Nem tudom minek írom már ezt a blogot, talán mementóként majd évek múlva jó lesz talán végig olvasni.
Szóval elérkezett ez a nap is, Bence elköltözött albérletbe barátnőjével. Erős voltam, főleg azért mert jövőhétre tervezték a költözést, valamiért előrébb hozták.jol jött ki, pont háromig voltam, így tudtam segíteni nekik cuccolni. Meg vásároltam is, nekik is a kezdésre.
Nagyon furcsa érzés ez, legyek ott, de mégsem, fogadjam el, ha nem úgy gondolják mint én. Nehéz ám ez. Irtó büszkék vagyunk rájuk, féltem is őket.
Persze már másodszor éljük ezt meg, és amúgy is olyan ügyesen csinálják ők is...de ezt nem lehet megszokni, nem lehet rutinból.
Próbálom persze teljesen jól kezelni a dolgokat, lelkem legmélyén viszont, tele vagyok kétséggel. Jól csináltuk, jól csináljuk?
