszőnyeget. Úgy helyezkedünk el, hogy a jógaszőnyegről a plédes vége irányába fekszünk. A fej a padlóra kerül úgy, hogy a pléd és a váll között legyen kb. 10cm távolság. Ez a távolság megszűnik majd, ha felgördülsz a homlokra a térddel és a váll pontosan a matraccal borított pléd szélén támaszkodik majd. Ezzel elkerülhetjük a könyök feletti terület kellemetlen fájdalmát is.

FONTOS! Ha felgördültél a térdekkel a homlokra, vigyázz arra, hogy a súly SEMIKÉPP SEM KERÜLHET A TARKÓRA! a válladon állj és a váll vonalában tartsd meg a test súlyát, különben súlyos sérülést szenvedhetnek a nyaki csigolyák. Nem nyomódhat a koponya sem, mert ha az túlzottan nyomódik, akkor elcsúszhat az atlaszon (legfelső nyakcsigolya), aminek hosszútávon sok káros hatása és eredménye lehet. Ha a nyak nyomódik, vagyis a nyak felfekszik a padlón, azzal az a baj, hogy ha a nyak nem elég mobilis és erős egyszerre, akkor a nyak bőrét ért nyomás érzet miatt, nem vesszük észre, hogy a nyaki csigolyákat terheljük, hiszen a bőrérzetek felülírják a mélyebb érzeteket. Észrevétlenül túlnyújtás, csigolyaelmozdulás, nyaki sérülés jöhet létre. A helytelen kivitelezés a nyaki lordosis kiegyenesedéséhez, és a nyak túlfokozott mobilitásához vezethet, ami a nyak instabilitását okozhatja. Ez keringési problémákat eredményez az agyban, amely látásproblémákhoz, koncentráció zavarhoz és egyéb vegetatív tünetekhez vezethet. Csak gondolj a teljes gyertya póz angol nevére: shoulderstand, vagyis váll állás… Ne is nézelődj most magad körül. A fej forgatása is veszélyes és ártalmas ebben a pozícióban. – Ezekre mindvégig figyelj!

Ha meg van az alap, jöhet a következő lépés:

Fűzd össze az ujjakat a hátad mögött, majd az összekulcsolt kezekkel kezdj el nyújtózni a talajon. Annyi aktivitást vigyél ebbe a nyújtózásba, hogy a vállakat ez behúzza a pozíció alá. Kicsit billeghetsz jobbra és balra, hogy a vállak becsavarása után a két könyök jobban összezárhasson, ez egy fontos momentuma a gyakorlatnak. Ha megvan ez az alap, oldd a kezek kulcsolását és hajlítsd a karod, majd nyisd hátra a tenyerek, mintha meg akarnál tartani a felszínükön valamit. (Gyakori jelenség, hogy ilyenkor sokan elkezdik a hátukat tapogatni, hogy hol is kellene magát megtámasztani, de nem kell… legalábbis nem így.)

Tehát az alkarok merőlegesek a talajra, míg a tenyerek párhuzamosak azzal. Nincs más dolgot, csak egyszerre emelni és zárni a mellkast az ál területéhez és egyben beleengedni a medencét a tenyérbe, úgy hogy a derék homorúvá váljon és a keresztcsont, valamint a csípőlapátok szélei a tenyértővel kerüljenek egy vonalba. Most legyél nagyon precíz, mert a gyakorlat lelke itt van! Addig keresd a mellkas emelésének és a medence engedésének pozícióit, amíg nem kezdesz érezni egy finom vákuumot a gyomortájékon. Ez a jelenség, amit most tapasztalsz az oka egyrészt annak, hogy ez egy mudra és nem egy ászana, másrészt annak, hogy gyakran végezzük ezt a pozíciót az órákon. Ha ez nincs meg, akkor persze egyéb pozitív fizikai hatásoknak örvendhetsz, de a lényeg, az esszencia elvész a gyakorlatból. De maradjunk még a kivitelezésnél…

Ha mindez meg van, nincs más hátra, mint a lábakat kinyújtani felfelé. Úgy helyezd el őket, hogy a lábujjaid a szemmel egy vonalba kerüljenek.

Ebben a gyakorlatban nincs semmilyen aktivitás, semmilyen izommunka, ha már járatos vagy benne és helyesen végzed. A csontok olyan statikusan épülnek egymásra, hogy gyakorlatilag megtartják a testet, akár egy jól megépített ház. Neked nincs más dolgod, csak lazíts… Maradj lehunyt szemmel, vagy tartsd a figyelem fókuszát a nagylábujjakon.

A fél-gyertyatartás az idegrendszer paraszimpatikus tónusát hozza előtérbe, tehát nyugtató hatása van. Ami energetikailag megvalósul benne, azt “maha-bandhá”-nak nevezzük, vagyis a “nagy zár”-nak. Ez egy különleges alkalom. Ilyenkor a 3 zár (jalandhara bandha – torokzár; uddijana bandha – a hasi zár; mula bandha – gyökér zár) egyszerre, spontán módon nyilvánul meg. Ennek hatására a test szinte egy dinamóvá válik és hatalmas energiatermelésbe kezd. Talán ezért is mondják, hogy 10 perc ebben a testhelyzetben minden nap és 10 évvel lesz hosszabb az életünk. – Ez mondjuk jó motiváció, igaz? Ebben a testhelyzetben nagyon finom energetikai áramlások tapasztalhatók. Adj időt magadnak arra, hogy elmerülj ezek felfedezésében.

Lássuk most a sarvangasanát. - “Minden gyakorlatok királynőjét”

A kivitelezésben az alapok egyformák. Egészen addig, míg a térd homlok tartásba kerülünk és összekulcsoltuk az kezeket a hátunk mögött, valamint a vállakat becsavartuk a pozíció alá.

Innen azért már más történik. Mikor behajlítod a karokat és hátranyitod a tenyereket, támaszd meg a hátad a lapockákhoz minél közelebb. Vigyázz, most se told túl a testsúlyt a vállakon. Miközben elkezded kinyújtani a lábakat fölfelé, zárd a mellkast is az álhoz. Ennél a pozíciónál is, akár a többinél, nagyon fontos, hogy miként dolgozol a medencével. Most is billentjük, olyan módon, hogy a szeméremcsontot az ál irányába húzzuk, a farkcsontot pedig húzzuk a sarok irányába. Apropó sarkak! Azokkal most folyamatosan, aktívan dolgozunk egyre magasabbra. Ennek a nyújtózásnak az erejével emeljük felfelé a pozíciót.

Fontos, hogy a váll, a csípő, a térd, a boka egy vonalra kerüljön. Ha nem dolgozunk a medencével, nem aktiválódnak a hasizmok, nem feszesedik ki a gyakorlat. Sokan túlzottan előre engedik a lábukat (a fej irányába), mert úgy érzékelik akkor válik egyenessé a pozíció. Nem így van. A testtartást akkor pozícionáljuk jól, ha a lábak elhelyezését úgy érzékeljük, hogy szinte rézsútosan vannak a törzshöz képest hátrafelé. Ha a láb a fej fölé kerül, túlzottan megnövekszik a nyomás a fejben, ami az agyi ereknek, nem tesz jót.

Ez a gyakorlat szintén erős paraszimpatikus hatást vált ki, annak ellenére, hogy szemben a viparita karani mudra passzív időzésével, itt végig aktívan, minden izommal dolgozunk. Ennek a gyakorlatnak a fókuszpontja, vagyis a dristhi, ahol összpontosul a figyelem: a mellkas közepe.

Energetikailag tapasztalhatod, hogy itt nem jelenik meg a vákuum a gyomor területén, azonban nagyon aktívan záródik a torok területe, illetve a medencével való munka hatására megfeszülő izmok önmagukban is provokálják a gyökér zár létrejöttét. (A mula bandháról egy korábbi cikkben itt olvashatsz.) Ennek a két bandhának a közös munkája azt eredményezi, hogy a testben áramló energiák nem szóródnak szét, nem “folynak” el a testből, hanem azokat a testben tartják és áramoltatják. Így egy zárt rendszerben tartjuk azokat az erőket, amelyek különben csak áthaladnának az egyik vagy a másik irányba és a két pont között kezdenek áramlani. Ennek hatására tisztulnak a test energia pályái, ha úgy tetszik a nádik és harmonizáció, tisztább áramlás alakul ki, mivel kioldja, feloldja a bent megtartott energia az útjában korábban létrejött akadályozó blokkokat.

Mindkét gyakorlatnak fiatalító hatása van, jótékonyan hatnak az egész szervezetre. Edzik a szív- és érrendszert, fokozzák a keringést, főleg az agyi erekre rendkívül jótékony hatásúak. Oxigén dús vérrel látják el a szerveket, szinte átmosva őket. Masszírozódnak is a belső szervek, különösen jótékony ez az emésztés szerveire.

Ha a gyakorlásban szeretnénk mindkét pozíciót elhelyezni, akkor előbb a sarvangászanát, majd a viparita karani mudrát végezzük. Utóbbi a passzív felépítésével és teljes harmóniájával hozzájárul a kellemesebb és békésebb relaxációs pihenéshez. Éppen ezért, lefekvés előtt, vagy egy nagyon aktív nap után különösen érdemes elvégezni, akár passzív formában, mint az alábbi képen:

Ismerjük fel, hogy e kettő két külön gyakorlat, más célokkal, hatásokkal, lehetőségekkel. Nem ugyanannak a gyakorlatnak ‘lebutított’, vagy ‘emelt szintű’ változatai. Nem váltják ki egymást. Nem helyettesítője egyik a másiknak. Ha valamelyiket nem sikerül még kivitelezned, egy tapasztalt tanár tud segíteni abban, hogy milyen eszközökkel, módokkal, fokozatokkal dolgozhatsz egyik vagy másik teljes pozíció helyes kivitelezése felé haladva.

Eredményes és hasznos gyakorlást kívánok!

Prána–az életerő áramlása

Kezdetben a Brahma a semmiből teremtette meg magát, s hamarosan nagyon egyedül érezte magát. Úgy döntött, megteremti a világot, s a lények közül elsőként az isteneket hívta életre. Az első istenek között volt Rudra, a vihar és a tűz istensége. (Ő maga a későbbi Shíva istenség ősformája.) Ruda és Shíva egyaránt a megtestesült teremtő erőt képviselik. A vitalitás, a nemzőerő és az életteremtő hevület jelképei.

A kezdet kezdetén Brahma megparancsolta Rudrának, hogy népesítse be halandókkal a világot, hogy az istenek ne legyenek annyira egyedül, s a létezés több síkján is meg tudjanak nyilvánulni. Brahma kérése nem volt öröm Rudra számára, hiszen felismerte, hogy a halandó lét milyen szenvedésekkel, nehézségekkel, korlátokkal járna, s részvét gyúlt szívében.

Együttérzésében a lények szenvedésében teremtő erejét visszavonta és aszketikus gyakorlatok révén szellemi energiává transzformálta. (Így vált Shíva az aszkéták és jógik ősképévé.) Brahma, mint a legmagasabb szintű istenség, nem tűrhetett ellenkezést, így újra megparancsolta Rudrának, hogy teremtsen élőlényeket. Rudra közvetetten hajtotta végre az utasítást, s mielőtt oszloppá (lingam) változott volna, kisugárzott magából egy lénysereget, akiket rudráknak hívunk. Végül ők segítettek Brahmának a teremtés beteljesítésében.

Ezek a rudrák, valójában megannyi apró szélistenségek, s képviselik mindazt az energiát, amit Rudra nem tudott transzformálni. Jelképei a mozgásnak, kreativitásnak, változásnak és az áramlásnak, s az istenség minden elevenségét örökül kapták. Állandó mozgásukkal létrehozták a világ formáinak változatosságát, s többet ennél. A rudrák mitikus megjelenítői azoknak az élő szervezetben működő finom energiáknak (prána, vayú), melyeket életszeleknek, életerőknek hívunk.

A pránikus energia mindent áthat a látható és láthatatlan világban, jelen vannak tudatunkban, az anyagban, külső-, és belső folyamatokban, tapasztalásban, mégsem hordoznak semmivel azonosságot, s nem tartoznak semmiféle struktúrához.

Mi dolgunk van mégis ezekkel az erőkkel?

A Pranayama művészete az életerő áramlás szabályozásának egyik módja. Különböző légző technikák segítségével közvetlenül hatunk a bennünk működő finom energiákra, s általuk befolyásoljuk az idegrendszert és az elme működését. Tudni kell azonban, hogy a  prána és a levegő nem ugyanazt a minőséget hordozzák, nem egyenlők, a légzés csupán arra szolgál, hogy a bennünk lévő práná-t mozgásba hozzuk.

Emberi lényünkben 5 féle fő prána munkál, melyek közül mindegyik más-más funkcióval bír:

1. udana vayu (fej területén) 2. prána vayu (mellkasi részen) 3. szamana vayu (a has felső részében) 4. apana vayu (a has alső részében) 5. vjána vayu (az egész testben áramlik)

Mellettük jelen vannak különböző mellék pránák is, melyek bizonyos folyamatokért felelősek. Nága, a nyálképzés és csuklás-, kurma a pislogás-. krikara a tüsszentés és éhség-, dévadatta az ásítás és alvás energiája.

A pránák áramlásának csatornái vannak, amelyeket “nadi”-nak nevezünk. Ez a szanszkrit szó csövecskét jelent. Testünkben a különböző feljegyzések különböző számú nádit jelölnek meg. Leggyakrabban 72 000 nadiban állapítják meg ezeket. A 3 legfőbb ilyen energia csatorna az ida, pingala és susmna nadik. Ida nadi a bal oldalon indul, s hozzá a lunáris, nőies minőségeket hordozó energia kapcsolódik, mint a hűvösség, passzivitás, nyugalom. Pingala nadi soláris jellegű, aktív féfias minőségeket hordozó energia hatja át, a jobb oldalon indul. A két nadi között húzódik a központi csatorának is gyakran nevezett susumna nadi, melyben az aszketikus gyakorlatok tökéletesedése következtében, a test és a szellem megtisztulása után, az addig a gerinc tövénél a Kundában nyugvó Kundalini energia a susumna mentén lévő 3 csomót (Brahma granthi, Visnu granthi, Rudra granthi) átfúrva, elkezd felemelkedni egészen a korona csakráig, melyen kiárad… Az ida és pingala nadik a susumna mentén úgy haladnak felfelé, hogy közben jobbról balra keresztezik egymás. Ahol találkoznak, ott energia központok jönnek létre, ezeket nevezzük csakráknak. A prána áramlását a légző gyakorlatok és a bandhák segítségével tudjuk szabályozni. A mula-, uddijana-, jalandhara bandha együttes alkalmazást mahabandhának, a nagy zárnak hívjuk. Fontos azonban észben tartani, hogy az energetikai gyakorlatok helytelen végzése az idegrendszert károsíthatják és nem kívánt mentális, pszichés zavarokat okozhatnak. Nem érdemes pusztán leírások alapján kísérletezni velük!

Ha ezeknek a finom energiáknak a megzabolázására vállalkozunk spirituális fejlődésünk és fizikai erőnlétünk növelése érdekében, érdemes tapasztalt jógatanár segítségét kérni.

A gyakorlatok következtében a test és a szellem megtisztul, s képessé válik a valóság megtapasztalására és befogadására. Aki képes az életerőt befolyásolni és irányítani, bizonyosan hosszabbá, egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá teheti életét. Teste megerősödik, szelleme ragyogni kezd. 

Első lépésként érdemes a légzés megfigyelésével kezdeni a folyamatot. Fel kell fedezni a saját légzés mintákat és ezt követően kiegyensúlyozottá és folyékonyan áramlóvá kell tenni. Légzésünk 4 fázisból áll: puraka - belégzés, kumbhaka – a belégzés utáni szünet, récsaka – kilégzés, szunnyaka – kilégzés utáni szünet. Minden fázisnak meg van a fizikai, idegrendszeri és pszichés és energetikai hatása. Míg a belégzés az idegrendszer szimpatikus tónusát hangsúlyozza, addig a kilégzés a paraszimpatikus tónust erősíti. Előbbi frissítő, aktiváló hatással rendelkezik, míg az utóbbi nyugtató, lazító hatású. Érdemes megfigyelni, hogy az ászana gyakorlás közben ezeket az erőket, hogyan tudjuk mozgósítani és felhasználni az eredményesebb gyakorlás érdekében.

Mindezeknek azonban mentális vonatkozásuk is van. Miközben megfigyeled a saját légzésmintáidat (mély, felszínes, folyamatos, szaggatott, pihegő, lágy, feszült…), fedezd fel, hogy milyen érzelmekkel kapcsolódnak. Ezt persze megteheted a hétköznapi élethelyzetekben is. Sőt, akkor tudod leginkább megismerni és megérteni a légzés és az idegrendszer kapcsolatát, ha állandóan figyelemmel kíséred érzelmi állapotod és a hozzájuk tartozó légzésmintát. Ez nagyban hozzásegít majd, hogy később tudatosan használd a légzést, különböző állapotok kialakítására és fenntartására. Érdemes a “lassú víz partot mos” elvét követni a gyakorlás során, semmit nem sürgetni. Első ízben a teljes jógalégzést érdemes rutinná emelni és ezzel egy időben megkezdeni a bandhák izolált gyakorlását.

Kezdő gyakorlók részére a különböző légzésvisszatartások ellenjavalltak.

(mitológia rész forrása: Pressing Lajos)

Mula-bandha (gyökér zár)

Govinda Kai egy workshop alkalmával azt mondta: “ne keresd a mula bandhát. Hagyd, hogy a mula-bandha találjon meg téged.” 

Múlt vasárnap a Chakra Flow workshop alkalmával az elméleti rész keretein belül elég alaposan átvettük az ember energetikáját és ennek a rendszernek a működését. Ahhoz, hogy a csakrák fogalmát megérthessük, jó néhány alap fogalommal tisztában lenni. Ekkor esett szó a bandhák gyakorlatáról is, amikor az egyik lánnyal, aki maga is jógaoktató, arról kezdtünk el beszélgetni, hogy érdemes e a kezdő gyakorlókat a mula-bandha végzésére inspirálni.

Miközben magam is igyekszem folyamatosan tapasztalatot szerezni ezzel kapcsolatban, az elmúlt időszakban több tapasztalt jógatanárt is megkérdeztem, mi a véleményük a mula-bandha gyakorlásáról és tanításáról. Így összegezném, ami kialakult bennem ezzel kapcsolatban. 

A legtöbb esetben a mula-bandha gyakorlata közben fizikai szinten kerül megközelítésre a kialakítás módja. A záróizmok összeszorítása és felfelé emelése, durván lesarkítva, amire sok esetben irányul a figyelem. Kezdetben, mikor elkezdtem gyakorolni magam is azzal próbálkoztam, hogy fizikai szinten hozzam létre a bandhát, azonban majdnem minden esetben erős migrén és feszültség jelentkezett a gyakorlás végére, mivel minden pozícióban törekedtem a zár fenntartására, ahogy az “elő van írva”. Néhány alkalom után világossá vált, hogy ez nem lesz így célravezető, más úton kell közelítenem a kérdéshez. 

Ha jobban belegondolunk, látható hol hibádzik a történet leginkább. Biztos helyén való e, fizikai instrukciókkal energetikai folyamatokat létrehozni? Persze a két terület nagyban összefügg, de a finom szintű áramlásokat és változásokat ez esetben másképp befolyásolja az egyik irányból való közelítés, és máshogy a másik.

A mula-bandha, ahogy az összes többi bandha is, a helyes gyakorlás hatására egyszer csak önmagától létrejön. Amikor ez megtörténik, természetesen azok a testi tünetek, érzetek jelentkeznek, mint amire a korábbi instrukciók utaltak, de teljesen más a hatás abban az esetben, ha az energetikai változás hozza létre a testi tünetet, és akkor is, ha a fizikai változás szól bele az energetikába. 

Abban az esetben, ha erőszakosan gyakoroljuk a mula-bandhát negatív energetikai folyamatok indulhatnak el és számos fizikai probléma is kialakulhat, mint a feszültség, has-, és fejfájás, menstruációs probléma vagy éppen inkontinencia, impotencia, emésztési zavar. A helyes gyakorlás azonban nagyon jótékony. 

Jól kitapasztalható a mula-bandha működése, ha időt szánunk először néhány, a területhez tartozó mudra végzésére, mint például az Ashwini mudra (végbél záróizmának összehúzása), vagy a Vajroli mudra (hugyvezeték izmainak aktiválása). Hozzáteszem azonban, hogy maga mula-bandha nem ezeknek az izmoknak az aktivitása. Ezekkel a finom energetikai gyakorlatokkal közelebb kerülhetünk a mula-bandha megtapasztalásához. Lassabb, de biztosabb út a bandha megtapasztalásához, ha nem rontunk ajtóstól a házra, hanem megadjuk a módját és az idejét. Érdemes először ülésben gyakorolni, nem túl hosszú ideig és fokozatosan átvinni a testhelyzetek gyakorlásába. Amikor már energetikai szinten megvan a valós tapasztalat, könnyebben megtaláljuk létrejöttének módját a különböző testhelyzetekben is, és nem lesz szükség az erre vonatkozó fizikai instrukciókra, hiszen a testhelyzetben magától létrejön a bandha. (Persze ez az ászanák egyidejű és folyamatos csiszolását is feltételezi.) Egészen más benyomásokra és tapasztalatokra tehetünk szert a mula-bandha megjelenése közben.

Van néhány jó rávezető gyakorlat is, amely kedvező testtartást hoz létre a bandha megtapasztalásához. Legegyszerűbb például maga a Tadasana, az alapállás, amelyben magának a medencének a pozicionálása megteremti a feltételét annak, hogy a mula-bandha létrejöjjön. 

Érdemes rászánni az időt mindennek felfedezésére és saját tapasztalatokra szert tenni, hiszen a bandhának nem csak, hogy fizikai és energetikai szinten van számos jótékony hatása, de a legtöbb ászana kivitelezését és megtartását is könnyedebbé, egyszerűbbé teszi, mint mikor e nélkül dolgozunk a gyakorlatokban. 

Mindenesetre kitartok Govinda jó tanácsa mellett és nem keresem, vagy próbálom meg fizikai szinten létrehozni a bandhát, hiszen az valójában nem a fizikai szinten valósul meg. Az ott tapasztaltak csak tünetei lehetnek a sikernek, de nem kiváltói. Inkább arra törekszem, hogy a gyakorlataimat pontosítsam annak érdekében, hogy azokban létrejöhessen a tapasztalat. Illetve sok időt fordítok a fentebb leírt folyamatok gyakorlására, hogy minél tudatosabbá válhasson a mula-bandha tere. 

Mindannyiunknak kitartást kívánok a sikeres gyakorláshoz!