Adott volt egy hulladék fa, amit eltettem, hiszen pont ez ne lenne jó valamire? :-)
És most jött el az ő ideje.
Tisztába tettem, csiszológéppel megtakarítottam.
A bejelölt helyeken kifúrtam és a lyukakat dörzsárral kitisztogattam.Nem akartam sok ceruzát beleerőszakolni, mert gondolni kell
a könnyű hozzáférésre is; ezért a 15 x 5 centis felületre
csak 4 kicsi és egy nagyobb lyuk került.
4 normál méretű íróeszköz megy a kicsi lyukakba és egy olló
vagy vastagabb filctoll, jelölőfilc a nagyba.
Szerintem ennyi pont elég egy könyvtárosként dolgozó asszonyka asztalára. :-)
Először lefestettem sötét színű festékkel, száradás után kapott egy réteg fehéret (vízbázisú zománc volt itthon, tökéletesen megfelel a célnak...).Amikor az is megszáradt, akkor kézileg, egy darabka csiszolópapírral visszakoptattam a felső festékréteget.
Szerettem volna, hogy az oldalakon egy kicsit "karcosabb" legyen a látvány, ezért durvább, 80-as csiszolópapírt használtam.
Keresgéltem rizspapírra, meg dekupázspapírra nyomott, megérintő mintákat, de végül dekor szalvétában találtam meg a többféle elvárásnak megfelelő adottságot; így romantikus rózsák kerültek rá.Pontosan a minta mellett haladtam, mert nekem nem tetszik,
ha munkaspórolásból csak köröket meg amorf körvonalakat nyisszantanak ki az alkotók és úgy kerül fel az alapra.
Nettó mintát óhajtottam rádekupázsolni, ezért egy kis többletmunkát is vállaltam.
Lelki szemeim előtt láttam még hozzá egy kis spárga kiegészítést, ezért kissé megrafináltam...
A ceruzatartó éleit kifúrtam és a lyukakon keresztül körbefuttattam rajta a natúr zsinórt, a végére pedig egy kis bozontot csomóztam.
Konzervdobozra, kétoldalas ragasztóval rögzített fa-lapocok, melyekre egy díszítést adó szalag is került.
