Hihetetlen a foltvarrás...

nem csak azért, mert megnyugtat...
nem csak azért, mert érzem, hogy kiteljesedem benne és alkotok...
nem csak azért, mert a csepp időmet is remekül kitöltöm...
nem csak azért, mert mások is szeretik, amit csinálok...

hanem azért, mert olyan embereket ismerhettem meg általa, akiket talán máshogy sosem. Akik gondolnak rám és szeretnek. :)
Köszönöm, hogy ismerhetlek benneteket, foltvarró barátaim!

Békés, biztonságos, anyagban és cérnában bővelkedő, barátságos 2009-et kívánok nektek!

Hogyan készült... az iráni quiltem. :)

Hát, berzenkedem egy kicsit, de győz az őszinteség...

Az egész annyira egyszerű volt, hogy röstellem leírni. Ráadásul nem is fotóztam fázist, mert arra már tényleg nem volt idegem.

Volt ugye, először is egy kép, amiről elindultam. Beolvastam paintbe, amivel felnagyítottam, és tükröztem. Hogy miért tükröztem, az később fog kiderülni.

Aztán anyagot válogattam. kellett valami asztalnak való, meg papírnak, meg tintatartónak, na és egy a ceruzának.
Kaptam még anno egy csoporttársamtól olyan csokibarnát, amit még életemben nem festettem, először ez volt az asztal. Aztán rájöttem, hogy az inkább pennának volna jó, ezért sárgásbarnát néztem asztalnak.

A papír úgy született, hogy egy merevebb, fényesebb pamutvászonra felvasaltam ragasztós vetexet, majd megint, immár a második réteget. Na, ez szép kemény lett.
Aztán elővettem a tükrözött képet (szöveg visszafelé) és egy zsírpapírt tettem rá. Majd a textilzsírkrétámmal rávázoltam a feliratot. Papír ráfordít az anyagra, átvasal, és már ott is a felirat, csak át kellett húzni. Sajnos nem sikerült olyan finomra, mint az eredetin, hiába, na, nem vagyok egy kiművelt rajzoló... :)
Aztán voltak itt kisebb problemák is, ugyanis a zsírkréta itt-ott hullatta morzsáját, és az persze belevasalódott az anyagba.

Ezek után vágtam egy A4-esnél kicsit nagyobb ragasztós flízt, tudjátok, amelyik kicsit sűrűbb és laposabb, táskába jó rakni. Arra felvasaltam az asztal két szélét, majd megtűztem (figyelem, ez volt az egyetlen pont,a mikor a gépet használtam!!! :-D ). A középre pedig felvasaltam a papírt. Mivel az asztal csíkja szélesebb, mint a képen, és beér a papír alá, ezért a papír széle szépen lebeg a munkán, pont ezt akartam. :)

Most jön a tintatartó. A nyers flic színe pont megtetszett, egy likőrös poharat (na, vajon miért ez akadt a kezembe...csak nem Metaxát szürcsöltem előtte???) körberajzoltam kétszer a szájánál, meg az egyiket még belül a talpával, ezt kivágtam, így lett egy teli köröm, meg egy karikám. A karika belsejébe keskeny fliccsíkot ragasztottam, ettől gömbölyödik a széle, ezt szép pepecselős nyomikázással ragasztottam össze, majd a kész karimát a teli körre. A belsejét először filctollal festettem be feketére, persze, nem volt elég, ekkor kezembe akadt a matricafesték kontúrja, pont jó volt. Ez lett a tinta. :) Kicsit még árnyaltam a karima szélét a zsírkrétával.
A kör aljára szabtam négy, egyenletesen csökkenő átmérőjű kört filcből, és ezeket szép sorban ráragasztottam, ettől lett magassága. Majd ráöltöttem a mukára három öltéssel.

Jött a penna. Ránézésre a képen ez egy fapálca, kihegyezett véggel. Maradt még a beragasztott vászonból, annak egy csíkját összehengergettem, majd a csodás csokibarnából szabott csíkot rátekertem és ráragasztottam. A kimaradt fehér végét összecsippentettem a végén és alul megöltöttem, majd befestettem a már említett matricafestékkel. :)
Méretre vágtam, aztán ezt is felöltöttem a helyére. Kicsit még megkrétáztam itt-ott (árnyék,mizmás), azt annyi.
Ja, meg körbeszegtem.
(Ez utóbbit később átdolgozom valamivel, mert utólag azt látom, nem megy a témához ez a színátmenetes, egyébként gyönyörű aranyos-sárgás-barnás cérna.)

Szóval ez van, varrás most nem volt, de szerettem csinálni így is.
Mondjuk, hogy ez most "mixed média" volt, amelynek főszereplői: UHU ragasztóstift, textil zsírkréta, vasaló, és fekete matricakontúr, meg persze egy vödörnyi festett anyag (merthogy egy szemetesvödörben tartok őket). :)))

Pár részletfotó:

Itt tisztán látszik, hogy az árnyék krétázásánál a ragasztós flíz rag. pöttyei kidomborítják a vékony molinót,, így pöttyös lett a krétázás. No, de sebaj... :)))

update:
ugyan külön posztot írtam róla, de bemásolom ide a quilt szövegének jelentését:

"Ez Sohrab Seperhri, kortárs iráni költő versének részlete. Itt van a honlapja. A teljes mondat így hangzik: yari andar kas nemibinam, yaran ra che shod, doosti key akhar amad, dostdaran ra cheshod (a dőlt betűs rész szerepel a képen).
Ebben a mondatban a költő /férfi/ a yarról beszél, ami többféle dolgot jelent angolul: szerető, barát, társ, partner, a szövegkörnyezettől függően. A yarból származik a yari melléknév, ami barátságost jelent, olyasvalakit, aki őszintén szeret.
A mondat azt jelenti, hogy ebben a világban (manapság) senkiben sem lát igazi yart (barátot, szeretőt, partnert, mi történt az emberekkel, hol vannak a yarok? Mikor lett vége az emberek közötti barátságnak, hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Köszönöm, Ildi!

KULTÚRAQUILTEK: IRÁN

Elkészült Iránom...

Iránról nem sokat tudtam ezelőtt, tehát irány a wikipédia, ott kiolvastam, hogy milyen messzire nyúlik vissza a történelmük (i.e. IV.évezred), aztán a médek és a perzsák együtt alapítottak hazát, aztán kisvártatva jött Dareiosz, kinek uralkodása alatt a Perzsa Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. Majd jött Nagy Sándor és elfoglalta az egész országot... Halála után az ország több részre szakadt, és megkezdődött egy hosszú folyamat, amely a dinasztiák küzdöttek egymással.

A középkorban történt: "Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakulú muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.
Az újkor (1501): "Az első iráni shiíta iszlám államot a szafavida dinasztia (1501-1722) első tagja, Iszmail sah alapította. " Több dinasztia váltotta egymást, majd 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.
Ezt 1921-ben Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ban sahhá kiáltatta ki magát. Ő és később fia,
Mohamed Reza Pahlavi, diktatórikus kormányzással valósította meg reformterveit, és keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen.
A sah "Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, amelynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi sérelmek, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, amelyben rezsimjét megdöntötték."
'Iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével... Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt."
(Én a magam részéről emlékszem Khomeinire a tévéből, 14 évesen valahogy egész máshogy jött le a dolog, mint ahogy itt olvasom. Akkor egy fanatikus rosszember forma votl számomra...)

Szegényeknek nem volt elég bajuk, 1980-ban Irak megtámadta őket: "A pusztító iraki-iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sokszázezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert."

Szóval efféléket olvastam, és hát persze hallottam én is jó sok rosszat a fundamentaliszumról, meg a borzasztó vallási törvényekről.
Mégis valahogy szimpatikus nép kerekedett ki a végén...

Bocs a töri-szakosoktól, nem akartam értekezést írni, csak olyan kis összefoglaló-félét...

És most lássuk kedvenc képeimet:

KALLIGRÁFIA TÉMAKÖRBEN:

(A teheráni Bastan Múzeum bejárata)

PERSEPOLIS KINCSEI:

És a kedvenc falfirkám (majdnem ezt csináltam), jelentése: URBAN ART - Városi művészet

Megnyitottuk a...

Babakiállítást Káposztásmegyeren.


Várunk mindenkit szeretettel a Karinthy Frigyes Ált. Műv Ház Közösségi Házába (Bp., IV., Lóverseny tér 6.), ahol az Index Babavarró topikjának első kiálltását láthatjátok.
Aki személyesen is szeretne találkozni az alkotókkal (és rajongóikkal -én-), azok jöjjenek szombaton 14 órától a rögtönzött topiktalira. :)

Teáskanna melegítő

Vagyis tea cosy...
Na, ezt sem tudtam..
Történt, hogy megbízást kaptam egy teáskanna melegítő varrására. Jó, mi?

Onnan indul a dolog, hogy azt sem tudom, mekkora egy teáskanna. Bevallom őszintén, én csészében csinálom a teát, és ha nem, akkor meg egy nagy üvegkancsóban.

Nameg. Honnan legyen mintám?
Rögtön beindult a guglizás, majd jött a flickr, kedvenc képtárhelyem.
Asszem, közel 2900 találatom lett a tea-cosy-ra. Lapozgatok, lapozgatok, hát csuda dolgok derültek ki a kannamelegítőről.
Először is az, hogy leginkább a kötött műfaj dívik, ebből meg az következik, hogy emberek nagyon szívesen hordanak sapka helyett tea cosy-t. :)))
Aztán meg az, hogy mindenféle formájú lehet, van egy külön vonulat a házformájúakra, aztán egy másik az állatfigurákra, aztán van, ami teljesen eldugja a kannát és van, amelyik követi a formáját.
Sok varrottat is láttam, ötlet van dögivel. :)))

És hogy ne csak én szórakozzak, mutatok egy párat az érdekesebbekből. :)


Házféleségek:





Pár kötött cucc:






A legjobb: :DDD Neve: tea shirt





Csinosabb varrottak:






És a végén az állatsereglet:







És ha magamnak varrnék egyet, akkor ezt választanám:

Újabb varróházas téma: neszeszer készítése

Múltkor volt, ugye a szeminol technika, most az akkor megvarrt csíkból készítettem egy neszeszert.
Fogadd szeretettel, ha kérdésed van, bátran írd meg!


Itt találod a leírást.

Újabb körjáték: gyerekkori emlék

Részletek: tedd ki a képet a blogodba és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet.
Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.
Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kíváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.

Én Mmamától kaptam, küldöm Cicvareknek, Patchwitchnek, Elizanikónak, Kdattának,Launak, Violininek és Zazáleának.


A nővérem és én kb. ovisak voltunk. Akkor vetítették a moziban a Zorrót, a nagyanyám vitt minket el. Nagy hatással volt ránk, lány létünkre állandóan vívtunk, mentettünk. :)
Aztán egyszer egyedül hagytak minket otthon. Volt akkoriban két nagy ruhásszekrényünk (akkor újak), tudjátok, az a sötétbarna, egybeajtós, fényesre lakkozott.
Mivel mindenhova zorrójeleket helyeztünk el, úgy döntöttünk, arra a hatalmas felületre is odakívánkozik a JEL.
Persze, hogy nehogy rájöjjenek, hogy mi voltunk, felálltunk a széles, belső ablakpárkányra és jó magasra jó bentre, már nem emlékszem, mivel, de belekarcoltuk a hosszú Z betűt rengeteg karikával az alsó vonalra...
Persze, kellett vele dolgozni, mert elég vastag volt a lakk a szekrényen. :)

Hát agyon nem vertek, mert itt vagyok, de hogy kaptunk, az biztos. Erre már nem emlékszem.
A JEL viszont eltüntethetetlenül (micsoda szó!) ott volt egészen addig, míg mi nem dobtuk a szekrényt sok évvel később.

Sokszor láttam utána is, és csodálkoztam, hogy nem voltunk képesek rendesen leírni azt, hogy Zorró... :)))

Szintén kiPéCézve...

Visszatértem, és mondanám, hogy nagyon megvagyok...
Oly mértékben töltődtem(tünk) fel nappal, hóval, csúszással, pihivel, semmiresegondolással, hogy alig fértem be a kocsi hátsó ülésére. :))) Szóval jó volt, na, csak ajánlani tudom, annak, aki szeret síelni, ilyenkor nyomuljon egy gleccserre, azt csússzon.
Persze a magyar lakosság ezen szeglete valszeg magától is rájött, mert pénteken már tele volt velük a parkoló. :)
Képek később...


Aztán, hogy a múltkor is megtörtént, hogy nyaraláskor kitört a blogláz díjazásilag, most, hogy kitettem a lábam hazánkból, kitört a pécézési láz.
Itt köszönteném az irántam érdeklődőket: Julcsi, Ahama, Bea, Zazalea, Mammka, Beszand és Eszter, kösz, lányok, jól esett. :)

Hét dolog, amit még talán nem tudtok rólam:

1. Odavagyok a sportközvetítésekért. A technikai sportok (Forma-1 rulez!) vezetnek, egyik legnagyobb élményem volt, amikor tavaly Brno-ban együtt üvöltöttem sok ezer magyarral Talma nevét. Mellesleg a könyvében felismerhető a loboncom. :)))
Különösen értékelem azon sportolók teljesítményét, amelyeket kipróbáltam. Az elmúlt napokban szájtátva bámultam a kül. nemzetek (vagy nyolcat számoltunk 3 nap alatt) válogatottjainak technikáját a sípályán. És megállapítottam, hogy soha a büdös életbe nem fogom még csak érintőleg sem venni a mozdulatot.

2. Nagyon szeretek lustálkodni. Ez azért gáz, mert mindig sok a dolgom, mindig volna mit csinálnom, én mégis bambulok. Na de ha olyaaaan jóóóól esiiiik....

3. Kávé nélkül egy tapodtat se! Nincs vérnyomásom szinte, ezért reggel csak a kávéfőzőig találok el. Még jó, hogy én rendeztem be a konyhát, így csukott szemmel főzöm a reggeli adagot. Az olasz kávé az igazi nagy kedvenc, ott aztán bármennyit, bármikor.
Van egy klassz találmányuk a sípályán: felgőzőlt tojáslikőrbe öntik a kávét, a tetején tejszínhab, igényes helyeken zúzott mandula, igénytelenebbeken kakaószórás a tetejére. Nyami!!! Ja és a neve: alza valvole - szelepemelő :DDD

4. Nagyon bírom az art deco, a szecesszió művészetét, ha lenne időgép, én a 20-as évek Párizsába vagy Bécsébe kérném a jegyem.

5. Nem értek a gyógyszerekhez, nem értek a betegségekhez, még a gyerekeknek szánt otthoni gyogyikat is a párom adagolja, mert képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi mire való. Ennek megfelelően nem vagyok képes gyógyszert pontosan beszedni. Ugyanígy gőzöm sincs arról, hogy melyik vitamin mit csinál...

6. Nagyon rossz a memóriám, csak azok a dolgok mennek rutinból, amiket már rengetegszer csináltam vagy tanultam. Viszont folyamatos adat-éhségem van, mindennek utánanézek, ami érdekel, majd a felét elfelejtem. Vicces, amikor mesélnék valamit, de konkrét adat nincs a mesében, mert az már rég kihullott.

7. Sorozatfüggő vagyok. Sokfélét nézek, egy kivételével, az a sci-fi. Az valahogy nem jön be. De azon kívül minden, nyomozós, vidám, persze most SzülFel és House minden mennyiségben. Legújabb kedvencem a "Halottnak a csók", főleg a képi világa miatt.
Aztán ott vannak a túlélő show-k, többször végig bírom nézni pl. a The Amazing Race bármely szériáját, az nagy kedvenc. Na jó, ezt a celebizét simán kihagyom. Ez Makó a Survivor Jeruzsáleméhez képest. :)

Na, talán ezeket még nem tudhattátok. Próbáltam nem varrással kapcsolatos dolgokat tudatni, ha valakit az érdekel, kérdezzen bátran. :))))

Most kéne hét személy, de már mindenki színt vallott. Legyenek azok, akik még csak meg lettek szólítva, de nem olvastam tőlük: Civarek, Patchwitch, Hortenzita, Kicsoda, Violini, Nana

A Nagy Októberi Események

Kicsit bővebben írok nektek most, mert annyi a tartozásom felétek. :)

De hál istennek élőben találkoztunk sokatokkal, így látjátok, élek, virulok, szervezkedek, varrok, tanítok (fent van az új varróházas bejegyzés) és tanulok folyamatosan.

Szép sorban...
Rita, figyelj! :)))
Megvolt a kápmegyeri csoportunk ELSő kiállítása. És siker volt. Akik ismernek (név szerint) az iskolában, sorra jöttek gratulálni a munkákhoz, és a legnagyobb elismerés, hogy a kiállítás utáni első foglalkozáson három új tagot köszönthettünk. :)
A megnyitó nagyon megható volt, mivel nem volt szándékunkban nagy vircsaftot csapni, így a műsort mi szolgáltattuk, és felolvastuk Márta néni "A foltkór patológiája" című alapművét. Innen pusszantom a csajokat, akik vállalták velem az olvasást.
Eleinte csak halk mosolygások, vigyorok, majd kuncogások, a végén harsány röhögések minden felől, ez persze leginkább a mű alkotójának köszönhető. Naggyon vicces, aki tudja, olvassa el, Márta néni honlapján megtalálja.
Utána kedélyes sütizés, beszélgetés. Sokan voltunk, jól éreztük magunkat. Jó volt, na.

A megnyitóról egyenesen (szó szerint) mentünk barátnémmal a Foltlelkek lellei hétvégi táborába, ahol igen kellemes időt töltöttünk el. Történt ey kis kellemetlenség is, de ezzel nem foglalkozok, lévén szelektív a memóriám. :)

Aztán szept. végén a csoportunk vendégül látott egy amerikai foltos társaságot, nagyon érdekes volt, mert azt gondoltam, összeszokott, együttvarró hölgyek érkeznek, erre kiderült, hogy Kanadából és az USA összes partjairól, tájairól érkeztek vegyesen a hölgyek. Együtt is varrtunk, közben bemutattuk munkáinkat, majd ők mutattak egy-egy blokkot, amelyek vagy a környezetükre, lakóhelyükre utalt témájával, vagy nekik kedves technikával készült.
Nagyon hangulatos, jól sikerült nap volt.
Ezzel kapcsolatban is történt egy kis cicó, de a delete gomb egy hét után bekapcsolt. :)


Elkezdődnek a Nagy Október Események...

Közben már szerveződött az újpesti topikos kiállítás, már a felrakás is jó hangulatban telt, gondoltam, hogy a megnyitón se lesz másképp.

És eljőve a Nagy Októberi Kiállításnéző és Megnyitó Nap, Határtalanul-dzsembori és Foltopik kiállítás egy napon!
Az egyes számú program arról szól nekem, hogy kedvenc - távol lakó - foltvarró barátnőim feljönnek Pestre, a pestiek összeröffennek, és harsány ujjongások közt beszélünk-beszélünk-beszélünk, majd egy kicsit még dumálunk is. Az árusokból kb. annyit láttam, amíg Cic barátném beszélgetett Nyikitával, ezalatt én a hozzám legközelebb rám mosolygó karácsonyi anyagra rácsaptam. Na, így a vásárlás is megvolt, majd nézelődés, aztán a büfében megint pletyó egészen az átnavigálásig.

Na aztán Újpesten minden ott folytatódott, ahol A Várban megszakadt, kivéve, hogy volt, aki csak odajött, ezért ott újabb örömködős, ölelkezős mutatványokat hajtottunk végre.
Maple beszédet mondott (drága, itt is köszi), Vio-t megköszöntöttük (Julcsi, puszi), majd beindult a tombolaláz!
Na, persze, hogy nem nyertem, ácsingózó (irigykedő) szemekkel néztem a nekem tetsző holmik új gazdáira, majd leejtettem az állam, mert kiderült, a fődíj Márta néni egy korai bibirkéje, egyik első munka, amit tőle láttam élőben. Hát, a nyálam csorgott... de nem az enyém lett, Dituka, vigyázz rá, mint szemed fényére! :)))

Valszeg arcomra volt rajzolva csalódottságom, mert ekkor hozzámlépett Lau és megajándékozott egy sk.festésű gyönyörrel. (Csók, drága!). És még nem volt vége, Juhizs "alkalmi" szoknyácskáját szabtuk szanaszéjjel, így ott is lett megint anyagom (Juhizs, imádlak!).
Ja, a nap poénját nem említettem, Kustaera elhozta Anti bácsit, akit kezembe foghattam, sőt egész közelről anatómiai szekennelést is végezhettem rajta. Többen megörökítettek, még jó, hogy drága Anti bá nem túl fiatal, egyébként pedofíliával lennék vádolható (Anti bá ugyanis meztelen, csak egy úszógumit visel toalettként). :)))

És még mindig nincs vége a Nagy Október Történéseknek.

Hogy ne legyen túl kevés kiállítás ebben a hónapban, Cicvarek kicsiny városkájában is szervezett egy topikos foltos kiállítást, amidőn is megbeszéltük, hogy az összedolgozott Kultúraquilteket bemutatjuk náluk is.
és ez olyan egyszerűnek tűnt elsőre. 12-én vége a Határtalanulnak, 14-én nyit a karcagi, teljesen normális.

Majdnem, merthogy hétfőn (13.) nem sikerült érintkezésbe lépnem a kiállítást leszedő hölggyel, kedd (14) reggel meg már vidéken dolgozott. Na, ebben az időpillanatban bekerült a gyomromba egy nagy kő, és be kell valljam, csak az esti vacsoránál sikerült kiszorítani némi rántott husival. :)

Telefonban hosszas könyörgés, foltostárs messziről intézked, portás rongyokat kiszed titkos szobából, csomagban portára lehelyez, telefon érkezik, lehet menni (a kő kicsit morzsolódik). Ez két óra volt, gyakorlatilag (hozzám és a napszakhoz képest) sok cigi, körömrágás, kevés feliratozás sok félreütéssel és a kínok kínja történt meg velem ez idő alatt.
Majd délre föl a Várba. Persze, hogy gyalog mentem be, és persze, hogy 66-szor izzadtam le, mire a pakkal (mi van? az egy dögnehéz zsák volt!) leértem a kocsihoz. 1/2 1-et mutat az óra.
Irány Karcag, ugyan már, rengetegszer megtettem ezt az utat! (ja, csak előbb át kell vágni Budán és Pesten...)
1/2 3-kor szálltam ki a művház parkolójában, a lábam megmacskásodva a jobb rüsztöm ilyenkor begörcsöl a gázpedáltól, jelzem a kő is még a helyén volt...
(a leutam megérne egy külön posztot, mivel szórakoztatja magát az ember, ha egyedül megy 200 km-t címmel.)
1/2 4-re minden rongy fent volt a helyén, sőt még a kápmegyeri gyűjteményből (amit hétfőn hoztam haza és "véletlenül" a csomagtartómban volt) is mazsoláztunk Ágival.
Ági már viszonylag nyugodtnak tűnt, nekem még mindig megvolt kövem.

Megnyitó: Dóri (Ági-kolléganő) nyitotta meg, akit egyébként most nyáron ismertünk meg a karcagi táborban, így tud mindent a népségről. Ennek megfelelően sikerült eléggé személyesre a mondandója, egy bizonyos időpillanatban próbáltam nagyokat lélegezni (persze csukott szájjal, nem úgy, ahogy a kiskorúnak tanítottam, mikor hisztizni/sírni próbál, hogy: "Nagy levegő, teli szájjal!"), és így éppen hogy csak sikerült elkerülnöm, hogy picsogásba ne törjek ki. :) Aztán néha oldalt pillogtam, Cic is hasonló gondokkal kűzdött.
/Utóbb Dóri is bevallotta, hogy ránk nézett, és neki is könnybe lábadt a szeme... :)))/
Natessék!

Aztán jöttek a jobb részek, először Doktor Úr rózsája (mint egyik alkotónak- KÖSZÖNÖM!), majd a számtalan gratuláció és elismerő megjegyzés hallgatása. Hát örültem, hogy nem gyilkoltam le magam délelőtt, mikor elfeketedett a világ a szemem előtt.
A KQuilteknek nagy sikere volt!

Este még egy finom vacsi a helyi vendéglátó ipari egységben, itt fogyasztottam el az bizonyos szezámos rántott husit, ami kiszorította a Nagy Követ a gyomromból. Persze, nem utolsó sorban Cic barátnémmel töltött pletyka anzix is hatásos volt. :)))

Ennyi dióhéjban (hehehe), azért még van tartalék a Nagy Októberben, szombaton csop.fogl. ahol tanítom a trapuntót, aztán hétfőn Kápcsop.fogl., ahol tanítom a hátizsákot, aztán végre jön az Október Csúcspontja,
haverom most fizetett be egy 3,5 napos síhétvégére egy glecseren. :))))))))))) (ez egy naaaaagy és hosszú vigyor)
Csodás! Okt. 23-ánkat idén végre Budapesttől távol töltöm el. (Innen csókdosom kolléganőmet, aki hajlandó volt elcserélni velem a 23-i műszakomat. Nem irigylem...)

Nos, az Októberi Kisregénynek vége...

Kiállításunk lesz!

Kedves barátaim, ismerőseim, ide süssetek!

Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a

KÁPOSZTÁSMEGYERI KÖZÖSSÉGI HÁZ FOLTVARRÓ KLUBJÁNAK

első kiállításának megnyitójára.

Helye: Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Bp., IV., Hajló u. 2-6. (az iskola első emeletén)

Időpont: szept. 12. péntek, 17 óra

A tárlat okt. 6-ig látható.

Szeretettel várunk minden foltost és nem foltost!

Kaoka, Kdatta, Én és még sokan mások ;o)