2017. március 30., csütörtök

furcsa 2.

Furcsa kettő!
Ha nem olvasna ennyi ember aki, semennyire nem ismer, és félek, hogy mást von le a dolgokból mint ami valójában van, leírnám..de így nem írom.
Furcsa, tegnap a lökött macska leverte a tévét, le sem esett csak ledőlt, de betört a széle, és a fél képernyő elfekedett . Ideges lettem e? Nem! Furcsa igaz. Talán Mesi ha nem jön keresni a papírokat, nem is érdekel. Persze ez így nem teljesen igaz. Mert próbáltam hívogatni ezt azt, persze semmit nem tudtam elintézni. Minek vettünk rá 10500 ft-os biztosítást? Fogalmam sincs. Amúgy jó is, ha nincs tévé, meg rossz. Jó mert több idő van másra, rossz mert kínos a csend. És az egészben a legrosszabb, nem is az, hogy elromlott,hanem a megcsináltatása, annak a tor túráját nem hiányzik.

Macska meg amúgy is hülye mostanában, szerintem tüzelni készül, nagyon kerülgeti, egy macska de attól félek, ez a tesója. El kell őt is vinni ivartalanítani. Közben meg itt van az anyja, meg két tesója, de ők félnek az emberektől. Szerintem megint lesznek kiscicái az anyuka cicának. Ivartalanítás 15000ft. Meg a tévé is..meg mindig van valami...meg sokba kerül az élelmiszer.
Ahogy vége a sulimnak kellene valami munka nekem, mert ez kevés anyagilag. Mennyivel könnyebb lenne ha Csengét rá tudnám bízni a nagyszülőkre néha. Persze így ez nem igaz, mert mindig mondja anyósom, hogy szóljak..ha meg szólok, egy vigyázás után csak azt hallom mennyire fáradt...Megértem én, nem fiatalok.
Ezek vannak....Csenge itthon, én meg nemsokára főzök, kicsit tanulok is. Meg a szokásos...
Szokásos????

2017. március 29., szerda

Furcsa

Milyen furcsa vagyok magamnak is mostanában. Néha teljesen borúsan látom a dolgokat, néha meg helyén van minden. egy nap többször is van ilyen állapot. Ez a furcsa. Meg furcsa az is, hogy mennyien vagytok még mindig kíváncsiak a zagyva írásomra.:-)

Szóval éppen minden rendben. Ma rózsaszínen látom az életet, mert tökéletesen elmúlt a fejfájásom. Voltam boltban, főztem rakott zöldbabot. Mostam, és tanultam angolt is Összeraktam az öt tantárgyból a tanulnivalót, jó így látni egyben.:-) Langyos meleg szél fúj, mezítláb mentem a meleg kövön, frenetikus érzés volt! :-)
Ma kérdezték tőlem, hogy haragszom e, hogy nem írtam rá? Nem, csak kicsit el voltam keseredve, hogy mindig én nyomulok, néha azt hiszem, már zavaró lehet ez. Nekem meg jólesne, ha néha megkérdeznék, jól vagyok??
Tudom mi a bajom nekem, úgy beszélgetnék a semmiről. Nosztalgikusan emlékszem vissza arra az időre mikor anyukám jött hozzánk, és már fájt a szám, de még mindig volt miről beszélgetni. Meg, meg...Zsolti nem egy pletyizős fajta. Kamaszak meg mégannyira nem.;-) Mesi meg már mással pletyizik, Csengének meg be nem áll ugyan a szája, de ugye..:-) Na majd lesz ez másképp is...

2017. március 28., kedd

jaj..:-(

Nem halogathatom tovább, el kell mennem orvoshoz. Tegnap említettem, hogy kezd fájni a fejem. Akkor még azt nem is gondoltam, hogy olyan migrén jön rám, ami nagyon régen volt. Délután már sírva könyörögtem, hogy legyen vége, de nem. Halál félelmem volt. Azon gondolkoztam milyen az, ha valaki strokot kap? Így volt, pedig sütött a nap, csicseregnek a madarak, én meg reszketek, gyomrom remeg, fejem mintha másé lenne, gondolataim a legsötétebb bugyorban vannak...Csak elbújni volna kedvem. De ugye a család nem ehhez van szokva. Főzni nem főztem, maradt vasárnapról, egy adagot mostam, kenyeret sütöttem, meg egy fonott kalácsot, tegnap, ami nagyon jól sikerült, csodálkoztam is? Ilyen fejfájással? De aki benne volt a migrénben, tudja vannak jobb pillanatok, akkor a hegyet is megmozgatja az ember. Gyerekek aranyosak voltak, elmentek Mesiék gyógyszertárba, vettek nekem orrspryt. 3200ft gyógynövényes, kettő perc alatt enyhíti a migrént. Nekem sajnos már nem...bevettem egy ló rúgásnyi fájdalom csillapítót. Amitől persze a gyomrom volt ki...és akkor ma azt hittem vége, de nem, jó ma már nem sírva könyörgök, de még feszít a fejem. És a szemem körül mintha bevertek volna, nem mertem autóba ülni.:-( 
Elvesztegetett, idő, perc, óra nap,napok...pont mikor olyan nagy szükségem lenne az időre. Élvezni a jó időt, tanulni.
De ma sem tudtam a fenekemen ülni..sütöttem gesztenyés kiflit, inkább Csengének holnapra, mennek kirándulni. Nem akartam boltba menni, holnap úgyis mennem kell, de nagyon hó vége van. Nagyok is örülnek neki...én meg akkor, jól érzem magam. Csak a fejem ne fájna...lógok a suliból is. Ez mondjuk zavar. De megpróbálok egy kis feladatokat megnézni a neten...csak érezném már azt a jó, kellemes érzést, hogy nem fáj a fejem...az olyan mint egy földöntúli boldogság! :-)

2017. március 27., hétfő

Szuperek vagytok! :-)

Köszönöm szépen a sok visszajelzést, erőt! Nekem kell ez néha, olyan jó érzés!

Mindig tanulok magamról valamit. Hétvégén, főleg szombaton nagyon jól éreztem magam, kirándulni voltunk. Meg is osztottam pár képet a fb-on  és akkor rájöttem megint, milyen tökéletesek a képek, olyan őszinték is. Ott vagyok én, puszilom azt akit 22 éve mindennap megpuszilok. Ott van mosolygósan három gyermekem, a negyedik azért nem, mert most ő volt az aki nem volt kíváncsi kamaszan a családra, inkább pályát épített. Nem akadtam ki annyira, mert tudom, lesz ez másképp is majd. Szóval ott van egy család, mindenféle jó és rossz dologgal, de EGYÜTT! és itt ez a lényeg, lehet nekem puffogásom ezért, azért, de akkor is együtt vagyunk. És ez JÓ! És általában minden megoldódik, de hajlamos vagyok ezt az elején nem elhinni. Ez kisebb dolgokban is így van, és a nagyobb dolgokban is.
Azért kamasz nevelés közben hajlamos az ember nem túl rózsásan nézni a helyzetét. Mert az odamorgás, a daffke ellenállás, ott van melletted, de csináljak úgy mintha láthatatlan lennék, nézzem el a rossz jegyeket, és folyamatosan nyugodt legyek, nem egyszerű. És ezt két és félszeresen érzem. Mert Mesi már csak fél...így lehet tudni, vége lesz, csak évek kérdése...:-)

Igazatok van, a suli miatt is izgulok. Egy hónap múlva lesz kb érettségi, és néha azt érzem semmit nem tudok. Főleg angol és matek...ma megint meg kellene tanulnom angolból 11 kérdést válasszal. És persze zúg a fejem, mert érzem a jó időt, csak múljon el...ne legyen migrén, kevés az esély erre...

De nem panaszként írtam. Minden dolog előrébb visz, ez is. És azért tisztában vagyok azzal , hogy jó nekem.
És azért is jó nekem, mert ti vagytok, itt vagytok, és mindig erőt adtok, mikor szükségem van rá!
KÖSZÖNÖM!

2017. március 23., csütörtök

kérek..., köszönöm!

Nem vagyok Emerenc! Azért írom mert most Szabó Magda Az ajtó című művét vesszük, abban az egyik főszereplő Emerenc, aki csak adni szeret, kiszolgálni, neki a szeretetnyelve a gondoskodás. Nem szeret kapni, ő csak adni szeret, kiszolgálni. Nem vagyok Emerenc!

Én szeretek kapni, szeretem, ha szeretnek, szeretem ha dicsérnek, szeretem, ha néha én is kapok, nem csak adok...

Kérhetek tőletek valamit? Küldjetek nekem egy üzenetet, nem kell semmit írni, elég ha csak egy mosoly jelet küldesz. :-)
Lemerültem, kimerültem, kell egy kis töltődés, önző akarok lenni most!!!
Ez az egy felület, ahol én vagyok, ÉN!
KÖSZÖNÖM
(egyszer régen volt már ilyen kérésem, akkor annyit kaptam tőletek, idáig tartott az a sok pozitív energia. :-) )

Mindennapok

Lehet, hogy a mostani életem, gondolkodás módom is unalmas, unalmasabb is talán mint az állandó nyafogásom. Számomra viszont jobb. Minden nap van valami kihívás, amivel szembe kell néznem, és tudatosan másképp csinálni, de már a kezdetén észre kell vennem és másképp lereagálni.
Nehéz, azért is, mert körülöttem semmi nem változott, a feladatok ugyanazok, a környezet, az inger, az emberek. Kedden mikor este kilenckor vidáman kezembe nyomta Csenge az óvodai csoport pénz befizetést, majdnem megőrültem. Az volt a csúcs a jéghegyen. Zsongott a fejem, olyan nehéz volt a suliban, kis érettségit írtunk matekból, nagyon rosszul sikerült, nem osztályozta le, de elkeserítő, mint ahogyan az is, hogy nem szóltak a többiek hogy lesz ez, magamból indulok ki mindig, hogy szeretem tájékoztatni az embereket, hogy le ne maradjanak. Közben új angol tanár jött, csak egy alkalomra, mert a miénk, síelni van. Hogy milyen pörgős óra volt, nem mondom, hogy kuka voltam, de nagyon megmozgatta az agyamat, ha így tanultunk volna angolt három évig, valami ragadt volna rám...de nem. Mindegy, az vigasztal hogy tudni fogja, az angol tanár mennyit vettünk eddig és hogy mennyit tudunk. Közben a napi feladatok..és így este már nem tudtam pozitívan nézni semmit, meg amúgy is jött a két napos migrén..:-( De másnap újra próbálkoztam. Tegnap fejfájással dolgoztam, ráadásul valahogy hasztalannak éreztem a munkám, nem volt kosz. Három után hazaértem, begyúrtam a kenyeret, és masni tésztából csináltam paradicsomos tésztát. Hazajöttünk Csengével az oviból, fél adag sem maradt. Zsolti még nem is evett, másnapra sem maradt neki elvinni való, B terv, fagyatóból elővettem sütni való kolbászt és sütöttem mellé krumplit.:-) Így mindenki jól lakott.
Ma Csenge itthon maradt, semmi komoly, de náthás. Fejem még nem az igazi, lehet nem is lesz.:-)))
Biggyesztés: ma kolbászos, tejfölös krumpli leves, grízes tészta. Zsolti holnap szabin. Ma nekem még suli...

2017. március 21., kedd

Zene

Ezt dudolom két napja! :) története szomorú, de a dallam most nekem nagyon bejön.. 

2017. március 20., hétfő

ŐK!:-)

Ma délelőtt takarítottam, szelektáltam Csenge rajzait, annyi van, ami nagyon jó, de azért muszáj néha szelektálni, oviból így is legalább öt rajz jön haza velünk. Majd nekiálltam töri tételt kidolgozni, közben kimostam mindent...DE megjött a gyerek sereg, és a konyhában átvették az uralmat, majd a nappaliban, nyúzták a macskát, macska szőr...majd a fürdőszoba következett, lehozták a rejtett szennyest, körbenéztem, mintha nem s csináltam volna semmit.:-( Most kisütött megint a nap, jesszus az ablak...de jó idő van, éljen a nagycsalád! :-) Kenyér is jó lett..és biggyesztés ma lencse főzelék!
Mai pozitív gyakorlásom, hogy ne akadjak ki azon, hogy újra kezdhetném az egész takarítást, főzést stb ...elölről. Hiszen jó, hogy vannak nekem ŐK! :-)

2017. március 19., vasárnap

Jó! :)

Igazság az, hogy minden rendben. Főzök, sütök, mosogatok. Szekrényeket rendeztem, ki hoztuk a leandereket, muskátlik is gyönyörűek. Mintha nem is egy nagyon kemény telen lennénk túl. Ma sem marasztalt sokáig az idő kint, hideg szél fújt.
Csenge felfedezte a fiúk nagy legosdobozát kíváncsi leszek fog e legozni.. :)
Mesiék koncertre mentek, de jó nekik. Remélem jól érzik majd magukat. :) Fiúk, egyik kíséri a barátnőjét haza a másik meg csak szemez a kiszemelttel. :)
Zsolti náthás, nem kicsit.. Én meg a két föci beadandót is megcsináltam. :)
Jó hétvége van...

2017. március 16., csütörtök

Most..

Persze úgy lett, mint általában mindig, hogy jól alakult a meglepetés buli, jókat gurítottunk Csengével a bowling pályán.:-) Nem zavart, hogy így mindig az utolsók lettünk, megvolt az öröm, hogy ha eltaláltuk a teke bábukat. Tegnapi ebéd is jól sikerült, bár olyan erős fejfájásom volt mielőtt elindultunk, hogy azt hittem az egész délutánom oda lesz, de nem, ELMÚLT! Na ennek jobban örültem, mint egy lottó ötösnek.:-)  Este már csak tettünk vettünk, kicsit bámultunk ki a fejünkből, már amennyire lehet, ha heten vagyunk itthon.:-)
Biggyesztve főztem mára kelkáposzta főzeléket fasírttal, lehet még megsütöm a hurkát holnapra legyen elvinni való a fiúknak.:-)
Mindjárt begyúrom a  kenyeret, aztán kicsit beleásom magam a verselemzésbe..Míg megy a szárító gép.
Ma persze gyönyörűen süt a nap, tegnap meg majd meg fagytunk kint olyan hideg szél fújt, és hétvégére sem mond jó időt.:-( Furcsa volt ez az egy napos vasárnapi hangulat..:-) Egy pozitívum van benne, holnap már péntek! :-)

Na megyek...drukkoljatok nekem délután háromtól, jó ennek még nincs tétje, csak próba! :-)

2017. március 14., kedd

Mert...

Mert véletlenek igazán nincsenek.
Ma mentem vásárolni, nem volt nagyon kedvem menni...Mint ahogy mostanában semmihez nincs kedvem. Éppen már bepakoltam a kocsiba, bambultam. Azon járt az agyam, még elmegyek zoknit venni a fiúknak, majd haza, valamit főzni, sütni is akarok egy tepsi sütit, mert délután megyünk a sógornőm szülinapi meglepi bulijába, oda nem szeretnék üres kézzel menni. Emiatt is dohogtam, most nem írom le miért, na, miközben ezen járt az agyam, biztos összehúzott szemöldökkel mentem (ahogy szoktam) cseppet sem úgy, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere, na mikor, szembe jött velem valaki. Ismerős volt a szeme, mosolya,de egy pillanat kellett hozzá, hogy felismerjem. Lehet én elmentem volna mellette, ha nem szólít meg? Lehet..:-( Persze ez csak egy pillanat tört része volt. Kepi blogról Márti volt! Hogy mennyire örültem neki, kicsit lepleztem, mert olyan kis semminek, szakadkának éreztem magam éppen akkor (is). De ő kedvesen, tömören, jóindulatúan beszélgetett velem. Jókor jött nagyon, mikor már éppen üvöltöttem volna, hogy hahó emberek itt vagyok, ragyogok, velem miért nem beszélgettek. Tudom én tehetek róla. Én is bezártam magamhoz vezető ajtót, és bevallom a kulcsot is a kút legmélyére dobtam. Márti vissza adta nekem a kulcsot. És finoman, szemembe nézve, elmondta, nem jó így, ahogy most vagyok.
Igaza van, nem lennék őszinte, ha azt mondanám nem potyognak most a könnyeim. (szép látvány lehetek, befestett hajjal...itt bőgök). Ez van.
Kibújok a csigaházból, és igen most megfogadom, valamit sportolni fogok, és akkor majd az örömhormonok dolgozni fognak, és becsülöm amim van, a szép családomat amim van. Megkeresem magamban azt ami érték és előre nézek, nem lehajtott fejjel.
Legfontosabb mondata Mártinak az volt, tudatosan kell csinálni, hát akkor hajrá, tudatosan kezdem azzal, hogy finom fanta szeletet sütöttem, mondjuk nem fantásan hanem meggyesen, rakok majd képet a facebookra Házi süti Anikótól csoportba, ez itt a reklám helye, gyertek oda szívesen látok mindenkit. Megfőztem egy egyszerű tésztát ma, és este mosolyogni fogok a "bulin", meg holnap is. Mert csak kerek évfordulót ünnepelünk. És csütörtökön egy öröm verselemzést csinálok a kisérettségin...:-) Vagy nem, de akkor is öröm, hogy megcsinálhatom...
Szeretném ezt a blogot úgy tovább vinni, hogy pozitív gondolatok legyenek leginkább itt!
Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok, tartsatok továbbra is velem!!!:-)

2017. március 13., hétfő

Őszintén az iskoláról

Most megpróbálom megfogalmazni  érzéseimet az iskolához.
Bizonyára írtam már, miért nem fejeztem be 25 évvel ezelőtt be az iskolát. De leírom újra, talán akkor bennem is jobban össze áll az egész.
Általános iskolából középiskolába mentem, itt nagy dolog volt, mert nem voltam valami jó tanuló, na meg abban a rendszerben nem is igazán lehetett. Nem voltunk valami gazdagok, szegények voltunk. De soha nem éheztünk. Szóval nagyon örültem neki, hogy felvettek az egészségügyi szakközépiskolába. Büszke voltam magamra, de két év után nem éreztem jól magam. Nem túl jól ment, ofönk ezt lépten-nyomon jelezte felém. Volt akivel jóban voltam, de az kevés volt a maradáshoz. Leültünk megbeszélni a családdal, senki nem marasztalt. Utólag ez fáj, akkor ott kicsit niszogatni kellett volna, de nem, az volt a kikötés csak menjek el dolgozni. Örömmel mentem, először egy strandra, igen takarítani, majd 17 évesen egy oviba dajka néninek. :) Jól éreztem itt magam, gyerekekkel, fizetést is kaptam... De ott a felnőtt munkatársaim elkezdtek piszkálni, fiatal vagyok, tanulnom kell. Noszogatásukra jelentkeztem egy levelező tagozatra be Budapestre közgazdasági szakközépiskolába. Elvégeztem négy évet, majd negyedik év végén megbuktam matekból nem mehettem érettségire, közben már beteg lett öcsém. Újra kezdtem az évet.. De öcsém halála 21 évesen nagyon megviselt. Közben megismerkedtem Zsoltival, elkezdtek dolgozni az akkor éppen bejövő szupermarketbe. Az akkor még más volt 1996-ban...szetettek, szerettem ott dolgozni, nem hiányzott az iskola. Pénztáros voltam, szerettem a munkámat. Majd összeházasodtunk, jöttek a gyerekek sorban. Zsolti soha nem vont felelősségre, miért nem csináltam meg a sulit. Majd három éve gondoltam először, kéne valamit tanulni. De ugye az alap az érettségi. Mikor ott vagyok a suliban, vagy ide írok, vagy itthon beszélgetünk természetes, hogy én most érettségizek mikor a legnagyobb gyerekem. De ha idegennel beszélgetek, olyan ciki néha megemlitenem én most 43 évesen érettségizek. Ilyenkor max. Második diplomát szerzik meg. Vagy befutott a szakmájukban...én meg, néha úgy érzem lógok a levegőbe. Mit tanulsz? Mit dolgozol? Ha mondom, látom a szemükben, ja... Szegény!
Tudom foglalkozzak azokkal akik értékelik a mostani erőfeszítésemet... Persze értékelem!
Ez az én kis történetem. Jó lenne azt mondani, ó, ha vége az érettséginek, megyek főiskolára.. Előttem az élet! De igazság... Nem így érzem, és ez nem jó érzés így! :(
Tudom rajtam múlik minden, tényleg minden??? 

hétköznap...

Kicsit utálom, hogy elmegy az idő..a semmire. Keresek valamit a neten. Nem nagy dolgot, de mégis. Most konkrétan telefonomra ütés álló fóliát. Pontosan egy óra alatt sikerül megtalálnom, de kiderül mégsem annyi amennyit gondoltam, egy ezressel több. Ötezer forintot meg sajnálok rá, pedig jó lenne, annyira idegesít, meg ne karcoljam. :-( Közben meg annyi mindent kellene csinálni, egyedül vagyok itthon. Tanulni, takarítani, tenni venni, jó idő van, bezzeg tegnap...Amúgy jó volt a hétvége még akkor is,ha Zsolti szombaton dolgozott. Sajnáltuk is, mert akkor hétágra sütött a nap.
El kellene mennem vásárolni is, most bezzeg van a Lidl-be jó kis ágynemű. Persze ilyenkor átgondolom, tényleg szükség van rá? Nem azt mondom, hogy nincs ágyneműnk, de van, ami 20 éves. Persze arra gondolok, cipő kell inkább Csengének. Ez a hónap szűkös is, de nem baj, talán jövőhónaptól kicsit jobb lesz. Legalább a fűtés nem lesz annyi.
De nem aggódok most ezen, hiszen minden rendben, majd kisakkozunk mindent ahogy szoktunk.
Megyek, átnézem még az irodalmat, kisérettségi lesz csütörtökön belőle...

2017. március 10., péntek

Itt!:-)

Ez az a pont, mikor visszatekerem a szomszédok részt, és ahelyett, hogy a jövőheti kis érettségi irodalmat kezdeném összepakolni, reményeim szerint azért ma erre is sor kerül, ide jöttem. :-) Jó ne teljesen egyedül, mert Bence itthon maradt, tegnap szegény nagyon rosszul volt, migrénje volt, nem annyira örülünk neki, hogy az összes gyerekünk fejfájós, vagyis Csenge még nem annyira. Úgyhogy Bence itthon van. De ugye ez nem zavar, mert kamasz,  csak a minimális kontaktust teremti.:-) Jobban viselem már a fiúk kamaszságát. De nagy önuralom kell mikor hirtelen valami idegen örült gyerek beszél hozzám, nem finoman. De még azért vissza vissza rendeződnek, és tudom "csak" pár év, és jobb lesz. :-)
Amúgy kezdek rendben lenni lelkileg. Talán amiatt is, mert Csenge egy kicsit jobban van, napról napra. Már rendesebben hall, már nem horkolt az éjjel. Én fejem sem fáj most, mert én a melegfrontra vagyok érzékeny. Lemondták a mai munkát, így a mai napot ünnep napnak fogom fel.
És meg vagyok győződve, hogy menni fog az érettségi, azt el engedtem, hogy a legjobb formámat adjam. Kettes a cél, a többi jutalom lesz. :-)
Zsolti hétvégén is dolgozik. Ami jó, mert plusz pénz, de még meg sem kapta a fizetést, olyan számlákat szedtem össze, hogy siralmasan sok. Közben cipő kell Csengének, mert most, hogy itthon volt, jobb idő volt, és a picike motorral játszott, már a térde is leért, de akkor is azzal játszott és ezért a cipő orra kilyukadt.:-( Meg már Bence szólt, hogy nadrág kell. Mesi viszont nagyon rendes, mert ugye oda kell a pénz, tabló...ez meg az..és a bolond ballagásra szednek pénzt pólóra, ma adtam volna neki, de azt mondta nem kell, mert majd csinál magának egyedit a meglévő pólók között.:-)
És persze már az én sulimba is elkezdtünk agyalni az ajándékokon, büfén, és a banketten..a tanárok ajándékát én találtam ki, szerintem jó lesz..:-) Hallottatok a feldobox utalványról? Szerintem nem rossz ajándék. Na, erre megnyertem a pénz beszedést, és vegyem is meg, de megteszem, mert így legalább a büfézést át tudom adni másnak.:-)  Lesz ballagásunk is, akkor lesz átadva az ajándék a tanároknak. Valószínű nem tudok menni, mert akkor lesz Csengének az anyák napi műsor az oviban. Igazság az, hogy annyira készülnek ilyenkor, ott a helyem. És egyszerre két helyen ugye nem lehetek. :-) Ez van!

Szóval zajlik az élet, kicsit aggódom pár dolog miatt, például az anyagiak miatt, nem mintha éheznénk, vagy nem tudnánk kifizetni a számlákat, de félre tenni nem tudunk. Zavar az is, hogy nincs még nyaralási terv sem, kapacitás sem. Nem mondom, hogy nem zavar, hogy körülöttem, már mindenki csak azt meséli, hogy hova mennek nyaralni, India, Hollandia, Hajdúszoboszló, Balaton, Olaszország, Görögország....
Tudom tudom, aki a kicsit nem becsüli, mert Zsolti mondta, majd csak eljutunk pár napra valami kempingbe..el, biztos, csak valahogy mostanában elhagyott a hurráopimizmusom. Már megjegyezte Zsolti, hogy miért nem lelkesedem a szoba kifestés gondolatára? Nem tudom, annyira nincs kedvem néha semmihez, csak a felfordulást látom, a káoszt, a rendetlenséget és nem a szép végeredményt.

Na most sokat írtam.:-)
Biggyesztés babgulyás lesz, kell az energia a dolgozó embereknek.:-)