Könyvgalaxis

Eltelt egy újabb év, eljött a szeptember, és végre kezünkbe foghattuk a Hyperion tetralógia harmadik kötetét, az Endymiont. Az első két rész után elég nagyok voltak az elvárásaim, magasra került az a bizonyos léc, és sajnos nem is sikerült maradéktalanul elégedetté tennie a regénynek. Az Endymion nem közvetlen folytatása a Hyperion bukásának, azt pár száz évvel később követi. Főszereplőink a kacsavadászatokat vezető ifjú, Raul Endymion; a fiatal lány, Aenea, akiből később majd a Tanítómester válik, de itt még csak egy önfejű, különleges gyermek; és A. Bettik, a kék bőrű android. Az ő kalandjaikat, útjukat kísérhetjük figyelemmel a megváltozott világegyetemben, ahol a Pax, az egyház uralkodik, és mindenkit igyekeznek rávenni, hogy vegye fel a keresztséget, így teremtve meg az ember halhatatlanságát. Az a helyzet, hogy a regény első fele engem rettentőmód untatott. Lehet, hogy ennek az is volt az oka, hogy csak alig pár tíz oldalakat tudtam vele egy-egy nap haladni, így még lassabb...