Őrség, turistaszemmel

Három csodás napot töltöttünk az augusztus végi hosszú hétvégén abban a  bizonyos legnyugatabbi csücsökben, abban a csodavilágban. Magyarszombatfán a Szarvasszálló Vendégház adott otthont nekünk erre a kis időre, az Őrségi ínyesmester szomszédságéban. Adott volt tehát a reggeli-esti forrásvízivás és kecskelátogatás mint kiinduló program, de azért sok mindent megnéztünk (még több mindent kihagytunk, úgyhogy biztos visszajövünk).

Buzás Attila sajtjaiból hoztunk kóstolót. Nemcsak a gasztrobloggerek, mi is megszerettük azt a bizonyos fokhagymás tökmagolajban érlelt kecskesajtot. Hihetetlen erős, tömény étel? fűszer? a salátákra, tésztákra. Valami semlegesebb ízű sajtot mi is megpróbálunk tökmagolajban megúsztatni pár hétre, kíváncsi leszek az eredményre.

Őriszentpéter, román kori templom
A vallásgyakorlók zöme református, de a dombvidék csodálatos középkori templomokat rejt, közülük az egyik az őriszentpéteri egykori erődtemplom.

A régi erődsánc árka keríti körbe a dombon, temető közepén álló kis épületet. Jó mély, a sok eső vize pangott az aljában, nyüzsögtek benne a combos, de még halfarkú kisbékák.

Nagyon büszkék itt a népek, hogy a honfoglalás óta egy helyen élnek, és papírjuk is van róla. Nos, a szigetköziek is ilyenek, csak a dokumentáció később kezdődik. Ennyit az identitásgörcsökről.

Pityerszer, skanzen 

Nagy élmény volt a mi hároméves műszaki szakinknak a stratégiai pontokon kihelyezett sok tekerős fa-vas gépezet: kendertörő, köszörű, szélrosta. A szénásszekérről, boronáról, cséplőgépről (ékszíj! ékszíj!) ne is beszéljünk. Sőt olajütő és szövőszék is, mind kipróbálható állapotban.

Balázsnak találtunk őshonos, tájfajtájú csíkos nyári almát. A tájra jellemző gyümölcsfajtákból (pogácsaalma, bőralma, cigányalma, fosóka szilva,árpával érő körte stb.) frissen ültetett oltványokat telepítettek az udvarokban, három sor dróthálóval védve, gondosan kitáblázva.

A kicsiket mozgásérzékelőre bekapcsolódó, állathangokat lejátszó dioráma szórakoztatta. Volt tyúkudvar, dödölle és krumpliprósza a büfében, meg a Hétrétország-fesztivál keretében tésztázás és perecsütés, ahová beszemtelenkedtünk. Otthonra sem rossz móka a perec meg a sóspálcika meg a gyurmakészletből kiszedett állatos szaggatóval készített sós keksz. Inspiráló hely a skanzen, na.

A skanzen legrangosabb portája, téglából és kőből

Zuzmók az élőfán és bebújhatós odvas fa a kicsiknek - ilyenbe rejtőznek a háztól elcsapott királylányok. Szerencsére sok legény jár erre, aki a keresésükre indul.

Hársas-tó

Augusztus vége még nyár, persze, hogy fürödni is akartunk. Szentgotthárd határában találtunk rá a Hársas-tóra, amelynek eleven, sulyomos-piócás, korhadt levelektől vöröses élő vize több mint különleges fürdésélménnyel lepett meg.  Körbejárható, körbebicajozható, ingyenes szabadstrand, parkolóval-büfével-klotyóval meg játszótérrel, a nyugdíjas osztrákok nagyon szeretik. Jól kitáblázott tanösvényről lehet még begyűjteni sok információt az állatokról meg a növényekről.

Magyarszombatfa
A fazekasfalu. Betévedtünk több mester műhelyébe.

Közülük az egyik Cseke János bácsi, aki szakoktatóként kétszáznál  is több fiatalt segített a fazekasmesterséghez. Korongon készült, egyedi darabjai biztos, hogy nem sorakoznak minden lakás konyhájában úgy, mint az IKEA-műanyagok. Kilónyi agyaggal ajándékozta meg kisfiunkat, bearanyozva esős napjainkat.  Mikró- és mosogatógépálló, csodaszép bögréjéből kortyolom azóta a reggeli tejeskávémat.

János bácsi fiai továbbviszik apjuk mesterségét. Ezek a cseréphuszárok az ő vizsgadarabjaik.

A vasfüggöny meg a határsáv átkát nagyon megszenvedték ezek a falvak, sok a lakatlan porta. Az osztrákok jópár régi kerített házat kiglancoltak, ezek huszon-harminc milliókat érnek az ingatlanosok hirdetéseiben. Aztán vannak, akik apró lépésekben szépítik, ami megmaradt: pompás paradicsomok és a kétkezi munka nyomai mutatkoznak ennek a régi boronaháznak az előkertjében.

Gyönyörű, vadrózsaképű piros bokorrózsa ugyanott, üdíti a szemet.  Még csak hasonlót sem láttam sehol.

Harangláb libákkal

Vizesárkok és pusztuló porták Gödörházán

A szállásunk előtt a földből kibukkanó forrást az ügyes házigazda kútba foglalta. A vize tiszta, iható, egy kis tavacskában gyűlik össze, aztán beleömlik a Szentgyörgyvölgyi-patakba. Ezt a vizet hordtuk magukkal mindenhova, mint az idős asszonyok a szentutak vizét...

Magyarszombatfa egyik érdekessége a Fazekasház, amely a mesterség múltját mutatta be. Legérdekesebb része az égetőkemence. Szép különben, kézimalom is van benne, ami szintén tekerhető, a rúdja a mestergerenda furatába illeszkedik.

Az utolsó nap délutánjára a csillagmohás partú Vadása-tó jutott.

Megint fürcsi, aztán egy melegszendvics, és amikor beültünk a kocsiba, eleredt az eső, ami hazáig zuhogott és elmosta ezt a nyarat. Szép volt, otthon is sokat strandoltunk, kenuztunk, barátoztunk. Éreztük, hogy élünk.

Faápolás erős idegzetűeknek

Bizony, megkezdődtek a kerti munkák, legelsőként a fák rendbehozatalába fogtunk bele. Beüzemeltük a motorfűrészt, előkerültek a metszőollók meg az ágvágók. Hullottak a fölös gallyak, a beteg kéregrészek, és lassan megtisztultak a fák. A hulladék ágak mentek a tűzre, a permetező is előbújt a sufniból, a fákat lemosózandó. Azért bevallom, nekem ennél a munkánál nem kellett agyonszaggatnom magam, ezt a munkát szívesen rápasszoltam a család férfijaira.  Helyette elég volt bőven a kölökkorú paprikapalántákkal piszmognom, meg egy régi könyvben bogarásznom. Ez a már korábban is említett Hasznos tudnivalók című kötet, amelyet Fáy András 1826-ban gyűjtögetett össze, és a boldog utókor 1986-ban, a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatában ismét közzétett. A könyv „Kertészi jegyzetek” című fejezete nem kevés tanácsot sorol fel, hogyan tehetjük bővebben termővé kertünk ifjabb és idősebb fáit. Módszerei meglehetősen „bio”-nak számítanak, de kivitelezése csak erős idegzetűeknek ajánlott,szigorúan gázálarc használata mellett!

a vén gyümölcs-fákat élesztő szer.

Tudva lévő dolog, hogy az állati trágya, ki-vált a friss, az élő fáknak nem igen hasznos; de kivált a kemény hajúaknak többnyire halálos, se ez annál inkább, mennél tüzesebb a trágya és fiatalabb a fa. Mind az által a vén aggott gyümőlcs-fáknak, kivált a lágy-hajúaknak, kis mértékben nem csak hasznos, de valósággal szükséges az állati trágya, mellyet a többek között kis mennyiségbe így concentrálj: t.i. végy fél rész ganaj-levet, és ugyanannyi vizelletet, s egy rossz fazékban főzd-le annyira, hogy csak harmada maradjon. Ebből csak egy ittzényit tőlts esztendőnként a fa töveire, s az csudálatosan megújul.

Gyümölcs-fák allját kövéritő trágya, hogy termőbbek legyenek.

Mindenféle döglött marha, vagy juh csontjait apróbbra törvén elegendő vízzel addig főzd, míg gondolod, hogy a lév meg-kocsonyásodott. Ezen kocsonya-lével kell a fák allját meg-önteni, s igen termők lesznek. De akármi állatnak a vére-is igen hasznos, és különös jó trágya; t.i. őszszel és télen, mindenféle állatnak, mely házadnál meg-ölettetik, a vérét szedd-meg, s öntsd a fák-tövei körül. Igen fogja nevelni gyümölcseid nagyságát. Ugyan ezen trágya neme hasznos a spárga nemekre-is.

Fát termékennyé tenni

Egy régi Hordóba tőlts tehén-ganéjt, és vizelletet, s vegyíts közibe meszet, és kémény-kormot.  Ezen vegyítékből tölts-meg egy edényt, s tedd azt közel a fához, aztán posztó-széllel csavargasd-körül a fa alját, s  a végeit amannak ereszd az edénybe, hogy a nedvesség közösülésbe legyen a fa kérgével. Második mód pedig az: hogy őszszel vagy tavaszszal a tehén ganajos vizelletet mész vízzel (t.i.amelly víz a mész oltás után, a mész felett lebeg) és korommal fel-egyelítvén, a fák derekait jól mosd-meg. Ez a vegyíték a férgeket is el-öli.

Hasonló hasznos tippeket már a Csudabio című posztban is olvashattatok. S hogy elménk is pallérozódjon, hasonló eljárást – igaz, nem kerti praktikaként – szépirodalmi kivitelben is tanulmányozhatunk.

Hogy ezeket a kerti fortélyokat valaha bárki is kipróbálta volna, erősen kétlem. Ti képesek lennétek rá?

Magyar pásztorok időjóslása

Hétfőn tűzifát rakodtam, mert drága kutyikánk rájött, hogyan tud felmászni a farakásra, és onnan távozni az udvarból a szomszéd kertjébe, ledöntve a gonddal felhalmozott, de amúgy behordásra váró hasábokat. Miközben a kuglikat szórtam a talicskába, jellegzetesen sipító és csikorgósan dörmögő hang jött a távolból. Innen már sejtettem, hogy hamarosan megváltozik az idő. Ugyanis amikor a nyolc kilométerre levő mosoni vasútállomás megálló vonatainak csikorgása itt is jól hallható ( ez a sipító hang), és ott a hangosbemondó fülrepesztően üvölti, hogy "Euregio Regionalzug fährt am Bahnsteig vier ab..."(ebből nálunk már csak a dörmögő csikorgás hallatszik), ezt esetleg vasárnap délelőtt még a Máriakálnokból átcsendülő harangszó színezi, illetve a tsz felől erősen árad a ganészag, lehet tudni, hogy az időjárás hamarosan eltaknyosodik, iparkodhatok a fa hordásával.

Ezt az esőígérő infót kiegészítve azokkal a köztapasztalati tényekkel, hogy ha udvara van a holdnak, 3 napon belül eső lesz, ha a nap vörösben nyugszik, szél lesz, ha nagy a holdvilág, fagyni fog, ha a szél fúj, nem fog fagyni, és ha a felhőben zöld csík látszik, jégeső jön, egészen jól meg lehet jósolni az időjárás alakulását még a mai műholdképes-radaros időjárás-előrejelzések korszakában is. És ezek csak hiányos félismeretek. Azok az emberek, akik egész életüket kint a szabad ég alatt töltötték, és a munkájukat alapvetően az időjárás határozta meg, sokkal tapasztaltabbak voltak ebben, és a természet minden egyes jeléből tudták, mi lesz a tennivalójuk az elkövetkezendő napokban. A már említett Hasznos tudnivalók(Magvető, 1986) című könyvből, amelynek Hasznos tudnivalók innen-onnen című fejezetében, amelyet Vajda Ferencz gyűjtött össze 1899-ben az egyik alpont a Magyar pásztorok időjóslása címet viseli. Itt a teljes tárháza olvasható az ilyen időjárási tapasztalatoknak. Igaz, némelyik megfigyelés az abból levont következtetéssel együtt nekem kissé meredek, de mindenféleképpen tanulmányozásra érdemes a népi bölcsességeknek ez a kis gyűjteménye.

"Ha a nap keltével tisztán mutatkozik, forróságra mutat, de ha tüzesen mutatkozik, az nagy és sok szelet jelent. -Ha felkelte előtt zöldes-veres felhők látszanak: eső, ha sugarai még felkelte előtt mutatkoznak, hideg idő várható, ha felhők közül süt ki a nap: hideg idő következik. Ha sugarai megtörve látszanak, hideg idő és esőzés. Ha nagyon melegen süt ki a felhők közül: szintén hideg; ha veresen süt ki s forráz: szél lesz; de ha csak veresen süt ki a felhők közül s nem nagyon forráz: esők. Ha napkeltével vereses felhők látszanak: eső, ha napközben nagyon forrón süt ki a nap: szeles eső lesz. Ha a nap mintegy egy órányi időre kisüt és aztán elgyengül, s sugarait a felhők közül löveli ki: jégeső következik. Ha a nap keltével körülötte mintegy kör látszik, az hideget jelent, épp úgy, ha nagynak látszik reggel a nap (nagy nap van).

Ha nyugtával felhők veszik körül a napot: tiszta idő várható; ha ezen felhők azonban veresek és tiszták: kevés, de erős szelek következnek, de ha a szelek által támadtak ezen felhők a nap körül: gyakran hideg időre készülhetünk.

- Ha nap nyugtánál balfelől (délről) sötét felhők mutatkoznak, közeli eső. Ha nyugtával visszapillant, és északon veres, délen fekete felhők veszik körül: tiszta, de hideg idő várható. Ha az ég nagyon feketének mutatkozik, mutatja, hogy a patakok, források és kutak kiapadtak. Ha nyugtával felhők borítják el, szeles eső következik.

Ha holdfogyatkozás idején a hold udvar tiszta: a szél, mely azon időben uralkodik, megváltozik.

Ha a hold felhőkkel van borítva: hideget jelent. Ha a hold tiszta, folt nélküli: tiszta idő várható;ha felhőkkel van körül véve, az hideg, esős időt jelez. Ha újhold 3-4. napján a hold sugarak el vannak sötétedve: sok eső; ha a holdudvar tűzveres: hideg és nagy eső várható; szintígy, ha karikák veszik körül. -Ha hollók csoportosan mutatkoznak és sokat repkednek; ha a legyek tömegesülnek, erősen csípnek és hangosan donganak: biztosan várható az eső.

Ha a bakok és kandisznók szinte telhetetleneknek látszanak a szeretkedésben; a disznók sokat fetrengenek a sár és mocsárban; a helyet, ahol legelnek, mélyen feltúrják; ha a kutyák erősen vájják a földet; a farkas a nyáj vagy a tanyák körül settenkedik; az ökrök és a tehenek a vízbe mártják szájukat anélkül, hogy igyanak; a sertések észak felé fordítják fejöket, s szaglásznak a levegőben; végre ha a ludak és kacsák hápogva mennek: e jelek hidegre és hosszas esőzésre mutatnak. - Ha a kakas éjjel fölkel, hogy kukorékoljon, reggelre megváltozik az idő és többnyire felhős idő lesz. Hideget jelent még, ha a csürhe gyors szaladással érkezik be a faluba."

Ugyanitt a közelítő esős idő jeleit is megtudhatjuk (ahogy Reisz András mondaná: "hátálmás ciklon álákíttya ídőjárásunkat a kísőbbiekben"):

"A magyar nép eső barométerei

Álmos vagyok,-barnul a hajam-, bogaras a jószág,- beszorult a hordó akonája,-beszorult a csutora födele,-behallik a szomszéd harang,-bőrke szalonna meglágyult,-brekegnek a leveli békák,-csereg a gyöngytyúk,- csípnek a balhák,- dühösek a méhek,- fecskék alant járnak,- foltosodik a kövezet,- feszül a ládafia, ablakráma,- ficzkándozik, csutkát, rongyot tép a disznó,- halottal álmodtam,- kelepel a pók,- kapa, kasza feketedik,- kemény a harang kötél,- kiabál a drótos,- lecsap a füst,- ludak, kacsák örömükben nem férnek a tóban, vízben,- mosdik a macska,- megereszkedik a húr,- megcsurran az ablak,- messze ellátszik a hegy,- nedvesedik a só,- porban hentereg a szamár,- pipál a hegy,- pezseg a sok hangya,- rikoltoz a páva,- sokat szólnak a kakasok,- sok a csillag,- szemtelenek a legyek,- száraz a tenyerem,- szoros a zsákmadzag,- tyúkszem fáj,- tyúkok, verebek fürödnek,- udvaros a hold,- viszket a fülem:

eső lesz."

Pont.

Régi paraszt regulák az időkről (2. rész)

Ilyen nyálkás időben nincs is jobb, mint felcsavarodni a radiátorra, kandallóra, cserépkályhára, forró csoki és házi baracklekváros piskótatekercs kíséretében, és régi könyveket olvasni. Lapozzuk tehát fel a Magyar Hírmondót, olvassuk az 1748-49-es Győri Kalendárium sorait az őszi időjárás paraszti reguláiról!

SZEPTEMBER

Ha Egyed napján szép az idő, utána négy napig jó idő lészen; és ha az ég dörög ezen a napon, a jövő esztendőre bőséget várhatni.

Máté evangélista napján ha szép az idő, tartós lészen, és a jövő esztendőre sok gyümölcs terem.

Szent Mihály napján ha az ég dörög, jó őszt, de nagy telet várhatni; ha sok makk lészen ekkorra, sok hó lészen Karácsony előtt; Szent Mihály napja után ha a fagubákban férgek találtatnak: bőséget, ha legyek: hadakozást, ha pókok: dögös időt jelentenek; ha ezen gubák még zöldek: bő nyarat, ha nedvesek: nedves, ha szárazak: száraz nyarat jelentenek.

A gólyák, fecskék, vadludak, darvak ha hamar elmennek, hamar hideget várhatni.

OKTÓBER

Ha ebben a hónapban a fáknak levelei soká hullanak le, nagy telet, ha hamar elhullanak, hamar hideget és a jövő esztendőre bőséget jelentnek; ha sok levelek maradnak a fákon, sok hernyók támadnak jövendőre.

Hány napokig tart a hó, mely ebben a hónapban esik, annyi ideig tart a tél, és hány nappal esett először újság előtt, annyiszor elolvad a télben.

Midőn eljő Simon Judás

dudorog, fázik a gatyás.

NOVEMBER

Mindenszentek napján a cserfáról vágj le egy ágat, ha száraz belöl: kemény tél, ha nedves: nedves tél lészen; ha ez a nap nedves: lágy telet, ha tiszta, erős, havas telet mutat.

Vizsgálják a parasztok Márton lúdja mellecsontját is, mely ha veres: nagy hideget, ha fejér: sok havat, ha fekete: esős őszt és állhatatlan, változó, háborgó, rút telet várnak.

Erzsébet és Katalin napján micsodás az idő, Karácsony havában olyas.

A liszt, mely ebben a holnapban készíttetik, legállandóbbnak tartatik, az ekkori tojások sokáig jók maradnak.

Csudabio

A biokert kialakítása során én is sorra gyűjtöttem az ötleteket arra vonatkozóan, hogyan lenne a legcélszerűbb mesterségesen előállított vegyszerek nélkül megoldani a termelést. Ezért sűrűn faggattam, mamát, a kertszomszédot, lapoztam régi könyveket, hogy megtudjam a hajdani szép, vegyszermentes kertek titkát. Elég sok praktikát megtanultam, ami a szintetikus vegyszerek születése előtti időből való, és használni is tudtam őket. Rovarok és egyéb kártevők elleni tippeket is kerestem, és megint csak egy régebbi könyv akadt a kezembe. A címe: Hasznos tudnivalók, és a Magvető Könyvkiadónál jelent meg a Magyar Hírmondó sorozat tagjaként 1986-ban. A könyv egyik fejezete a Hasznos házi jegyzetek, amelyeket Fáy András gyűjtögetett 1826-ban. Így egy sereg majd’ 200 éves rágcsáló-és kártevőellenes ötlethez jutottam, gondoltam. Örömködtem is: még egy sereg tuti „biotippet” olvashatok! Aztán csak bámultam, mint Jencike a moziban. Íme, a régmúlt "biokertészete":

Zsizsik ellen a búzában.

Önts egy nagy fa edénybe tíz vagy több font zőld gálitz-követ, s tőlts mintegy négy-annyi forró vizet reá, egy fával addig keverd, míg a gálitz-kő egészen fel nem olvad. Ekkor egy seprőt márts be ezen gálitz kő lúgba, s a Gabona-tárt minden felől fecskendezd-be, hogy sehol semmi szárazon ne maradjon. Meg-száradván újra locsold-be, s ezt mintegy háromszor ismételd. Ez bizonyos orvosság a Zsizsik ellen.

Ez is hasznosnak találtatott: Végy sót egy fontot, Szalamiát, Timsót, Ürmöt, Rutát, Farkas-almát, mind egyikből fél fontot. Mind ezeket darabokra törvén, és vagdalván, nyóltz pint vízbe tedd-fel, felényire főzd le, s ruhán szűrd által. Ezen vízzel pamacsolj-be Gabona-táradban mindent, s a férgek bizonyosan elvesznek.

Zsizsik ellen.

Tíz garas árú Moschust (Pézsma) ugyan annyi árú olajjal vegyítvén, vele a lapátot kend-meg, s ezzel a búzát forgasd meg. Négy öt nap alatt mind el-vész a Zsizsik.

Jónak mondatik ellene a macska-ganéjt is; mint azt is, ha zőld kendert raksz a búzára, mellyre mind fel mász, s így ki pusztíthatod.

HOGY A BORSÓ MEG NE ZSIZSIKESEDJEN

Tégy száraz ló ganéjt közibe.

Vagy: Jól meg száraztván a lencsét és borsót, keményen meg sózott vízzel locsold-meg, s azon nedvesen tőltsd-be.

Vakondokokat fogdosni.

Áss le a földbe valamivel mélyebben egy lábnál egy keskeny-szájú mázos fazekat, és tégy egy döglött rákot belé; mihelyt a vakondok a döglött rák szagát meg érzi, azonnal oda siet, belé esik, mellyből többé ki nem jöhet.

Vakondokokat el pusztítani.

Egy font törött fejér húnyor-gyökeret, nyólcz lat gálnafüvel (Helleborus faetidus) vagy három font árpa lisztel, hozzá tévén fél font mézet, és ugyan annyi édes tejet, csinálj tésztát és formálj abból golyóbisokat, és rakd azokat a földbe fúrt lyukakba imide amoda.

Más mód: Végy egy fertály font disznó bab lisztet, egy lat Grünspant, hat lat óltatlan meszet, tizenkét darab rákot, egy negyed rész font Terpentin-olajat. Ezekből csinálj tésztát és golyóbisokat s tedd a vakondok járásába.

Hangyákat el-űzni

Kend-körűl a gyümölcs-fák kulimázzal, vagy e helyett madár-léppen; nem fognak a hangyák felmászni. Végy hamut, óltatlan meszet, kéményről vakart kormot, s hintsd meg ezen egyvelékkel a faallját, és azon helyeket, ahol a hangyák tartózkodnak, e szerént, mind el-távoznak. Nem szenvedhetik a büdöskövet is, és a rák levet mellybe rákok főzettek. Némellyek fogdosással is igyekeznek őket pusztítani t. i. tesznek az ilyen hangyákkal megrakodott helyekre szűk szájjú üvegeket palatzkokat, belől meg-mézelvén azokat; melly palatzkokba a hangyák seregestől igyekeznek be menni, s e szerént el-őlheted őket. Vagy pedig, tégy valami húsos csontot a hangya-zsombékba, azonnal sok ezeren meg-lepvén azt, vízbe márthatod és megölheted őket.

Hangyát a méh-köpűktől, fáktól sat. el-tiltani

Kötözz azon deszkákra vagy fák derekaira sat. rossz háló-darabokat. Úgy szinte a Hangya-zsombékokba hal-mosadékot önts, vagy hal-darabokat vagdalj, mind szét szélled a hangya.

Egerek ellen

Próbált orvosság egy meg-fogott egeret gyengén meg-pergelni, de hogy azonban éljen, s el-ereszteni; mind el-takarodik az egér. Méltó vólna meg-próbálni; nem használna e patkányok ellen is? Ámbár néminemü állat-kínzással van egybe-kötve.

Poloskák ellen

Azt mondják, hogy ha fel-aprított sárga répát ágyba, és ágy alá hintesz, el-vész tőle.

Más mód: A mész közzé mellyel meszelsz, sót vegyíts. Ezen kívül ó hájjal törj öszve kapuczinerport, s házi butoraidnak szerkezetjét kend-meg vele.

Más: Dió-fa leveleket jó bőven egy fazék vizbe tűzhöz tévén, sűrű lévre kell főzni, és a nyoszolyákat vagy ahol tartózkodnak, ezen lével meg-locsolni s öntözni. Ez igen eggyűgyű, de bizonyos orvosság a poloskák ölésére, mellyek ennek szagát s ízét tellyességgel nem szenvedhetik.

Más: Vizi kaprot (Phellandrium aquaticum) hányj-el az ágyba imitt amott, ki vesznek a poloskák belőle.

Más: Forralt vízben olvassz fel zőld gálitzkövet, és ezen meleg gálitz-köves vízzel kell minden hasadékokat meg-nedvesíteni; ez által a tojása-is el-vesz.

Patkányok ellen

A Spongiát apró darabokra vagdalván, rántsd meg zsírban, s hányd a patkányos helyre; valamely edényben vizet-is tévén nekik. Amint a Spongiát fel-falják, s égető szomjokat vízzel elóltják, megdagad gyomrokban a Spongia, s meg-pukkadnak.

Némellyek javasolják ellenek a fekete tyúk tartását; de ezt állítani nem merem.

Kerti bolha ellen

Némellyek a el-vetendő magokra büdös-kővirágot hintenek, s szokat egy nap egy éjjel ezen büdöskőbe tartván, úgy vetik-el. Mások magát a plántát rostára szedvén, s alatta gyenge szén-tűzre büdöskövet hintvén, ennek gőzivel jártatják meg gyengén azokat, s úgy ültetik-el. Használ száraz időben az-is, ha erős hamuval vagy porrá tört gypszel hinted-be plántáidat. Gyakran segít a kéményről levakart korommal való be-hintés is. – Ez is jó: csinálj dohányból és fejér ürömből lúgot, s ezzel, vagy csak igen savanyú káposzta-lével is locsolgasd plántáidat.

A Lúd-ganéjt verd vízben széllyel, és azzal öntözd az ágyakat. Igen jó mód e következendő: holmi darab deszkákat, vagy létczeket , kenj-be kulimázzal, deketzel, vagy friss marha-ganéjjal vegyített agyaggal, s rakd a plánta vagy káposzta közzé: ekkor vízzel ugrasd-fel a bolhákat, mind a deszkákra ugranak, s rájok ragadván el-vesznek.

Csalhatatlan szer, mindenféle ártalmas kerti férgek ellen.

Kenj meg kényesős hájjal egy kócz-madzagot, s ezzel tekergesd-körül a fákat; fel nem mász sem hernyó, sem hangya, sem másféle féreg reájok.

Vagy pedig viaszból, meszes és széksós lúggal, csinálj szappant, ezen viasz-szappannal ereszsz fel egy kevés vízben sublimált kényesőt, és egy kevés Terpentin-olajat. Ezen keverékkel nedvesíts meg darab-papirosokat, és ide oda a vetemény közzé rakogasd-el azokat; el-távozik minden féreg. Ezen kenőcsel a Poloskátkat-is el-lehet űzni.

Fa-hernyó ellen

Egy Magyar-országi orvos azt találta fel, hogy ha a hordóbeli savanyú kaposztának már rothadni kezdő leveleit borítják a fára, a hernyó arról, már más napra el-takarodik. – Ezt több éveken keresztűl csalhatatlannak tapasztalta.

A Fa-hernyók ellen, sokan sok félét javasolnak, nevezetesen: hogy a fa krétáztasson körül; de ezt magam tapasztalásából tudom, nem igaz. – Olasz országban némelly helyeken, zsúp kötelekkel kötözik-meg a fát mellybe szivesen fészkelvén a hernyó, későbben le-szedik, s meg-égetik. – Alkalmasint leg-többet használ a magvas kender pozdorjájával, vagy-is magházával füstölni a fa alatt, mellytől mind döglötten hull-le a hernyó.

Más mód: Estve és Reggel nap-kőltekor, és alkonyadatkor, nézd-meg, hol csomódzanak a hernyók a fán, és póznára tollat kötvén, ezt len-vagy fa-olajba mártsd, és vele kend-meg a hernyókat, más nap mind el-száradva potyognak le. Hanem vigyázva bánj a dologgal, hogy a fa ne rázódjon, különben hamar le-eresztik a hernyók magokat. Ez csak azon esetre való, ha a hernyó szét-mázolástól undorodsz.

Fátskákat és oltványokat a Nyúltól meg-oltalmazni.

Ezt egy Meusel nevű sziléziai tégla-vető találta fel, s jutalomért közönségessé tette. Ebből áll: Hatvan darab óltványhoz, végy egy negyed (werdung) Puskaport, egynehány garas árú Assafoeditát. Amazt jól porrá törvén, ezzel keverd öszve. Ekkor egy edényben tiszta agyagot, négy ittzényi meleg vízzel zurbolj, és a Puska-porral, és Assa-foeditával jól keverj öszve. Ezzel a kevertsel kend-meg a fákat, három lábnyira a földtől, valamely hozzá készített ecsettel. Csalhatatlan; de azt még a további tapasztalás mutatná-meg, hogy ezen erős szer a fák gyenge pórusain be-hatván, azoknak nem lehetne e ártalmas?

Más: Vegyíts Terpentint Dekeczel öszve, s kend-meg vele őszszel a fákat.

Más mód: hogy a nyúlak az óltványokat meg-ne rágják, ez: marha-epét, érett sajtot, egy lövetnyi puska-port, hat fog-hagymát apróra törvén, és lágy marha-ganajt-is hozzá tévén, s kevés vízzel fel-eresztvén, valami csutakkal az egész derekait a fátskáknak kend-be vele, így nem tesz az óltványoknak a nyúl semmi kárt. – Némellyek csak avas ó hájjal kenik meg.

Más: Puska-port, kevés óltatlan mésszel öszve törvén, meleg vízzel hígra fel-eresztett agyaggal kell öszve keverni, és úgy ezzel a gyümölcs-fa derekát be-meszelni. Ennek a szaga kedvetlen mindenféle állat előtt.

Verebeket a fáktól el-tiltani.

Csalhatatlan eszköznek állíttatik, a Német országban múlt Század végével ki-jött Kertész-újságban, a verebek el-tiltására az: ha az ember a fák és egyéb bokrok koronájára, világos kék gyapjúfonalat tekerget. Mi lehet az oka ennek, nem tudni; talám a veréb az Indigó-szagot el nem szenvedheti.

Verebeket a kert-ágyaktól el-tiltani: köss botra döglött rákot, s tedd-ki a ágy közepébe.

Farkas-féreg, Pata-féreg ellen a Kertekben

(Gryllus, Gryllotalpa, Maulwurfsgrille)

Egy kanál len-olajat önts egy cseber-vízbe; vesszővel csapkodd öszve, s a férgek járásait locsold-meg vele; mind fel-jönnek a föld színére, s könnyen el-ölheted. De ha a kerted nagy, könnyebben hozzájok férsz; ha a kert ágyak közé deszkákat fektetsz. Éjjel a férgek mind a deszka alá búvnak, mellyeket reggel fel-forgatván, könnyen el-ölhetsz.

Ennyit a régi idők modernul bionak nevezett rovarirtási ötleteiből. Azért érdemes megnéznünk, mi micsoda tulajdonképpen ebben a hatalmas listában, amit a kerti betolakodók ellen bevethetünk.

Gusztustalan, de még természetesnek nevezhető a macska-, ló-, lúd- és marhagané, a hal-mosadék, a rohadt savanyúkáposzta-levél, a zsírban sütött spongya, a döglött rák, a fokhagyma, a pergelt egér, a sárgarépa-apríték, a diólevél, a hamu, korom, gipsz, faolaj, kenderpozdorja, ó-háj. A durvábbak közül még valamennyire elmegy az üröm, ruta (ezek átható illatúak), farkasalma, hunyorgyökér, dohány (ezek mind mérgezőek), mész, timsó, terpentin. Több vegyi anyagot azonban le kellett nyomoznom, micsoda:

A gálitz-kő: kénsavas réz, szalamia: ammónia, szalmiákszesz, grünspán: ecetsavas réz, kulimáz: kocsikenőcs, ugyanígy a Deketz is: faggyúból és szalmahamuból, faszénből, kátrányból álló kence. A madár-lép fagyöngyből készült, madarak orv megfogására használt ragacs, olyan egérragasztó-féle anyagnak képzelem el. A büdöskő kén, a puskapor faszén, salétrom és kén keveréke. Az asafoetida aszatgyanta, az elevenkényeső kénsav.

Ez az összeállítás eljesen megfelel valami aranycsináló vagy bűbájos bábaboszorkány méregkeverő kelléktárának. Vajon mi az, ami ebből nyugodt lélekkel és jó gyomorral használható a kertben? Azért néhány biztosan, de csak csínjával!

A végére pedig a kedvencem: bőrápolási tanács izzadékonyaknak:

Ha fejér személynek a varrás-közben keze izzad

Tartson gyakran zőld leveli-békát a kezében.

Szent Iván hava

Ebben a hónapban sok tennivalót javasol N. Nagyváthy Szabó János a mi Magyar Házi Gazdaszszonyunknak:

1. Míg a’ napok hoszszak: a’ fejérruha varrást tovább is egész szorgalommal szükség folytatni, és ebben, ’s a’ jövő Hónapban elvégezni.
2. A’ Ludaknak ezen időre ismét meg kell jó vigyázással mellyeszteni, hogy a’ tollal együtt bőrök lene szakasztassék. Húsz Lúd egy font pelyhet szokott adni. A’ ’Sibákat Aratás után lehet csak mellyeszteni.
3. A’ hosszú meleg napokon mindenféle tészta nemeket szoktak a’ Gazdaszszonyok télre készíteni, kiszáraztani, és szellős helyre kosárkákban félre rakni. Nem gondolná az ember, mitsoda nagy könnyebsége az a’ Gazdaszszonynak, hogy a’ téli rövid napokon levesbe való tészta gyurással nem kell az időt tölteni, és a’ tojásis ritka: most pedig elég van.
4. A’ ruhákat, matratzokat, pelyhes ágyakat most ismét ki kell porozni, és a’ motsokból az erős napfényen kiégetni.
5. A’ kaszálás békövetkezvén, szénát gyüjteni a’ Fejértselédetis el lehet, ’s el is kel sok házaknál küldeni.
6. Már illyenkor a’ Rozs is kihányván a’ Búza közt a’ fejét, a’ Gazdát kell abban segíteni, hogy a’ Gazdaszszony házi Cselédjeit küldjeki a’ rozs fejeknek kivágására, és a’ konkolynak kiszaggatására legalább a’ magnakvalóból.
7. Télrevaló kelt és karalábot most kell vetni, más részről pedig a’ vetemény magokat megszedni, és jövendőre eltenni.
8. Az aratók tartása a’ Mezei Gazdaszszonynak legtöbb gondot adván, előre kenyérnek való lisztet őrlet, Főzeléket, árpa, és Köleskását, Zsírt, Szalonnát Füstölt-hust, savanyúkáposztát ’s a’ t. előkészít, és a’ Gazdával e’ részben tanátskozik.
9. Mind ennyi gondjai köztis a’ jó fonó, szövő Gazdaszszony megnézi a Lenjét, és ha azt füvesnek találja, kigyomláltatja, és felállongattatja az eső után.

10. Sok helyen van az a’ szerentse, hogy a’ réteken elegendő köménymagot lehet szedetni; ezt tehát ezen Hónapban elsemis mulatja a’ Gazdaszszony.

11. A’ Tseresnyét, Tengeriszőlőt, és Megygyet a’ téli szükségre most kell szedetni, és kit megszáraztani, kit befőzni, ’s az élésházba félretenni.

12. Sok helyeken szokásban van a’ birkák fejetése, tehát a’ Gazdaszszony most nyomat gomolyát, és azt hordókra túrónak benyomatván, a’ vásárra és a’ nyári munkásoknak tartásáraa öszvegyűjti.

13. A’ bab, és borsó már most folyásnak indulván, a’ Gazdaszszony bab, és borsó karókról tészen rendelést: és a kotlós tyúkokat megülteti, hogy őszi csibéji legyenek.

14. A’ Csibék közül a’ magnak valókat most kell már kijelelni, és a’ kakasokat kappannak herélni.

15. A’ húsos, és szalonnás hórdókat fel kell bontani, ha valamellyik nem rothad, vagy olvad-é? ha olvad, egy két napra kéménybe, a’ hol nem tűzelnek, fel kell aggatni, és ismét elrakni, sőt sósvízzel megis szokás mosni, és így kiszellőztetni.

16.A’ fejős tehenek ezen hónap vége felé megszoktak a’ legelőben szorúlni, és a’ szomjúság miatt tsaponni; tehát a’ Gazdaszszony ennek elejét vegye, a’ teheneket az udvaron hálassa reggel, és estve megitattassa, szájjokat kimosassa, ’s ha lehet megferesztesse, és ’a kertből mindenféle zöldséget haza hordasson nekik estvére, és a’ sót kivált most el ne vonja tőlök egy Hétennis.

17. A’ Süldőket, a’ mennyire lehet, kint kel futkároztatni, és engedni, hogy a’ sárban vizben feredjenek: mert az idő is, ’s vérekis forró lévén, ezen állatok megtsaponnak. Azértis a’ Hidas mellett kerítésnekis kell minden udvarban lenni, és aban sárnak, ’s víznek.

18.Ezen Hónapban már a’ Selyembogarak békötik magokat, és megkivánják magok körül a’ legnagyobb vigyázást.

19.A’ Dinnyét, és ugorkát ezen idő tájben megszokás porhálni, és a’ Sárgadinnyét megherélni. Némelyek a’ fejeskáposztát Junius végével elöször megtöltik

20. Most van az ideje, hogy a’ Gazdaszszony tsigáskertet állíttat vászonból, tsigákat szedet, és azokat még magokat békötik, salátával hízlalja, és télre félreteszi.

21.A’ Hyacinth, Narcis, és Tulipán hagymákat Sz. Iván napkörűl kiszedni szokás, és Sz. Márton napig hűs, szárazhelyen tartani. A Rozmarin ágakatis most már jó lebújtani, de Meggy eczetetis most kel tsinálni.

22. Ez, és a’ következő meleg Hólnapokban a’ tiszta lisztet szükség ritka szitán általejteni, a’ hüvelykes főzelékeket is kirostálni; és a’ meglágyúlt tavalyi Confecteket megszárogatni ’s a’ t.

Atyaégvilág, mennyi tennivaló van felsorolva Gazdaszszonyunk számára! Elolvasni is sok, nemhogy végigcsinálni. Még az, ami rám vonatkozólag megszívlelendő, az is rémesen soknak tűnik.

Az őszre-télre-jövő tavaszra termő káposztafélék ( a lila káposzta és karfiol, pagodakarfiol, leveles, bimbós és áttelelő kel) magjait most fogom a napokban bödönbe vetni, kb. egy hónap múlva kiültetni. Megtanultam, hogy nem vethetem a kert földjébe, mert a bolhák kizabálják már szikleveles korban.

A cseresznyét is le kell szedni, befőttnek. A hétre az időjósok igazi aszalóidőt ígérnek, így előszedhetem a rácsokat, táblákat, amin aszalni szoktam. Idén a cserkó nagyságrendekkel szebb, mint tavaly. Vannak azért hibás szemek, de kukac sokkal kevesebb, és – ami fontos – nem ragad az egész a levéltetvek miatt. Tavaly nemigen tudtunk eltenni belőle, idén valamennyire pótolni tudjuk ezt. És egész héten cseresznyét eszünk!

A babok már tényleg folyásnak indultak. Még vetni akarok kilométerbabot, az is fut, de nem karózgatok. Régen mindig karót használtunk, de az mindig – ha kiszáradt – rendre leszakad. Meg nem akarom, hogy Nyunyi Luke Skywalkert játsszon a karókkal. Viszont van jó erős műanyag spárga odahaza. Egy oszlopot még leásunk, utána annak a tetejét sugarasan kihúzott zsinegekkel veszem körül, és annak a tövébe vetem a babokat. Még sose próbáltam ezt, de láttam különféle változatait más kertekben.

Egetrengető újdonságok a kertben a múlt héthez képest nincsenek. Irdatlan mennyiségű gazt termeltünk le a borsószárral egyetemben, kigazoltuk a krumplit, renováltam a gyengélkedő és begazosodott kordont, felhúztuk az első izmosabb répát, és fejtettük és zabáltuk gyomorfájásig, körömfeketedésig a borsót. Vetettem babot, csemegekukoricát. A héten is ilyen feszített lesz a tempó, helyre kell hozni a kertet, hogy a másodvetések legalább olyan jó feltételekkel indulhassanak, mint a kora tavaszi termények vetései.

Áprilisi bolond idő

Pénteken ahogy Győrből zötyögtem haza az esti buszon, mögöttem három tizenéves elmélkedett arról, hogy lehet az, hogy 20 fokos melegben jégeső esik. (Úgy látszik, hogy eddigi életük során még nem jutottak el odáig, hogy gyakran a 35 fokos kánikula a tojás nagyságú, égből hulló jegek dajkáló anyja is lehet.) A jégeső témája azonban aktuális volt: aznap a Jánossomorja-Pápa vonalon masszívan hullott a cseresznye nagyságú jégdarabokkal érkező zivatar. ( Képet itt láthattok róla.) Ez a nem túl magasröptű csevej mégis eléggé megpiszkálta a fantáziámat ahhoz, hogy előkutassam, mit írnak a régi paraszt regulák április hónapjáról. Először is nézzük meg, mit ír a régi Győri Kalendáriom 1748-49-es kiadása.

„Április

Ha Tiburtius napjára a rétek meg nem zöldülnek, a parasztok nem reménylik a föld termékenységét, ha ez a hónap nedves, bőséget várnak.

A nyírfa ha megzöldellik, nem féltik azután a veteményeket a hidegtől; ha a veres napfénykötő bogár kibújik a dértől, ha a cseresznyefa virágos: virágos lészen a szőlő is.

Szent György nap után annyi deres harmat lészen, mennyi volt Szent Mihály napja előtt az elmúlt esztendőben. Ebben a hónapban ha az ég dörög: jó és hasznos időt jelent.

Szent Márk napja előtt mennyi ideig szólnak a békák, annyi ideig hallgatnak azután. A filemile ha hallgat ezen a napon, változó tavaszt jelent, ha énekel, jó tavaszt hirdet.

A Szent György napi virág ha bőven terem, bőséget, ha nem terem, drágaságot mutat.”

Ehhez nekem egy kis értelmezés után kellett kutatnom. Tiburtius magyarul Tiborc neve napja, április 14-én van. Reménykedhetünk azonban a föld termékenységét, mert a szántók-rétek úgy zöldellenek, hogy az ember szíve-lelke repes tőle. A veres napfénykötő bogár körülbelül a verőköltő bodobács, vagyis a jancsi-vagy sanyibogár lehet, múlt héten hétfőn láttam egy csapatot belőlük az egyik kerítés tövén. Szent György és Szent Mihály napja már ismertebb, az egyik április 24-én, a másik szeptember 29-én van.

Tavaly az első fagyos éjszakák október 10-e körül jöttek az Időkép adatai szerint, így deres harmatra fagyosszentek körül a népi bölcsesség szerint már nem kell számítani. Remélem, így is fog történni.

Még egy idevágó érdekességet találtam. Ez az érdekes ismertető a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatában olvasható Hasznos tudnivalók innen – onnan címmel. A hasznos tudnivalókat Vajda Ferencz gyűjtötte egybe még 1899-ben. Az enyhe telekről, korai tavaszokról ír.

„ENYHE TELEK MAGYARORSZÁGON. Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölcscsel; 1186-ban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt. 1289-ban a falusi leányok karácsony és vízkereszt napján búzavirágból, violából és más virágból fontak koszorút, januárban a fák virágoztak, a madarak tojtak, februárban a szőlőnövések már nagyok voltak.

1332-ben vízkeresztkor már szántottak. 1397-ben májusban már learattak. 1421-ben a fák mártiusban, a szőlők áprilban virágoztak, ugyan ekkor érett cseresnyét, májusban érett szőlőt lehetett találni, mely június 24-re mindenütt teljesen megérett. 1424-ben karácsonykor és vízkeresztkor elég virágot lehetett találni. 1473-ban a gyümölcsfák októberben másodszor virágoztak, és Márton napkor érett cseresnyét lehetett enni. Különösen enyhe tél volt az 1530, 1538, ls 1572 is, még melegebb 1607-8-i, amikor februárban a legkésőbbi virágok is kinyíltak… Az 1707, 1722, és 1759-i egész tél valóságos nyár számba ment, olyan meleg volt, hogy 1722-ben februárban a gyümölcs fák és növények virágoztak; 1759-ben február 12-én a legyek széltében röpdöstek; a szilvásokban Szt. György nap előtt 2 héttel lekaszálták a füvet, a fák olyan levelesek voltak, mint nyáron, s kánikulai meleg szinte megölte az embert; a szárazság olyan nagy, hogy tavak, folyók, kutak kiszáradtak… 1778-79-ben Pál forduláskor a gyermekek a szabadban fürödtek, őszkor pedig Szilágyban némely gyümölcs nem csak 2-szor ért meg, hanem a somlyai magas hegyeken több gyümölcsfa 3-szor is virágzott. 1787-ben decz. 3-áig olyan szép idő járt, hogy a rozs sok helyen kihányta a fejét, s 1788 januárban az egész hónapban szántottak, s a fák levelezni kezdtek. 1790-91 decz. és jan. hóban elég vadsalátát, szegfűgombát, ibolyát hordtak a mezőről, s 1792. febr. 19-én a bodzafák levelesek voltak, árnyat tartottak, az eperfa levele ezüstgaras nagyságú volt. 2-szor 25-én fakadtak ki a fák, s szept. eleje olyan meleg, melyhez hasonlót nem említ a krónika. 1795-96 januárban több helyen 2-szori alma termést szedtek a fáról, mely sem színben, sem ízben nem különbözött a nyári terméstől, s egész hónapban olyan meleg volt, hogy a méhek, legyek, szúnyogok széltében repdestek.”

Nagyon érdekes írás, bár kissé fantasztikusan hangzik ezen a klímán az évi kétszeri gyümölcstermés. Nincs arra sem adat, hogy a szerző honnan tudja, hogy milyen idő volt például 1182-ben. Nagy hőségeket azonban már mindegyikünk megért, én is emlékszek olyanra, hogy januárban már csupa hóvirág volt az erdő, Anyák napjára már az összes gyöngyvirág régen elnyílt, és az orgona az egyik különösen enyhe őszön kétszer is virágzott. Emellett azonban gázoltunk januárban mellig érő hóban, olvasztgattuk a wc-tartály csövét vasalóval, olyan hidegek is voltak. Láttam már május 10-én mínusz hét fokos fagyot, januári jégzivatart hatalmas villámokkal. Mindenesetre az megállapítható, hogy a bolond időjárás nem pillanatnyi, régen is voltak lehetetlenszámba menő időjárási jelenségek. Csak hát ezek manapság egyre gyakoribbak. Ez a szép, néha záporokkal tarkított enyhe tavaszi idő azonban megmaradhatna még jónéhány hétig, azt hiszem, ezzel mindannyian ki lehetünk békülve. Melegen sütő nap, virágzó erdők-mezők-gyümölcsfák, bicajozás, kertészkedés… kell ennél több a mindennapi apró boldogsághoz?

Márciusi tennivalók

Nézzük a Magyar Házi Gazdaszszony tennivalóit március hónapban!

"Böjtmás (Martius) Hava

1.0 A’ Ludakat már ezen Hónapban megültetik. Az fő törvény hogy a’ költőfészek kézalatt és lágymeleg helyen legyen: és egy lúd alá 6-7. tojásnál többet soha se kell tenni.

2.0 Ha sz idő a’ múlt Hónapban nem szolgált: most sem késő a’ kész Melegágyakat bevetni, és a hideg éjjelek ellen szalma fedelekkel betakartatni.

3.0 A’ mindenféle veteménymagokat szedje elől a’ Gazdaszszony, és ha Februariusban nem lehetett, most már vetni kell, az idején valókat.

4.0 A’ kertet már fel kell sorban ásatni, és ha a’ föld valamennyire megmelegedett: a’szokott vetemény magokkal egymás után bevettetni. Hogy annál jobban nőjenek: meg kell porhálni a’ foghagymát, és kint telelt, Kel, és Kártifiol palántákat: de ez tsak az igen jó Esztendőben eshetik meg.

5.0 A’ Kender, Len, Káposzta és Dohány alá a’ földet másodszor ezen hónapban is meg kell jó apróra szántatni.

6.0 Míg a Nyírfa nem bimbózik, szívósabb természetű. Erre nézve most kell ágakat szedetni, és azokból egász esztendőre való seprőket köttetni.

7.0 A’ Pókák már ezen hónapban elkezdenek tojni. Tehát a’ Gazdaszszonyok a’ tojásokat beszedessék alólok mindennap, és mivel még illyenkor idején volna őket megültetni, az idejénvaló tojásokat haszonra lehet fordítani, és a’ későbbiekben híves helyen gondjátviselni.

8.0 Mihelyt száraz, meleges napfények szolgálnak, a’ szobákat szükség kiporozni, az ágyi és egyébb ruhákat kiszellőztetni; sőt sokan a’ Szobákat már illyenkor kiis meszelik.

9.0 Mentől inkább melegszik az idő: annál szükségesebb a’ savanyúkáposztát megmosatni, és feles sós vízzel élesztgetni, ha lágyúlni talál.

10.0 A’ magnak való Fejeskáposzta, Kél, Karaláb, Kártifiól, Veres, Fejér és Sárgarépák, retkek, Hagymák már illyenkor sokszor tsiráznak, és ha őket friss levegő nem éri, megfúlnak, és rothadnak. Ezértis a’ Gazdaszszonyok a’ zöldségpintzéket szellőztessék, vagy ha a’ főld, és idő engedi, ültessék ki a’ Czirzés előtt.

11.0 A’ bor fejtéskor egy edény seprőt félre kell tenni, és gondját viselni. Ennek egész esztendőben többször veszszük hasznát, ha vagy a’ marhalába kifitzamodik, vagy a’ vasedényeket akarjuk tisztíttatni.

12.0 A’ Mártiusi hóvíz betses. Ezt, mentől későbbi, annál többre betsülik azok a’ Gazdaszszonyok, a’kik szagos, és egyéb vizeket akarnak égetni: mert az iyen víz igen tiszta, nints annyi Só, Salétrom, Kövérség, ’s rothadt test benne, mint az esővízben.

13.0 Mártius végén már a’ Szalonnát és húst le kell szedni, és tiszta zsúp közé ládákra vagy hordókra felszeldelve, hideg helyre eltenni.

14.0 Ha az idő kinyilt, mint néha szokott, a’ Vászony fejéritést el kell kezdeni. A’ nyári fejérítés erőtleníti a’ vásznat.

15.0 Mentől idejébben lehet, a kolompért el kell rakatni; és ezen hónap végénél tovább halasztani káros, a’kik ősszel rakják, még több almát szednek alóla."

Röviden: meg lehet kezdeni a kertművelést, a tavaszi nagytakarítást. Az apósomtól kapott szalonnát, sonkát és négy szál házikolbászt, amit a fűtetlen spejzban tartottunk felaggatva, én is leszedtem, de nem a zsúpba, hanem a fagyasztóba raktam. El nem tudom képzelni, milyen lehet a zsúpban tárolt kolbász. Mielőtt előszedték megenni, hogyan szedték le vajon róla a szalmát? Habár mama mondta, hogy régen fahamuban tettek el egyesek kolbászt. Gondolom akkor meg evés előtt vagy lemosták, vagy levakarták a kolbászokat. Nem valami étvágygerjesztő.

A pincében nekem is szellőztetnem kell. Pont tegnap voltam lenn, olyan szagot éreztem, mintha egy kardfogú tigris költözött volna oda, és valami véres antilopcsontok erjedeznének a régi hidrofór meg a meszeshordó között. Lehet, hogy csak beképzeltem, de határozottan büdös van, kell a légcsere.

A kertészkedéshez nincs mit hozzátennem, de azért krumplit nem vetnék, pláne nem tél alá. A fagyott krumpli is kihajt sokszor, a kertben mindig nőnek olyan tövek, amiket nem vetettünk, csak a tavaly földben maradt gumókból hajtottak ki, de ezek mindig csünevészek. A megfagyott krumpli nem nevel ki normális növényt, egy gyenge hónapot még várhatunk a vetésével.

És hogy derülhessünk, itt van a Győri kalendárium időjárás-jóslata erre a hónapra. Ez vetekszik a mai női magazinok horoszkóptanácsaival.

"Ha Böjtmás hava száraz: Szent György hava nedves, Pünkösd hava híves, bő bor, búza lészen; a hóesés ártalmas a veteményeknek ebben a hónapban. Mennyi köd lészen ebben a hónapban, annyi záporeső lészen nyárban, mennyi harmat Húsvét előtt, annyi fagy lészen Húsvét után.

Gergely nap is ritka ha jó,

hideg, szeles, sokszor van hó.

Virágvasárnapján ha szép az idő, a gyümölcsfáknak hasznos, ha rút pediglen, ártalmas.

Nagypénteken ha eső esik, a földmívelőknek igen jó, ha Húsvét napján esik, minden vasárnapon Pünkösdig eső fog esni, és változó időket várhatni.

Ebben a hónapban ha a gólya és a fecske jókor hazajönnek, jó szerencsés időt jelentenek. De Pilátusnak, Lyonban született törvénytudó franciának, kit Tyberius császár küldött Zsidóországnak igazgatására, ki Krisztus Urunkat halálra szentenciázta, nem szerencsés időt jelentettenek, mert ebben a hónapban, midőn hazajöttenek sereggel, a jéruzsálemi mezőn járván, ki akarták reá rohanván a szemeit vagdalni.

Amely tyúkok ebben a hónapban költetnek, mindennap tojnak, jobbak."

Hát még jó, hogy a hóesés ártalmas a gyenge veteményeknek, a kipattanó bimbóknak! Az meg, hogy Gergely napkor sokszor rossz még az idő, az sem világszám. Emlékszem, pl. 1996-ban 20 centis hó hullott ezen a napon. Kicsit sántít is a jóslat, mert mint oly sok évben, idén áprilisban lesz virágvasárnap és húsvét, nem márciusban. Hát meg persze, hogy a jól tojó tikok jobbak. Világos. Csak nem nálunk, mert a büdösek nem hajlandóak tojni.

Már megjósolták nekünk az időjárást, tudjuk a tennivalókat. Aki jó gazdának és jó gazdasszonynak érzi magát, az menjen, los, dologra, ki a kertbe!

Szigetközi madarak

Visszavonhatatlanul itt a tavasz. Tegnap leszedtem a madáretetőket is. Lemosóztam a fákat, de madaraim is elpártoltak tőlem: már találnak ennivalót, és önfeledten trilláznak a fákon. Reggel cinegekórus, délben a zöldike „zsíroz”, este a rigó ad koncertet. Ennek okán illik pár madarászos zárósort írnom az idei téleleji madáretetést lezárandó.

Tavaly szeptember óta nem mazsoláztam Kovács Antal Járok-kelek gyöngyharmaton című könyvéből (pedig tudom, hogy legalább egy főt érdekel...). A múlt héten azonban a taknyos zsebkendőkkel körített táppénz kellemetes állapotában leledzettem, és ráértem egy kicsit csemegézni. Találtam is érdekes dolgokat, mégpedig a madarakról szóló fejezetben. Úgy gondolom, ha már ennyit foglalkoztam a kis szárnyasokkal, ezt a bejegyzést bátran idetehetem, mert egyszerre kedves, mulatságos és tanulságos. Nézzük tehát, hogy az etetőm és a házunk környékén megjelent madarakat miféleképpen ismerték a régi szigetközi emberek!

"Csuríz, csuri, spocc: Passer domesticus) Házi veréb. Minthogy errefelé is tömegesen él, a madarak közt mindig megemlítik. A verébfi az kiscsuri, a tollatlan fióka neve tökösveréb, csupaszveréb vagy mesztelen csuri, ezután tokosveréb lesz, később pölhösveréb. Utoljára kikelt fióka a fészekfentő, gyakran visszamarad, csünt vagy csünött lesz. A hímet pedig kanverébnek hívják.

Dómányszűrös vargyú, dómányos varjú, hammas vargyú, nyári vargyú vagy varnyú: dolmányos varjú (Corvus cornix). Néha csókának is nevezik. Ragadozónak tekintik, mivel a kiscsibét, fácáncsibét, kismadarat is elviszi. Megkülönböztetik a teljesen fekete tollazatú téli varjútól (Corvus frugilegus). Ez utóbbi a Szigetközben is túlzottan nagy számban él, nevei: feketevargyú, csókavargyú, csóka, kánya, gányó, orosz fácány, kőműves fácánnyo, szegínyember fácánnyo. Valaha, még a jobbágyság idején a szegény emberek úgy jutottak húshoz, hogy a varjót megfogták. A mai öregek mesélnek róla: „Főmásztunk a nyárfa tetejére, a vargyúfit kiszettük, vót, aki a kisvargyú lábait összekötötte és csak akkor ment érte, mikor elég nagyra nőtt. Közülük igen sok kiesett a fészekből, ha időben megtalálták, még megfőzték. Kitűnő levesse vót.” Sokan tőrrel, azaz hurokkal, csapóvassal, vidravassal, rugattyúval járó erős csapdával fogtak madarat. (…) Egy „odaátrú” (Mátyusföldről) származó ember elmondta, hogy valamikor a fekete varjút pápista varjúnak nevezték, a másikat, mivel húst is eszik, kálomistának.

Fadoktor, fakopács, favágó, fakopogtató, madarak ácsa, herkál, herkály: a harkályok neve (Picidae). „Ha kopog a fán, a nyűvek menekülnek.” A fekete harkályt(Dryocopus martius) szélkiáltónak, szélmadárnak hívják: „Amikor repül, éles hangon rill, ezt mondja: szél lesz, szél lesz.” „Előre jelzi az időjárásváltozás legalább fél nappal.” Dunakilitin szélkiáltónak a nagy tarkaharkályt mondják (D. maior). Ugyanitt kiliti csődör-nek ill. kiliti monyas-nak is hallottam nevezni, mondván, hogy nyerít.

Föcske: Fecske, amelyből többfélét ismernek. „Ollyan túróacskufészke van a házak eresze alatt” a mónárföcskének (Delichon urbica). A villásfarkú föcskemadár is az istállóba fészkel, a parti föcske „likat csinál magának és hosszú csöveket vájkál a partokba.” (Hirundo rustica és Riparia riparia). Kisbodakon mesélték, hogy a múlt télen a verebek beköltöztek egy elhagyott fecskefészekbe. Mikor aztán tavasszal a fecskék megérkeztek, nagy lármát csaptak és némi tanácskozás után befalazták a verebeket (!), majd a régi mellett új fészket építettek. Azt is megfigyelték, hogy az öreg fecske a fiókákat sorban eteti, s mindig tudja, melyik következik. Azt is meglesték, hogy egy észér fecskefi előretolakodott, de akkor a szülő kihagyta a sorból.

Gyászos cince, gyászcinke: Széncinege (Parus major). Fekete fejéről nevezték el. Tavaszi hangja jellegzetes: „Nyitni-kék!” és a „Pi-pi-tér! Ki-csit-ér!”

Királmadár, kirámadár:Ökörszem (Troglodites troglodites). „Azír királmadár, mer amikor a madarak versenyt vívtak, hogy ki tud magasabbra röpűnyi, mer az lesz a madarak kirájja. Az ökörszem a sasnak szárnya alájja bújt, s mikor a sas már elfáradt, az ökörszem hirtelen előbútt, fővágott, és még föjjebb röpűtt, ű lett a királ. Hanem a sas igen megharagudott rá és a többiek is, ekezdték üldözni. Ekkor bebútt egy egérlikba. Azt mondták a bagúnak, vigyázzon rá. De a bagú elálmosodott és azt találta ki, hogy csak az egyik szeméve níz, a másikat becsukja. Egyszer az egyiket becsukta és a másikat elfelejtette kinyitni, így az ökörszem megszökött. Azóta lenn bújik a földön, és el akar tűnni, ha más madarat lát.” A mese leírva olvasható Miskolczi Gáspár Egy Jeles Vad-Kert című művében, ezzel a tanulsággal: „….ma sem illik akárkinek is ellenségét semminek alítani, ámbár csak igen kicsiny és erőtlen légyen is az.”

Kölesveréb: mezei veréb (Passer montanus). Kisebb és sötétebb a házi verébnél. Facsoportokon tanyázik a gabonafélék közelében, a másodvetésű kölest igen szereti, de sok rovart is eszik.

Mónárcnege, kékcinege: (Parus caeruleus). Cincének csak ritkábban hívják, inkább cinege, cinke a neve. „Ki-csi-tér, ki-csit-ér!” – utánozzák.

Őszike, hosszúfarkú cinke: Őszapó ( Aegithalos caudatus). „Hosszúfarkú aranyos kismadár, kicsi mint a tehén szeme.”

Sármánka, sármáli, sármán, sármány: Citromsármány (Emberiza citrinella). Többféle sárga énekesmadarat is hívnak sármánnak. A citromsármány régi kazlakban keres menedéket a ragadozók elől.

Stiglic, stiglinc, istiglic: Tengelic (Carduelis carduelis). Gyommagvakat pusztító tarka kismadár. „Dunaremetibe így mondtuk: >>Istiglice simonyice…<<, és a kezünket keresztbe tettük”- emlékezett egy öreg néni valamilyen gyerekkori játékra.

Vidéki, vidíki, évelő gellice: Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) „Vidii-ki, vi-di-ki”-„Tuu-dom, tuudom”- feleli a párja. Kisbodakon más változat van: „Vidéki jön! Vidéki jön!” – mire a párja azt feleli „Nem-ide-való! Nem-ide-való” Azt mondják, hogy csak a negyvenes évektől terjedt el nálunk, azóta hűségesen kitart, mint a veréb, a házak körül. Tollazata barnásszürke, nyakán fekete karika.”

Több madárka népi neveinek leírása hiányzik: nincs rigó, zöldike, vörösbegy, pedig nem olyan ritka madarak. Nyilván a vízimadarakra vonatkozó megjegyzések lényegesen bővebbek, a szerző meg a nyelvi csemegéket kereste, nem az összes madár leírását. Kedves olvasmány nekem.

Az etetési időszak idén tavaszra lezárult, átáll itató üzemmódba, aztán novembertől teljes erőbedobással folytatódik. Nagyon remélem, hogy addig is a ház körül még számos érdekes madár megfordul, és őket is megismerhetem közelebbről. Várom jelentkezésüket!

(Azért a szokás hatalma elég nagy... Akárhányszor az etető felé lődörgök, mindig odapislogok, van-e ott madárka. És menetközben rájövök, hogy tegnap 18 fok volt, a télnek leáldozott, végérvényesen itt a tavasz, a madaraim maguk kosztolnak. Ez így van rendjén, mégis egy kis szomorúságot érzek, hogy nem gyönyörködhetek bennük. Sebaj, viszlát ősszel!)

Januarius

Nagyváthy Szabó János január hónapra is számos tanácsot ad a Gazdaszszonyoknak. Az első kilenc pont a cselédfogadással kapcsolatos, csak érdekességként vettem ide, viszont a többi pontban számos olyan tanács olvasható most is, ami egy mai vidéki háztartásban teljesen helytálló. Nézzük!
"Nagy résszében az Országnak Ujj-Esztendő napkor változik a’ Fejércseléd. Ezt tudván a’ Gazdasszony, az elmenőktől még az úgynevezett Csonkahéten kérje elő mind azt, a’mit a ’ múlt esztendőben illyenkor a’ használás vagy gondviselés végett kezére adott. Inventáriom szerint, és nézze meg darabról darabra, mellyik vagy mitsoda, minemű karban van. A’mi kinek fizetéséből bent van: össze kel adni, és kifizetni.
2. A’mi elkopott, szakatt, vásott, vagy romlott a használásban: azt az Inventáriomból ki kel törölni, és az elmenő Cseléd fizetéséből annak árrát semmimódon ki nem kel fogni. Az előrenéző Gazdasszony a’ gondatlan, és vigyázatlanúl törő Cselédet a’kor intse meg okos mérsékletséggel, mikor a’ vigyázatlanság gyakran történik, de azért bérét el ne húzza egyiknekis: mert sokszor a’ki felettébb vigyázis, akarat nélkül kárt tesz. Van ollyan Cselédis, a’ki azonvaló mérgében, hogy a’ Gazdasszony azt valamiért megdorgálta, mindent, a’mi a’ kezébe kerűl, hányja- veti, sok eltörik. Ha ezt a Gazdasszony látja: legokosabban cselekszik, ha az illy Cselédet útnak ereszti, és a’ kártételt bériből kifogja. A’hol a Cseléden nem olly könnyű a’ kiadás: a’mérgest, mikor megcsendesedett szép móddal meg kell inteni: sok megjobbúl: de sok nem. Itt mit kell vagy szoktak az Asszonyságok cselekedni? Ha én tölök kérdeztem: elnevették magokat. Ezt én elértettem, de jobbat nem tanátsolhattam az ő módjoknál: a’ mellyben mindazáltal mértékletesnek kell lenni igen nagyon. Ez az Asszonyokat széppé teszi, és a Cselédek közt is az Asszonyságok jó hírét, ’s nevét terjeszti. Ezért pedig méltó a’ kártételről, és tevőről is megfeledkezni.
3. Sok házaknál szokás azis, hogy az elmenő Cselédeknek Ládájokat, a’ Gazdasszonyok megkeresik. Ezt nem kel az elmenetelkor cselekedni. A’ tolvajságot, a’ gondos Gazdasszony egyszeriben eszre szokta venni, és azt, a’mi elveszett nyomon keresi, és nem az esztendő végén. Jó mindazonáltal az elmenőket meginteni, hogy a’mi nem övék elvinni nemerjék.
4. Ha az újj Cseléd helyre áll: a’ Gazdasszony annak mindent maga adjon a’ kezére darabonként és felírva.
5. A’mellyik magát jólviselte: azt a’ szegődségen felül illik valamível megis ajándékozni. Ennek a’ Gazdasszony bizonyosan nem sokára hasznát fogja tapasztalni.
6. Legelső oktatása a’legyen a’ Cselédnek, hogy azon eseteket, és gyengeségeket, a’mellyeket előbbi Asszonyának házában tapasztalt, annyivalinkább pedig az ollyakat, a’mellyeket nem is látott, és nemis igazak, és másoknak tudni nemis szükség: a’ háznál a megmaradott Cselédeknek beszélgetni, nem - is illik, nem-is szabad.A’melly Asszony az illyeket nemtsak megengedi; hanem azokban gyönyörködik is, tudja meg hogy, vele a’ szószátyár Cseléd elmente után; sőt előbbis hasonlóan fog cselekedni.
7.A’ Gazdasszony az elmenőknek Szabadlevelet adjon, és ha tőlök mindent általvett, és kifizette: őket magánál ne engedje időzni ; mert az újjaknak előre elveszik a kedvét.
8. A’ szegődség – Könyvbe, be kell írni az újj Cseléd nevét, Hazáját Kötelességét és bérit készpénzben, vagy ruhában; s mellyik mit vettki abból foglalóul vagy előpénzül.
9.Az újj Cselédet a’ Gazdasszony elősször szép móddal igazítsa útba, és mondjon meg mindent; hogy szokott tselekedni, ’s mutogassa meg neki, hol mi áll?
10.A’ múlt esztendőről mintegy megbírálja magát, az az járjon végére, miből; mennyivel vett-be többet, mellyik szükséget értebe kevesebbel, mint másszor, és mi vólt az egész költség?
11.A’ Gazdát most kell kérni hogy a’ Jégvermet töltesse meg jéggel.
12. A’ káposzta ezen időben megszokott fagyni: tehát azt őrizni, és minden héten kétszer felbontatván, a’ rothattat lehányatni, és a’ nyomódeszkát hideg vízzel megmosatni szükséges. Ha igen keserű, levit le kell szedni, és rá gyenge sós vizet kell tőlteni.
13.Az ugorkás tonnákat is körűl kell vizsgálni, és ha látja a Gazdasszony, hogy az Ugorka lágyúl: szürje le a’ levét, és mint először töltsön rá jó eczetet, kétannyi borral egyelítve lágymelegenn.
14.A’ zőldségpintzéketis szellőztetni, és tisztogatni kell ezen időben, ’s a’ rothadt leveleket kivált a magnak való plántákról tisztán lemetélni.
15. A’Gyümőlts, és Szőlő-eczet ha megérett, leszűretik fa edényekbe kifőzve, több esztendeig eláll.
16. Ha valamelyik tehén leborjazott; azt sarjúval kell táplálni, hogy legyen mitől tejelni; és a borjút is gyengén meg kell vakartatni minden nap legalább a kefével: másként megtetvesedik. A’ száraz fekvés, és megvakarás abrak helyett van a’ tehénnekis.
17.A’ ritkábban kellő vas, réz, és bádogedényeket elől kell szedetni, és a’ ros’dától kitisztittatni, és ezt egyik fertályban se kell elmulatni, mint szinte a rézedények megczineztetésétis. A’ rosdát a’ borseprő lerágja.
18.A’ tűzrevaló vigyázás, nagyobb ezen hónapban, a’mikor a’ hideg nagy lévén, a’ tüzelés is legnagyobb. Azértis a’ kéményeket megsepretni, és a hamut jól kiégettetni ugyan szükséges; de tüzesen hordóba vagy padlásra vinni nem kell engedni. Ugyan a’ tűz miatt a’ Gazdasszony mindenkor legutól menjen feküdni, és legidejében keljen fel, ’s minden estve megnézze, hogy van a tűz a’ Konyhán öszvetakarva, és a’ Kályhák szájja bétsinálva.
19.Mikor az idő hideg, nem annyira szokott ugyan a’ főzelék, és Liszt megromolni, mindazáltal a’ gondos Aszszony ezen Hóldnapban se mulatja el azokat megszitáltatni, vagy rostáltatni.
20.A’ füstre aggatott húst, és szalonnát, ha a’ füst azokat jól megfogta, le kell szedni, és hideg, szellős helyre felaggattatni.
21. Szokások ugyan sok Gazdaszszonyoknak, hogy egész télen nem lugoznak (vagy párolnak); de e’ nem jó Gazdaszszonyság: mert a’ motskos szenny, a’ rakáson heverő ruhába nagyon beeszi magát, ’s azt megeszi; tehát akármelly nehezen essék is, ezen Holdnapban is párolni szükség, és legalább az asztali, törlő, előkötő, és más illyes ruhákat nem lehet zsirosan hevertetni.
22. A’ Férjfitselédnek a’ hoszszú estvéken, ha nints egyéb dolga annál, hogy a Konyhában dohányozzék, a’ Gazdaszszony adjon munkát, köttessen szakasztókat, fonasson Pár, és sajtszárasztókat, bóritókast, kotrotzot; szemethordó, és tojásttartó kosarakat.
Ha fonni tudnak, mint a felső Vármegyeiek, erre is rá kell őket hajtani: az appróbb gyermekek pedig mor’soljanak kukoritzát, ’s foszszanak tollat, és a’ mi fonál ki van párolva, a’ki reáér, csak gombolyítsa.
23.A’ jó Gazdaszszonyok azt tartják, hogy a’ jó égő száraz fa, zsirzó helyett van a’ Konyhában; tehát a’ Gazdát, czirókálják, hogy a’ jövő télre való fát most hordassa meg, és felvágatván, rakassa ölbe. Rendszerint egy kályhára négy öl, és az ollyan Konyhára, a’hol ebédet, és vatsorát főznek, minden héten Kenyeret sütnek, és lugoznak, három Kályhát, vagy 12 őlfát szokás számlálni. Ez által a’ gondosság által a’ könnyebbségen kivűl, azt is nyeri a’ Gazdaszszony, hogy kevesebb fával beéri a szükséget: mert a’ nyersből mindenkor két annyit kel a’ tűzre rakni.
24.A’ Fársángnak a’ szorgalmatos Gazdaszszony örűlni szokott (noha a’ Cseléddel több baja van mint mászszor) mert ha Aprómarhát (Baromfiat) nevelt a’ mult nyáron, vajat gyűjtött, ’s rozmarint plántált, most mindennap pénzt vásárol belőlök. Erre nézve egymást éri nála a’ hizó póka, Lúd, Rétze, Kappan, ’s a’ t. Ez takarékosság.
25.A’ Fonást ezen Holdnapban el kell végeztetni jobbára, és Februárban, tsak tzérnát lehet viszszálni; mert már az estvék rövidek.
26.A’ Gyümöltsöskamarára, és Élésházra egyébkoris ugyan; de kivált illyenkor kettős gondja van a Gazdaszszonynak, hogy a’ beszorúlt levegő vagy kemény megfagyás rothadást ne okozzon. A’ tisztogatás egy a’ legjobb szerek közzűl. Hogy a’ Hagyma és egyéb meg ne fagyjon, melegebb helyen kel tartani, míg az idő kemény.
27.A’ tsínos Aszszonyt leghamarább a’ konyhából szokták megítélni; errenézve minden héten szombaton délután a’ tűzpadot, ha kigödrösödött megtapasztassa, és kimeszeltesse, és a’ fa edényeket megkőporoztassa, a’ Czint megsiklóztassa, és a’ Rezet meszes lúggal mosassa.
28. A’melly ruhák ritkábban viseltetnek, bizonyosan molyt szoktak kapni; vagy ha a’ Szoba nedves, az állásban megrothadnak; azért is azokat télben minden Holdnapban legalább egyszer ki kel veretni, keféltetni, és szellőztetni, nyárban pedig minden 14. napban egyszer.
29.Ha azt akarja a’ Gazdaszszony, hogy a’ tej, és tejfelből bizonyos haszna legyen, a’ tejes fazekakat legfellyebb minden héten egyszer kifőzesse, kiszáraztassa, és a’ tejet lágymeleg helyen tartsa, hogy a’ felit felvesse.
30. Vagynak még ezeken kívül több, és egy hónapban négyszeris előfordúló kötelességei a’ Gazdaszszonynak, ugymint a’ szitáltatás, kenyér-sütés, Sóőrletés, szappanozás, köpülés, ’s tyúk ólak kitisztítása ’s a’ t. Ezekről se kell tehát megfelejtkezni.
31. Ha némelly esztendőben megesik, hogy a’ Rétzék, Ludak gunárzani kezdenek: jobban kell őket tartani: de nem meghízlalni, mert a’ kövér Lud nem tojik, és a’ kövér tojásból ritkánn leszsz zsiba, vagy Liba. A’ Ludaknak a’ szárnyokat meg kell tépni, hogy el ne repüljenek gunározni.
32.Elől kell venni végre a’ Jegyző-Könyveket, és öszvevetni, mi vólt ezen hólnapban a’ Jövedelem, ’s minekutánna a’ mészáros kifizettetik, a’ hús, és egyébért; mire megyen az egész kőltség?megtudni.
33.Ha a’ Malmoknak jó vize van, köles, és árpakását, el nem kell felejteni egész esztendőre valót tsináltatni. "

Két olyan dolog van, amit nekünk is mindenféleképpen figyelembe kell venni. Az egyik a tűzifa. Mifelénk az erdei favágási szezon körülbelül márciusig, vagyis rügypattanásig tart. Utána őszig már kicsit körülményesebb jó minőségű tűzifához jutni. Így azzal számolunk idén, hogy legkésőbb márciusban meg fogjuk vásárolni a jövő télre szükséges tűzifát, hogy jól kiszáradjon. Tavaly ugyanis vettünk nyáron egy kocsival, vegyes erdei fát, illetve októberben öt erdei köb kőrist. Ennek megfelelően a fa jó vizes volt, még most is direkt sistereg a gőz a kazánban egyik-másik fadarabtól, a kondenzvíz meg csöpög vissza a kéményből. Pedig szellős, fedett helyen tartjuk a fát! Ha megvesszük tavasszal, olcsóbb is (szezon végén nem vesznek fát, lemennek az árak), lesz idő kiszáradnia meg felhasogatni.
A másik: mindenképpen át kell néznem ilyenkor a spejzot. Sokszor ezidőtájra akad mindenféle penészes lekvár, felforrt szörp és egyebek, amik a moslékba valók. Pont tegnap voltam kénytelen kiszanálni pár ilyen üveget fájó szívvel, és emellett oktatást tartani a családtagoknak a befőttek higiénikus kezeléséről: a. tiszta kanállal nyúlunk csak az üvegbe, b. sem a kiszedőkanállal, sem más módon nem nyalakodunk üvegből, c. a dunsztost a lekvárkinyerés után visszazárjuk.
Szóval most is tanulhatunk a régiektől. Idén én is megfogadtam, hogy írok magamnak valami ilyesféle naplót kerti kivitelben. Van is egy 2010-es, tehát tavalyi, de a célnak megfelelő üres, nagy határidőnaplóm. Majd átdátumozom az idei évre, és reménykedek, hogy jövő januárban nem csak az üres oldalait bámulom majd, amit időhiány vagy csak egyszerűen lustaság miatt nem írtam teli...