Meggyúrtuk az első októberi hógolyót, villámgyorsan bemenekítettem a muskátlikat a teraszra, a leanderek virágairól letakarítottam a havat, és elindultunk a Hidegségbe.
Útközben muszáj volt a Killer pince felé kanyarodnunk, hátha sikerül pár palack bort is betáraznunk, de sajna nem volt szerencsénk. Gyönyörködtünk egyet a havas Badacsonyban, és folytattuk utunkat.
Hidegség hű a nevéhez, itt nem olvadt meg a hó a zöldellőfák alatt.
Ismét egy érdekes kis magyar falut ismertünk meg, az alig 300 lelkes Hidegséget.
Első utunk persze a templomhoz vezetett.
Az Árpád korban épült, majd kétszeri hozzáépítéssel nyerte el mai formáját.
Hát nem tudom...örültem volna, ha nem építenek hozzá egy téglányit sem.
A képeket Tolnay Imre honlapjáról kölcsönöztem, mert a nagy sietségben a fényképezőgép állványát otthon felejtettük. :(
A templom eredetileg rotunda, mely kör alakú templomot jelent. Magyarországon a 9-10. században több ilyen körtemplom is épült.
Kívülről azonban semmi sem látszik ebből, míg a többi magyarországi rotunda kívül is kör alakú, ez szögletes.
1748-ban még tornyot is kapott a templom, mely barokk építészet jegyeit viseli magán. Majd következett a romantika, és ebből is tettek rá egy lapáttal: 1890-ben egy hajó épült hozzá.
S ha már ennyit toldozták-foltozták, már meg sem kottyant, hogy 1940-ben a hajót is meghosszabbították.
Hát most ilyen: szemből a réges régen épült rotunda látható az új toronnyal.
A bejárat viszont cselesen hátul található.
Hidegség nevének eredete egy pincében fakadó forráshoz nyúlik vissza. Ebből a forrásból ugyanis finom, hideg víz folyt, amivel évszázadokig csillapították szomjukat a Hidegségiek.
Majd ahogy az lenni szokott, jött a vezetékes víz...nem sokan voltak, akik nem engedtek a csapvíz csábításának, s a pince, benne a forrással elnéptelenedett.
Ekkor valakinek remek ötlete született: a pincében gombát kezdett termeszteni. S hogy egyre többet és többet teremjen a gomba, műtrágyázni kezdte.
Alig pár év, és a forrás vize ihatatlanná lett.
Azért a fordulat heppiend, mert a helyi városszépítők közös összefogással, civil adományokból megtisztították a vizet, a forrást a felszínre vezették, és ma bárki gyönyörködhet benne.
Érdekes faragott táblákra is bukkantunk, melyből megtudjuk, melyik utcában, mely családok éltek.
Az én szemem a régi házakat keresi folyton, talált is néhányat...
Egyszóval kedves kis település Hidegség, el is határoztuk, hogy nyáron visszatérünk. Annál is inkább csábít bennünket, mert több száz kilométernyi bicikliút hálózza be a környéket.
A Szent András Fogadóban szálltunk meg, mely családi vállalkozásban üzemel.
Persze ma divat mindenre azt mondani, hogy családi vállalkozás...ez a panzió azonban valóban az.
Vendéglátóink, Zsolt és Tünde valami olyasmit tudnak, amit rajtuk kívül kevesen: a mai szolgáltatás orientált világban ők a személyes kapcsolatra törekszenek.
Zsolt fantasztikus sülteket készít a kemencében, de akár a sütőben is. A csülök sütését muszáj is megtanulnom tőle, mert Istvánomat régen láttam ilyen jóízűen falatozni. :)
Az én kedvencem a Ház desszertje, amit nemsokára elkészítek otthon is...csak érjünk haza!
Addig vásároljatok hozzá diót, és némi amaretto meggyet, hogy rögtön el tudjátok készíteni. :)
Szerintem kiváló desszert karácsonyra is, de előtte feltétlenül ki kell próbálni!
A kép róla nem túl jó minőség, mint említettem volt, állvány otthon maradt, a pince pedig nem fotóstúdió.
Szerencsére nem az. :)))
