Az alábbi borzongató kisregény az Anita Blake sorozat 13. része, amellyel eddig nem volt szerencsém találkozni, ennek is köszönhető tudatlanságom a sorozat mikéntjével kapcsolatban. Én hagyományos krimire számítottam, a természetfelettit nem számoltam bele, pedig... huh, szó szerint jegesen borzongató.

Anita hirtelen beugrik egy kollégája helyett, így azonnal Philadelphiába kell utaznia, ahol egy FBI üggyel kapcsolatban halottkeltési képességeit kell használnia. Társként Micah-ot viszi magával, akit asszisztenseként mutat be. Ennek ellenére kapcsolatuk egészen egyedi, hiszen Ő az egyik szeretője a lánynak. Vannak jó páran... És talán az egész történet igazából e köré szerveződik. Maga az ÜGY nem sok helyet foglal a könyvben, hanem ezeket a fura kapcsolatokat boncolgatja, mondhatnám lelkizés van benne bőven. Az is egy probléma Anita számára, hogyan fogják eltölteni életük első kettesben töltött éjszakájukat a férfivel, de sok fejtörést okoz a többi otthon maradott szerelmi szál is, akik gyakorlatilag egy egészet tesznek ki. Merthogy nem véletlen, hogy eddig nem töltöttek kettesben éjszakát, hiszen mindig többen vannak. Feszegeti bennünk a biszexualitás, illetve homoszexualitás, és az egyéb, nem megszokott szexuális viselkedés kérdéseit, amiről nyilván mindenkinek van véleménye, de ez a történet azért odacsap egy jókorát  annak a bizonyos véleményünknek.

Rövidke, egynapos könyv. Gondolom, a sorozat rajongóinak újabb kis csemege. Abszolút olvasható önmagában, de néha azért jól jött volna egy-két háttér infó az előző részekből.

Az abszolút az én hibám, hogy nem jártam utána jobban, milyen jellegű könyvről is van szó. Igazságtalannak érezném csillagozni, mert izgalmas, jó kis könyv ez, az már más kérdés, hogy én nem vagyok odáig a fantasyért, különösen a vámpíros, zombis történetekért. Szóval, aki bírja, az ne habozzon, mert amúgy meg izgi nagyon!

Végig kettősséget éreztem a könyv olvasása közben, mert egyszer majd' meghaltam az unalomtól, sokszor nem is értettem, mit olvasok, másszor pedig még gyaloglás közben is olvastam, annyira lekötött. Persze terjedelme okán is megpróbálta néha a türelmemet, de alapvetően azt kell mondjam, hogy nagyon jó kis írás.

Nagyon alaposan kidolgozott kémtörténettel van dolgunk, ezerféle szállal megtűzdelve. Nem marad ki senki a szereplők közül a részletes górcső alá vétel alól, nem panaszkodhatunk, hogy valakiről ne tudnánk meg szinte mindent. Úgy érzem, hogy Le Carrénak ebben (is) van a fő erőssége, a végletekig menő részletesség kidolgozásában.

A főszereplő Magnus Pym, akit én nagyon be sem tudnék határolni, annyiféle arcát mutatja meg a történet. Abban sem voltam biztos, hogy ő maga akarja ilyen sokszínűen láttatni magát vagy a többi szereplő ruházza fel ezerféle arccal az egy szimpla, átlagos, szinte középszerű mellé. Bár az egy időben fenntartott, nőkkel való kapcsolata azért gyanakvóvá tett. :-)  De igazából semmi sem egyértelmű. Aztán ez a Pym, ez a brit hírszerző szőrén-szálán eltűnik bécsi lakásukból és több fronton, számos ország titkosszolgálata által megindul a hajsza utána. Ezen kívül keresi még felesége, kollégája, tartótisztje, szóval nem kevesen. A nyomozás során derül ki számos titok az életéről, és mindenki próbálja a maga módján, elég egyedien kikövetkeztetni a múltban történt eseményeket.

Kezdettől fogva sejtetni engedi a szerző, hogy valamely eldugott, tengerparti búvóhelyen írja mesterművét, amiben többek között megelevenedik szélhámos, bár kétségtelenül ügyes kezű apjának alakja, akivel igencsak sajátságos viszonyt ápoltak gyermekkoruk óta, aztán egy furcsa, magának való emberke, akivel Svájcban kötött örök barátságot. De ez is csaj sejtés, nem kell félni, tartogat meglepetéseket a könyv.

És kitartás, az első harmad után jócskán beindulnak az események, érdemes kitartani!

A nemzetközi sajtó nagyon magasztosan nyilatkozik a könyvről, zseniális műnek tartják. Érzem én ezt, mert tényleg hihetetlen alapos munkát érezni mögötte, de azért nekem néhol picit nehezen ment le. De azt is tudom, hogy ez csak stílus-, illetve ízléskülönbségekből adódott. Szóval nagyon jó könyv, és én főként erősen intellektuális beállítottságú embereknek ajánlom, akik még ráadásul az izgalmat sem vetik meg.

4/5

Félelemtől reszkető, fiatal lány, Arlette tér be a rendőrőrsre, hogy tanúvallomást tegyen egy előre megtervezett gyilkosságról. Sokkal több információja nincs, csak pici adalékok, úgy mint valamilyen Oscar nevét hallotta elhangzani, és talán valami grófnét akarnak meggyilkolni. A két férfiról, akiket egy paraván mögül hallgatott ki, szintén nem tud semmi használható információt nyújtani. Bejelentése bizonytalan, tele kérdőjelekkel, a lány maga is zavaros, bár kétségkívül vonzza a férfitekinteteket. Arlette egyébként egy bárban táncol, közkedvelt szereplője az éjszakai életnek, bomlanak utána a férfiak, hiszen kétségkívül csinos, és nem utolsósorban túllép bizonyos határokat.

Amikor reggel már Maigret is bekapcsolódik a lány kihallgatásába, az meglepő módon visszavonja bejelentését, arra hivatkozva, hogy részeg, fáradt stb. volt. Igen ám, viszont jön a hír, hogy megöltek valakit. De még csak véletlenül sem azt, akire számítottak, már ha lehet számítani olyanra, akiről nem is tudunk semmit. Ráadásul a rendőrség berkeiben is van kapcsolódási pont, ami talán még jobban nehezíti (vagy könnyíti?) a nyomozást. Több szálon futó, tényleg meglepetésekkel teli kis sztori.

Bár a Maigret történetek könyv formájában eddig elkerültek, de siherederebb koromban odaragadtam a tv képernyője elé, hiszen Columbon, Derricken, Petrocellin és Maigreten nőttem fel. :) Simeon művei nem véletlenül kerültek feldolgozásra film formájában is, hiszen nagyon feszített tempójú, csattanós kis történetek ezek. Bár konkrétan ennél a történetnél egy picit másra számítottam a végén, de az egész értékéből nem vont le. Rövidke, nagyon gyorsan olvasható. Engem kikapcsolt, megvidámított, tetszett.

Hú, hát ez durva volt. Komolyan borsódzott a hátam egy-két jelenetnél. Módom sem volt eddig Matt Scudder történeteibe belemélyedni, de azért ezen változtatnom kell majd, mert nagyon izgalmas kis könyv volt.

A főszereplőt szerintem a nagy többségnek nem kell bemutatni, mert bár különálló történetekként, de jelent már meg több kötet is (talán nyolc) a kiadó gondozásában, amelyekben szintén Scudder göngyölít fel különböző bűntetteket.

A történet elején egy bokszmeccsen vagyunk a nyomozóval, merthogy rajong az elhagyatott területen lévő sportcsarnokban rendezett mérkőzésekért, és ott feltűnik neki egy férfi, vélhetően a kisfiával, amint az a gyermek haját félresimítja. Nem tudja honnan, de ismerős neki a mozdulat, a férfi, valamit felsejt benne, és ezek nem jó érzések.

Közben pedig van egy megbízatása is, mivel magánnyomozóként dolgozik. Ki kell derítenie, hogy egy nőt vajon a férje ölt-e meg. Halálának különös körülményei miatt béreli fel a halott nő testvére a nyomozásra, hiszen ha más nem, már a biztosítási összeg is elegendő indíték lehetett a nő meggyilkolására, a férj viszont szabadlábon van, és ha gyanúsítja is valaki, bizonyítékok nincsenek.. De vannak egyéb furcsa mozzanatok is a gyilkosság körül, amik kétkedésre adnak okot.

Miközben Matt próbál nyomokra bukkanni, folyamatosan lejátszódnak előtte a bokszmeccsen történtek is a férfival és a kisfiúval kapcsolatban, és folyamatosan próbálja szétválasztani a két ügyet. De ennyi még nem elég, hiszen úgymond véletlenül a kezébe kerül egy nagyon durva pedofil pornófilm, aminek halál a vége. Hihetetlen nyugalommal próbálja bontogatni a szálakat Scudder, de néha már én sem tudtam, merre is van az arra?

Amíg peregnek az események, saját magánéletét is szeretné rendbe szedni, illetve inkább erre Eleine noszogatja, aki tökéletes társ Matt mellett, másrészt pedig call girl. :-) Mindennek ellenére nagyszerűen egészítik ki egymást, ráadásul a lány is próbál segíteni a férfinek, ha mással nem is, azzal, hogy meghallgatja.

Folyamatosan eszembe jutott olvasás közben Harry Hole. Azt nem tudom, hogy csupán nyomozói munkájuk és alkoholizmusuk volt-e közös, de mindenképpen Matt felé húzott a szívem, hiszen jóval összeszedettebb, fegyelmezettebb nyomozót ismerhettem meg benne, és egy nagyon izgalmas, profin felépített történetet olvashattam.

1956. októberében járunk, a vitatott forradalom-, ill. ellenforradalom idején. Gordon Zsigmond nagyon nehéz helyzet előtt áll, fogadott lányát kell azonosítania a hullaházban. Bár az azonosítás után megkönnyebbül, hiszen nem az a lány feküdt az asztalon, viszont az iratait megtalálták a halott lánynál.

Bécsben járunk, fogadott lánya viszont Budapesten kéne, hogy legyen. Hol van Emma és milyen módon kerültek máshoz, más országba, ilyen körülmények között az iratai? A helyzet előállt, Gordon ismét a kalamajka kellős közepében találja magát.

A gond az, hogy szinte semmi nyom, illetve az az egy világossá válik, hogy vissza kell térnie Budapestre, ahonnan mások menekülnének, és ahonnan csak hírfoszlányok jutnak ki Nyugatra, hogy valami készül, de senki nem tud semmi biztosat.

Otthon velejéig romlott bűnözőkkel találja szemben magát, ami számára nem nagy újdonság, megspékelve az országban izzó politikai helyzettel. A pesti alvilágban ismét folyamatosan az életét kockáztatja, de a tét nagy, meg kell tudnia, hol van Emma, egyáltalán él-e még!?

Eddig csak egy Kondor könyvet olvastam, a Budapest romokban-t, de szinte már mindegyik a polcon várakozik. Bár nagyjából önmagukban is olvashatóak a regények, mégis a hiányát érzem annak, hogy nem sorrendben olvastam el a sorozat köteteit. Voltak kérdéseim. Miért magázza Krisztinát? Hogyan vált Emma a nevelt lányukká stb. De ez az én hiányosságom, amit feltétlenül pótolni fogok. Mindenesetre klassz, hogy van egy jó kis krimiírónk itt Magyarországon.

Amúgy miért "november" a címe?

Mióta Rómában jártam, kiéhezve veszek kézbe minden erről szóló munkát, legyen az útleírás vagy a mai korban játszódó-, illetve történelmi regény. Az utóbbi tekintetében még Saylor hatását is nagyon érzem magamon, mivel nagy kedvenc, falom a műveit, és elmondhatom, hogy színvonalban nem lehet nagy különbségeket tenni, és persze nem is érdemes. Első kötetesnek gondoltam Scottot, de tévedtem. Abszolút érezhető volt, hogy krimikkel kezdett, mert nagyon sokszor megcsapott a krimi szele is, azaz tele volt izgalommal, körömrágós résszel.

A történet filmkockaszerűen zajlott előttem, és nem csodálnám, ha rácsapna Hollywood, szuper alapanyag szerintem. Többször is kifejtettem már, hogy nem rajongok a történelemért, viszont az olyan dolgokért (jelen esetben könyvekért), amelyek megszerettetik velem, fogyaszthatóvá teszik, azokért nagyon is! Volt itt minden. Szerelem, ármány, vallás, árulás, misztikum, történelem, és mint már említettem, sok izgalom.

Bár Néró árnyékában, a Római Birodalomban történnek az események, Kr. után 64-ben, mégsem annyira az uralkodó, illetve a politikai álláspontok kerülnek előtérbe, hanem inkább a szereplők élete, egymásra hatása, egyszóval az emberi kapcsolatok.

Róma lángba borulása most valami teljesen más megvilágításba került. Hiszen ez áll mindennek a középpontjában. Sebastos Abdes Pantera, Seneca egykori kémhálózatának legjobb kémje az, akire a feladatot bízzák, derítse ki, mik a jóslat hiányzó részletei, amelyek Róma leégésével kapcsolatosak, ráadásul a hiányzó részletek pont a lényeget, a tragédia időpontját mondanák meg. Kisebb csapatot gyűjt maga köré, akik jelleme fantasztikusan jól ki van dolgozva a könyvben, és egyik sem jelentéktelenebb a másiknál. Ők segítenek neki a veszélyes megbízatás végrehajtásában. Pantera Néró védelme alatt is áll egyben, élvezi az őrült császár kegyeit, ami ugye nem feltétlenül jelent jót.

Az időpont tudásának birtoklása több szempontból lehet fontos, hiszen kérdés, kinek és milyen érdekből áll ezt az információt megszerezni. Van aki meg akarja védeni ettől a katasztrófától az örök várost, van aki viszont pont a jóslat pontos beteljesítése végett küzd élete árán is a tudásért.

Szembesülhetünk az akkori Római Birodalom mindennapjaival, az emberi élet törékenységével, értéktelenségével, és én ismét döbbenten álltam a kegyetlenség határtalansága előtt.

Érdekes volt, hogy Néró őrültsége ebben a könyvben viszonylag enyhe módon volt ábrázolva, még azt is mondhatnám, hogy egész konszolidált uralkodónak tűnhetett volna, ha tényleg nem lennénk elárasztva információval megbomlott elméjéről.

A kötetről még annyit, hogy gyönyörű, keménytáblás kiadás, nagyon kellemes volt olvasni a terjedelmes mennyiség ellenére is. Én izgatottan várom a folytatást!

Az utóbbi időben egyre több krimire veszem rá magam, és ez nagyban köszönhető Lehane bácsinak is! :) Most is megkaptuk a magunkét! A szokásos Lehane-színvonalat! Nem nagyon kellett győzködni, hogy olvassam el a könyvet, szó szerint ráugrottam.

Egy vélt (később beigazolódik, hogy valós) bűncselekmény közepébe csöppenünk, ugyanis eltűnik a 4 éves Amanda, akit anyja hagyott magára, nyitott ajtó mellett, alvás közben. No comment... És még ez volt szinte a történet legfinomabb része! Az anya jellemrajza amúgy totál benne van ebben a mondatban, úgyhogy túl sok jóra, segítségre tőle nem nagyon lehet számítani, mivel egyébként is beszámíthatatlan!

A sajtó és az egész bostoni rendőrség kutat az eltűnt kislány után, de semmi nyomravezető adat nem áll rendelkezésükre. A kislány nagynénje kifejezett kérésére vonják be a nyomozásba Angie-t és Patrickot, azaz a Kenzie-Gennaro magánnyomozó párost, akik már más területen is párost alkotnak. Így még érdekesebb volt a dolog, de persze nem erre volt kiélezve a történet.

Nyilván nem egy szálon fut az esemény, úgy az izgalmas, minél jobban összekuszálják itt nekünk a dolgokat. Van itt minden, úgyhogy lehet a mozaikokat keresgélni, rakosgatni. Azt is sejtettem, hogy lesz egy jó nagy csavar a végén, nagyjából kapizsgáltam is, hogy merrefelé, de a logikám azért most sem működött száz százalékosan. :)

Az elején kicsit zavart, hogy töketlenkedtek ezek ketten. Igazából csak "pótkerékként" vonultak a két hivatalból kirendelt nyomozóval, egyébként pedig az égvilágon semmi szerepük nem volt az ügymenetben! :) Persze a szórakoztatásunkról gondoskodtak, azzal nem volt gond, de a nyomozásban betöltött szerepük egyenlő volt a nullával. Aztán a vége felé az aktivitásuk is megnőtt, és persze, hogy hozzájuk kötődött a bűntény szálainak felgöngyölítése!

A téma nagyon kemény! Nem hinném, illetve szeretném mégis nagyon hinni, hogy valaha aktualitását veszti, ám egyelőre nem ez a tendencia. Hátha egy ilyen jellegű szórakoztató irodalom is segíthet abban, hogy jobban figyeljünk ...rájuk!!!

4,5/5

Fordította: Heinisch Mónika
474 oldal

Szégyen, nem szégyen, eddig nem hallottam Kondor Vilmosról, pedig nagyon jó kritikákat kaptak eddigi könyvei. Szerencsére most összetalálkoztunk, és úgy néz ki, jóbarátok is maradunk.

Igazán nem szeretem a háborús történeteket, ezt már többször ki is fejtettem, de ebben a köntösben, amit a szerző "ráhúzott", nagyon is fogyasztható, sőt élvezhető volt. Számomra inkább a dokumentumgyűjteményként tálalt film, illetve könyv a megszokottabb, így egyrészt ismeretlen, másrészt fura, de mindenképp nagyon megfelelőnek találtam a krimi műfaját ebben a témában.

Gordon Zsigmond újságíró szemtanúja lesz az 1946. júniusában történt drasztikus merényletnek, mely felderítésére a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével nagyerejű nyomozást indít el.

Gordon újságírói vénájának engedelmeskedve szintén követi a nyomokat, bár úgy tűnik, egy lépéssel mindig le van maradva. Bátorságot, egészséget, nem is egyszer életet nem kímélve Budapest legmélyebb alvilági életének levegőjébe is beleszippant, miközben letartóztatások sora követi egymást a városban. A szálak egyre bonyolultabb módon kuszálódnak össze, illetve ágaznak egyre inkább szerte széjjel.

Budapest szó szerint romokban, élelemhez csak nagy küzdelmek, illetve furfang árán lehet hozzájutni. A bűnözés a tetőfokára hág, így egyik esetből szinte következik a másik. Hatalmas alvilági pénzek tűnnek el szőrén szálán. Gordon nem is sejti, hogy egyetlen emberhez kell eljutnia, aki az egész gépezetet irányítja. Mindeközben az Ő élete is számtalanszor veszélybe kerül, saját életkörülményei sem a legmegfelelőbbek, azzal is kezdeni kéne valamit.

Emellett hátborzongató bepillantást kapunk az Andrássy út 60. szám alatt folyó "életbe", a kommunista rendőrség munkájába, módszereibe.

Az enyhe, fanyar humor nagyon jót tett a történetnek, valahogy könnyebben emészthetőbbé vált tőle az adott politikai, történelmi háttér.

Gordon Zsigmond egy szerethető, pozitív figura. Néhol picit ellaposodott a történet, a figyelmemet valahogy életben kellett tartani, de nem volt vészes. Most hirtelenjében nem is tudnék jó magyar krimiírót mondani, úgyhogy emiatt is nagyon örülök. Szerettem a könyvet, és az előzőeket is keresni fogom!

4,5/5

Agave Kiadó, 2011

Hallottam már a Bernie-féle őrületről, de nem igazán tudtam, mit, illetve kit is takar ez a történetsorozat!? Ideje volt megismerkednem vele.

Bernie Rhodenbarr egy kis antikváriumot üzemeltet, mellesleg pedig a vésztartalékait halmozza betörésekből az otthon kialakított rejtekhelyén. Hülyén hangzik, ha azt írom, hogy Bernie egy tisztességes bűnöző??? Érzem, hogy igen, de mégis ez visz a jellemzéséhez a legközelebb. :-)

!!!SPOILER!!!
Véletlenszerű portyázása alatt kiszemeli egy fiatal nő lakását. Már indulna haza a szajréval, amikor hallja, hogy hazaérkezik a nő. Ráadásul nem egyedül, hanem egy férfipartnerrel. Az ágy alatt rejtőzve hallgatja végig, ahogy a randidroggal elkábított nőt megerőszakolják, majd újból kirabolják. Mert ugye előtte ezt már Bernie is megtette, csak "tisztességesen". Amikor távozik a kettes számú elkövető, Bernie megsajnálja a nőt, aki ájultan fekszik az ágyon. Rendet tesz a lakásban, visszateszi az előzőleg általa eltulajdonított értéktárgyakat.

Na innen kezd érdekessé válni a történet. Ettől fogva lehetetlen, hihetetlen módon minden összefügg mindennel. Szinte már az utcára nem tud úgy kilépni, hogy a véletlennek tűnő események ne követnék egymást percről-percre. Bernie pedig igen hamar és logikusan rakja össze a kirakós darabkáit.

Kebelbarátnőjével, Carolynnal, a leszbikus Pudliművek (kutyafürösztő) tulajdonosával próbálnak rájönni a rejtéllyel tűzdelt történésekre. Egymáshoz közel lévő üzleteikből ugranak át egy-egy kávéra, szendvicsre, hogy megtárgyalják legújabb információik jelentőségét.

Nagyon élveztem majdnem a háromnegyedéig. Könnyed, jó humorú könyv. Még az sem aggasztott, hogy az életszerűségtől igen távol áll. De miért is állt volna közel? Épp ez a lényege!

A végén már a sok szövevénybe belegabalyodtam, eltévedtem, elvesztem. Már fogalmam sem volt, ki kicsoda. Kissé sokra sikeredett a szereplők száma. Csak ugráltam át kergén a sorokat, hogy mihamarabb a végére érjek.

Bár ez a kötet a harmadik része egy sorozatnak, simán megállta a helyét önálló történetként is. Ahol utalások voltak az előző részekre, ott kellő információt adott a szerző ahhoz, hogy elhelyezzem az eseményt időben és térben.

Angela Gennaro és Patrick Kenzie bostoni magánnyomozók tetemes jutalék fejében felkérést kapnak egy dúsgazdag üzletembertől, hogy találják meg a lányát, Desiree-t. A lányért látszólag komolyan aggódnak, hiszen anyja nemrégiben halt meg balesetben, apjának pedig betegsége miatt hetei vannak hátra. Akár ezek megalapozott indoknak is tűnhetnének egy jó kis depresszióra vagy a magány utáni vágyakozásra...

Bostontól egészen Floridáig jutnak el a nyomozás során, és fokozatosan válik egyre nyilvánvalóbbá a számukra, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik.

A két magánnyomozót kezdettől a szívébe zárja az ember. Talán ők az egyedüliek a történetben, akik nem rejtegetnek titkokat. De talán kettőjük kapcsolata is rejtegethet még meglepetéseket...

"Nagy részben Angie-nél kezdődtem, és teljes egészében nála értem véget."

Olvastam már több könyvet is a szerzőtől, de a Titokzatos folyó mellett ez tetszett a legjobban. Fergeteges humorral és fifikával megírt könyv. Az egész sztori pörög, izgalomban nincs hiány, a fordulatok pedig nagyon frappánsak. Majdnem az utolsó oldalakig rejtve maradt előttem a sztori végkimenetele, így addig rágtam a körmöm és a sok-sok szotyit!

Tetszett a könyv! Nagyon kevés krimit olvasok, és ilyenkor mindig megerősödik bennem, hogy fokoznom kell a mennyiséget. Különösen és nyilvánvalóan a jó krimikre gondolok.