Nem könyv

Kissé túlzó Varró Dániel zseniális fordítása, de a vers lényege nagyon-nagyon igaz.

  

Tanács a televíziózással kapcsolatban

 (Roald Dahl verse Varró Dániel fordításában)

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken búsult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszer csak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.

A költő és a gyermek

Élmény. Beszámoló.

Lackfi János volt a kispesti Szabó Ervin könyvtár vendége egy szombat délelőtt. Szerencsére kaptunk egy fülest (ez kétértelmű...?), másszóval fű alatt hírt kaptunk róla. Amúgy eléggé el volt hallgatva, nem túl felhasználóbarát a könyvtárhálózat honlapja, szerintem.

Hatalmas élmény volt mindenkinek, aki odatalált. Még egy harmadikos osztályt is kivezényeltek, szerintem a biztonság kedvéért, de családok is megjelentek szép számmal. Az osztály is le lett nyűgözve.

Lackfi briliáns volt. Szórakoztató, könnyed, vicces, harsány, elbűvölő, szerény(telen), őszinte, sodró, nyers, lírai, kitárulkozó... és a fiamat is teljesen elvarázsolta. Mindkét gyerkőc végig figyelt, kacagott, csodálkozott... pl. hogy a kakadura lehet azt mondani, hogy pisidu? Szabad? Mondhat ilyet egy költő, egy felnőtt? Lackfi János, a buta felnőtt. Ilyet is lehet mondani, bizony.

Amint hazaértünk, (de már útközben is a hallott verseket próbálták rekonstruálni...) előkerültek a könyvespolcról a Lackfi kötetek. Igen, van pár, bevallom. Meg is mutatom mindjárt.
A fiam, már olvas, nekiállt lapozgatni, néha kért, hogy keressem meg ezt vagy azt verset, amit együtt hallottunk a könyvtárban, de aztán belefeledkezett a versörömbe. Rájött, az élmény hatására, hogy a vers mennyivel több, mint az a pár szó, ami egymás mellé van rakva.

Bejelölgetett verseket, gyakorlota, de aztán végül nem merte elvinni az iskolába... Másnap egy kicsi segítséget kértem a tanítótól (áldassék a neve!) és másnap már hajlandó volt mesélni az élményről. -Doma, milyen verseket olvasott fel a költő? -Én arra nem emlékeszem, hogy milyen verseket olvasott, csak azt tudom, hogy azóta csak Lackfi verseket olvasok otthon.
Aztán fel is olvasott négy verset a társainak.

Ezeket a könyveket vettük le itthon a polcról:









Hát így. Ballada a költészet hatalmáról.

A Bögre család 1., 2. a fa alá érkezik. Ez már biztos. Azokban van két nagy kedvenc, amit nem találtunk meg itthon.

Friss tinta PRO

Egyszerűen imádjuk... Gyakran elővesszük, bele-bele olvasunk. Röhögünk. Mosolygunk, jól érezzük tőle magunkat. Barátnőm fia, aki 2 éves és még alig beszél, minden este követeli belőle a maga adagját. Vannak kedvencei, ő is hangosan kacag. Hogy min? Talán a rímeken, talán a zenéjén, vagy azon, hogy az anyu mennyire imádja.

Kifotóztam a kedvenc versünket (a felnőttek kedvence, a gyerkeknek több más van...), bocs az átabota képek miatt, és remélem nem sértek jogokat. A lódarazsat a lányommal csináltuk, őszi termésekből. Kicsit hasonlít a csótányra, nem?


"Sok éve nem jelent meg ilyen remek versantológia. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Én azt mondom, annak, aki éppen olvassa, de ha együtt teszik, az a legjobb. Szellemes, mulattató versek, egyiken sírsz, a másikon nevetsz, szóval az én ízlésem szerint valók. (Halász Judit) "Az ember ritmusokban él. A szív, lélegzés "testi", az évszakok, a nappal és éjszaka változásainak természeti ritmusaiban. Akkor egészséges, ha "fölveszi", ha "tartja", ha "harmonizálja" a ritmust. A kisgyereknél ez még spontán folyamat. Elalszik, ha álmos, felébred, ha kialudta magát... De minden "külső" ritmus erősíti benne ezt a még adott harmóniát, erősíti, gyógyítja őt. Ritmikusan ringatjuk, ritmikusan csitítjuk, babusgatjuk, altatjuk mondókákkal, dúdolókkal; ritmikusan játszunk vele csiklandozókkal, lovagoltatókkal, höcögtetőkkel... Ritmikusan-dallamosan mondjuk később a mesét, vagy éppen: a halandzsát. S ő ezt élvezi. Ezekhez a ritmusokhoz ad új ötleteket ez a könyv, a nyelv egész embert átható, vigasztaló, felderítő ritmusaihoz. Forgassák szeretettel!" - mondja Vekerdy Tamás. De akár énis mondhattam volna...

Hány posztot szabad egy embernek egy nap írni? Ti mikor írtok már? Nekem nagyon sok mesélni valóm van, legközelebb pl. az Álomcirkuszt KELL méltatnom. Nem hiányozhat egy háztartásból sem.