Prána–az életerő áramlása

Kezdetben a Brahma a semmiből teremtette meg magát, s hamarosan nagyon egyedül érezte magát. Úgy döntött, megteremti a világot, s a lények közül elsőként az isteneket hívta életre. Az első istenek között volt Rudra, a vihar és a tűz istensége. (Ő maga a későbbi Shíva istenség ősformája.) Ruda és Shíva egyaránt a megtestesült teremtő erőt képviselik. A vitalitás, a nemzőerő és az életteremtő hevület jelképei.

A kezdet kezdetén Brahma megparancsolta Rudrának, hogy népesítse be halandókkal a világot, hogy az istenek ne legyenek annyira egyedül, s a létezés több síkján is meg tudjanak nyilvánulni. Brahma kérése nem volt öröm Rudra számára, hiszen felismerte, hogy a halandó lét milyen szenvedésekkel, nehézségekkel, korlátokkal járna, s részvét gyúlt szívében.

Együttérzésében a lények szenvedésében teremtő erejét visszavonta és aszketikus gyakorlatok révén szellemi energiává transzformálta. (Így vált Shíva az aszkéták és jógik ősképévé.) Brahma, mint a legmagasabb szintű istenség, nem tűrhetett ellenkezést, így újra megparancsolta Rudrának, hogy teremtsen élőlényeket. Rudra közvetetten hajtotta végre az utasítást, s mielőtt oszloppá (lingam) változott volna, kisugárzott magából egy lénysereget, akiket rudráknak hívunk. Végül ők segítettek Brahmának a teremtés beteljesítésében.

Ezek a rudrák, valójában megannyi apró szélistenségek, s képviselik mindazt az energiát, amit Rudra nem tudott transzformálni. Jelképei a mozgásnak, kreativitásnak, változásnak és az áramlásnak, s az istenség minden elevenségét örökül kapták. Állandó mozgásukkal létrehozták a világ formáinak változatosságát, s többet ennél. A rudrák mitikus megjelenítői azoknak az élő szervezetben működő finom energiáknak (prána, vayú), melyeket életszeleknek, életerőknek hívunk.

A pránikus energia mindent áthat a látható és láthatatlan világban, jelen vannak tudatunkban, az anyagban, külső-, és belső folyamatokban, tapasztalásban, mégsem hordoznak semmivel azonosságot, s nem tartoznak semmiféle struktúrához.

Mi dolgunk van mégis ezekkel az erőkkel?

A Pranayama művészete az életerő áramlás szabályozásának egyik módja. Különböző légző technikák segítségével közvetlenül hatunk a bennünk működő finom energiákra, s általuk befolyásoljuk az idegrendszert és az elme működését. Tudni kell azonban, hogy a  prána és a levegő nem ugyanazt a minőséget hordozzák, nem egyenlők, a légzés csupán arra szolgál, hogy a bennünk lévő práná-t mozgásba hozzuk.

Emberi lényünkben 5 féle fő prána munkál, melyek közül mindegyik más-más funkcióval bír:

1. udana vayu (fej területén) 2. prána vayu (mellkasi részen) 3. szamana vayu (a has felső részében) 4. apana vayu (a has alső részében) 5. vjána vayu (az egész testben áramlik)

Mellettük jelen vannak különböző mellék pránák is, melyek bizonyos folyamatokért felelősek. Nága, a nyálképzés és csuklás-, kurma a pislogás-. krikara a tüsszentés és éhség-, dévadatta az ásítás és alvás energiája.

A pránák áramlásának csatornái vannak, amelyeket “nadi”-nak nevezünk. Ez a szanszkrit szó csövecskét jelent. Testünkben a különböző feljegyzések különböző számú nádit jelölnek meg. Leggyakrabban 72 000 nadiban állapítják meg ezeket. A 3 legfőbb ilyen energia csatorna az ida, pingala és susmna nadik. Ida nadi a bal oldalon indul, s hozzá a lunáris, nőies minőségeket hordozó energia kapcsolódik, mint a hűvösség, passzivitás, nyugalom. Pingala nadi soláris jellegű, aktív féfias minőségeket hordozó energia hatja át, a jobb oldalon indul. A két nadi között húzódik a központi csatorának is gyakran nevezett susumna nadi, melyben az aszketikus gyakorlatok tökéletesedése következtében, a test és a szellem megtisztulása után, az addig a gerinc tövénél a Kundában nyugvó Kundalini energia a susumna mentén lévő 3 csomót (Brahma granthi, Visnu granthi, Rudra granthi) átfúrva, elkezd felemelkedni egészen a korona csakráig, melyen kiárad… Az ida és pingala nadik a susumna mentén úgy haladnak felfelé, hogy közben jobbról balra keresztezik egymás. Ahol találkoznak, ott energia központok jönnek létre, ezeket nevezzük csakráknak. A prána áramlását a légző gyakorlatok és a bandhák segítségével tudjuk szabályozni. A mula-, uddijana-, jalandhara bandha együttes alkalmazást mahabandhának, a nagy zárnak hívjuk. Fontos azonban észben tartani, hogy az energetikai gyakorlatok helytelen végzése az idegrendszert károsíthatják és nem kívánt mentális, pszichés zavarokat okozhatnak. Nem érdemes pusztán leírások alapján kísérletezni velük!

Ha ezeknek a finom energiáknak a megzabolázására vállalkozunk spirituális fejlődésünk és fizikai erőnlétünk növelése érdekében, érdemes tapasztalt jógatanár segítségét kérni.

A gyakorlatok következtében a test és a szellem megtisztul, s képessé válik a valóság megtapasztalására és befogadására. Aki képes az életerőt befolyásolni és irányítani, bizonyosan hosszabbá, egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá teheti életét. Teste megerősödik, szelleme ragyogni kezd. 

Első lépésként érdemes a légzés megfigyelésével kezdeni a folyamatot. Fel kell fedezni a saját légzés mintákat és ezt követően kiegyensúlyozottá és folyékonyan áramlóvá kell tenni. Légzésünk 4 fázisból áll: puraka - belégzés, kumbhaka – a belégzés utáni szünet, récsaka – kilégzés, szunnyaka – kilégzés utáni szünet. Minden fázisnak meg van a fizikai, idegrendszeri és pszichés és energetikai hatása. Míg a belégzés az idegrendszer szimpatikus tónusát hangsúlyozza, addig a kilégzés a paraszimpatikus tónust erősíti. Előbbi frissítő, aktiváló hatással rendelkezik, míg az utóbbi nyugtató, lazító hatású. Érdemes megfigyelni, hogy az ászana gyakorlás közben ezeket az erőket, hogyan tudjuk mozgósítani és felhasználni az eredményesebb gyakorlás érdekében.

Mindezeknek azonban mentális vonatkozásuk is van. Miközben megfigyeled a saját légzésmintáidat (mély, felszínes, folyamatos, szaggatott, pihegő, lágy, feszült…), fedezd fel, hogy milyen érzelmekkel kapcsolódnak. Ezt persze megteheted a hétköznapi élethelyzetekben is. Sőt, akkor tudod leginkább megismerni és megérteni a légzés és az idegrendszer kapcsolatát, ha állandóan figyelemmel kíséred érzelmi állapotod és a hozzájuk tartozó légzésmintát. Ez nagyban hozzásegít majd, hogy később tudatosan használd a légzést, különböző állapotok kialakítására és fenntartására. Érdemes a “lassú víz partot mos” elvét követni a gyakorlás során, semmit nem sürgetni. Első ízben a teljes jógalégzést érdemes rutinná emelni és ezzel egy időben megkezdeni a bandhák izolált gyakorlását.

Kezdő gyakorlók részére a különböző légzésvisszatartások ellenjavalltak.

(mitológia rész forrása: Pressing Lajos)

A tökéletes ászana

…nem létezik. Legalábbis abban a formában nem, ahogy azt elsőre gondolnánk. Lehetséges, hogy egy gyakorlatot elsajátítsunk, de tökéletessége nem egy meghatározott sablon megvalósításában rejlik. Mikor jógát gyakorlunk megfigyeljük és megismerjük a testünket. Ebbe beletartozik az is, hogy szembesülünk határaival és korlátaival. Mindannyian más és más anatómiával rendelkezünk, vannak apró különbségek a csontok formáiban, ízületeink sajátosságaiban, és mozgás szervrendszerünk illeszkedésében. Látszatra egyformák vagyunk, de mindenki mégis más. Lehetséges meghatározni alap irányelveket, amelyek meghatározzák, hogy hogyan épül fel egy ászana, de valójában mindenkinek arra kell törekedni, hogy a saját anatómiai adottsága szerint találja meg a számára legtökéletesebb kivitelezési módot.

Dolgozom az oktatói jegyzeten és sok mindenen gondolkodom, hogy hogyan is lehetne továbbadni. Ilyen például az, hogy egy jógatanár miként válik képessé arra, hogy mindenkinek személyre szabottan tudjon beállítani egy testhelyzetet és a tanítványait ne egy meghatározott formába akarja bele erőltetni. Fontos észrevenni, hogy mindannyian rendelkezünk kisebb-nagyobb anatómiai deformitásokkal. Ilyenek kialakulását nagyon könnyen okozza a helytelen testtartás, ülőmunka, rendszeres cipekedés, de a testet egy esés, vagy még egy kisebb félrelépés is kimozdíthatja egyensúlyából. Ezek közül vannak olyan anomáliák, amelyeket rendbe lehet hozni egyszerű mozdulatokkal, önállóan, vagy terapeuta segítségével, de vannak olyanok, amelyek egy egy gyakorlat kivitelezését hosszú távon, vagy örökre befolyásolhatják.

Mivel magam is rendelkezem olyan sérüléssel, amellyel meg kellett tanulnom együtt jógázni, fel kellett ismernem, hogy különböző pozíciókat hogyan módosítsak ahhoz, hogy ne alakuljon ki további sérülés. Ebből kifolyólag vannak olyan pozíciók, amelyek első ránézésre nem olyanok, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, viszont a testem számára éppen azzal a módosítással válik tökéletessé és kedvezővé.

Bár az anatómia ismereteket rendkívül fontosnak tartom, azonban jó, hogyha nem válunk általa túlzottan merevvé. A jógatanárok művészete sok minden mellett abban is áll, hogy felismerje azokat az elváltozásokat is, amelyek nem teszik lehetővé a szabályok betartását, hiszen azzal esetleg csak tovább ront egy-egy helyzeten.

Mindemellett, ha gyakorlás közben felismerjük azokat a lehetőségeket, melyek bár áthágnak szabályokat, de számunkra mégis megfelelőek, felismerhetjük, hogy ugyanígy az életben sem az tesz szabaddá, és nem az szolgálja a fejlődésünket leginkább, ha mások által meghatározott szabályokat szeretnénk követni. Persze mindez nem válthat át fegyelmezetlenségbe, vagy hányavetiségbe. Sőt! Magunk számára élhető és a fejlődésünket segítő új lehetőségeket teremteni áldásosabb és nagyobb fegyelmezettséget követel, mint csupán előírásokat betartani. Előbbi folyamatos éberséget követel. 

Ha jógaórára mész, nem figyeld mi történik körülötted és ne hasonlítsd máshoz az ászanát, amelyben időzöl éppen. Csak figyeld a tested jelzéseit és engedd, hogy az érzetek elvezessenek ahhoz a pozícióhoz, amely számodra éppen ott és akkor a tökéletességet hordozza.

A jóga szabaddá tesz és nem arra sarkall, hogy olyanná akarj válni, mint más és olyanná akard formálni a pozícióidat, mint a melletted gyakorló. Mindez feszültéséget kelt, s a gyakorlást olyan irányba mozdítja, mely nem elfogadáson és megengedésen alapszik, hanem teljesítménykényszeren. Ez kerülendő. A cél az, hogy magaddal dolgozz és megértsd magad, a tested üzeneteid, hiszen az hordozza a számodra fontos tanításokat. Ha figyelmes és türelmes vagy a testeddel hálás lesz érte. Lehet, hogy néha eszközt kell használni, vagy módosítani kell egy egy gyakorlatot, vagy éppen csak fél pozícióba tudsz elhelyezkedni, de ha nem sürgeted magad és nem gyötröd le figyelmetlenül a jóga gyakorlás szépen rendezni fogja, amit csak lehetséges és végül meg lesz az eredménye. Engedd el a hiúságot. Ne hidd el, hogy a jóga megvalósításának mértéke az ászana bravúrokban mérhető, dehogy… sokkal inkább a gyakorláshoz és a testedhez való szeretetteli hozzáállásban és az általa nyert tanítások felismerésében és megértésében.

…persze lehetne arra hivatkozni, hogy energetikailag nem működőképes egy ászana, ha a fizikai test blokkokat és elmozdulásokat hordoz, de ezen nem az fog segíteni, ha tuszakoljuk a testünket olyan pozíciók felvételére, amire nem áll készen. De a hibás vagy pontatlan ászana energetikájáról egy következő cikkben írok.

Türelmes, hasznos és szeretetteli gyakorlást kívánok!