Showcase #1 | Íróasztal csodái Amazonról 'haul'

Világ életemben imádtam a csodás irodaszereket, írószereket, füzetkéket, textúrás lapokat és általában mindent, ami az íráshoz, alkotáshoz, jegyzeteléshez szükséges kellék. Már egészen általános iskolás korunktól kezdve volt egy amolyan hagyomány, amit Adrival, az akkori legjobb barátnőmmel tartottunk, hogy amikor kicsit több, mint 100-200 forintot kaptunk aznapra, meglátogattuk az iskolával szembeni ajándéküzletet, ahol lehetett kapni mindenféle színű zselés tollat, utántölthetős ceruzát, mintás radírokat... Általában csak 1 új tollra futotta így, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy idővel a tolltartóink túlcsorduljanak szebbnél szebb (és csicsásabbnál csicsásabb) írószerekkel. 

Az évek során az írószerek kicsit háttérbe szorultak, nekem konkrétan a főiskolai évekig, amikor is megízleltem mi az igazi szabadság: eldönteni, hogy az ösztöndíjat, amiért 'keményen' megdolgoztam, füzetkékre, papírokra vagy épp egyéb irodaszerre költsem-e. (Nekem ez volt a heti 'főiskolai buli', ha úgy tetszik, és nem bánom) 

Most is hasonlóképp voltam. 

Amazoról vannak, és igen nehezemre esett dönteni, hogy milyen csodás kinézetű irodaszert vegyek belőle. Ez volt a második alkalom, egyébként, hogy Amazonról rendeltem, először egy éve volt ilyen, amikor beszereztem a Wreck this journal kollekciómat, a gyönyörű festékeimmel és neonszínű zselés tollaimmal. Akkoriban is akartam írni róla, hogy milyen élmény volt kibontani, kipróbálni és általában használni ezeket a holmikat, de úgy voltam vele, hogy nem is tudom végülis, hogyan kezdhetnék neki. Na, most tudtam. Azt hiszem. :) 

A csomagok 2/3-a még hiányzik ugyan, de szeretném megosztani veletek az eddigi gyönyörűségeket, amik közül ugyan 1 nem egészen tartozik az írószer kategóriába, de annak ellenére is egy új kedvenc. Főleg, hogy nagyon élveztem fotókat készíteni róluk! (Ez lehet, hogy valami varázsmondat volt, mert nem hiszitek el, de ahogy leírtam, kopogtak az ajtón az újabb adaggal!)

B L A C K by waruable

Hadd kezdjem azzal, hogy mióta Creativebug felhasználó vagyok, ki vagyok élezve a nem mindennapi dolgokra - például fekete füzetbe írni fehér tollal! Nem tudom még milyen sorsa lesz ennek a könyvecskének, mert nagyon nem akaródzik 'csak úgy' naplónak használni és ahogy megkaptam, egyértelmű volt, hogy kényes lapokról van szó. Minden érintés meglátszik rajta, vonalvezetőről, radírozásról, ceruzás előrajzolásokról szó se lehet itt, mert egyszerűen nem lehet eltávolítani. Szóval, most úgy néz ki, hogy lehet, hogy tényleg napló lesz belőle, esetleg art journal, mindenesetre örülnék neki, ha valamiképpen hozzá tudna járulni a további írós-rajzolós-lettering-es fejlődésemhez a különlegességével. Remélem, kiparancsol a komfortzónámból egy párszor!

White Gelly Roll by Sakura

Nos, nem volt zsákbamacska számomra, mert már a tavalyi neonszínű zseléstollak is Sakurák voltak, viszont azok nagyon vastagok ahhoz, amire szeretném használni őket - lettering-hez! Ezek az újak viszont olyan lágyak és vékonyak, hogy hirtelen kedvet is kaptam ahhoz, hogy kipróbáljam őket, ezt láthatjátok a fekete könyvben, és fentebb a bálnás képen is. :) Vízfestéken is jól szuperál, ami fantasztikus hír.

Rose Gold Clippers by Kikkerland

Hát ezek imádnivalóak! Nem titkolt szándékom volt, hogy azért szerezzem be őket, mert a fekete csipeszek, amiket általában használok borzalmasan mutatnak képeken, és nem kellett csalódnom - tényleg fantasztikusan néznek ki élőben is ezek a kis csipeszkék. :)

Agate Coasters by JIC Gem

El is érkeztünk a nem-éppen-irodaszer kategóriához, benne az egyetlen szereplővel: az achát poháralátétekkel. Mostanában nagyon odavagyok az ásványokért valamiért, imádom nézegetni őket, úgyhogy egyértelmű volt, hogy szeretnék valami különlegeset a lakásba is, amit dekorációnak is lehet használni. Hogy őszinte legyek, nem úgy néznek ki, mint ahogy a képen mutatták őket, amikor rendeltem, de az értékeléseket olvasva, nagy mázlink volt, hogy olyat kaptunk, ami egyenletesen van vágva, és egyáltalán szép színe van (bizony, nem olvasgattam el az értékeléseket előre, mert az Amazon főoldalán, mint 'kiváló termék' szerepelt, én meg ebben bíztam). Nekem tetszenek annak ellenére is, hogy sokkal sötétebbek, mint amit elképzeltem és alig várom, hogy még több képen szerepelhessenek. :)

...

Most pedig ráteszem a mancsom a második dobozomra!

Legyen szép napotok. :)

Lysitime | Utak és változások

A változás jó. A változás kell. Csak dönts. - Ezek a gondolatok járnak a fejemben, amikor a blogomról elmélkedem. Hatodik éve írom és harmadik éve vagyok elakadva vele, egyszerűen azért, mert amit hat éve még motiválónak tartottam, mára már nem elég erőteljes ahhoz, hogy rávegyen az írásra.

Már a blog témája is ennek megfelelően változott az évek során: útkeresés. Így neveztem el annak idején. És még mindig nem tudom merre tartok. Már egy jó ideje eltévedtem. Keresem az utam, néha rátalálok egy-egy útszakaszra, végül azon is addig tántorgok részegesen, míg a nagy pusztaságban találom magam - megint. Egyértelmű tervem volt a bloggal, amikor kezdtem - csak inspirálni akarok, szeretnék megosztani és együtt örülni, hogy a fajunk, amire mi a 'legfejlettebb' jelzőt használjuk mennyire kreatív, milyen sok mindent alkot, ad hozzá az örökségünkhöz. Egykor azt hittem, én is hasonló lehetek egyszer.

Az igazság az, hogy amikor arra vágytam, hogy alkotóvá váljak, akkor voltam igazán az alkotó. Soha nem fotóztam és blogoltam annyira aktívan, mint amikor ez az egy cél lebegett a szemem előtt: mégis úgy éreztem, hogy semmi újat nem tudok mutatni.

Megváltoztam, a kezdeti bátorságom elfogyott, talán azon a ponton, amikor elkezdtem azzal foglalkozni, hogy nem fejlődök eleget ahhoz képest, mint amennyire szeretnék, vagy azon a ponton, amikor végre elkezdtem teljes mértékben magamat adni és megvádoltak, hogy nem olyan, mint régen volt.

Mindig ugyanaz a kör, mindig ugyanazok a hibák, legyen az fotózás, blogolás, kézírás, festés, vagy illusztráció. Mindig ugyanaz a kör. Lelkesedés, tanulás, soha véget nem érő alkotás, kételyek... üresség.

Öregnek érzem magam, minden érzés és gondolat ami kavarog bennem, minden, amit én semminek vélek, olyan soknak tűnik, hogy egész életekre elég volna, mégsem tudom megosztani a saját internetes sarkomban. Átadni pedig egyre nehezebb. Az én kis kertem, a blogom, megint növényektől mentes, és most nem azért, mert nem tudom, hogyan ültessem be. Nehéz, mert nem merem megkapálni a szomszéd földet is, hogy azt is bevethessem a saját virágaimmal, akkor sem, ha tudom, hogy ott éppen nem lakik senki és a saját virágaim is legalább olyan értékeseknek kéne lenniük, mint mások veteményese. Nem tudom, hogy elég jó, szép vagy érdekes lenne-e a saját ültetvényem, nem tudom, hogy kíváncsi lenne-e rá bárki is.

Mindensetre ősz van, itt vagyok, jól vagyok, írni akarok és arról akarok írni, ami éppen a fejemben van, úgy, ahogy szeretném, sallangtól mentesen, egyszerűen, csak úgy. Azt akarom, hogy ne féljek a változástól, attól, hogy változtatok mindig azon, hogy mi tetszik. Ilyen vagyok, kicsit talán szeszélyes, kicsit talán kiszámíthatatlan és rendszertelen, de ez akkor is az én kertem, ha nem kicentizett sorokkal van beültetve, hanem csak minden nő, ahogy szeretne. Az ilyen kertekben is lehet utacskákat találni, az ilyen kertecskékben is körbe lehet nézni és elveszni.

Erre szeretnék haladni most. Szeretném tudni, működik-e így.

Lysitime | Kérdeztek, és én válaszolok

Sose volt még ilyen, nem is tudom, hogy lesz-e még, de az biztos, hogy most van - ezzel a filozófikus magaslatokba emelkedő gondolattal szeretném ünnepélyesen elkezdeni életem első 'kérdeztek tőlem és én bizony válaszolni is fogok'-jellegű bejegyzésemet. 

Az egész egy nyári napon történt, természetesen, amikor a szerencsésebbek vízparton, a szerencsétlenebbek csak otthon olvadoztak a tikkasztó hőségben. Ez az az idő, amikor a legfurcsább ötletek szoktak megfoganni az ember fejében - így az enyémben is. Történt ugyanis, hogy két jéghideg pohár ásványvíz között ránéztem a facebookra, s lám - bloggerfelhívásra leltem a csoportban, amihez már jó egy éve csatlakoztam: Nap bloggere cím alatt, mint ahogy annak lennie is kellett, elindult egy kérdezz-felelek típusú kezdeményezés, ami minden nap más blogtulajdonost állított a középpontba - én pedig, felforrósodott agysejtek ugrándozásától felbuzdultan, bátor lettem és jelentkeztem! :) A sor most került rám, és irtó hálás vagyok, hogy tényleg érdekelte néhány dolog a bloggerközösséget velem kapcsolatban - így, ezután a kaotikus nyitás után, rá is térnék rögtön a válaszadásra.

Mészáros András (blogját, az Élményképek blogot, ezen a linken találod): 

'Megtaláltam a ha tényleg ismernél című bejegyzésedet, amiben ezt írtad: 

"Tudnád, hogy nagyon kényelmetlenül érzem magam, amikor valaki a fotóimról (vagy éppen a blogomról) érdeklődik, mindegy, hogy éppen arról, hogy mit hogy csináltam, vagy arról, hogy miért nem írok, miért nem fényképezem többé. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy erre a kérdésre soha nem adtam őszinte választ, mert a válasz egyike azoknak a dolgoknak, ami pont ebben a posztban kéne hogy megfogalmazódjon, mert annyira személyes és sötét számomra, de még mindig nem vagyok kész, hogy leírjam, úgyhogy menjünk tovább." 

Ha ez így van, miért jelentkeztél mégis ebbe a játékba? És honnan jön a megfelelési kényszered? Valahogy ez nem illik össze azzal a tehetséggel és kreativitással, amit a blogod alapján látok benned...'

Először is, kedves András, köszönöm a kérdést (és hogy elolvastad azt a rettentő hosszú posztot)! Nyilván a megfelelési vágyam az, ami miatt kényelmetlenül érzem magam, ha valaki felhozza a témát, hogy na de miért nem csináltam ezt és azt a blogomon, miért nem készítettem képeket, olyanokat, amik nekik tetszenek. Majdnem freud-i magasságokba lendülök, mikor azt írom most, hogy gyerekként sem éreztem sose, hogy nagyon érdekes vagy éppen érdemes lennék, nem tartoztam a 'menők' közé, akkor sem, ha a barátaim éppen a 'menő gyerekek' voltak, ez csak még egy lapáttal rádobott arra, hogy 'vajon miért tűrnek meg'. Úgy általában mindig az volt az érzésem, hogy mindenki más nagyonis jól tudja, hogyan rendezze a szénáját, nekem pedig minden csak kaotikusnak tűnt. Adjunk még hozzá akkor szigorúnak és maximalistának tartott, mára józanul gondolkodóvá váló szülőket, és kész is az 'én sose lehetek elég jó' elixír. Ezen egyébként nap mint nap próbálok átlépni, azon a napon, amikor jelentkeztem a játékba, éppen az volt a lépésem, hogy kitöltöttem a jelentkezést - ma pedig, hogy válaszolok a kérdésekre :) A bókot pedig nagyon köszönöm, tényleg rettentő sokat jelent, hogy úgy látod, hogy tehetséges és kreatív vagyok (még akkor is, ha nekem ezt sokszor nehezemre esik elhinni :) )

Békési Anna (Anna blogját, az Anna in the mirror-t itt láthatod):

Honnan jön a Panka? Ez a beceneved, belső éned, vagy valami más? (Egy másik Panka)

Nos, a Panka egy régi-régi történetből ered, talán igaz sem volt. :) Fiatalabb koromban volt 3 barátnőm, akikkel mindig megünnepeltük a szülinapokat - közülük egy történetesen 5 évvel volt fiatalabb nálunk. :) Szokásunk volt, hogy ezek alatt a szülinapi csajos ceremóniák alatt egész portfóliókat fényképeztünk magunkról, amint helyesen mosolygunk a fényképezőgépbe és az egyik ilyen alkalommal a 'kis' barátnőnk megjegyezte, hogy teljesen olyan vagyok fényképen, mint Tulipánka. Mint utólag kiderült, Tulipánka igazándiból Hófehérke lett volna :) Mikor elkezdtem fotózni, jobb név híján elneveztem a facebook oldalamat 'Tulipanka Photography'-nak, és mikor évekkel rá elindítottam a blogom, csak 'Panka' lett belőle. Azóta viszont leszoktam, hogy ténylegesen pankázom magam, visszaszoktam mindkét eredeti nevem használatára, plusz a 'Lysi'-re, amit az angolul beszélő (és a Lucát kiejteni nem tudó) barátaim, valamint a barátom és családja ragasztott rám :)

Sárai Dorottya (Dóri blogjáért, a Daily Dorothy-ért erre tessék!):

Melyik a kedvenc DIY projekted és fotód, amit valaha elkészítettél? (Tudom, hogy nehéz kérdés, írhatsz többet is :D )

Tényleg nehéz! Már csak azért is, mert pont ma mentem vissza a deviantartos időkhöz, mert épp szembe jött velem pinteresten... Hihetetlen, de 9 éve vagyok tag (te is, lassan!)! Meg is ragadtam az alkalmat, hogy visszanézzem a képeimet, és azt kell hogy mondjam, nem vagyok elragadtatva a látványtól :) Egyiket sem érzem túl jónak, pedig emlékszem, minden alkalommal, amikor megosztottam valamit (nem csak deviantarton, bárhol), abban a hitben voltam, hogy ennél jobbat már biztosan nem tudok készíteni! Egy bizonyos kép van most a fejemben, ami megmaradt, mint kedvenc, mert ez volt az első, amit több napon keresztül újracsináltam, hogy tökéletesíteni tudjam :

(persze, mindig lehetne jobb, de ennyire ment akkor! :) ) A DIY projekteknél még nincs is ilyenem... Illetve, érdekes módon, amiket a legjobban élveztem elkészítés-ügyileg, meg sem osztottam végül a blogon - mind ott figyel a vázlatok között :) Ami viszont jó volt és ki is került a blogra, az például szülinapi naptár tavalyról és ez az ágacskás váza - mindkettő megvan még :)

Balogh Zsófi (Kittenish-hez erre vezet az út):

Mi (ki) az, ami (aki) átsegít egy nehéz napon? :)

Ez nagyon aranyos kérdés, Zsófi :) Már csak azért is, mert nem is szoktam belegondolni, hogy amikor nehezebb napokat élek meg, mégis mi az, amitől jobban érzem magam. Olyankor többnyire csak próbálom elfelejteni, hogy vagyok (általában egyedül a négy fal között). és akkor szokott segíteni, ha elmerülök egy másik világban, mint a sajátom. Legyen az egy könyv, egy gondolat, amit megtarthatok a fejemben, vagy festhetek/írhatok róla. Amikor viszont ennél is rosszabbul érzem magam, akkor általában a 'gamer' klisét szoktam erősíteni és elmerülök a Guild Wars 2 világában. :) Mindez egyébként eltörpül ahhoz képest, amikor a svéd hazaér - beszélgetni vele és átvenni a svéd érzést sokkal jobb, mint a fent felsoroltak, akkor is, ha ez még nagyobb klisé, mint az előbb említett gamer one! :D

László Nóra (Nóri blogja, a Harmony Box erre van):

Rengeteg szuper DIY ötlet van a blogodon, honnan inspirálódsz, honnan gyűjtöd a sok-sok ötletet? :)

Teljesen odavagyok a csináld magad ötletekért, illetve magáért az 'inspirált' életérzésért, így valahogy mindig gyűjtögettem az ötleket mindenféle dologhoz - először kevésbé hatékony módszerrel egyesével kerestem fel oldalakat, mint például Poppytalk, Free People, Oh happy day és társai, majd rátértem a hatékonyabb Craftgawkerre, amit még ma is használok, ha friss ötleteket szeretnék :) A Pinterest egyébként szerintem a legjobb, ha egyszer megtalálod a stílust, amit keresel, utána rengeteg olyan ötlet lesz már a főoldalon is, amiből ki lehet indulni íráshoz is. :)

Köszönöm szépen mindannyiótoknak, hogy érdeklődtetek irántam és a from panka with love iránt, nagyon sokat jelent nekem! :)

VKP #2 | Kapcsolódás

VKP? Mi a szösz? Nem más, mint a Pillecukor blog szerzőjének ötlete, a Vigyázz, kész, posztolj! bloggerkihívás rövidítése, melyben nem teszünk mást, mint adott témakörről írunk, egyszerre. Ezen a héten a téma: kapcsolatok... Ugrálnak a gondolataim, igen nehezemre esik az írás mostanában, de nem szerettem volna kihagyni ezt a lehetőséget - az életem tele van olyan nem mindennapi kapcsolódásokkal, olyan emberekkel, akikről naphosszat tudnék merengeni, hogy milyen csodálatosak. Tudom, ezt néha meg is teszem a blogomon is, de nem bánom, hogy a világ látja, hogy fantasztikus emberek vesznek körbe. 

Ez a történet, ami azt illeti, pont a tegnapi napom. A családomról és persze a kapcsolódásról fog szólni...

Be vagyok zárva, be vagyok zárkózva. A külvilág nem is létezik. Itt vagyok, egyedül. Egész nap érzem, hogy a falak őriznek. Nincs értelem, nincs levegő, nincs semmi, csak az üresség és a rohanó órák. Aludni vágyom. Ha lehet, egész nap. Marasztal az ágy, nehéz minden porcikám. Utasítom magam...

- Kelj fel! Ébredj! Ma is nap van!

- De minek? Mi lesz más, mint tegnap volt? Hasznos leszek? Nem hiszem.

- Csak kelj fel és csinálj valamit?

- De minek? Tisztára suvickolhatom az egész lakást, tanulhatok naphosszat, akkor is ugyanígy fogom érezni magam.

Nem tudom, hogyan, de mégis megtalálom az erőt, hogy felemelkedjek. A fejemben teljes, mindent eltakaró szürke köd uralkodik. Szédülök. Aludni vágyom.

Leülök a fotelba, bekapcsolom a laptopomat, nézem a fényt, ami jön belőle, de nem is biztos, hogy mindent látok. A világ tényleg csak egy kattintásra, pár billentyűnyire van. Beszélgetések a facebookon... Anya, öcsém, Aletta... Írnom kell valamit, de nem tudom mit, úgyhogy csak hagyom, ahogy van. Remélem, a telefonom is lemerült.

Még próbálkozok pár órát, de nem tudom mit írjak, úgyhogy hagyom és eldöntöm, hogy a legjobb, ha csak visszamászom az ágyba és alszom. 

Eldőlök, mint a fa. Nehéznek érzem magam. Innen már nem kelek fel ma, biztos vagyok benne.

Kopognak.

Jaj, csak ezt ne. Ne kopogjanak. Miért kopognak? 

Megint kopognak.

Fel kell kelnem. Eltántorgok az ajtóig... Kell egy kulcs. Mire megtalálom a kulcsot, már biztos vagyok benne, hogy anya áll az ajtóban, nem lehet a házmester, és ő az egyetlen akinek a közelben is dolgozhat.

Nyílik az ajtó...

Apa az! :)

Augusztus óta nem láttam. Bejön, de azt mondja, hogy csak 3 percet tud maradni. Ne! ... Maradj még... Csinálok kávét, és az sem zavar, hogy megjegyzi, hogy a mosogatóban lévő szennyes edényeket azonnal el kellett volna mosnom, nem még várni vele.

Leülünk és beszél, nekem pedig gyógyír, hogy itt van, velem. A szavai, mint a világítótorony fénye törik át a ködöt a fejemben.

Így vagyunk mi, még egy órát. Ugyan nem tudok túl sokat hozzátenni a beszélgetéshez, úgy érzem, nekem nincs is mit mondanom, hallom őt és arra gondolok, hogy milyen jó, hogy itt van, és milyen jó, hogy maradt még egy órácskát.

Mikor mennie kell, anya is hív, (mégsincs lemerülve a fránya telefon) kérdezi, hogy vagyok. Van miről beszélnem. Apa itt volt és nem voltam bezárva! Beszélgetek még anyával, aztán még később apával és öcsémmel is... és be kell valljam, hogy minél idősebb vagyok, annál inkább szeretem őket.

Mások bejegyzései a témával kapcsolatban:

◊

English translation is after the jump, I'm sorry. (If I keep it too long, it messes up the visible blog posts :( )

Bullet Journal - Hogyan rendszerezzem az életem?

Már előre elhintettem, hogy áprilistól én aztán nagyon rendszerezett életet fogok kezdeni! Áprilisi tréfának is kiváló lenne, egy olyan ember szájából, aki egy kupac iromány-rajz-festmény közepéről ír bejegyzéseket a blogjára. Ez vagyok én most, de úgy gondoltam, hogy bárki képes rendszerezni az életét, így én is belekezdek, mégpedig első lépésként nem az amúgy már kipróbált trükkök és tippek segítségével, amit az interneten látni nap mint nap, hanem egy egyszerű füzettel. Úgyhogy beszereztem egy egyszerű füzetet újrahasznosított papírból és nekiálltam létrehozni A Füzetet.  Kezdésként végiggondoltam, hogy mégis, mit akarok én egy helyen tudni ebben a füzetben? Már ez a lista is 2 oldal hosszúra sikeredett és erről fog szólni ez a mai rövid bejegyzés.

I aready hinted about it, that I wanted to organize my life properly from april, which may sound an april's fool joke considering, that I blog from the top of a mountain of papers with lists, doodles, and paintings. This is why I want everything in one place, keeping my whims under control while trying to develop as a person as well. I decided to ignore all the things on the internet about organization, and do it my way, and get a notebook for myself where I can keep everything I find useful (like a bullet journal, but less fancy) As a starting point (and this is what this short post is really about) I thought about everything I have to keep in one place, and the list was 2 pages long already.

Többek között:

• személyes/blog célok (rövid és hosszú távra egyaránt, havi lebontásban)
• szokások, napi teendők (például: tízszer inni minden nap!)
• havi összefoglaló, napi összefoglaló (naplószerűen, pontokba szedve)
• firkák
• listák! még több lista! 

olyan dolgokról, mint dolgok, amiért hálás vagyok, könyvek, amiket el akarok olvasni, filmek, amiket meg akarok nézni, level 10 élet (jó gamer mód stílusban), 100 dolog 10 éven belül, dolgok, amiket le akarok fényképezni, témák, amikről írni akarok a blogon, inspiráló szavak, amiken gyakorolhatom a brushletteringet, doodle-a-day, csináld magad projektek, amiket meg szeretnék csinálni, dolgok, amiket szeretnék átvarázsolni a lakásban, edzéstervek, dolgok, amiket akkor csinálhatok, amikor rossz/jó kedvem van, zenék jó/rossz napokra, blogbejegyzés tracker, social media tracker, 

The main points:

• personal/blog goals (short and long term as well, evaluated monthly)
• habits, daily tasks (like drink water 10 times a day)
• monthly tracker, daily tracker
• doodles
• lists! more lists!

about: things I'm grateful for, books to read, movies to watch, level 10 life (like a good gamer girl!), 100 things in 10 years, things to photograph, things to write about, inpirational quotes to practice brushettering on, doodle-a-day, diy projects to try, apartment treatment, workout plans, things to do when gloomy/happy, music to listen to when gloomy/happy, blogpost tracker, social media tracker

Készítettem pár képet a már bemelegített füzetemről (még nagyon semmi sincs benne a hosszú távú célokon kívül). Az első oldalon készítettem egy jelmagyarázatot, majd egy tartalomjegyzéket a következőre, hosszú távú célok, majd rögtön bele is ugrottam a havi tervezésbe. :) Egyértelmű kedvencem az a firkás oldal, ahova már most összeszedtem dolgokat, amiket szeretnék implementálni írás közben :)

I took some photos of my notebook (it's quite empty for now except for the long term goald). The first page is a key, then index, long term goals and I quickly jumped into monthly planning :) The page I like the most for now is the one I made some doodles for later use...

Techdress | Letölthető kézzel festett háttérkép

Végre itt van! El sem tudjátok képzelni, mennyire vártam a pillanatot, hogy megmutathassam nektek, hogy min dolgoztam mostanában! :) Bár ez egy három részes epizód lesz, úgy érzem, stílusosan az új hónapot köszöntő háttérképpel kell kezdenem. Remélem, tetszik, írjátok meg mindenképpen a véleményeteket, mert ez az első, hogy ilyet csináltam (festés-ügyileg is eléggé kezdő vagyok), de ha már legalább egyikőtök használja, már megérte a sok munkát és izgulást. :)

Alább van egy kis ízelítő belőle, hogy ne kelljen elklikkelni érte, ha megtetszett, erre tessék a letöltéshez! (6 méret: 1024*768, 1280*800, 1280*1024, 1366*768, 1440*990, 1920*1080)

Finally, it's here! You can't imagine how much I waited for this moment, so I can share my projects I've been working on in the past weeks. First of all, it's obvious, that I have to start with my first-ever fully handpainted wallpaper. I really hope, you like it, and give me some feedback so I can improve (I'm a total beginner with painting, so any advice is much appreciated), but if there's at least one of you who will use this, all the anxiousness I had about posting this will be worth it. :)

Here's a little preview, so you don't have to click away, and if you like it, here you can download it as well! (6 sizes: 1024*768, 1280*800, 1280*1024, 1366*768, 1440*990, 1920*1080)

Glitter up!

Oh, glitter, shiny! Csillogó-villogó, szépséges, és ha jól használod, sokat adhat a grafikáidhoz, házilag gyártott meghívóidhoz, képeidhez. Mivel nekem is időbe tellett, mire rájöttem, hogyan kell használni a mintaátfedést photoshop-ban, arra gondoltam, talán másoknak is jól jöhet ez a kis tipp. Félreértések elkerülése végett itt most nem az agyonjátszott gifek világába merülünk el, hanem csak egy apróságot készítünk, amivel feldobhatsz...végülis bármit :) Előrebocsájtom, hogy én angol verziót használtam, úgyhogy ott, ahol nem tudom a pontos magyar nevet, inkább az angolt használom, szóval rá tudtok keresni, ha nincs meg, minthogy keresgessetek valamit, aminek a nevét én találtam ki :)

Oh, glitter, shiny! Lovely, beautiful and if you use it right, it can totally give a glamorous look to anything you use it on: your own graphic designs, invitations, cards, photographs. Since it took me some time how to use pattern overlay efficiently, I thought this might would be a useful guide for others as well. :)

Kezdjünk is bele! Nyisd meg a Photoshopodat, hozz létre egy új képet, 300*300 pixel nagyságban. Ha ez megvan, akkor vedd fel a Festékesvödröt, válassz ki egy szép világos színt (vagy mentsd le a képet alább, használd az Eyedropper tool-t a felső soron, hogy ezeket a színeket tudd használni).

Let's get to work! Open Photoshop, and make a new document, with 300*300 pixel dimensions (as I experimented with it, it doesn't really matter how big your pattern image is). First off, pick up your Paint Bucket, and paint your square into a light, fun color (you can use one of those in the example with saving the photo then using the Eyedropper tool)

Most jön a trükkös rész :) Menj ide: Szűrők > Zaj > Zaj hozzáadása. Állítsd be, milyen csillogó felületet szeretnél. Gauss-szal sötétebb lesz, amit mindenképpen tarts szem előtt, hogy a monokróm box be legyen klikkelve. Az erősséget állítva több 'fekete pont' lesz a képeden, tehát durvább hatást fog kelteni. Ha egy kicsit letekersz, akkor láthatsz egy képet arról, hogy különböző erősségekkel hogy néznek ki azok a színek, amiket én választottam ki.

Here comes the 'tricky' part :) Go here: Filters > Noise > Add noise... Set a noise that you feel pleasing for your eyes. Gauss makes it darker, more rough, effect, what you have to pay attention to is the monochrome box to be ticked in. Strenght should be something that is suitable for the thing you want to use this design for. If you scroll down in this post, you will see the colors I chose with different strength of noise to get an idea.

Fogadd el, majd menj Szerkesztés > Minta meghatározása... menüpontra. Adj nevet a mintádnak.

Accept, then go to Edit > Define pattern... menu, name your work.

Hozz létre egy új dokumentumot, írj rá, vagy használj bármilyen alakot, majd a rétegek menünél a Rétegstílusra kattintva válaszd ki a Mintaátfedés menüpontot. Keresd meg a minták között a csillogós mintát, amit most hoztál létre, válaszd ki, fogadd el... Tádám! :)

Make a new document, write on it, or put down some shapes, then under Layer Style menu choose Pattern Overlay. Only one thing left to do, look for the glitter pattern we saved before, then use it! Accept it, close it, and here you have your glittered text :)

Oh so...whimsical! (hungarian)

Valami teljesen újat hoztam létre. Tudtátok, hogy a google+, bár sokan veszett ügynek vélik, igenis egy jó hely, már ha csak azt nézzük, hogy sokkal egyszerűbb követni embereket, sokkal barátibb felülete van kis vállalkozások és weboldalak számára?

Igen, tudom, hogy nagy fába vágom a fejszémet, mikor azt mondom, hogy létrehoztam egy kis közösséget (egyelőre igen kicsi, hiszen csak én vagyok benne :) ), ahol esetleg megoszthatnánk, mi, bloggerek a legjobb ötleteinket, legyen az blogolás, amit írtunk, amit készítettünk, más dolgok... minden, ami egy kreatív bloggert foglalkoztat! Nem, nem egy önös érdekű propaganda akcióról van szó, sokkal inkább arról, hogy építsük a kapcsolatainkat :)

Ha nem blogolsz, csak nézelődni szeretnél, akkor is csatlakozz, szeretném, ha tele lenne ez a hely olyanokkal, akik szívesen írnak és olyanokkal is, akik szívesen olvassák írásaikat :) 

Szóval google+-ra fel! Itt tudsz ránézni (a jelen pillanatban még elég üres) közösségre:

Itt-itt!

6 dolog, amit Svédországban tanultam

Egy régi-régi gondolatot vettem elő, amit már majdnem 8 hónapja tervezek szavakba önteni, amiről már sok fogalmam volt, amiről mér készítettem jegyzeteket is... Egy svédországi nyaralás emlékére. :) (elég sok képpel, amit ott csináltam, mert végülis ezeket sem osztottam meg sose :) )

Az utóbbi két évben kétszer is voltam az északi országban, amiről tavaly többnyire csak képeket tudtam beilleszteni a blogomba a csodálatos természeti környezetről. Idén, egy kicsit tovább maradtunk Marcus szüleinél, 3 hetet töltöttünk el 'otthon' (milyen szép, relatív szó, immáron három helyre is használjuk). A 3 hét alatt én amolyan kulturális 'átképzésen' mentem keresztül. Nem kevésbé vagyok magyar, mint amikor elmentem, sőt, folyamatosan hiányoltam a magyar konyha remekeit, de muszáj megjegyeznem, hogy a svédek tudnak valamit arról, hogy kell élni. Vagy legalábbis azok a svédek, akikkel találkoztam - ezzel előre is bocsátanám, hogy a következőkben ugyanolyan szubjektív leszek, mint eddig voltam bármivel kapcsolatban, arról fogok írni, hogy rám milyen hatással volt ez a más környezet, mit figyeltem meg és mit tanultam belőle. (illetve mit kéne megtanulnom belőle)

This is an old thought I had in mind, took notes, and planned to write this for almost 8 months. In memory of a holiday in Sweden. :) (with a bunch of photos, that I took there, cause after all, I never shared these either :) )

In the past 2 years I've been to Sweden twice, even tho last year it was only pictures I shared about the fantastic natural environment. This year we stayed a bit longer in Marcus' parents' house, at home (what a beautiful word that now we can use for 3 different locations). Through these 3 weeks, I experienced some cultural training. I'm not less hungarian than when I left, not to mention, that I always miss the amazing hungarian dishes, with all their excessive spiciness (yum!) but I just have to write a post about what I learnt from the Swedish - feels like they know how to live life in a better way than I do. Or at least those swedes that I met - so in advance, I'd like to point it out, that it's only my subjective opinion, and I'm gonna only write about the actual effect that I observed and tried to learn.

1. Ami Magyarországon május, Svédországban augusztus, az ősz pedig szeptember 1-jével kezdődik

Persze, mind tudjuk, hogy itt hidegebb van, ami nem rossz dolog, főleg a júliusi 38 fokokat kipihegni. Nem 20 fok van nyáron ugyan, hanem 25 körüli hőmérséklet, ami nálunk a májust jelenti - és a növények is épp ennek megfelelően viselkednek. A ribizlibokron fürtökben csüngtek a gyümölcsök, a levendula vígan ringadozik még, a paradicsom el sem kezdett megérni, az orgona pedig most virágzott el éppen, amikor eljöttünk.

Tavaly az éjszakák többségén nem is aludtam, hiszen többnyire világos volt (júniusban), idén meg az ősz beköszöntével olyan rohamosan kezdtek el rövidülni a napok, hogy majd' beleszédültem. Az eső elkezdett esni, a levelek hullanak, az ég pedig szürkére 'simult', ahogy anyukám mondaná.

1. What you call May in Hungary... That is very much August in Sweden, and autumn starts with 1st of September.

Of course every one of us knows, that in Sweden, it's colder, which is an awesome thing, if you go there to cool down from the 38 degrees you had in your own country during the summer. It's not 20 degrees though, more like 25, which is basically May in Hungary - so no wonder the plants behave like it was spring. The currant bush is about to get its fruits, lavender is happily getting its flowers, tomatoes haven't even started to get red, and lilas just stopped blossoming, when we left.

Last time nights were so hard for me, because it was so light (in june), this year with autumn coming days got so much shorter so fast that it makes me dizzy. It started to rain, leaves are falling, and the sky became uncomfortably gray, as my mother would say.

2. Mindennek meg van a joga a növekedéshez

...kivéve a mérhetetlen mennyiségű meztelencsiga-állománynak. De ha a csigákat nem számítjuk, én úgy vettem észre, hogy a lehető legnagyobb tiszteletben tartják a természetet. Az, hogy mamutfenyő van a kert végében meg a ház előtt, teljesen normális. Az, hogy nem vágják ki őket, akkor sem, mikor méteres hó esik télen, és akár rázuhanhatna a kertre - az is normális. Aki ismer, az tudja, hogy nekem ez nagyon fontos. Az ész nélküli természet pusztítása az egyik legborzalmasabb dolog, amit el tudok képzelni. Amikor megkérdeztem, hogy mit gondolnak, nem okozhat-e kárt a fa a házban, csak annyit mondtak, hogy ezek a fák erősek és a hasznuk nagyobb, mint amekkora kárt tudnak okozni. Télen felfogják a havat, így a kocsibeállót takarítása kevésbé igényel energiát, nyáron pedig árnyékol (igen, nekik a 25 fok is meleg :) ).

2. Everything has a right to grow

...except for the slug-colonies infecting the beautiful gardens eating off the leaves. But if you don't count the slugs, what I saw was that they respect their environment greatly. The thing, that they don't start panicking about having a giant pine in their garden (sorry, no idea what the english word is..), it's totally normal, just like not even thinking about cutting them down, even if it's a meter deep snow at winter. If you know me, you also know that it's really important for me. Cutting down trees, damaging our environment brainlessly is one of the most terrible things I can imagine. When I asked if they would worry about the tree damaging their house, they just said, that these trees were very strong and their usefulness is greater than the damage they could cause. In winter they save the driveway from too much snow, so it's easier to clean, and in summers it gives shade (yes, 25 degrees counts as hot :) )

3. Ha valamit nem akarsz, azt nem kell megtenned

Vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek, akkor is, ha nem akarjuk, persze, ezek nem tartoznak ebbe a kategóriába. Itt inkább az olyanokra gondolok, amit mások nyomására tennél meg, pl. vettél már meg ruhát, mert valaki azt mondta, tökéletes, de te mégsem érezted jól benne magad? Az ilyen helyzetekre csak legyintenek - ne is törődj vele, ha neked nem tetszik, akkor csak más vagy, mint én, és nem kell megtenned. Ha valami boldoggá tesz, csináld, ha nem, ne csináld.

3. If you don't want something, you don't have to do it

There are unavoidable tasks, that you have to do, no matter what, of course, I'm not talking about these things. I think about things that you would do it for someone else's pressure, for example: have you ever bought a dress that you didn't like but someone else said it was perfect for you? This is what I'm thinking about. These situations usually turn out to be not really important, when you are surrounded by swedes - if you don't like something, just say so, they will just see it that you are different from them, and that is fine.

4. Az elfogadás művészete

Egy pár éve küzdök azzal, hogy túl mélyen megélem, hogy mások mit gondolnak rólam és ez már az életminőségem rovására is megy. Ha nem családi környezetben vagyok, nagyon rosszul tudom érezni magam, állandóan lesve, ki figyel és hogyan ítélnek el. Mostmár van egy új hely, ahol nem kell félnem attól, hogy ki vagyok és mit gondolnak. Mindenkinek megvannak a maga hibái, és az, hogy én nem tudok megtenni bizonyos dolgokat, nem az általános 'hát ez van, kit érdekel'-lel jár, hanem az 'oké, nem kell egyedül csinálnod' vagy a 'nem sürgős, van rá időd felkészülni', vagy pedig az 'igazándiból nem ez a legfontosabb az életben'-nel jár. Ezalatt pedig azt értem, hogy amíg én általában az általános elítéléssel küzdök még a barátaimtól is, itt nem ez történik. Nem kell depresszióba esni, hogy az életed nem olyan, mint amilyennek képzeled, hogy TE nem vagy olyan, mint amilyennek képzeled magad, illetve akarod, hogy legyél - csak fogadd el és próbálj változtatni, nem kell egyedül csinálnod, mert van, aki megérti.

4. The art of acceptance

I've been struggling with anxiety because of the opinions of others about me, so much that it can worsen my quality of life. When I'm not with my family, I can feel really bad about myself, constantly looking who is looking at me at the moment. There's a new place where I can just be myself without having to worry too much. Everyone has their own flaws, and the fact that I can't do some things easily usually goes with a casual wave of 'who cares, get over it'. When I was in Sweden the usual answers were 'you are not alone' or 'it's not that important, you have time to do it' or 'well, it's not the most important thing in life'. By that I mean that while I'm struggling with general acceptance even from my friends, it's not what's happening when I'm around my swedes. They just don't want you to have depression because your life is not how you imagined it, just accept it, and change if you want, and you are not alone with it, there's always someone who understands you.

5. Vannak az életben fontosabb dolgok, mint fennakadni az apró problémákon

Ismerős a helyzet, gondolom, amikor saját kis drámáinkat generáljuk napról napra, csak azért, mert miért ne. Ki nem vitte ki a szemetet? Ki nem mosogatott el? Miért nem lett kitakarítva? Ezek mind azok a dolgok, amik nem feltétlenül az élet legfontosabb részeit képezik. Ha nem vitte ki, vidd ki te. Ha nem mosogatott el, mosogass el, mondd el neki, hogy mosogasson el legközelebb - és a másik értse meg, hogy neki is vannak kötelezettségei, és jól esik az egész családnak, ha ő is besegít. De nem kell a dráma.

5. There are more important things in life than being grumpy about something irrelevant.

A familiar situation, I believe, when we make our own little dramas every single day just because why not. Who didn't take out the trash? Who left the dishes unwashed? Why isn't the house clean and nice? These are just some examples of things, that are not really important. If it's still there, you take it out. If it's not washed, you can wash it yourself, tell them to wash it next time - and it will only work if the other one understands that both of them has to do all kinds of things to make everything going around the family. But no drama, please.

6. Akkor mi az, ami igazán fontos az életben?

Ha már ennyi mindent írtam arról, ami nem fontos, nézzük meg, mi a fontos. Talán az önmegvalósítás, az egyén szerepe a közösségben, maga a közösség, a család, a szeretet, szenvedély valami iránt, a pillanat értéke, a vidámság...

6. Then what IS important in life? 

Since I wrote so much aout what is not important, here's some that are: self-development, our place in the community, in the family, family itself, love, to have passion for something, the precious value of a single moment, happiness...

Kellemes ünnepeket!

A kép mindent elmond: boldog nyuszit, kellemes húsvéti ünnepeket! Amit kívánok nektek mára és holnapra, hogy minél kevesebb rossz gondolat és minél több jó furakodjon be fejetekbe! :) Legyetek vidámak és élvezzétek a családotok közelségét! :)

Happy easter to everyone! What I wish for you this easter is to have more and more cheerful thoughts and less and less sad ones.. Be happy these days and enjoy the closeness of your family :)

7 instagram, amit mindenképpen érdemes követni

Csodás instagram profilok következnek most! Teljesen belebolondultam az egész instagram dologba egy pár napja, mert rájöttem, hogy milyen könnyű is olyan emberekkel kapcsolatot teremteni, akik valami olyasmit csinálnak, ami engem érdekel (még mindig a fránya brush lettering!). Bár nagyon ijesztő az egész hashtag-marketing. Ami csak azért érdekes, mert engem különösebben nem érdekel, ha másoknak van sok, de agresszívnek érzem magam, ha nekem van sok belőle. Mindenesetre összegyűjtöttem 8 instagram profilt, amit követek és imádok, hátha ti is találtok benne valamit. A jövőben szeretnék még ilyeneket csinálni, úgyhogy ha nektek van érdekes instagramotok, vagy ismertek olyat, akinek van, mindenképpen írjátok meg! :)

You are about to see amazing instagram profiles! I got all crazy about instagram a few days ago, mostly because I realized how easy it is to get inspired by the wonderful people there, and it's only a step away to contact people with the same interests (still, brush lettering for the win!). I'm still very intimidated by hashtags though. It's interesting, because I don't mind others having many, but when it comes to me, I feel like I'm being agressive when I have some. Anyhow, I gathered 7 of my favourite instagrammers in one place, and I'm willing to do this once in a while, so just link your instagram or people you follow, I'd love to see! :)

SSZABIN

A photo posted by f ü l ö p s z a b i n a (@szzabin) on Mar 20, 2016 at 7:51am PDT

CESTMARIA

A photo posted by maria marie | london (@cestmaria) on Mar 26, 2016 at 4:25am PDT

APPLESPOON

A photo posted by Ying (@applespoon) on Mar 21, 2016 at 9:19am PDT

JESUSSAUVAGE

A photo posted by French DREAMER - IMAGES Maker📷 (@jesussauvage) on Feb 27, 2016 at 1:38a

MANGELKA

A photo posted by Olena 🌻#naughtyteas🌻 (@mangelka) on Feb 4, 2016 at 12:49pm PST

LIONINTHEWILD

A photo posted by Style & Beauty by Kiara King (@lioninthewild) on Mar 20, 2016 at 1:53am PDT

TIFFORELIE

A photo posted by Tiffany Mitchell (@tifforelie) on Mar 1, 2016 at 5:08pm PST

Te mit mondanál a 14 éves önmagadnak?

Mit mondanál a 14 éves önmagadnak? Mire hívnád fel a figyelmét? Mit gondolna minderről a régi éned? Nekem valami ilyesmi lenne...

What would you say to your 14-year-old self? What would you warn them about? What would your old self thing about all this? For me it would go like this... (for english, scroll a lot, I didn't want to break the flow of the letter)

Kedves 14 éves Luca.

Hogy vagy mostanság? Tudom, hogy írtál nekem nemrég, hiszen iskolai feladat volt. Még nem kaptam meg, de kíváncsian várom, miről számolsz be benne. Talán még várnom kell pár évet, ugyan, hogy megpillantsam. Én viszont azért írok most neked, hogy tanácsot adjak az elkövetkezendő időszakra (igen, nem könnyű a tapasztaltabbra hallgatni, mégis, szeretném, ha megajándékoznál az időddel).

Tudom, hogy egyedül érzed magad és várod, hogy végre középiskolába menj. Elárulom neked előre, hogy igen, bejutsz abba a gimnáziumba, ahova elsőként jelentkeztél, de azt nem mondom meg, hogy melyik osztályba, legyen meglepetés. Megsúghatom azonban, hogy nem fogsz unatkozni, önteni fogják beléd a tudást, figyelj majd jól, hiszen erre később nagyobb szükséged lesz, mint gondolnád!

Engedd meg kérlek, hogy adjak neked pár tanácsot, hogy nagyobb rálátásod lehessen arra, ami jön és könnyebben átvészelhesd.

1. Gondolkozz el rajta, hogy a szüleid mit mondanak is miért! Csökönyös vagy és nem fogadsz meg semmilyen tanácsot, pedig ha csak egy kicsit is megfontolnád azokat a dolgokat, amiket hallasz (példának okáért: tanulj most többet, mert kisebb energiabefektetéssel nagyobb profitod lesz most, mint később megpróbálni befedni a lyukakat). 

2. Ehhez kötődő, de nem teljesen egybevágó: örülj minden pillanatnak, becsüld meg és élvezd, amit a szüleiddel, családoddal tölthetsz! Beleértve mindenkit, aki Törökszentmiklóson van, különösképpen mamát! Vigyázz, hogy mit mondasz, hogyan viselkedsz, ne bántsd a családodat!

3. Próbálj kapcsolatot teremteni az öcséddel! Több közös van bennetek, mint gondolnád - ebből a gondolatból kiindulva - ha legalább fele annyi energiát fektetnél abba, hogy a testvéredet megismerd, mint amennyit abba ölsz, hogy olyan emberekkel próbálod megkedveltetni magad, akik egyértelműen nem a barátaid, de még közös érdeklődési körötök sincs (igen, tudom, hogy azt hiszed, hogy 'majd megjön a kedved a bulizáshoz/shoppingoláshoz/állandó pasizáshoz', de nem fog megjönni. soha.), akkor magad mellett tudhatnál egy barátot, akire bármiben számíthatsz. Szóval: beszélgess a testvéreddel. Akármiről.

4. Tovább fűzve ezt a gondolatot... a barátaid. Az örökös beilleszkedési vágyad. Ezer és ezer ember megmondta már, hogy azért, mert 'tinédzser lányok ezt meg azt szeretik és ilyenek meg olyanok', attól még neked NEM kell olyan tinédzser lánynak lenned. Sőt. Ha lehet, már most jelentsd ki a szüleidnek, hogy nem akarsz várni a főiskolás évekig, hogy elkezdhess fotózni, te már most is szeretnél. Ha azt mondják, hogy a 'tanulásra kell koncentrálnod', akkor érvelj ezzel: ha csak a lehetőséged megvan arra, hogy felfedezd, hogy szeretsz-e alkotni, akkor talán kiderülne, akkor talán már gimnázium során is tisztábban látnál.

A végére hagytam, ami a legfontosabb és ami a legjobban érdekel. Figyelj oda mindkettőre. Mindkettő nagyon fontos!

5. Ha egyszer olyan helyzetbe kerülsz, ahol nem látod a kiutat. Ne félj. Ismerlek, és tudom, hogy a világon a legnehezebb dolog számodra nem félni. De ha félsz, akkor egy olyan lejtőn indulsz el, amin nincs megállás. Ha mégis elindulsz ezen a lejtőn, akkor, nagyon gyorsan, nagyon hamar, nagyon mélyen meg fogsz sérülni... Ha ez is megtörténik, akkor kérlek, kérj segítséget! Iszonyatosan fontos, hogy segítséget kérj. Nem kell elmondanod senkinek. Elég, ha anyának és apának elmondod, értesd meg velük, rögtön az elején, hogy ők is tudják, min mész keresztül! Most még nem érted, miről írok, de egy ponton rá fogsz jönni, és akkor emlékezz erre! A kettőnk élete múlik rajta.

6. A gimnázium... Csak csinálj mindent úgy, ahogy egyébként csinálnál, a mindenféle 'be akarok illeszkedni' nélkül. Neked még távoli jövőnek tűnik, nekem már inkább egy nagy keszekusza gombolyagnak tűnik innen, ahol most vagyok. Tudni akarod mi történik? Persze, hogy igen, ismerlek, tudni akarod, hogy végre szerelmes leszel-e! Megpróbálom neked elmondani anélkül, hogy mindent elrontanék. Igen, valószínűleg szerelmes leszel. El fogod veszíteni a fejed. El fogod veszíteni a szíved. Újra és újra. Minden nap összetörik a szíved. Minden nap összeforrasztod a reménykedéseddel, csak hogy a következő nap újra összetörhessék. Minden. Egyes. Nap. Szörnyen hangzik, igaz? Nos, borzasztó lesz, nem tagadom. De tudod mit? Ez csak azt jelenti, hogy benned ott van a remény, minden egyes nap, hogy egy nap majd minden jó lesz, minden varázslatosan megváltozik, téged viszont szeretnek. Reményteli vagy, és ez jó. És hidd el, a végén a jutalmad, bár nem onnan érkezik, ahonnan várnád, nagyobb lesz, mint bármilyen kincs ezen a világon. 

Fedezd fel, hogy ki vagy! Ne próbálj más lenni. Valaki mindenképpen ott lesz neked, ettől ne féljél, sosem vagy egyedül.

Én. Én mindig itt leszek neked.

Szeretlek.

26 éves Luca.

Dear 14-year-old Luca,

How are you nowadays? I know that you wrote to me lately, because I remember it was a school task. I haven't received your letter yet, I think I still need to wait a few more years for that. I'm writing to you now, because I feel you need some pieces of advice for the upcoming years (yes, it's not easy to listen to the more experienced, but it would be really nice of you if you'd have some time for me)
I know, you feel lonely in your primary school class, and can't wait to go to high school. I can probably tell you, that you will get in that gymnasium you are striving for, but I won't spoil every detail, it's a surprise! I can most likely reveal though, that you won't be bored for a second, knowledge will flow through you, pay attention to this, you will need many things later!
Let me give you some pieces of advices, to give you an idea of what will come and how you should handle it.

1. Think about the things your parents tell you, also the causes of why they're telling you these things. You are stubborn and you like to experience everything by yourself, but some things are better to be not experienced, maybe. (for example, you could put just a bit of effort in your studying, so later you don't have to put a lot of effort in it.)

2. Connected to this topic, but not entirely the same: cherish every moment you can spend with your parents, your family! Including everyone from Törökszentmiklós, especially your grandmother. Be cautious about how you talk and behave around them, you don't want to hurt them!

3. Try to get in contact with your brother! You have more in common, than you think. If you would have half the energy for getting to know him, than what you have for building up a fake self, trying to get people who are not like you and you have little to no things in common, to actually like you, you would have an amazing friend who you can count on any time. (yes, I know you believe, that 'sometime I will want to party/shop/have multiple boyfriends', but no. It won't happen. Ever.) So: go and talk to your brother. About anything.

4. Speaking of which, your so called friends. Your everlasting desire to fit in. Thousands of people already said it, I will as well: just because 'teenager girls should be like this, and should like that', it does NOT automatically mean that you have to be like that. I will take it even one step further. Tell your parents, you don't want to wait until the beginning of college to be able to start photography. If they say, that 'you should focus on studying now', you should tell them, that photography could be a great way to discover yourself and what you want to do later.

These last two things are the most important ones, this is why they are at the end - I need your undivided attention for both!

5. You will find yourself in a place where you can't find the escape route. Don't be scared. I know you, I know that it's the hardest thing in the world not to be scared for you. But if you give in to your fears you will get on a downhill that doesn't let you stop. If you start rolling down you will crash fast, soon and it will hurt greatly. If this happens, after all.... please! Ask for help as soon as possible! There's no words how important this is! You don't have to tell anyone. Tell it to your mom and dad. make them understand you, to know what you are going through so they can seek for professional help for you soon enough! You don't yet understand what I'm writing about now, but you will, and then you should remember these lines. It's the quality of our future lives that's in your hands.

6. Gymnasium... Just do everything how YOU would do it anyways, without trying too hard to fit in. It's a far future for you now, but for me it looks more like a messy ball of yarn from here, where I am now. Do you really want to know what will happen? Of course, I know you well, you little curious monkey, you want to know if you will fall in love! I will try to tell you the story without spoiling too much for you. Yes, you will probably in love. You will lose your mind. You will lose your heart. Again, and again. Every day your heart will be crushed in pieces. Then every day it gets repaired by your hope, just so it can be crushed the next day again. Every. Single. Day. It sounds horrible, right? Well, it WILL BE quite horrible. But you know what? This only means that you have hope in you strong enough to heal yourself every day, to believe in a better tomorrow, to believe that maybe the next day they will love you back. You are full of hopes, and that is good. And believe me, in the end your reward will come from an unexpected source, and it will be more precious than anything in this world.

So go, and discover who you are! Don't try to be someone else. Someone will always be with you, don't worry about being alone!

Me. I will always be here for you.

Love you.

26-year-old Luca