Nagymamám 93 éves. Köszöni szépen, jól van, bár néha fáj itt-ott.
Azért gyerekkorunk nagy kedvencét, a szilvás gombócot, és a nudlit bármikor elkészíti ma is, ahogy sok-sok évvel ezelőtt tette.
Emlékszem, hajnalban kelt, és dolgozott egész nap: leginkább a közös sütés-főzések emléke él bennem. Mindig maga mellé engedett, és mindig segíthettem.
Vannak olyan mondatok, melyeket örökségül kapunk valakitől, aki fontos számunkra.
Szerencsés vagyok, mert sok ilyen mondatot őrzök, és ezek a mondatok mind-mind szép, és pozitív üzenetek.
Nagymamámtól kapott örökségem az volt, hogy nagyon jó háziasszony lesz belőlem, akárki meglássa. :)
Így is lett, számomra nagy öröm a családomról való gondoskodás.
Ehhez a gondoskodáshoz hozzá tartozik, hogy igyekszem megőrizni, és tovább adni azt a sok jót, amit kaptam.
Így nemrég megkértem Nagyikát, készítsük el együtt a gombócot és nudlit, nehogy a feledés homályába vesszen.
A gombócnak és a nudlinak ugyanaz a tésztája, és nem kell hozzá semmi más, mint krumpli és liszt.
Sokan próbálják tojással, hát lelke rajta, aki elrontja. :)
Én ragaszkodom az eredeti recepthez.
Az arányok: kb 1kg krumpli (új krumpli nem jó!!!), és 25 dkg rétesliszt.
A krumplit héjában főztük, krumplinyomón átnyomtuk.
Nagyika mindig a konyhapulton, vagy konyhaasztalon készítette, sohasem tette tálba.
És csak gyúrta, gyúrta...sokáig.
Közben mehet rá a só is.
Természetesen a krumplitól is függ, mennyi lisztet vesz fel, de mint írtam kb 25 dkg kell az 1 kg krumplihoz.
Eleinte ragad ám, borzalmasan...de egyszer csak összeáll, nyújtható lesz, mint itt a képen.
Ekkor négyzeteket vágott belőle Nagyika, és mindegyikbe tett egy fél szem szilvát. A mag helyére egy kiskanál cukrozott fahéj került.
Meghajtotta négyfelől, majd a tenyerében gombócot formázott belőlük.
Lobogó sós vízben kifőzte.
Pirított zsemlemorzsában meghempergette.
Porcukorral megszórva már ehetjük is!
A nudli ugyanígy készül, csak ott hosszú, ujjnyi vastag (jó vastag ujjnyi ám) rudakat sodort, és abból vágta le a nudlikat. Ezeket kicsit gömbölyítette a lisztes asztalon, és mentek a sós főzővízbe.
Mi mindig sajttal megszórva ettük, döbbenet volt látnom, hogy van, aki mákkal szórja meg a tetejét.
:)