Még nem varrtam soha orvosnak, de a mostani néni nagyon helyes, nővérem szerint olyan korú, mint mi, szerintem fiatalabb, mindenképp nagyon helyeske, törékeny, picike és ehhez képest olyan kemény a melója, hogy én a 10 perc ottléttől is padlót fogtam. Ő mondja meg, ki mennyi sugarat kapjon a kis rohadék állatkájára. Sajnos mi is azért voltunk.
Az előtörténés az, hogy Veszprémben eldöntöttük Valival, hogy nem veszünk semmit. Aztán kiderült, hogy egy sarokra van egy kétszintes méterárubolt. Aztán az is kiderült, hogy a belépésünktől számítva kb. 10 perc van zárásig. Úgyhogy nem voltunk komoly bajban, csak ezt két rongyot sikerült ennyi idő alatt megfogom:
(Na jó, Vali kicsit nagyobbat fogott, neki volt még valami.)
És akkor tegnap este eldőlt, hogy már csak holnap találkozunk (egyelőre) ezzel a nénivel, úgyhogy gyorsan kell egy táska ebből. Sima ügy, van az a pofonegyszerű ferde szabású táska, amit egyébként négyzetekből szoktunk abszolválni, most 4 csíkból lett, belül sárga béléssel. Tépőzárat tettem a fül alá, mert sehol sem találom a mágneszárakat. (Itt ígértem meg magamnak, hogy a következő két összefüggő napomban rendet teszek a kócerájomban.)
Nem egy nagy húhaság, de én és a család szerette. Remélem a sugaras néni is fogja. A színe mindennek sokkal élénkebb, sajnos este telefonnal fotóztam, én kérek elnézést.
