Hogy vált idén szinte terápiámmá az olvasás?
Mindig is olvasó ember voltam, természetesen változó intenzitással. Az egyetem alatt még rengeteget olvastam, közel évente száz könyvet, de akkor sokkal több időm is jutott rá, részben amiatt is, hogy Érd és Budapest között ingáztam. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, szép lassan tört meg a lendületem, majd 2017-ben, életem egyik legnehezebb évében bevallom, csak úgy értem el az 50 olvasott könyvet, hogy a végén mesekönyveket olvastam csak ezért a könyvtárban... Akkor még jobban számítottak a számok, most már nem ez motivál. Szép lassan utána szerencsére visszatértek a könyvek az életembe, de a tavalyi karantént én is eléggé megsínylettem. Az idei évben úgy gondoltam, hogy szeretném visszahozni azt, hogy az olvasás napi szokássá váljon, és ne csak a telefon görgetése legyen az esti kikapcsolódás, ami ugye igazából nem is teljesen az. Eleinte úgy indultam neki, hogy januárban szeretném azt tartani, hogy minden nap olvasok valamennyit, akár csak pár oldalt. Ez olyannyira jól sikerült, hogy