A dolog akkor kezdett el érdekelni, amikor Somának felolvastam József Attila Altató című versét, majd lazán közölte, hogy ezt már ismeri, és el is szavlata ott azonnal. Volt benne egy-két kisebb hiba persze, de nem vitás, hogy alapvetően jól ismerte.
De mégis, honnan?
"Hát tavaly Mesi annyiszor mondta..."- és valóban, tavaly Emesének meg kellett tanulnia, és biztosan elmondta hangosan jópárszor.
Aznap amolyan kísérletképpen visszakérdeztem Somától, amit Mesivel tanultunk. Éppen a melléknevekről volt szó, és bizony Soma simán megmondta, hogyan kérdezünk rá a melléknevekre, melyik alapfokú, középfokú...pedig csupán itt legózott velünk egy légtérben.
Biztosan nektek is volt hasonló élményetek akár saját magatokkal kapcsolatban, akár a gyerekekkel.
Bár elviekben tanultunk mi erről a fősikolán (diszlexiások, figyelemzavarral küzdők, és a jobb agyfélteke-domináns gondolkodók az átlagosnál többet tanulnak meg vélelen tanulás által), nemigen foglalkoztam eddig a jelenséggel.
Pedig érdemes!
A fenti példák mind a verbális csatornán keresztül érték el Somát, így kiváncsi voltam, mi a helyzet a vizuális csatornával. Ezt egy teszttel vizsgáltam. A tesztről egy barátnőm mesélt még régebben, így aztán gyorsan felhívtam őt, és kölcsönkértem tőle.
A teszt eredménye cseppet sem lepett meg.
De nézzük a tesztet!
Először is játszani hívjuk a gyerkőcöt, és mutatunk neki 10 db kis kártyát meghatározott sorrendben. A kis kártyák mindegyikén egy-egy állat és egy-egy egyéb tárgy képe látható fekete-fehér kivitelben.
Innen töltsd le a kártyákat.
Megkérjük a gyerkeket, hogy nagyon jól jegyezze meg az állatok sorrendjét, mert majd újra ki kell raknia.
A tárgy képét meg sem említjük.
Pár perc elteltével összeszedjük a kártyákat, és odaadjuk agyereknek a
második csomag kártyát, melyen csak az állatok képe szerepel, és megkérjük, hogy rakja le sorrendbe maga elé. Ezzel jól vizsgálhatjuk a vizuális szerialitás részképességet, de eről majd késöbb. ( a letöltésnél figyeljetek, mert két állat képe nem ebben a csomagban van, hanem a tárgyképeknél!)
Miután a gyerkőc letette az állatok képeit maga elé, jön a bónuszfeladat! :)
Megkérdezem tőle, emlékszik-e, hogy az állatok mellett más tárgyakat is látott a kártyákon. Valószínűleg erre fog emlékezni. Ekkor adom neki oda a
tárgyak képét tartalmazó kártyacsomagot, és megkérem őt, hogy most ezeket is párosítsa össze. (vigyázat! a teknős és a zsiráf képe csupán technikai okokból van itt!!!)
Soma kapásból tudta, melyik állat kártyáján milyen képek voltak, ám a sorrendet nem sikerült pontosan megjegyeznie. Stimmelt az első háron kép, és az utolsó. A többi hatot teljesen keverte....
Namármost nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, milyen tanítási módszer a célravezető esetében. Somának renegetg képre, pókábrákra van szüksége a siekres tanuláshoz. Olyan környezet inspiráló a számára, amely az őt érdeklő tudásanyagot folyamatosan elé tárja, rengeteg információt mutat meg neki képekben.
Ezért elkezdtem törni a fejem, hogyan tudnék egy nagyobb falfelületet felszabadítani a szobájukban, hogy ott posztereket helyezhessek el az adott tananyaghoz kapcsolódóan.
Emese a sorrendet nem hibázta el, hibátlanul kirakta az állatokat, de a képek társítására csak 5 esetben emlékezett jól. Nyilvánvaló, ő már tud egy megadott feladatra koncentrálni, képes az adott utasításnak megfelelően cselekedni. De azért nála is működik a véletlen tanulás.
A szeriális képességekről, és ezek fejlesztési lehetőségeiről holnap olvashattok.
