Kicsit bővebben írok nektek most, mert annyi a tartozásom felétek. :)
De hál istennek élőben találkoztunk sokatokkal, így látjátok, élek, virulok, szervezkedek, varrok, tanítok (fent van az új varróházas bejegyzés) és tanulok folyamatosan.
Szép sorban...
Rita, figyelj! :)))
Megvolt a kápmegyeri csoportunk ELSő kiállítása. És siker volt. Akik ismernek (név szerint) az iskolában, sorra jöttek gratulálni a munkákhoz, és a legnagyobb elismerés, hogy a kiállítás utáni első foglalkozáson három új tagot köszönthettünk. :)
A megnyitó nagyon megható volt, mivel nem volt szándékunkban nagy vircsaftot csapni, így a műsort mi szolgáltattuk, és felolvastuk Márta néni "A foltkór patológiája" című alapművét. Innen pusszantom a csajokat, akik vállalták velem az olvasást.
Eleinte csak halk mosolygások, vigyorok, majd kuncogások, a végén harsány röhögések minden felől, ez persze leginkább a mű alkotójának köszönhető. Naggyon vicces, aki tudja, olvassa el, Márta néni honlapján megtalálja.
Utána kedélyes sütizés, beszélgetés. Sokan voltunk, jól éreztük magunkat. Jó volt, na.
A megnyitóról egyenesen (szó szerint) mentünk barátnémmal a Foltlelkek lellei hétvégi táborába, ahol igen kellemes időt töltöttünk el. Történt ey kis kellemetlenség is, de ezzel nem foglalkozok, lévén szelektív a memóriám. :)
Aztán szept. végén a csoportunk vendégül látott egy amerikai foltos társaságot, nagyon érdekes volt, mert azt gondoltam, összeszokott, együttvarró hölgyek érkeznek, erre kiderült, hogy Kanadából és az USA összes partjairól, tájairól érkeztek vegyesen a hölgyek. Együtt is varrtunk, közben bemutattuk munkáinkat, majd ők mutattak egy-egy blokkot, amelyek vagy a környezetükre, lakóhelyükre utalt témájával, vagy nekik kedves technikával készült.
Nagyon hangulatos, jól sikerült nap volt.
Ezzel kapcsolatban is történt egy kis cicó, de a delete gomb egy hét után bekapcsolt. :)
Elkezdődnek a Nagy Október Események...
Közben már szerveződött az újpesti topikos kiállítás, már a felrakás is jó hangulatban telt, gondoltam, hogy a megnyitón se lesz másképp.
És eljőve a Nagy Októberi Kiállításnéző és Megnyitó Nap, Határtalanul-dzsembori és Foltopik kiállítás egy napon!
Az egyes számú program arról szól nekem, hogy kedvenc - távol lakó - foltvarró barátnőim feljönnek Pestre, a pestiek összeröffennek, és harsány ujjongások közt beszélünk-beszélünk-beszélünk, majd egy kicsit még dumálunk is. Az árusokból kb. annyit láttam, amíg Cic barátném beszélgetett Nyikitával, ezalatt én a hozzám legközelebb rám mosolygó karácsonyi anyagra rácsaptam. Na, így a vásárlás is megvolt, majd nézelődés, aztán a büfében megint pletyó egészen az átnavigálásig.
Na aztán Újpesten minden ott folytatódott, ahol A Várban megszakadt, kivéve, hogy volt, aki csak odajött, ezért ott újabb örömködős, ölelkezős mutatványokat hajtottunk végre.
Maple beszédet mondott (drága, itt is köszi), Vio-t megköszöntöttük (Julcsi, puszi), majd beindult a tombolaláz!
Na, persze, hogy nem nyertem, ácsingózó (irigykedő) szemekkel néztem a nekem tetsző holmik új gazdáira, majd leejtettem az állam, mert kiderült, a fődíj Márta néni egy korai bibirkéje, egyik első munka, amit tőle láttam élőben. Hát, a nyálam csorgott... de nem az enyém lett, Dituka, vigyázz rá, mint szemed fényére! :)))
Valszeg arcomra volt rajzolva csalódottságom, mert ekkor hozzámlépett Lau és megajándékozott egy sk.festésű gyönyörrel. (Csók, drága!). És még nem volt vége, Juhizs "alkalmi" szoknyácskáját szabtuk szanaszéjjel, így ott is lett megint anyagom (Juhizs, imádlak!).
Ja, a nap poénját nem említettem, Kustaera elhozta Anti bácsit, akit kezembe foghattam, sőt egész közelről anatómiai szekennelést is végezhettem rajta. Többen megörökítettek, még jó, hogy drága Anti bá nem túl fiatal, egyébként pedofíliával lennék vádolható (Anti bá ugyanis meztelen, csak egy úszógumit visel toalettként). :)))
És még mindig nincs vége a Nagy Október Történéseknek.
Hogy ne legyen túl kevés kiállítás ebben a hónapban, Cicvarek kicsiny városkájában is szervezett egy topikos foltos kiállítást, amidőn is megbeszéltük, hogy az összedolgozott Kultúraquilteket bemutatjuk náluk is.
és ez olyan egyszerűnek tűnt elsőre. 12-én vége a Határtalanulnak, 14-én nyit a karcagi, teljesen normális.
Majdnem, merthogy hétfőn (13.) nem sikerült érintkezésbe lépnem a kiállítást leszedő hölggyel, kedd (14) reggel meg már vidéken dolgozott. Na, ebben az időpillanatban bekerült a gyomromba egy nagy kő, és be kell valljam, csak az esti vacsoránál sikerült kiszorítani némi rántott husival. :)
Telefonban hosszas könyörgés, foltostárs messziről intézked, portás rongyokat kiszed titkos szobából, csomagban portára lehelyez, telefon érkezik, lehet menni (a kő kicsit morzsolódik). Ez két óra volt, gyakorlatilag (hozzám és a napszakhoz képest) sok cigi, körömrágás, kevés feliratozás sok félreütéssel és a kínok kínja történt meg velem ez idő alatt.
Majd délre föl a Várba. Persze, hogy gyalog mentem be, és persze, hogy 66-szor izzadtam le, mire a pakkal (mi van? az egy dögnehéz zsák volt!) leértem a kocsihoz. 1/2 1-et mutat az óra.
Irány Karcag, ugyan már, rengetegszer megtettem ezt az utat! (ja, csak előbb át kell vágni Budán és Pesten...)
1/2 3-kor szálltam ki a művház parkolójában, a lábam megmacskásodva a jobb rüsztöm ilyenkor begörcsöl a gázpedáltól, jelzem a kő is még a helyén volt...
(a leutam megérne egy külön posztot, mivel szórakoztatja magát az ember, ha egyedül megy 200 km-t címmel.)
1/2 4-re minden rongy fent volt a helyén, sőt még a kápmegyeri gyűjteményből (amit hétfőn hoztam haza és "véletlenül" a csomagtartómban volt) is mazsoláztunk Ágival.
Ági már viszonylag nyugodtnak tűnt, nekem még mindig megvolt kövem.
Megnyitó: Dóri (Ági-kolléganő) nyitotta meg, akit egyébként most nyáron ismertünk meg a karcagi táborban, így tud mindent a népségről. Ennek megfelelően sikerült eléggé személyesre a mondandója, egy bizonyos időpillanatban próbáltam nagyokat lélegezni (persze csukott szájjal, nem úgy, ahogy a kiskorúnak tanítottam, mikor hisztizni/sírni próbál, hogy: "Nagy levegő, teli szájjal!"), és így éppen hogy csak sikerült elkerülnöm, hogy picsogásba ne törjek ki. :) Aztán néha oldalt pillogtam, Cic is hasonló gondokkal kűzdött.
/Utóbb Dóri is bevallotta, hogy ránk nézett, és neki is könnybe lábadt a szeme... :)))/
Natessék!
Aztán jöttek a jobb részek, először Doktor Úr rózsája (mint egyik alkotónak- KÖSZÖNÖM!), majd a számtalan gratuláció és elismerő megjegyzés hallgatása. Hát örültem, hogy nem gyilkoltam le magam délelőtt, mikor elfeketedett a világ a szemem előtt.
A KQuilteknek nagy sikere volt!
Este még egy finom vacsi a helyi vendéglátó ipari egységben, itt fogyasztottam el az bizonyos szezámos rántott husit, ami kiszorította a Nagy Követ a gyomromból. Persze, nem utolsó sorban Cic barátnémmel töltött pletyka anzix is hatásos volt. :)))
Ennyi dióhéjban (hehehe), azért még van tartalék a Nagy Októberben, szombaton csop.fogl. ahol tanítom a trapuntót, aztán hétfőn Kápcsop.fogl., ahol tanítom a hátizsákot, aztán végre jön az Október Csúcspontja,
haverom most fizetett be egy 3,5 napos síhétvégére egy glecseren. :))))))))))) (ez egy naaaaagy és hosszú vigyor)
Csodás! Okt. 23-ánkat idén végre Budapesttől távol töltöm el. (Innen csókdosom kolléganőmet, aki hajlandó volt elcserélni velem a 23-i műszakomat. Nem irigylem...)
Nos, az Októberi Kisregénynek vége...
<!--[endif]-->
