Tegnap este elmentünk megnézni Mesiéket, hazajöttek a kórházból. Azt a pihepuha illatos kis csomagot..Olyan formás baba. Büszke szülők, büszke nagyszülők..Jó volt. Az is, hogy milyen kis félve nyúlt az apuka, de csinálja. Annyira aranyosak. Mesinek még össze kell szedni, magát, fáj a varrat, fáj a tejcsi belővelés, szoptatás kihívása...Biztatom őket, ez napról napra jobb lesz.
Szóval, egy új életszakasz van..és ez nagyon jó. :-)
Van ami azért nem olyan jó, tudom lehetne rosszabb is.
Kicsit el vagyok fáradva, lelkileg inkább.
Lassan visszamegyünk teljesen dolgozni, most egy-két nap bent, majd két nap szabi, ami alatt is dolgozunk, ha van mit csinálni, két nap home office. Na, ezt nem fogom bánni, ha már nem lesz. Egyszerűen, nem tudom összehozni, hogy rendesen menjen.
Csengével kell tanulni, na mondjuk amennyi energia befektetést látok a tanároktól, annyit adunk már csak mi is bele. Sajnálom amúgy, és nem a tanulás miatt, de azért is. Sajnálom, hogy ennyire nincs közösségben, szocializálva Csenge. Rajtam lóg újra, nagyon. Fontos e-mailt írok éppen, erre szorosan mellettem, hangosan ropogtatja a perecet. Rohadtul idegesít, de nem ő, hanem a szitu, mégsem mondhatom, menjél már innen, hiszen neki meg én vagyok fontos. Amúgy sem egy közösségi ember, de így...és ha bele gondolunk, majdnem fél évet nem mennek suliba?
Akkor legyen ebéd, 1 óra messenger megbeszélés után, következő előtt, egyszerű borsófőzelék is kihívás.
És úgy osszam be az időmet, hogy mire hazajön Zsolti legyen időm őt is meghallgatni. Új munkahelyen van, egyik nap tök lelkes, másik nap nem...és sose szokott erről annyit beszélni, de most folyamatosan...ami persze nem baj, csak nehéz, hogy igazából nem tudok segíteni, de kell a jelenlétem. És most mindenhol ez van. Mindenhol ott kéne lennem, amit szívesen teszek, hiszen, ki ne segítene az unokája fürdetésében, vagy bújna oda a gyerekéhez, vagy lenne támasza a férjének.
És azért ott vannak a fiúk is. Bencének ma utolsó érettségi vizsgája szakmai, 7-kor ijedten átrobogok hozzá, mikor mész? Alszik, telefon a kezébe, jaaa mondja álmosan, a 19-es busszal. Mondtam neki, akkor ráérsz még. :-(
Szóval aki azzal jön, mert tagnap mondta nekünk valaki, hogy milyen jól kipihenitek magatokat otthon most, azzal kicsit elbeszélgetnék. :-)
Hulla fáradt vagyok....:-)