Gyümölcsös örömök, bánatok

A fagymentes időt kihasználtuk metszésre, leltározásra a gyümölcsösben. A munka oroszlánrésze idén Janira hárult, aki évről évre egyre profibb fűrésznyikorgató és ollócsattogtató.

Körték és a zöldséges napfényesítése

Idén a hajtáshervadásos betegség betett a körtefáknak, a visszametszegetés semmit sem ért, az ősz végén Jani kivágta az árpával érő és a Vilmos körtéket. Így megszabadult a zöldségeskert legkevésbé hasznosítható sarka az árnyéktól, ezzel helyet is nyertünk a zöldségféléknek. Az alaptrágyát a földre tavaly nyáron kitett festőpapír+fűmulcs takarás adja, ami mostanra már jó háromnegyedig elkomposztálódott. Van egy olyan sejtésem hogy ez a talajtakarás nem nagyon ízlett a körtefáknak, ez is hozzájárult a lebetegedéshez. A Klapp körte vegetál, kap még egy halvány esélyt. Pótlásnak pedig ősszel ültettünk egy Bosc kobakot a komposzt mellé.

Csonthéjasok

Amivel idén elégedettek lehettünk, az a mogyoró és a dió. Mindegyik közeledik a teljes termőre forduláshoz. A mogyorósövény jó ládányi termést adott, a dió kisebb zsáknyit. Lassan itt lesz az idő a tisztogatásra.

Szilva

Az anyós magról kelt szabolcsi szilvája a hatodik év után termett 3, azaz három szem ízetlen, vizes szilvát. Halállistára tettük. Őshonos, meg magról szaporított, meg öko is, de nem üti meg a fogyasztható szintet. Helyette valami ízes termésű, megbízható, aszalásra is alkalmas termésű fajtát keresek. A Besztercei szilva finom, nagyszemű, de nagyon vizes, ezért a céljainknak nem megfelelő. Lekvárnak jó, kár, hogy utálom a szilvalekvárt. Aszalni nem való, pedig az aszalt szilvát az egész család szereti. 

Almák

A ranetten 3 db hatalmas, zamatos gyümölcs termett, így pihente ki az előző évi túltermelési válságot, amibe belebetegedett. Jani alaposan megmetszette. Jó lenne, ha beállna az állandó, közepes termés. Az almája január elejéig eláll és finom, ezért megmaradhat a fa. A birs is hozta a formáját.

A Húsvéti rozmaring csemeténk magasra nőtt, de a fősudarát kitörte az egyik nyári vihar, úgyhogy érdekesen néz ki... Majd az olló meggyógyítja. 

Barackok

A Champion őszi szépen termegetett, nagyon édes és szaftos a gyümölcse. A két ellenálló új csemeténk (Redhaven, Suncrest) fiatal korához képest elég intenzíven fejlődött, alapos alakító metszést igényelnek. 

Jani tavalyelőtt nagy gonddal metszette meg a kajszit, jól is sikerült az ágválogatás, szellős-napfényessé tette a koronáját. Az utolsó két évben közepes mennyiségű, de kiváló minőségű termést adott.. A gyümölcs egy részét becseréltem rábaközi finom-finom lémálnára, abból készítettünk szörpöt, lekvárt a változatosság kedvéért. 

A Debreceni bőtermő meggy csemeténk elég satnyácska. Attól félek, futóbicikli-baleset áldozata lesz. 

Bogyósok

A Fertődi kollekció (fekete- és pirosribizli, málnák és josta), amit tavalyelőtt ősszel telepítettünk, nagyon bevált. A feketeribiszke és a málna már megmutatta a termését, a rikő még nem, csak bokrosodott. A régi fehér ribiszkék hozták a szokott formát: rövid fürtök, édes termések. Aggasztó, hogy a most várható hideg előtt nagyon duzzadásnak indultak a rügyeik. Folyamatosan kaptak tuja- és fenyőgally mulcsot, jót is tett nekik.

Szőlő

A lugas kialakításának utolsó fejezetét is megkezdtük, ehhez szakértő segítséget is kaptunk. Egyik jó barátunk egy fertőparti osztrák otellós gazda szőlőjét metszi-gondozza hivatásszerűen, ő segített a futós venyigéket szakszerűen szelektálni. Alapos munkát végeztek Janival, áttekinthető és szellős ágrendszert alakítottak ki a dzsumbuj helyett. 

Tettünk egy próbát a házi borral: 50 kiló szőlőt leszedni - vödröt sikálni neki - zárható tárolóedényt vásárolni forraláshoz - darálós gazdát keresni - szőlőt ledaráltatni, kocsival a cuccot hozni-vinni, kocsit jól összecseszni összekenni - hordót, prést szerezni (apósnak volt hentergőben, de haza kellett keríteni Köröshegyről) - kimosni, fertőtleníteni - kiforralni, szelepet venni - anyu pincéjében rottyadt demizsonokat keresni - kimosni, fertőtleníteni - lefejteni - állni hagyni ----> se bor, se ecet a végeredmény. A munka ugyanannyi, mintha 500 kilóval dolgoznánk, az infrastruktrúrát megteremtettük jó sok utánajárással, a végeredmény még guggolósnak is gyenge. Nem tudom, mit lehet ekkora mennyiséggel értelmesen kezdeni, szörpnek rengeteg, bornak macerás és rossz. Ötleteket várok. Valami facebookos cserebereoldalhoz kéne talán csatlakozni és téli almára becserélni, mondjuk.

Összességében inkább mínuszos a leltár végeredménye. Van, aminek a termésére még várni kell, van, ami jövőre pont beáll, vannak stabil pontok. A legproblémásabb a körték kipusztulása és a szőlő értelmes hasznosítása. 

Gyümölcsös régi és helyi gyümölcsfajtákból

Képzeletben nekiálltam egy olyan kis házikerti gyümölcsös megtervezésének, amely a hagyományos fajtakincsbe tartozó fák, cserjék választékából áll össze. Ez azért nem könnyű feladat, mert a fajták egy része, amely rajta van a nemzeti fajtajegyzéken, könnyen beszerezhető a faiskolákban (elég megguglizni a fajtanevet, az első tíz találatból nyolc valamelyik áruda listája), de a másik része bizony underground.

 Árpával érő körte virága

Jelenleg hivatalosan vásárolható hagyományos vagy magyar nemesítésű gyümölcsfajták

Almák:  Batul, Húsvéti rozmaring, Nyári fontos,

Körték: Árpával érő, Nyári Kálmán körte, Pap körte, Zöld Magdolna,

Birs: Bereczki, Bereczki bőtermő, Mezőtúri birs, 

Szentesi rózsa naspolya,

Cseresznye: Solymári gömbölyű, Szomolyai fekete cseresznye,

Meggyek: többféle cigánymeggy, Csengődi, Debreceni bőtermő, Érdi bőtermő, Érdi jubileum, Érdi nagygyümölcsű, Korai pipacsmeggy, Kőrősi korai, Újfehértói fürtös, többféle Pándy meggy, többféle

Szilvák: Besztercei szilva, Debreceni muskotály

Kajszik: Borsi-féle kései rózsa, a sok Ceglédi fajta, Gönci, Korai piros, Ligeti óriás, Magyar kajszi, Mandulakajszi, Nyújtó Ferenc emléke, Pannónia, Rakovszky, Rózsakajszi

Őszibarack: Arany csillag, Champion, Piroska, Szegedi arany

Mandula: Budatétényi, Szigetcsépi 55, 58, 92 fajták, Tétényi bőtermő , Tétényi kedvenc,  Tétényi keményhéjú, Tétényi rekord

 Dió: Alsószentiváni, Alsószentiváni kései, Bonifác, Milotai10, Milotai bőtermő, Milotai intenzív, Milotai kései,  Tiszacsécsi 83

Gesztenye: Iharosberényi 2 ,29, Kőszegszerdahelyi 29 Nagymarosi 22 , 37 , 38

Köszméte: Bíbor, Debreceni óriás, Pallagi óriás, Piros ízletes, Szentendrei fehér, Zöld győztes

Piros ribiszke: Fertődi hosszúfürtű

Fekete ribiszke: Fertődi 1, 

Ribiszkeköszméte: Rikő

Málna: Fertődi aranyfürt, Fertődi kármin, Fertődi kétszertermő,  Fertődi Venus, Fertődi zamatos, Nagymarosi

Szeder: Fertődi bőtermő

Szamóca:  Fertődi 5, Korona

 Champion őszibarack virága

Jelen pillanatban undergroundnak számító fajták:

Almák: Dallos alma, Daru sóvári, Jász vadóka, Kenézi piros, Nemes szercsika, Pónyik, Sikulai, Simonffy piros, Pogácsa, Zeliz

Körték: (Kiszely István felsorolása alapján) Nyári: Eleve érő, Üdein érő, Pünkösdi, Cseresznyével érő, Búzával érő, Apró muskotály, Elő érő muskotály, Muskotály, Gerellyes, Nágovics, Hosszúszárú, Császárkörte, Nyári pergamont, Szent Lórinc körte, Piros körte, Vörös körte, Vörös bélű körte, Vörös nyári és Zöld muskotály. Őszi körtéink: Hercsóka, Kozma, Zelenka, Mézes körte, Őszi muskotály és Salzburgi; Téli körtéink: Babka, Carabella, Havasalji, Makária, Mészáros, Benedek, Mosóci, Telelő és Téli bergamot. További ősi körtéink: Budai kisasszony körte, Csákvári nyári körte, Egri körte, Erdélyi körte, Fehérvári körte, Fujtós körte, Korai szagos körte, Köcsög körte,  Magyar kobak, Mogyoródi óriás körte, Mosoly körte, Őszi körte, Piroska körte, Szűcsi körte 

Birs: Perbál 1, Dunabogdányi, Gönczi birs

Cseresznyék:  Solymári politúr, a Pomázi hosszúszárú, a Badacsonyi óriás, a Márki korai és a Gyöngyösi szívcseresznye, Ölyvedi fekete cseresznye

Meggyek:  hólyagmeggy

Kajszi:  Borsi rózsa,  Kécskei rózsa. 

Őszibarack: Parasztbarackok,  Vérbarack, Duránci őszibarack

Szilvák: Macskatökű, Penyigei v. nemtudomszilva, Boldogasszonyszilva, lotyószilva (mirabolán),duránci, fecskeszilva, paradicsomszilva, Beregi datolya (Orsó szilva), Gömöri nyakas szilva, Korsószilva, Lószemű szilva

Szamóca: Fertődi korai

Fekete ribiszke: Hidasi bőtermő

Gesztenye: Perenyei, Meszesvölgyi

 És még ki tudja hány kallódó, névtelen, kiváló fajta....

Fajtajegyzéken kívüli fajták beszerzése

Hát ez nem egyszerű. Talán megkereshető  Barna és fiai, vagy Schekulin Miklós vagy Kovács Gyula Pórszombatban. Az elérhetőségük megtalálható a  tudatosvasarlo.hu génbankokat felsoroló táblázatában. Ha valamelyik régi fajtából van valamelyik ismerősnek, (oltóágat kínál például a fenti táblázat szerint az oszkói Hegypásztor Kör), szóba jöhet az oltás, amelyet megtanulhatunk egy hatvan fölötti, tapasztalt ismerőstől vagy egy hetvenes évekbeli szakkönyvből (böngészhetjük a könyvtárak becsületkasszás törölt könyveit vagy az antikvárium-honlapokat). De ez már nem az amatőr kertészkedés szintje, azt hiszem.

Magyar kajszi virága

Mi a helyzet a saját házunk táján?

Kertünk klímáját meghatározza huzatos északnyugat-dunántúli fekvése, amely a melegkedvelő fajták nevelését megnehezíti. A talaj öntéstalaj, amely megfelelő a legtöbb gyümölcs számára, kivéve a savanyú talajt igénylőket (gesztenye, áfonya). Fontos, hogy a növények ne támasszanak különleges művelési igényeket: amit adni tudunk nekik, az a minimális vegyszer-felhasználású permetezés (mészkénlé, a lehető legrövidebb eü. várakozási idejű permetszerek a rovarkártevők és gomba ellen) és a  mechanikai védekezés többé-kevésbé gondos kivitelezése.

Van jó néhány korábban beszerzett gyümölcsfánk, amelyek már teremnek. Tőlük csak azért, mert nem lobog rajtuk nemzeti pántlika, ugye nem kívánok megszabadulni. Ezeket a növényeket úgy vásároltuk, mint bármely amatőr kertész: árudába be, kasszánál árat kicsenget, jótanács megfogad. Később lettünk csak olyan fenemód tudatosak:-))

Szóval az általánosan elterjedt (uncsi-megbízható) fajták közé tartozó gyümölcseink a Vilmos és Bosc kobak körték, amelyek nem kényesek és jó gyümölcsöt teremnek, a Ranett alma, a Joohnkeer van Tets ribizlik, az öt bokor Római mogyoró, a Flavortop nektarin.

A fajtajegyzékes körbe tartozó, nemzeti pántlikás gyümölcseink a következők: a Húsvéti Rozmaring alma, a Magyar kajszi, a Champion őszibarack, az Árpával érő körte, a Milotai10 dió, a Fertődi hosszúfürtű ribizli. Összességében nem volt rossz befektetés szabványos, megbízható fajtákat vásárolni, a termőre fordulás utáni második évben már sokszorosan behozták az árukat.


Sokkal izgalmasabb a szerzett szajré. Vannak ingyen szerzett meg csereberélt gyümölcseink is, amiket igazából meghatározni sem egyszerű, csak teremnek és felhasználjuk őket. Anyósom nagy gyümölcskertész, tőle kaptunk olyan lappangó kincseket, mint a Bereczki bőtermőre hajazó, nagygyümölcsű, egészséges birs, amelyről már volt, aki vitt oltóágat.  Aztán kaptunk még egy aprószemű, zöld, beteges lúzer egrest, amely semelyik felsorolt fajtára sem hasonlít. Idén még megkegyelmeztünk neki, de ez az első, amely bemoníliásodik, aztán átragasztja a kórt mindenre, ami csak fogékony erre a betegségre. Van sok fehér ribizli, a Bianca-fajta klónja vagy rokona, meg sok labrusca-utód, rezisztens szőlő. Szintén a kedves mama ajándéka a korai, nagyszemű, jól sarjadzó szamóca, amelynek sarjait leválasztva évről-évre gyarapodik az állományunk, lehet, hogy sanszos lehet a magról nevelés is, de az utódok minőségére ugye nincs garancia. Málnánk Autumn Bliss sarjról szaporított, tesóméktól hozott  klónmálna. Szintén ilyen anyós-kincse a két egyelőre még gyengélkedő, bevallottan hullott magról kelt, de a  fa családfáját tekintve Szabolcsból hozott penyigei jellegű nemtudomszilva:-) Vadszedret Köröshegyről, az egyik domboldalról akarok felásni, amely ugyan gatyaszaggatóan tüskés, de nagyszemű és finom, teszteltem. A jövőbeli gyümölcsfa-ültetést tervezve már szívesen belebátorkodnék az undergroundba egy illegális pogácsaalmafa erejéig.

A sorozat további részei itt olvashatók: 

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Magyar gyümölcsfajták 4. Barackok, szilvák

Kajszi

A kajszi is sok százada honos nálunk. A Duna-Tisza köze jellegzetes gyümölcse, de az ország majd minden területén szépen megterem. A legfontosabb hagyományos fajtacsoportja a késői érésű rózsabarackok. Ezek jobban alkalmazkodnak a kárpát-medencei klímához, mint a korábbi érésűek és kevésbé betegesek. A hosszú mélynyugalom miatt a kora tavaszi nagy hőingás, a túl hamar érkező melegebb időt követő fagy kevésbé tud kárt tenni ezekben a gyümölcsfákban. Öntermékenyek és keményebb húsúak, a gombás fertőzésekre kevésbé fogékonyak, mint más fajták. Nagymamáék a rózsabarackokat különösen nagyra becsülték, mint lekvárfőzésre alkalmas gyümölcsöt.
A hagyományos fajtakincshez tatozó kajszit könnyebb beszerezni, mint például egy almát vagy körtét. Sok faiskolában elérhetőek a következő fajták: A  Borsi rózsa a 20. század elejéről származó, szelektált magyar fajta, Kecskeméthez kötődik. Igénytelen, talajban, klímában nem válogat. Július végén terem és az előző fajához hasonló viszonyokat is elvisel a Kécskei rózsa. Korán, már júniusban érik a Korai piros (Búzával érő) kajszi. Szintén kevéssé kényes a Magyar kajszi (Kecskeméti).   Késői, nagy gyümölcsű és a moníliával szemben ellenálló a Rakovszy kajszi.

 A kajszi esetében a legnagyobb a folytonosság a hagyományos és a nemesített fajták között. Az újonnan előállított magyar kajszifajták legnagyobbrészt a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-fejlesztő Intézethez kapcsolódnak, az itt dolgozók munkásságának köszönhetjük a következő fajtákat: Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi óriás, Mandulakajszi, Kécskei rózsa, Ceglédi arany, Ceglédi kedves és a Ceglédi Piroska. Ezek közül sok kapható a faiskolákban és elég széles a választékuk, a legfőbb jellemzőik megismerhetőek akár letöltős reklámkatalógusokból is, például ebből. 

Cegléd mellett a másik fontos kajsziváros Kecskemét. A már emlegetett Surányi Rezső igen mélyenszántó Kecskeméti baracksiratója írja le a gyümölcs kultúrtörténetét és elterjedését, valamint a termelés napjainkbeli problémáit, a fajtaválaszték elszegényedését. 

Őszibarack

Az őszibarack régi szerepéről a Tankönyvtár gyümölcsfa-történeti írásából emeltem át egy idézetet:  " Régebben az őszibarackot általában duráncinak nevezték, mint minden nem magvaváló keménymagú fajtát. A népi vagy parasztbaracknak 3 fő táji változatát tartják számon ma: a szatymazit, a budait és a gyöngyösit. A barackok nemesítése sokáig néhány főúri kertészetre szorítkozott, parasztságunk körében a barackok elterjedése az alföldi, Duna-Tisza közi homokok megkötésével és a 19. század végi szőlővész pusztításai nyomán kopárrá lett egykori hegyvidéki szőlővidékeink hasznosításával kapcsolatos. Így különösen gyorsan terjedtek az őszibarackok Eger és Pécs környékén, a Budai-hegyvidéken és a Balaton-melléken. Az ekkor nagyobb mértékben elterjedt mandulával együtt jól bírja a déli kitettségű, száraz, meszes talajokat is. Időközben Franciaországban az őszibarack igen kedvelt gyümölccsé vált, nemesített fajtáit onnan hozták Magyarországra, innen a gyakori franciabarack elnevezés. A nép sok helyütt csak két fajtát különböztet meg az őszibarackban: duráncai, doláncsi stb. és magvaváló barackot. 1846-ban a pécsi szőlőhegyekben a következő barackokat sorolták föl: nagy hegyi későn érő bíbor, fehér vagy sárga duránci, fehér és vörös magdolna barack (Rapaics R. 1940b; Wlasits Gy. 1845: 1302)" 

Szóval, ha nem magvaváló, akkor duránci, ha magvaváló, akkor parasztbarack. Világos. A parasztbarack manapság is sok udvarban megtalálható, az ízét-illatát tényleg könnybelábadós szemű gyerekkori nosztalgia lengi át, ugyanakkor sok a magról kelt, szinte ehetetlenül keserű, elfajzott gyümölcsű példány is.

A Vérbarack a sárga húsú barackok őse, eredeti formájában nem túl kényes, nemesített leszármazottai azonban igényesek. Ez a fajta akár napjainkban is keresett különlegesség lehetne, mivel vörös színű dzsem készíthető belőle.

 A nemesített őszibarackok fővárosa hazánkban Szatymaz, számos magyar fajta innen ered. A Törzsasztal cikke foglalja össze legjobban a fajtaválasztékot, amely szerint "legelterjedtebbek és legrégebben termesztettek a molyhos felületű és elsősorban fehér húsú fajták (Győztes, Hegyi korai, Szatymazi győztes, Ford, Champion, Szöghi duránci), de vannak sárga húsú (Glória Red, Aranycsillag, Bársonypír, Elberta, Szegedi arany) és sima héjú (nektarin) fajták is. A korai fajták (július végéig érők) duránciak (maghoz kötött húsúak), a későbbiek zömmel magvaválók."

Szilva

A Felső-Tisza-vidék a szilvák igazi hazája. A szilvatörténelem Magyarországon a honfoglalásig, az ártéri dzsungelgyümölcsösökig vezet vissza.  Ennek érdekes példája Szabolcs megyében található Kisari Dzsungelgyümölcsös, amely már természetvédelmi terület. Itt négy fontos szilvafajta volt megtalálható:

Ezen a vidéken négy fajta szilva is élt vadon emberemlékezet óta:

- A kökényszilva, vagy kékszilva (macskatökű), melynek gyümölcse alig nagyobb a kökénynél, de vele ellentétben éretten mézédes, azonban aszalásra, lekvárnak nem alkalmas, de kitűnő pálinka készíthető belőle.

- A penyigei, vagy nemtudomszilva, melynek gyümölcse tojásdad alakú,kétszer akkora mint a kékszilva és hamvasabb is. Ebből kitűnő lekvár készül, és aszalásra is alkalmas.

- A boldogasszonyszilva, ez nagyobb a penyigeinél, gömbölyű, setétveres-kék színű, és augusztus 15-én, boldogasszony napján érik. 

- A lotyószilva, vagy "fosószilva", mely a szilva- és barackfélék kedvelt vadalanya, az úgynevezett Mirabolán, mely azonban csak pálinkának való.

Ugyanezen a vidéken mint félvad szilvafajtát tartják számon még a duránci szilvát, melynek hosszúkás gyümölcse izletes, nem magvaváló, evésre a legjobbnak tartott, valamint a berbencei szilvát, melynek neve valószínűleg a besztercei egyik névváltozata. Ez magvaváló, aszalásra és lekvárnak is jó. Ismert még e tájon a júliusban érő veresszilva, valamint a nemtudomszilvához hasonló fecskeszilva, mely sárga színű, valamint a paradicsomszilva, mely szinre és alakra is kis, gömbölyű paradicsomhoz hasonló.

A Tisza felső folyása és a Szamos mentén ismert még a Beregi datolya (Orsó szilva), Gömöri nyakas szilva, Korsószilva, Lószemű szilva is.

A sorozat további részei itt olvashatók: 

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Régi gyümölcsfajtáink 3. Cseresznyék, meggyek

Nagyon kedvelt gyümölcs volt mindkettő, a meggy egészen ősi gyümölcsünk, de sok cseresznyefajtát már Lippai leírt a Posoni kertben. Vad változataik őshonosak nálunk, de a termesztettek sosem érték el azt az érdeklődést és eleganciát, mint az alma és a körte. Talán ezért könnyebb tájfajtákra bukkanni, főleg a meggynél a cigánymeggyek között.
Ha választunk, mindenkinek a májusi legkorábbi aprószemű cseresznyék, a ropogósok közül a Germersdorfi jut eszébe, meg a monília. Pedig kis utánajárással moníliára eléggé rezisztens, ízletes gyümölcsű fajtákat is ültethetünk. Meggynél pedig a pollenadók körüli frász, pedig ezt is ki lehet kerülni egy kis utánajárással.

Cseresznye

A cseresznye vad változatai őshonosak nálunk és a nemesítés irányvonala elkerülte a kastélykertes-redélylugasos úri módit. A 17. században már termesztésben voltak fekete, vörös, kétszínű és sárga fajták a Posoni kert tanúsága szerint. Sok régi, egyenesen középkori eredetű és újabb  fajtáról, valamint a cseresznyefa igényeiről olvashatunk a Biokultúra Egyesület összefoglalójában.  A Civil Génbank is ismertet hat fajtát: a Szomolyai rövidszárút, a Solymári politúrt, a Pomázi hosszúszárút, a Badacsonyi óriást, a Márki korait és a Gyöngyösi szívcseresznyét.

Fekete, fűszeres ízű az erdélyi eredetű Disznódi fűszeres cseresznye. Nevezetes a sárga színű Cserszegi mézes, amely a Balaton-felvidékhez kötődő tájfajta. Kétféle színű, sárgás-pirosas teljes érésében a Fertődi borostyán. A Buda környéki hegyekhez, Pomázhoz kötődik a Májusi korai, amely május második felében érik. Napjainkban is az egyik legpiacképesebb. Érdekes az  Ölyvedi fekete cseresznye története, amely szerint a 16. században Habsburg Miksa Verancsics Antal esztergomi érsektől levélben kért oltóágat ezen nevezetes nagyszemű fekete cseresznyéből kertje számára, levelében magyarul nevezve meg a községet.

Meggy

Már a neve is ősi szókincsünkhöz tartozik. Régi fajtái közül sokféle változatban maradtak fenn a sötétpiros-bordó, aprószemű, festőlevű  cigánymeggyek, a meggylevesek királyai. Közülük számos példányt lehet találni kivadult kertekben, a madarak elpotyogatják és magról is kikel. A halyag- vagy hólyagmeggy nem festő levű, savanykás. Bereczki Máté már a 19. század végén leírta a meggyek királyát, a Pándi meggyeket, amelyeknek népszerűsége máig töretlen, de a bő terméshez kell a közelben egy pollenadó, például egy Badacsonyi óriás cseresznyefa
A meggy egyébként kárpát-medencei örökség, nem kellően megbecsült hungarikum. Két legnépszerűbb exportfajtája az Érdi bőtermő és az Újfehértói fürtös, amely sok árudában elérhető. Utóbbiból különleges, eredetvédett pálinkát is készítenek. Hasonló a szerepe a Debreceni bőtermő meggyünknek is.

Újabb nemesítésű a moníliára rezisztens, aprószemű, de bőtermő Csengődi meggy, amely biotermesztésre is alkalmas lehet. További meggyfajtákról, például a korai Meteorról és a Pipacsmeggyről olvashatunk itt.

A nevezetes meggyek nemesítését jórészt Maliga Pál munkásságának köszönhetjük, megérdemli, hogy itt az írás végén megemlítsük a nevét. 
A sorozat további részei itt olvashatók:

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Régi gyümölcsfajtáink 2. Almák, körték

 Ezen gyümölcsök ősei Eurázsiában őshonosak, történetük a rómaiaktól a középkori kolostorkerteken és királyi udvarokon át vezet a 18-19. század fejedelmi udvaraiig, ahol a nemes almafajták kialakultak. Innen ered a támaszték mellett nevelt gyümölcsfalugasok kialakításának szokása. A polgári kertek számára aztán sok-sok fajtát nemesítettek a gyümölcskertészek, aztán ezek egy része eljutott hazánkba is. Sok jó gyümölcsű, ellenálló fajta származik ebből az örökségből, mint például a Cox renet, az aranyparmen, a téli citromalma, a Hardy vajkörte, a Papkörte, a Vilmoskörte, amelyeket ma is szívesen ültetnek a házikertekbe. De ezeken kívül van számos, a Kárpát-medencében kialakult, ellenálló, egészséges tájfajta és helyi változat is.

Alma:

Az alma-, körte- cseresznye-, kajszi- és szilvafajtákkal kapcsolatos ismereteket a Barna-féle faiskola honlapjáról vagy egy régigyümölcsös blogról lehet legügyesebben felcsipegetni, de mindegyik a Dr. Kerekes Lajos által szerkesztett Pomológia c. szakunkán alapul. Az előbbi honlapon a régi almafajták galériája is megtekintető. Egy kis válogatás, ízelítő az almafajtákból:

Az ellenálló, régi, magyar almafajták sorába tartozik az újra népszerű, márciusig eltartható, erdélyi eredetű, régen boglyafenéken érlelt Batul , a nyári Dallos alma, a fűsezres, nyár végén érő, őszön át eltartható Daru sóvári, a rétesnek való nyári Fontos alma, a télen át épen megmaradó, jellegzetesen zamatos ízű sárgászöld Húsvéti rozmaring, a szintén téli almának való Jász vadóka  (Barátalma), a Tiszamentéről származó, nyirkos talajra való Kenézi piros, a dél-magyarországi eredetű, télen át eltartható Nemes szercsika, az erdélyi eredetű, inkább hegyvidékre való Pónyik alma, a téli tárolásra való, kiváló Sikulai alma,  a különlegesen mély lilásbordó héjú, Debrecenhez köthető  Simonffy piros, a nagy, lapos gyümölcsű   Téli piros pogácsa,  a homoktalajra való  Zeliz alma

Aki igazán mélyen el akar merülni ebben a témában, annak még bónusz ajánlanám ezt a kertészetis PHD-munkát:  Szani Zsolt: Történelmi alma- és körtefajták a Kárpát-medencében a népi fajtaismeret és -használat tükrében.Teljes népi gyümölcs-kultúrtörténet, akár csak belelapozásra is.

 Körte:
A körtenemesítés a 19. században egyfajta úri sport volt, és a legjobbak közül sok nemzetközileg ismert vagy világfajtaként maradt fenn, számosnak ismét reneszánsza van. Kimondottan magyar fajták az apró, kora nyári Arabitka és Árpával érő körte, a középkori vagy még ősibb eredetű, augusztus végén érő Kármán (Kálmán) körte.
Kiszely István írja: A termesztett körte (Pyrus domestica Medik.) számos vad faj kereszteződésének az eredménye. Az ázsiai fajok géncentruma Közép-Ázsia. A körte az újkőkortól ismert gyümölcs, a Kárpát-medencében első lelete a bronzkorból származik. Körte szavunk is ótörök eredetű, első írásos előfordulása a Tihanyi apátság alapítólevelében 1055-ben fordul elő "kurtuel" néven. Ősi nyári körtéink: Eleve érő, Üdein érő, Pünkösdi, Cseresznyével érő, Árpával érő, Búzával érő, Apró muskotály, Elő érő muskotály, Muskotály, Gerellyes, Nágovics, Hosszúszárú, Császárkörte, Nyári pergamont, Szent Lórinc körte, Piros körte, Vörös körte, Vörös bélű körte, Vörös nyári és Zöld muskotály. Őszi körtéink: Hercsóka, Kozma, Zelenka, Mézes körte, Őszi muskotály és Salzburgi; téli körtéink: Babka, Carabella, Havasalji, Makária, Mészáros, Benedek, Mosóci, Telelő és Téli bergamot. További ősi körtéink: Budai kisasszony körte, Csákvári nyári körte, Egri körte, Erdélyi körte, Fehérvári körte, Fujtós körte, Korai szagos körte, Köcsög körte, Nyári Kármán (Kálmán) körte, Magyar kobak, Mogyoródi óriás körte, Mosoly körte, Őszi körte, Piroska körte, Szűcsi körte és Zöld Magdolna.
Nos, ezek jó részének vásárlás útján való beszerzése elég lehetetlen vállalkozás...

A sorozat további részei itt olvashatók: 

Nosztalgikus bevezető

Cseresznye, meggy

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Magyar gyümölcsfajtáink 1. Fajtaválaszték és a családi emlékek

Bár már tombol a tavasz és a  szabadgyökerű gyümölcsfák ültetési ideje lassan lejár, mégis szeretném körüljárni a kiskerti gyümölcsfaválaszték témáját. Sokat foglalkoztam ezzel az utóbbi időben, fellapoztuk a szakkönyveinket, végigkérdezgettük tesómmal az anyut, a dédit, az anyós-apóst, elgondolkoztunk a rossz és jó döntéseinken. Sok újdonságot tanultunk és jó sok információforrást gyűjtöttünk össze. Remélem, lesz aki hasznosnak találja. Mivel amatőr szinten műveljük a kertünket, vállalnunk kell, hogy a kis összefoglalónkban tartalmi hibák is maradhattak, ezért nem kis szorongással várjuk és kérjük szakvégzettséggel rendelkező olvasóink bírálatát, megjegyzéseit. Sorozatunk körüljárja az egyes gyümölcsök fajtaválasztékát, főleg a régi magyar fajtákat.

Egy  nehéz kérdés

Ha a házikerti gyümölcsösünkön töprengünk, akkor rögtön beleszaladunk a fajtaválasztás nagy kérdésébe. Növényünk ellenálló legyen, hogy ne kelljen (sokat) vegyszerezni de finom termésű is. Igazodjon a kertünk talaj- és klímaadottságaihoz, de figyelembe kell venni a méretét - kicsi kertbe ki akarna sok faóriást bezsúfolni? Kereshetünk bevált, régi fajtákat, vagy lecsaphatunk valami csábító újdonságra is. Az érésidő sem mindegy, teljesen mást várunk egy üde, korai nyári almától például, mint egy téli tárolásra valótól.

Mikor mi elgondolkodtunk a kiskerti, majdnem vagy teljesen bio, vegyszermentes módon nevelhető  gyümölcsfák kérdésén, hamar egy infódzsungel közepén találtuk magunkat a szempontjainkkal és nehezen találtuk a megoldást. Az út, amin elindultunk, a hagyományos magyar nemesítésű gyümölcsfák kiválasztásának az útja. S ezen az úton bizony hihetetlen mennyiségű kincset találtunk.

A korszerű gyümölcsnemesítés rengeteg új fajtát állít elő, a legkülönbözőbb célokra, amiben egyre nagyobb szerepet kap a fogyasztó igényének kiszolgálása, a szállítástűrés és a tetszetősség. De vannak például alaszkai klímára nemesített kétméteres meggyfák, amelyeket fagyvédelemül teljesen betakar a hó, vagy olyan szelektált cseresznyék, ahol a méret a lényeg. Versenyelőnyt jelent a szokatlan érésidő, amikor szezon előtt vagy után lehet s piacra vinni magasabb áron a gyümölcsöket. A házikertek gyümölcsösében ez az út szerintem nem igazán járható. Fontosabb a fák, cserjék egészséges, ellenálló volta, a viszonylagos termésbiztonság és a tárolhatóság/tartósíthatóság.

Indulásnak egy kis gyakorlatias összefoglalót ajánlok, mielőtt a hungarikumokra térnénk. Érdemes elolvasni a Szabad föld gyümölcsöskert-telepítési, hatrészes kis sorozatát, ami itt kezdődik. Ez a kis írás jól bevált gyümölcsfajtákat sorol fel, de nem feltétlenül a hagyományosakat és a helyieket.

Magyar nemesítések, kertészeti és népi fajtaörökség

 Mostanában kezd a figyelem a honi gyümölcsfajták sokfélesége, színes választéka felé fordulni, amely tulajdonképp vegyes örökség. Megtalálhatunk benne elfeledett, de nemzetközi elterjedtségű fajtákat, aztán helyi, népi fajtakincsbe tartozó gyümölcsöket is, de sok a magyar kutatóink, tudósaink által nemesített fajta. 

A gasztroforradalom megnövelte az élelmiszerekkel kapcsolatos elvárásokat és tudatosságot, ebbe beletartozott a választék bővítésének igénye is, aminek része a tájfajták és a belőlük készülő ételek, italok (újra)felfedezése. Másrészt a multicsömör, a válság miatt elszálló élelmiszerárak és a vidéki élet iránti nosztalgia is ide fordította sok ember figyelmét.

Sok gyümölcsfajta a népi örökség része, nagyanyók és nagypapák kertjeiben álló öreg gyümölcsfákként kell elképzelni ezt a kincset, amely még megmenthető átoltással. Ide tartozik sok jól termő, igénytelen és tájegységenként változó nevű nyári alma, aztán a télen jól tárolható pogácssaalmák, valamint számos magyar eredetű fajta. A téma egyik fontos szakkönyve Surányi Dezső Régi magyar ellenálló gyümölcsfajták c. füzetkéje, ami sajnos már nem nagyon elérhető, de a fajtalistája megtalálható a neten. A Natúrháló közöl egy rövid összefoglalót a szerző egyik előadásából.

A megmentésük utolsó órájához érkezett gyümölcs oltóága  jó kezekben kinccsé majd közkinccsé válhat, ezt példázza a pórszombati Kovács Gyula erdész munkája, aki saját kertjében hozott létre egy gyümölcsöskertet hagyományos fajtákból, amelyeket tilos forgalmazni. Interjút a gyümölcskertésszel itt olvashatunk. A HírTv-s riportot a Göcsej, Őrség almáiról, körtéiről pedig biztos sokan láttátok.

Ez pedig csak egy kistája az országnak...

 Ha vásárolni szeretnénk
 Van még néhány ilyen génbank az országban, amelyről a Tudatosvásárló.hu honlapon lehet találni egy elérhetőségi táblázatot. Megyénkben Sopronban Schekulin Miklós őrzi a kertjében számos múlt századi eredetű, ellenálló hagyományos fa egy-egy oltással szaporított példányát. Kecskeméten a Barna-féle faiskola foglalkozik szaporítással és árusítással, az árjegyzékük is fenn van a honlapjukon,de szemlátomást igen kapós az áru. Ha ez a beszerzési út nem járható, nekünk a puszta szerencse segített: bementünk a hozzánk legközelebbi faiskolába és régóta áhított egy szép, fejlett Húsvéti rozmaring-csemetével tértünk haza minden további ceremónia nélkül, hála a csornai faiskolának.

Családi emlékek

Ha visszaidézzük a család emlékeit és a nagymamák kertjére és a régi "hereföldi" gyümölcsfákra gondolhatunk, amelyek a rezisztens szőlőknél már emlegetett, bakművelésű Otelló-, Zalagyöngye- és menyasszonyszőlő-tövek között álltak. 

 Almákból mamánál az egyik csomagküldőnél ma is kapható Fehér Klára volt a nyári rétesalma, télire pedig Húsvéti rozmaring és Pogácsaalma adta a tavaszig eltartható friss gyümölcsöt. A Pogácsaalma a karácsonyi asztal dísze volt, ezt osztották annyi részre, ahányan voltak a családban. Halászi mama kertjében a szőlő közt meg volt egy olyan "csíkosalma", ami a Cox renettre hasonlított leginkább. Keresztanyáméknál Fontos alma állt a tyúkudvar közepén, ez is nyári rétesalma volt, olyan nagy gyümölcse is termett, hogy majdnem beszakította a palatetőt. Hulló gyümölcsét a szárnyasok sok-sok tojással hálálták meg. Szerintem ez a tyúkudvarba-a-potyogós-gyümölcsfát ötlet is sokat megmutat a régiek praktikus gondolkodásából. Egy másik ilyen hasznos szokás a 2-3 fából álló, más-más célra ültetett fajtasor. Almából egy nyári, egy őszi-kora téli, legalább karácsonyig kitartó és egy tavaszig elálló gyümölcsű fajta választása megadja a termésbiztonságot és változatosságot egyaránt.

Mamánál volt hatalmas szemű, mézédes zöldringló a kertben, amiből kompótot főztek meg ecetes savanyúságot. Tősarjakkal lehetett szaporítani. A ringlószilva talán az a gyümölcs, amiből a legtöbb itt-ott megmarad. Ezek általában közepes termésűek, augusztusi érésűek és nem magvaválók. Vannak köztük sárga- és vöröshéjúak egyaránt. Egyik példányuk nálunk a halászi strandon áll, "fosószilvának" nevezik. Augusztusban érik, citromsárga a termése, főleg a madarak meg a gyerekek szokták lecsipkedni az édesedő gyümölcsöket. Pálinkának is összeszedik a gyümölcsét, a ringlópálinka készítésének fortélyait sokan értik és aprólékos pepecseléssel egészen jó kézműves jellegű házipálinkák is készülnek a faluban.
Hasonlóképp a jól sarjadzó, magról is könnyen felújuló, festőlevű cigánymeggyek is fennmaradtak az elhagyott, elgazosodott gyümölcsösökben. 

Nemcsak a régi gyümölcsfajták vannak a kihalás szélén, hanem a régen eléggé általános oltótudomány, növénynemesítési szemesség és tapasztalat is. Férjem nagymamája például nagyon szerette a virágokat, s különös gondossággal figyelemmel kísérte a növekedésüket. Ha szép termetűt, különösen telt virágút vagy új árnyalatút talált, piros cérnával megjelölte és arról szedett csak magot. Petúniái, csillagfürtjei, kokárdavirágjai hullott magról mindenütt kikeltek, nevelőágyás csak a nemeseknek járt. Így érte el, hogy neki volt a környéken a legeslegszebb virágoskertje. Órákig el tudtunk beszélgetni vele a virágokról.  Ma ez a gondolkodásmód és praktikum bizony eléggé a múlté, nagyáruházban vesszük a magot, az a megszokott, de nem az a természetes!

A sorozat folytatása itt:

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Rendezkedés, készülődés

A mi hosszú hétvégénk is úgy telt, mint Egycseppkertben. Mi azonban még nem vetettünk semmit, csak a nehéz és kellemetlen kulimunkát végeztük el. 

Vendégeink is voltak: Jani apukája és anyukája a szőlőlugas alakító metszését jöttek el szakérteni, s bár évtizede elváltak, most metszőollóval a kézben sikerült ismét parázs hangulatot teremteni... Azt hiszem, nem lesz szükség egy jó darabig újabb családi buli szervezésére.  Másnap Jani áthozta a sógitól a robikapát és jól megdolgozta az egész zöldségest. Jó porhanyós lett a föld, már el is gereblyéztük. Már csak veteményezni kell.

Kitakarítottam az összes évelőágyást és meglepődtem, mennyiféle hagymás bújt elő mindenütt. Kinyíltak az első krókuszok és a kék törpe íriszeim. A hóvirágok spontán terjedő szaporulatai is feltűntek itt-ott, immár virágozva. Az eredeti tövek igen elsűrűsödtek, szét kell majd ültetni őket a tavasz végén.

Jani életében először egyedül metszette meg a gyümölcsfákat. Biztos, hogy nálunk sem tökéletes a végeredmény, de a nem megfelelően fejlődő részeknek jövőre megint nekieshetünk a metszőollóval. Lemosózni is fogunk, de már tavaszi hígítású mészkénlével. 

Készítettem egy fűszerágyást, pontosabban annak a helyét, aminek szegélye a sok gyökérről felújult agávésarj. Hátterébe jönnek majd a nagytermetű évelő fűszerek, a tárkony, lestyán, menta, citromfű. Elejébe pedig a fodros petrezselyem, a borsfű, oregánó, majoranna. Nem volt kis meló: kéttalicskányi fűcsomót ástam fel és hordtam el a tetthelyről. 

Kitakarítottuk a kertünk hátsó sarkát, az utolsó tuját is kipateroltuk a gyümölcsfák alól, a helyét fellazítottuk, ezt a területet a zöldségeshez csapjuk. Átültettük a fügénket a ház mögé (nem fagyott el!!!), a trombitafolyondárt a lugas külső feléhez, a fehér somot a gyep közé, szoliternek. Kijelöltük a gyerekek játékainak, homokozójának a helyét, ide valamiféle ülőkéket is tervezünk, azt hiszem, nagyobb, stabil  keményfa-kuglik is megfelelnek.

Az epreink már négy éve ugyanott voltak, most kiszedtem az összeset és új helyre telepítettem őket. Így most már egy ágyásban csücsül az összes zöldségeskerti évelő: a torma, a sarjadékhagyma, a zöldspárga és az eper. Az árnyékosabb részre kerültek az erdei szamócák, a naposra pedig a nagyszeműek. 

Az eprek helye tele van apró évelő gyomokkal, főleg kerek repkénnyel. Fűzöm az életem párját, tegyen még egy kört itt azzal a talajtúró Robikával, cserébe én meg gereblyézek. Ezzel a területtel is a zöldséges nagyobbodik. Szóval lesz majd dolgom a nyáron.

Végül örvendeztünk a tavaly az ágyásban bent hagyott fokhagymáknak, petrezselymeknek, meg az áttelelt, jó erős spenótnak. 

Most már csak az első magvetés van hátra, amit a héten biztos megejtünk. Elég száraz a föld, áztatni kell a magokat, azt hiszem.  Ja, és a kajszin már pirosodnak a bimbók, nemsokára virágzás lesz.

Első diótermés

 

Számunkra a kert elképzelhetetlen volt diófa nélkül, de siettünk, és az ültetéskor magunkra, nem pedig az unokáinkra gondoltunk, így hát három évvel ezelőtt a kertészeti árudában vásároltunk - nagy rábeszélésre, hirtelen elhatározásból -  egy dióoltványt. Azóta már számtalanszor szóba került, vajon megérte-e a befektetett pénzt, mert hiszen a mi környékünkön a varjak számtalan vaddiófát ültetnek, s a legtöbben a termőre forduló, jó termésű fiatal fát egyszerűen kiássák és eltelepítik a kertben. Általában tavasszal ültetik, dréncsövet ásnak be mellé és azon keresztül öntözik, de így is rizikós az eredése. 

A mi fácskánk szabadgyökerű volt, októberben ültettük nagy gödörbe sok komposzttal. Az első évben a többi diófával egy időben szépen kihajtott és egy szemet termett is. A következő télen pedig egy bekóborló tapsifüles köröskörül elrágta a kérget. A már jó másfél méteres növekmény elszáradt, a fa viszont élt, tőről, rejtett rügyből szépen kihajtott és bokrosodott. Nem tudhattuk, honnan eredt az új hajtás, vajon az alanyból vagy az oltott részből, termést pedig ebben az évben nem hozott, csak nőtt-nőtt rendületlen, úgy három méteres magasságig. 

Aztán idén tavasszal észrevettük a jó harminc kis diókedvezményt, amiből beért tizenöt. Most az érkező hidegfront és eső hatására engedte szabadon a zöld burok őket. Nagy izgalommal hoztuk a kalapácsolt, és nem csalódtunk: nagyszemű, vékony héjú, jó olajos belű diónk termett. Szóval megérte az árát.

Remélhetőleg ne kell hosszú esztendőket arra várni, hogy a karácsonyi diós kalács a saját diónkból készüljön.

Hadd ajánljak a sokhasznú dióról még egy kis olvasnivalót AntalValitól, igen tanulságos és informatív.

 

Kiegészítés

Messzenéző Minyon kérésére beillesztettem a diófa fényképét. 

Az előtérben egy mocsári hibiszkusz van, mögötte a diófa, a diófa mögött főzőtök- és cukkinitövek, hátul pedig a hétéves, már termő gyümölcsfák, az arányok és méretek érzékeltetése végett.

Látszólagos semmittevés

Látom, hogy minden kertes blogíró itt a környéken-a hosszú hétvégét kihasználva-vet, gereblyéz, én meg kis irigységgel nézve őket még nem csináltam semmit. Valójában nem teljesen igaz a semmi: rengeteg mag került a nevelőládikókba, ezekkel sokat foglalkoztam. A tél nagyon nehezen lépett le, semmi se rügyezik még igazából, csak a virágok nyílnak. A föld is hideg, és a traktoros bácsi se járt még mifelénk. Úgy saccolom azonban, hogy ha nem lesz nagyon hideg, vagy nagy eső, a hét második felében jön a tárcsázás. Addig sem lesz azonban tétlenkedés, ugyanis Laci holnap hoz egy kis kerti rotációs kapát, és elvileg barack-, egres- meg pirosribizli-csemetécskéket. Nekik a kertből fogunk egy kis helyet elcsípni, amit a kicsi traki fog megdolgozni. Ide kerülnek majd a telelő zöldségek is. A kistraki igen jó lesz majd, ha a becserepesedett földet kell feltörni, és amikor a másodvetések jönnek, nem kell derékgyilkos módon gyötrődni a kapával. Könnyű lesz a krumplit töltögetni, a répák nagyobbra nőnek a porhanyósabb földben. Szóval szép reményeket táplálok.

Idén be lesz fejezve a paradicsom karózgatása is, amennyire lehet. Helyette lesz egy harmincméteres kordon, erre futhat minden, ami csak akar. Van egy vashordóm, amibe egy ügyes helyi lakatos tud félcolos rézcsapot ütni. Ha ez sikerül, abból a kordonhoz egy csepegtető öntözőt tudnék csinálni. Na, ez már túl szép egyszerre, hogy igaz legyen! Valami úgyis ki fog belőle maradni…

Vissza a kertbe. A héten a fák metszésben részesültek. És mivelhogy ebben az élvezetes melegben a rügyek hajlamosak egyik napról a másikra kipattanni, azonnali hatállyal lemosó permeteztem. Tavaly már írtam a lemosózásról, sok hülyeséget összehordva, idén azonban inkább tanulmányoztam L kötelező olvasmány jellegű bejegyzését a lemosó permetezésről.Agrolt kevertem rézzel. Bár egy kicsit lengedezett a szél, nekiálltam. (Itt aztán várhatnék a szélcsöndre!) Gyorsan, alaposan, csepegősen permeteztem, mindent, a ribizlit, egrest, fákat, rózsákat. Közben megint kitört rajtam az együgyűség: azon gondolkoztam, hogy miért fogy dupla annyi vegyszer, mint tavaly. Hát a fák ugyibáááár nem lettek tavaly óta kisebbek, a bokrokat, a tavaly még nem létező szőlőkordont nem is számoltam bele. Idén megfogadtam, hogy L tanácsait komolyabban követem, mert pl. az őszibarackfa nyár derekára kutyául festett. Nem muszáj gyilkos szereket használni, de be kell látnom, hogy egy permetezés tavasszal nemigen elég ahhoz, hogy egész szezonban kibírja a fa makkegészségesen. A permetezéshez asszisztensem is akadt, egészen addig, amíg az orrára nem húztam a permetező rézcsövével, mert lecövekelt a fa alatt, amiről csöpögött a permetlé. Akkor már nem kísérgetett olyan lelkesen…

Közben rendet is raktam egy kicsit: eltüntettem legalább részben a fűrészport, ami a favágáskor kiszóródott (drága kincs annak, akinek kevés a mulcsanyaga!). Összeszedtem a lemetélt, lepotyogott ágakat, gereblyéztem. A rendrakást, a túlburjánzott bokrok megkurtítását a héten folytatnom kell.

Átnéztem a telelő zöldségeket. A saláták nagy része sikerrel áttelelt. A külső leveleik kicsit megfonnyadtak, de a közepük elevenen hajt.

Egypár kínai kel is kibírta a telet. Remélem, azért hoz evésre alkalmas levéltömeget, mielőtt magszárba megy. A spenót imponálóan zöld,

és van még néhány póré is, ami elviselte a hideget.

A Mohácsi kelkáposzta elég sz@rul fest, nem hiszem, hogy bármi is lesz belőle (de hát mennyi mendent leírtam én már, ami aztán bő termésbe, dús virágzásba fogott…).

A téli mák még éldegél, a tél alá vetett borsó egy tömény nullának tűnik. Fokhagymából a fele eltűnt, a varjak alapos munkát végeztek.

A petrezselyem is beindult.

A hétvégén rendbe teszem majd, amit lehet.

A palántáim jobban néznek ki. A múlt hét óta a nagyobbacskák még nőttek, a paradicsomok levetették a szikleveles mivoltukat, a paprikák egy része is. A hagymák miatt kár volt nyivákolnom, már három napja kint vannak kiszoktatón.

Tegnap éjjel már kint is aludtak. Szegényeket eléggé meg szokta viselni az első pár nap, eléggé nyuvadtak, ha nem tudnám, hogy megerősödnek ettől, kidobnám az egészet. Három dolog fontos a kiszoktatásnál: először is, hogy ne kerüljenek azonnal tűző napra, és éjjelre ne hagyjuk kint őket kapásból! Keleti fekvésű helyet választottam nekik kiszokni, a reggeli napból bőven részesülnek, de később már nem kapnak napszúrást. Sokkal több víz kell nekik ilyenkor, mert a szabadon lengedező szél alaposan kiszárítja a földjüket, nem úgy, mint a lakásban. A harmadik: egy ideig kímélni kell őket a széltől. Na, ezt nem tudtam megoldani, hiszen itt mindig fúj a szél, még a legszélcsendesebb helyen is állandóan jár a levegő.

Sok időm nem volt piszkálgatni a palántákat szerencsére. Még ez volt a jó, mert közben diszkréten kikelt a rozmaring (amit ki akartam dobni),

mintha a kúszó eper is bújna,

a karalábé és a brokkoli is megvillantotta a szikleveleit.

Minden hirtelen fotoszintetizálni akar! Ki érti ezt? J

Tanulság: nem türelmetlenkedhetek. Inkább átnéztem, mi az, ami hamarosan tűzdelendő és palántázandó lesz. Most egy kis nyugi fog következni, ami azt jelenti, hogy csak a virágpalánták vetése, tűzdelése lesz a héten esedékes. Közben rájöttem, hogy még egy szem dughagymám sincs, csak amit Brnóban vettem. Van mit pótolnom. Mivel esőt ígérnek, a hét szebb napjait az első kerti munkákra 100 %-osan ki kell használnom. Remélem, hamar teljes rend lesz, és minden időben a földbe kerül. Idén nagyban át fogom rendezni a kertet, kicsit olyan érzés, mintha új lakásba költöznék, már várom!

Gyümölcsöző ötletek

Tegnap uzsi közben a Hangya újság Földmívelés mellékletének 1934-es kiskátéját tanulmányoztam. Három érdekes, gyümölcsös kérdés-feleletet találtam, amit úgy gondolom, érdemes közzétenni.
Az első:
Hogyan ismerhető fel, hogy a görögdinnye érett?
Kérdés: Kérem, sziveskedjen velem tudatni, hogy miként lehet a görögdinnyét biztosan fölismerni: mikor érett, anélkül, hogy meglékelje vagy roppantja a termelő, a kopogtatás sok esetben csak, a roppantás pedig káros.
Felelet: Az érett görögdinnye felismerése sokkal nehezebb s több gyakorlatot kíván, mint például a sárgadinnyéé. A görögdinnye érését a következő jelek alapján könnyen felismerheti még a kevésbé járatos személy is. A héj, mely legtöbbször hamvas, elveszti hamvasságát, fényesebb és világosabb színt mutat; ha az ember a dinnyét fölemeli, az ugyanolyan nagyságú éretlen dinnyénél könnyebb súlyú lesz; az érett dinnyén az éjjeli harmat nem áll meg, úgy, mint az éretlenen, kopogtatásra éles, kongó hangot ad. A terméshez legközelebb álló kacs (bajusz, mint ahogy egyes helyeken ismerik), elbarnul, megszárad. A héj nagyon kemény, s levakarva szép fehér, a köröm pl. nem megy bele; levágás után a szárból sárgás lé folyik ki, a szár belseje fehér; vízbetéve, az érett dinnye nem merül el, míg az éretlen a fenékig süllyed. Összenyomva az érett dinnye éleset roppan, reccsen, ez a módszer azonban az eltalálásnál hátrányos. Kezdő termesztőnek ajánlom gyakorlott szedő mellé állni s tőle eltanulni, mert egy bizonyos gyakorlat feltétlen szükséges.

A második:
Sárgadinnye indáinak földelése.
Kérdés: Sárgadinnyét vetettem 1000 öl területen és azt mondják, ha az indákat elföldelik, hogy gyökereket verjen, úgy gyorsabban neveli a dinnyét és sokat terem. Nem értek hozzá, kérném szíves tanácsukat.
Felelet: Bőséges dinnyetermésnek igenis egyik mesterfogása az indáknak nyirkos földdel való leföldelése, amely munkát tehát lehetőleg eső után kell végezni, amikor nyirkos földet kapunk. Ha az esőre hiába várunk s ha a talaj felülete száraz, mélyebbről kell nyirkos földet szedni. Az indák beföldelése azért jó, mert a beföldelt rész gyökeret ver és így a dinnyék jobban fejlődnek s több termés lesz. Későbben ezt a munkát még egyszer-kétszer meg kell ismételni, ami tulajdonképpen a kapálással kapcsolatos. Az indák lefoglalására szolgáló földet a főindákra s itt-ott a nagyobb levelekre tehetjük. Fenti célon kívül még az a rendeltetése ennek a földelésnek, hogy a szél össze ne kuszálja-forgassa az indákat.

A harmadik:
Vihar által megrongált gyümölcsfák helyrehozatala
Kérdés: Mult hó 25-én orkánszerű vihar vonult keresztül Irsa (Pest megye) község határában fekvő szőlőm és gyümölcsösöm területén. A vihar igen sok fát derékba tört, de legnagyobb részét többé-kevésbé ledöntötte, úgy, hogy azok kisebb-nagyobb szöget képezve a földön hevernek, vagy legalább is erősen elhajoltak. Tisztelettel kérem, szíveskedjék tanácsot adni arranézve, hogy ezeket a fákat meg lehetne-e menteni és mi volna a teendő?
Felelet: Az orkánszerű vihar, amely az Alföldön végigdúlt, sok helyen érzékeny károkat okozott a gyümölcsösökben. Az ön fiatal fáit jórészt helyrehozhatja és megmentheti oly módon, hogy ősszel – lombhullatás után – arról az oldalról, amely felől a fák dőltek, a gyökereket ásóval megkeresi, azok körül a földet kiszedi és a fát visszanyomja, lehetőleg az eredeti állásába s a gyökerek közét apró földdel, karóval kitölti. A visszatömködött földet érett, apró trágyával szórja meg. Hogy a jövő évben netán megismétlődő vihar, vagy az őszi-tavaszi esőzés folytán meglazult talajból a szél a fákat ismét ki ne mozgathassa, okvetlen meg kell valamely módon biztosítani azokat. Legegyszerűbb az a mód, amidőn a koronaágak s a törzs találkozási helyén a fát erős mankószerű támasztó-cölöppel látjuk el. A támasztó-cölöp alatt nagyobb lapos kő van, azt tehát a földbe ásni felesleges. Ily támasztó-villát vagy mankót több oldalára is tehetünk. Az ilyen megmozgatott fának következő tavasszal és nyáron jobban kedvezünk, tavasszal trágyalével, nyári szárazság esetén vízzel többször megöntözzük.

Virágeső

Nincsenek attraktív, csodás kerti virágaim, de a szirmaikat bontó fák-bokrok áprilisban bőven kárpótolják a hiányosságokat... . Aprócska bejegyzés ez, szöveg helyett képekkel. Jöjjenek a gyönyörűségek, csak úgy ömlesztve.

Alma:

Cseresznye:

Meggy: Szilva: Körte: Meténg:

Ribizli:

Mahónia:

Boglárkacserje:

Nektarin:

Vérszilva:

És hogy még véletlenül se szenvedjünk hiányt virágokban a cserepesek közt: kinyílt az amarillisz. Igaz, megkésve, de ez mitsem árt a gyönyörűségének, sőt!