Tényleg? Biztos voltam benne, hogy nem ehetőek, mert napok múltán is megvoltak, és úgy okoskodtam, hogyha ezek a nagy gombász bergamoi bácsikák békén hagyják, biztos jó okuk van rá. Most már sajnos késő, a kora reggeli fagyok eltüntették őket.
csillogó csöppek pókfonálon fények villódznak konstatálom hogy valami illékony csoda álom és ébrenlét mixelt mákonya vesz körül csak a monitor világít az ember leereszti elfáradt pilláit de a kép ottragad szemhéja falán éjszakába fordul a fahéjszín délután átmenet nélkül révületbe dűlt… s a pókhálóban összegyűlt sok keserédes őszi perc úgy csendül mint a terc mit ájtatos lánykák énekelnek ódon templomhajókban míg mások egybekelnek és minden tovagördül tétován csak a légvonatban megrezdülő pókháló leng sután míg egy csillogó csepp dermedten ténfergő bogár barna hátára csöppen… képeid láttán erre gondoltam a puhán bebónyáló szürkületben.
A napba öltözöl, kis páfrányfenyő? Az ősz beköszönt már, de hol járhat Ő? Napsárga leveled, lám barnulni kezd…
Pillangók százai, levél-danaidák, hűségesen őrzik anyjukat, a fát… de érzik közelgő, zord végzetüket, tél jő; a kikelet oly messze lehet.
Jeges szelek fújnak, minden ág csupasz fagyott lepkeszárnyak várnak új tavaszt.
Indigó éj
Leszáll az indigó éj suhogó köpenyben kámzsáját jól fejébe húzva. Éber lappantyú pirreg a partmenti ligetben, vizimanó közeledik úszva. Halkan csobog a fekete víz, hátára nem dobálnak kisfiúk kacsázó kavicsot: csattanjon élesen, pengve… csak a mélykék éjszaka jár körül a parton, elmerengve. Pislákoló rőzsetüzemből szelíden szétterült a füst, a vízen átvezető karcsú hídnak minden pallója fénylő színezüst.
A Hold illata
Tavaszi éjnek évadján néha padlásom ablakát kinyitom, kihajlok a bársonyos csendbe, az éjszaka szívét hallgatom. Baglyok se huhognak, nem kuruttyol béka e sejtelmes órán, ha kinyitom néha homályos, pókhálós ablakom.
Levél alatt alszik a bogár, nem ciripel a tücsök se már, fejjel lefelé lóg a denevér (hogy nem megy a fejébe a vér?!) én meg bűvölten lesem a holdat… Ilyenkor csap meg néha az az illat, a titokzatos rejtélyével kínzó, (nyomába se lép holmi földi Kenzo!) még talán az ódon levendula, melynek hajaz rá az illata.
Csillagok porát feloldva ég vizében, szerelmes sóhajokkal elkeverve szépen készülhet az áldott ambrózia, melynek ily csodás az illata! Múlt, jelen, jövő hullámzik felszínén és benne vagy te is, múzsám, szép szirén… Tűnékeny emléked, oszlik párlata, lassan feldereng az indigó éjszaka; a tó felett a Hold is felhőbe menekül, fénye és illata a vízben elvegyül.
Annyira, de annyira vártam már a kedvenc fotósomat: imádom a képeidet
VálaszTörléshiányoztál
Gyönyörű!
VálaszTörlésOlyan gyönyörűségesen tudsz fotózni!
VálaszTörlésNavégre ! Jó sokáig hallgattál...
VálaszTörlésCsodás a pitypang !
Tudod-e, hogy azok a picurka, még ki nem nyílt tintagombák rántva milyen finomak ?
Tényleg? Biztos voltam benne, hogy nem ehetőek, mert napok múltán is megvoltak, és úgy okoskodtam, hogyha ezek a nagy gombász bergamoi bácsikák békén hagyják, biztos jó okuk van rá. Most már sajnos késő, a kora reggeli fagyok eltüntették őket.
TörlésKellemes, békés ünnepet kívánok Nektek!
VálaszTörlésA zenéid még mindig nagyon impulzívak, ahogy a képeid is.
Köszönet értük.
Ölellek
Boró
Nekem is nagyon hiányoztál !!!!! A fotók megnyugtatnak,csodásak!!!!
VálaszTörlés