Rájöttem...

...., az az én bajom mostanában, hogy görcsösen akarok megfelelni magamnak. Pedig egy párszor már éreztem ezt. És nem tanulok belőle. Eltervezem, és az élet, a körülmények keresztül húzzák számításaimat! Változott a család, én lemaradtam, de görcsösen akartam megváltoztatni a dolgokat, úgy ahogy én szerettem volna. Nem lehet, legalábbis, egyik pillanatról a másikra nem megy. És ha állandóan frusztrált vagyok miatta, csak magammal szúrok ki, mert a többiek is a maguk módján a saját szemszögükből dacolnak. Hisz, nekik most ez a dolguk. Ez egy ördögi kőr!
Be is fejeztem a témát! Megpróbálok lazább lenni, ez kihat majd az egész családra.

Megyek kis begyúrom a pogit, Bence estem megcsinálta a tiramisut, Dávid megcsinálja a kókusz golyót. A malachús bepácolva, a krumpli saláta is kész (és tesztelve van:-), a hal krém is kész a falatkáknak estére.:-) Lehet okunk panaszra? Nem!!!!!:-)

Köszönöm ebben az évben azt a rengeteg lelki támogatást amit kaptam Tőletek! A sok kedves olvasót, a mindig kedves hozzászólást!
Kívánom magunknak, ne legyen rosszabb évünk, mint ami most volt, és azt hogy jövőre is kívánhassam nektek ugyanezt!

Aranyosi Ervin: Boldog új esztendőt...

Eljött hát a szilveszter,
Éjfélt üt az óra.
Legtitkosabb vágyaid
váljanak valóra.
Harangoznak, szól a himnusz
pezsgő a kezedben.
Kívánom, hogy életed
teljen szeretetben.
Egészséged, egyre jobb,
szíved fitten dobban,
mozogj, nevess, s érezd magad
napról-napra jobban!
Váltsd valóra terveidet,
legyen, ahogy kéred,
Kívánok egy sikeresebb,
boldogabb új évet!

Most...

...., hogy Csenge alszik, a nagyok a karácsonyi ajándékot élvezik sógornőmmel (mozi), teljes a nyugalom. Megy valami a tévében, nem is tudom mi, de csönd van! Csak halkan hallom Zsoltit a konyhában. Vacsorára készíti a halat. Ilyennek kellett volna lenni az ünnepeknek. Gonosz vagyok, mi? Gonosz anya! Úgy látszik nem vagyok még elég Mamma típus. Kifáraszt a három nagyobbacska gyermek mostanában. Állandóan jár az agyam mit lehetne másképp, hogy mindenkinek jó legyen. Zsolti is hasonlóképpen van...
Nagy fogadalmak kellenének. Itt a remek alkalom, új év, lehetne másképp is..lesz is! Kicsiben kell kezdenem. Összegezni a múlt évet. Vegyes volt, év vége nekem nem annyira jó. Fáradt vagyok, ideges, rosszkedvű. De fogok változtatni rajta. Mert mikor láttam a fényképeket rólam, megriadtam.:-) Karikás szem, na jó, az mindig is volt, de ez a gurujkám test, már engem is zavar.:-))) Milyen jó lenne kicsit fogyózni. Na erre a szóra konkrétan éhes vagyok!:-D Komolyan!!
Tehát nem fogok ilyet kívánni, nem biztos, hogy meg tudom tartani a fogadalmat! Mindig csak olyat kívánok ami tartható, de változtani fogok magamon az BIZTOS!!!!:-)

karácsonyi képek:-)

74.....

....ez a kedvenc számom. Ezt le kellett írni. Már vártam a 74. Kedves olvasómat aki rendszeres olvasóm lett! Üdvözlöm, mint a többi 73-at is! :-) Olyan jó, hogy vagytok!!!:-)

Hát itt....:-)

Ma bekapcsoltuk a gépet! Eddig kényszerűségből csak tegnap tettük ezt, gázórát diktáltuk be.
Mesi már nagyon vágyott rá, mi nem annyira.
Szép volt a karácsony, jó volt a karácsony. Én idén nem tudtam annyira átélni. De ez az én hibám. Volt már így, meg lesz is így. Voltunk vendégségben, nálunk is voltak. Mind jól sikerült. Ilyenkor még jó, hogy van szilveszter, mert lehet még mire várni, nem lesz hirtelen üres az ember.
 Nagyon szép lett a fa. Kék égő, fehér dísz, mikor sötét van akkor olyan, mintha hó csillanna meg a karácsonyfán, idén jég csapok is lettek rajta, nagy vágyam volt évek óta.:-)
Már tervezem a jövőt. Szeretnék picit változtatni dolgokon. De ezt majd leírom később.
Fáról is teszek fényképet, sőt bónusz képe is lesz hatunkról.:-)))(csak töltsük fel a gépre...)

Nem, nem lesz.....

.....világvége. Csak egy új korszak kezdete. És bár abszolút nem tudatosan, bennem is ez zajlott le az utóbbi hónapokban, napokban. Hangulatom világvégi, de érzem javítható. Ezért tennem kell valamit. Ez a december nem az én, a mi, hónapunk. Felét sem írtam le, mi zajlott bennem, részben nem publikus, részben magam is untam magam...Talán két éve, vagy már több jutott eszembe befejezem a blogírást. Este átfutott az agyamon ez az ötlet is. Átgondoltam mi lenne, ha lecsuknám a számítógép fedelét és nem nyitnám föl? Persze semmi. Azon kívül, hogy sok kedves olvasóm van, én is sok kedves blogírót ismertem meg akik nagyon, nagyon hiányoznának. És lehet én is hiányoznék. Egy darabig! Majd menne minden tovább, mert az élet nem áll meg azzal, hogy én befejezném a blogírást.

De nem fejezem be! Csak kicsit elcsendesedek most. Arra összpontosítok amire most szükségem van. Családomra, magamra! Persze gondolok azokra is a kedves olvasóimra, akik mindig mellettem voltak és vannak. Tehát mindenkinek olyan legyen a karácsony amilyet szeretne, egészségben, pihentetően, kacagósan, csendesen, örömben, megnyugvásban. Ja és valakinek várakozóan. Ünnepek között jövök majd, megmutatom a karácsonyfánkat, beszámolok az ajándékok remélhetőleg sikeréről.
De addig is készülök, testben és lélekben, erre van most szükségem.



Boldog karácsonyt kívánok!

Nagyon....

 

 

 

......jó hangulatú délután volt!

Viszont hiányzik Zsolti, délutános...és elegem van abból, hogy évvégén, megköszönöm a munkádat, helyett, semmit nem kapnak, csak fenyegetést a leépítésről..volt ez másképp is. Így legyen az ember optimista, jókedvű, tervezzük a jövőt. És így ismerik el a munkáját. Hogy még egy köszönömöt sem kap, másról nem is beszélek!:-( Szomorú vagyok miatta.:-(

Olyan...

....hullám völgy az életem mostanában. Egy nap alatt mindent megélek, amit meg lehet élni. Ehhez hozzátartozik a gyerekeim viselkedése, karácsony megélése. Annyi blogon olvasom, hogy nem várják a karácsony, fáradtak, nem élik ezt most meg úgy ahogy szokták.
Én várom nagyon, de közben félek is tőle. Mert miután folyamatosan mondogatom magamnak, ha én mosolygok, mosolyog az egész család, környezetem is. És ez nem duma, mert tényleg így van. Kipróbáltam vad idegenek múltkor a boltban. Először nem tudatosan, csak véletlenül, ahogy toltam a bevásárló kocsit és manővereztem, egy idősebb hölgy jött velem szembe, én ahogy kerültem, rám mosolygott, olyan melegen, jólesően. Pillanatra, kívülről néztem magam, én is mosolyogtam előtte, persze, ahogy láttam magam, nem az a határozott, és meleg, és jóleső volt. Na ez felbátorított, hogy a következő szituációban én is mosolyogjak. Majd ugyanaz a tétova, DE mosoly volt az arcon, mint nemrégen rajtam volt. Tehát működik a dolog, HA én is akarom! És megfogadom, egy nyugodtabb pillanatban, hogy ezt fogom tenni, és akkor sokkal jobb lesz a nap, a hétvége, az ÜNNEP! De senki ne higgye, hogy ez olyan könnyű, nem, baromi nehéz. Én ha felhúzom magam, sokáig esz a dolog. Ez nagy hibám, és addig nem tudok mosolyogni...Mostanában minden napra van valami kis hülyeség ami felhúz. Le sem írom mi, mert nem nagy dolgok. Jó ami kiverte a biztosítékot estére (de előtte is volt sok apró) Dávid agresszív válasza a piszkálásra. Jól pofon ütötte Bencét. Nem láttam a jelenetet. Jobb is.. Így jól lehordtam Dávidot, és éreztettem vele, kiverte nálam a biztosítékot. Vártam odamegy öccséhez, bocsánatot kér, nem tette. Hozzám sem jött! Ma reggel kaptam tőle kávét, engem húzott adventre, szerintetek mennyire van kedvem ilyenkor? Elfogadtam, mondtam neki, messze az este még, addig nem fog kitartani a; Boldog Advent! -érzés. És valamit nagyon elfelejtett az este, na akkor, valamit makogott az orra alatt! De ez most csak Dávid, ilyesmi sztorit írhatnák, Bencéről, sőt többet Emeséről is. Közben annyira, de annyira várom a karácsonyt, várom, hogy együtt legyünk...Mégsem tudom, mivel tudnám rávenni a három nagyobbat, ugyan éljünk már úgy mint egy család.
És én közben próbálkozom veszettül, hogy jobb legyen, nekem is, nekik is,de nem megy, csak pillanatokra. Régen dőltem hátra, hogy most minden oké, jó úton haladunk.
Próbálkoznak, hisz kamaszok, így lesz ez egy pár évig még. Nem egyszerű átlépni, a gyermekkorból a kamaszkorba, nekik sem, nekünk sem. Én lépek velük, csak együtt csináljuk, mert úgy érzem lemaradtam nagyon...

Nem én...

...készítettem ezt a gyönyörű mézeskalács házikót! Bence osztályfőnöke, Ági! Szívből örült a bejglinek, és mondta egyre gondoltunk. Ja, azért kapta Bence ezt a gyönyörűséget, mert Ő húzta Bencét az ajándékozásban. Én nagy tisztelettel adózok aki ennek nekivág! Köszönjük neki. Ilyen szépség még nem volt nekünk.:-)

Csenge is nagyon ügyes volt, élvezte a sok reá irányuló mosolygást! Van egy olyan érzésem, pár évig míg Csenge oviba nem megy, nem lesz ilyenbe részem.:-(

Megint...

...csak kapkodós kép lett. De lett!:-)

Muffint kért  Bence, a délutáni karácsonyi ünnepségre, csokis + csokidarabos volt a rendelés. Rátettem egy kis díszítést! És a Bejgli, Ági néninek. Kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni, Csenge a tömegben. Amilyen visszahúzódó mostanában az idegenekkel.

Dávid a Parlamentbe ment ma, az osztállyal. Biztos szép lehet, de én annyira, de annyira fel vagyok háborodva, hogy nincs Karácsonyfa állítva, sem a Parlamentbe, sem előtte. Hát micsoda országban élünk????:-((

Megkaptuk...

....a szakértői véleményt a Tigáztól. Semmi új a nap alatt, csak annyi, csomó minden nem is úgy volt, ahogy leírták. Nem is érdekelne HA, nem lenne következménye. De lesz! Majd most elküldik akárhova, majd ők kiszámolják mennyi az annyi, és küldik a számlát. Küldjék! Mi meg visszaküldjük, kicsit hozzáköltve, kíváncsi leszek hány kört teszünk majd meg. Remélem minden kedves dolgozójának, boldog karácsonya lesz!:-( Ennyi!

Soha többé nem kiabálom el, hogy alszik Csenge délután, mert már megint napok óta nem.:-(
Anyósom megkért vigyem el vásárolni az ünnepek előtt. Ma gondoltam, gyorsan beszaladunk, mert a többi nap már neki is, és nekem is zűrösebb. Aki kitalálta a bevásárló kocsikat, csókoltatom!:-( Mert ha abba pakolunk, már alíg lehet tolni, és tuti a végén jut eszembe, mi kellett volna elől.
 Kamerával, lépés számlálóval megnézném mennyit köröz a jónép ilyenkor.:-@ De végül is megvettem mindent, remélni tudom csak, hogy ki is tart, jövőhét végéig. Majdnem dél volt mire hazaértünk, így gyors főzés volt. Paradicsom leves és túrós, kakaós palacsinta lett. Fél egykor ebédeltünk is. Majd egész délután csak kóvályogtam, úgy elfáradtam.
Gyerekek nagyon helyesek, visszafelé számolnak, meddig mennek suliba idén.:-) És nem kiabálom el, sok jó jegyet hoznak mostanban haza.:-)
Az összes ajándék megérkezett, a fa is megvan. ennivaló is. Mondom én, hogy mehetünk az erdei házikóba.;-))))

Megsütöm...

....a bejglit! Hat közepes rúd lett. Gondoltam egy-egy rúd az ofőknek. Mákos, diós.
Szerintetek? Vacsora előtt Zsolti kérdi, melyik a miénk? Mondom, egyik sem, ajándék lesz! Mosolyog, viccelődik. Tényleg nem? Tényleg!!!! Két rúdnak hűlt helye, a másik két rúd, azért úszta meg, mert eldugtam, a másik kettőt meg Mesi már becsomagolta. Süthetek újra, dohoghatnék. Helyette, iszonyú öröm és boldogság, hogy ízlik nekik amit sütök, pedig hatból, három ,kirepedt egy kicsit!:-))))

Minek...

....is örülnék én a legjobban? Most éppen, ha aludhatnék...viccet félretéve, mert ez a pillanatnyi fáradságomat tükrözi.:-)

Álmodozom, mert álmodozni jó! Összepakolnám a családot, teleraknám a kocsit finomsággal, és elmennénk nagy erdőbe, ahol nagy fenyőfák vannak, térdig érő hó, és csak mi!  Házikóban nagy kandalló, nagy tágas konyha, és egy jó kis kuckó mindenkinek.  Most mennénk, hogy kipihenjük magunkat karácsonyig. Január elején jönnénk csak haza, addig csak a tűz pattogása, és sok nevetés, beszélgetés lenne. Lustizás a kanapén, a melegben, plédbe csavarva magunkat teát szürcsölve, vagy épp forró csokit, olvasnánk, beszélgetnénk, játszanánk, ennénk, innánk,aludnánk. Majd egy jó hó csata, szánkózás, favágás. Nagy főzés, sütés közösen. És mind ezt együtt!!!! De jó lenne...
Sok minden meglesz itt is a városban, kicsi házikóban, csak addig még...sok minden lesz!:-))

Nemsokára sütöm a bejgliket. Osztály főnökök ezt fognak kapni idén tőlünk. Diós, amibe levendula szirupot tettem, és mákos, amibe aszalt szilva került! Remélem nem reped meg.:-)

Ismételten...

....elkövetkezett a vasárnap. Advent harmadik vasárnapja. És ma elgondolkodtam, ismételten....
Míg én a konyhában tettem vettem, húslevest főztem, csontos tarját cserépedényben sütöttem, meg mellé almás krumplipürét, még  a nasiról sem feledkeztem meg, madártej is készült. Szóval, míg így tettem vettem, fiúk látványosan unatkoztak, töri tanulás helyett. Zsolti pincében meglepetést gyárt, Mesi szobájába ment, álcázni a tanulást. Én jól felhúztam magam, mert MEGINT nem lehet nyugodt a délelőtt. Ebéd előtt kitört a balhé, mikor mondtam Mesinek beszélgessen el már a két öccsével, ugyan, hogy a csudában képzelik az adventi ebédet? Ki volt akadva, megint mi a bajom. Na, de végül is nem ezt szerettem volna írni, mert ezek olyan napi dolgok mostanában, mikor sírva könyörgök, hogy inkább hármas ikrek újszülötten, mint három kamasz! Hanem inkább arról, ami utána lett. Kicsit dohogva még a levesnél, de már a desszertnél első karácsonyunkat meséltük Zsoltival, a gyerekeknek hahotázva. Szóval így vagyunk mostanában. A család is mint a kamaszok hullámzó érzései, változik egy nap, többször.
Délután, megvettük a fenyőfát, olyan kis helyes mint én, kicsi és gömbölyű.:-)))) Sokat nem válogattunk, első fát megvettük amit mutatott a pasi.:-))) Ránézett a gyerekseregre, és lealkudott nekünk egy ezrest belőle. :-))) Tehát még jól is jártunk. Már csak egy ajándékot várunk a futárral, keddre ígérte megjön. Csak úgy legyen, az még nagyon fontos!
Holnap már sütögetek kicsit. Ajándékba gondoltam kicsi bejgliket  az osztály főnököknek.Szépen celofánba becsomagolom őket. Kedden Dávidék ajándékoznak, szerdán valami kis műsor lesz Bencééknek.

Más! Csenge annyira sokat változott, huncut eleven, édes csöppség lett! Nem tudom leírni, de olyan kis aranyos. Állandóan bohóckodik és nevet. Lehet így nem várni a karácsonyt!:-) Én amúgy is várom nagyon! Mert nagyon szeretem! Igenis...szeretem. De teljesen megértem azokat, akik nem. Régebben én is annyit görcsöltem rajta, hogy mire odaértünk, én már tiszta ideg voltam, nem tudtam kikapcsolni. Majd miután eltelt, már üresség maradt bennem és azt utáltam. De pár éve változott!Nem görcsölök, ha nincs kisikálva minden, ha éppen nem úgy alakul a süti, vagy a vacsi. Mert ezeket mindig csinálni kell úgyis. Élvezni kell kinek kinek, habitusa szerint. Én néha csöndesen, néha hangosan, néha sírva, néha boldogan....Kívánom más is így érezze!

Ma...

...sikerült az utolsó ajándékot is megvennem ma. Bár a boltban nem voltak sokan, sőt a pénztáros unatkozott, mégis kicsit el voltam szontyolodva mikor hazaértem. Négy gyerekemből, kettő jött velem, életem párját, akkor sem vittem volna, ha nem bébicsőszködött volna éppen. Még így is tűkön ültek a gyerekek a boltban, csak addig voltak nyugodtak, míg a saját dolgukat válogattuk. No mindegy! Végül is majdnem mindenkinek könyvet vettem, én szerintem telitalálat, egy kettő, viszont mennyit költöttem, egy hátast dobtam, pedig nem nagy dolgokat vettem.:-( De már minden megvan, csak egyszer kell majd mennem jövőhéten, a szokásos heti bevásárlásra és kész. Zsolti is tűkön ült már, kicsit mérges volt, hol a csudában voltuk három órát! Hol, hol....hát nem a wellness szállóban, az biztos. De kész, már csak itthon ténykedek, pár ajándékot. Erről majd még úgyis írok jövőhéten!:-)))
 

Én nem tudom...

...minek köszönhetem ezt a sok szép hozzászólást tőletek mindig! De nem tudjátok elképzelni mennyire jólesik! Hálás vagyok érte, köszönöm!


Azért zajlanak a mindennapok, most éppen Dávid süt, ahogy érzem szalonnát, hiába no, maradék volt csak ma, és vacsira lesz csak lángos.:-)
És Csenge alszik, már jó egy hete minden nap! tatadam....Mert azért azt is le kell írnom, ha jó kislány és alszik. És este minden gond nélkül elalszik fél nyolc felé. Jaj, csak sokáig maradjon így, teljesen kisimul majd a ráncom!:-)
Holnap, megint suli. Ez milyen hülyeség? De ezt már múltkor is megállapítottam, és még meg is fogom egy párszor.
Kicsit még kusza vagyok, mennyire dőlhetek hátra karácsony miatt. Nem parázom túl, csak apróságok vannak vissza, sok-sok apróság. :-)) Hétvégén szeretnék ötleteket gyűjteni mit süssek. És mi legyen az ajándék még. Majd leírom mire jutottam. :-)
Meg a gyerekek megkértek kicsit segítsek be nekik, hogy az ajándék készítést pár alapanyagot szerezzünk be. Van zsebpénzük, már akinek, (Mesinek tuti nincs:-)))és abból szeretnének apróságot venni. Jó ötlet, így ők is készülődnek, de olyanok mint én, még csak fejben megy a dolog!:-)
Szóval a hétvége így fog telni...de együtt leszünk, mert Zsolti is szabin lesz, hurrá!:-)

Még...

..nem tértem teljesen magamhoz a tegnapi nap után. azt hittem, felkelek, és minden rendben, mert csak álmodtam az egészet. Semmi konkrétumot nem írhatok, de megdöbbentő, elszomorító dolog történt a tágabb családban. Szégyellem magam miatta, meg elkeseredett is vagyok, tudjátok, olyan érzés, ez mindenhol megtörténhet, de itt velem, soha.:-( Nem is nekem rossz, én egy porszem vagyok csak. Minden esetre nehezen, évekig tartó erőfeszítésem, hogy jobb legyen, hirtelen mint egy vékony porcelán, vagy egy jégtábla ami összetör a súlyunk alatt. Nem, ez az egész nem rólam, rólunk szól. Akiről szól, az olvassa a blogom, közel áll hozzám. Nem írom le ki az, Ő tudja. Nehéz most neki. És csak nehezebb lesz egy ideig. Erős ő, sok mindenen átment már. Hogy tehet e, az egészről? Most nem, de tudja, mikor elkezdte ezt a piramist építeni 22 éve, sok hibát elkövetett. Sajnos visszahozni nem tudja sem ő, sem mi az időt! Pedig néha milyen jó lenne....Kapott még egy esélyt... állandóan fülembe cseng a mondata, -én nem kérek semmit karácsonyra, csak együtt legyünk és nyugalom legyen. Sajnos nem így lesz nekik! Én veled vagyok, mert ismerlek 38 éve, 7 hónapja, és 3 napja.

Hogyis van ez?

Tegnap remélem sikerült átjutni a holtponton, mert este volt közös vacsora, kis hajcihő után, időben gépezés, kis közös asztalnál beszélgetés, nevetés, már majdnem felsóhajtottam, hogy na végre, itt az én igazi családom! De nem eszik forrón a kását, még elbízzák magukat! De ilyenkor érzem azt, míg tudunk változni, és akarjuk együtt, addig nincs nagy baj.:-) Legyen így!

Náthánk most olyan fázisban van, mikor teszünk veszünk, semmi bajunk. Mikor azután vízszintbe kerülünk, ajajaj...:-) Megyek fel este a szobába, kis horkológép fogad, elalszom, közben én nyomom szerintem, azután van hogy szinkronban, és hajnalban beindul a nagyágyú horkolás mellettem.:-)))) Úgyhogy lejöttem a nappaliba aludni még pár órát, hagy nyomják sztereóban fent a horkolást, én egyedül műveltem lent inkább!:-))) Tehát így vagyunk, de rosszabb ne legyen ez sem.:-)

És már unom ezt a "világvége" sztorit, amit a suliban csinálnak, poénkodnak....de már mindenhol. Legjobban azt a mondatot utálom:- idén nem veszek semmit karácsonyra, úgyis világvége lesz....Most komolyan, tudom én a halál témában (is) maradi vagyok! De miért is vicces ez a téma????? Engem nem szórakoztat!

Megérkezett:-)

...hozzám is a posta ma. Alexandrától kaptunk egy szép csomagot, mert az olvasója vagyok. :-)
Szánom, bánom nem tudtam lefényképezni, lemerültek az elemek, és mert a négy csemetém köztük a legnagyobb, izgatott volt nagyon bontsuk már ki. Csenge is nagyon lelkes volt. Hát persze, belejött kérem szépen az ajándék bontogatásba.:-))))) Így éppen vásárlásból hazaérve, nagy bontogatásban voltunk, Csenge egyből a cicás kártyákat szemelte ki. És lelkesen mondta, ciccaaaaaa, cicaaaa.:-) Majd meg ettem őt! Dávid kirakta a hűtőre a csodaszép képeslapot, és megbeszéltük az angyalka a fára kerül majd.:-) Köszönjük szépen nagyon!!!!!


Más! Míg elmentünk fog szabályzásra és vásárolni, kiszellőzött a fejem. Csak nem fogok morcoskodni mindig...élet szép, és én élvezni akarom! PONT! És akkor is szeretem az össze gyerekem, még ha néha elviselhetetlenek is. PONT!:-))))

Ui. Zsoltinak is megvettem a meglepit ma! Pszt!!!!:-))))

Most..

...valahogy nagyon rosszul érint a változás. Éppen akkor mikor advent van, befelé fordulás, készülés, várakozás. Este megfogalmazódott bennem a mai bejegyzés. Nem azt fogom leírni, mert az a pillanatnyi dühömet képezné. És az nem old meg semmit. Pedig megoldáson kell törnöm az agyamat....mert ez így nem jó, nagyon nem jó!:-( Nagyobbacska gyerekekről van most szó. Mesivel már megtettem egy hullám völgyet, akkor sikeresen kijöttünk belőle. Most mind a hárommal a mélységben vagyok.:-( Egymáshoz való viszonyuk, tudom, hogy tipikus ebben a korban, nekem mint anyának, viszont baromi rosszul esik. És tehetetlen vagyok! Hiába mondom (mondjuk) el napi százszor, kérem szépen, köszönöm szépen, önzetlenség, adakozás, tisztelet, szeretet. Mintha lepattanna róluk. Fiúk is bemasíroznak a kamaszkorba, és tisztában vagyok, hogy ez most csak egy állapot(elmeállapot), nem vigasztal. Már régen feladtam álmaimat, hogy milyenek lesznek a gyerekeim, hiszen tudom, mind önálló személyiség, akarat. De ennyire??? :-( Mi akik, az utolsó falatról lemondunk, a másik javára, segítjük, úgy gondolom, van példa mutatásunk. (és most ezek nem olyan nagy dolgok) , ezt látjuk a saját gyerekeinkben, ami a mostani borzalmas állapot, elszomorít. És azért is nagyon nehéz, mert ekkora dologban mint az anyaság, csődöt mondani nem dicsőség. Persze megint tudom, hogy ez nem igaz, és majd meglátom ha felnőnek, majd más lesz, nekik most ez a dolguk, feszíteni a határokat, nekünk meg visszaterelni őket. De baromi nehéz megtalálni az egyensúlyt! És mit csináljak?
Mesinek a hátát látom, vagy a számítógépnél van, órákig, szerintem napokig képes lenne..majd ha elzavarom, szobájába megy, néha étket vesz magához, meg  a fürdőben van órákig. Kérdezem mi volt ma? Semmi, ha nagy gáz van és tajtékzom a dühtől, eltiltom a géptől, akkor egy idő után megjelenik, átölel, és azt mondja szeret. Rájött ezzel levesz a lábamról és újra gépezhet. Ha mégsem veszem be az első szóra a szeretetét, akkor csapkod, zsarol, kibírhatatlan.
Dávidon meg már nem csak azon veszem észre, hogy kamaszodik, hogy apja parfümjét használja, hanem a világ fájdalmában is megmutatja, kérdezem, mi újság? Válasz: (jól sejtitek) semmi! De tényleg semmi, szó szerint!
Bence, meg hirtelen óriás lett, ezzel együtt az ereje is nőtt, amit nem tud kordában tartani, elég vicces kb jó kamasz testtel, ötéves szinten élni..Maradt a bújása, de mellette meg olyan kajla.
Este csak úgy telik, hogy gyere már el a számítógéptől, vacsorázunk, válasz: mindgyárt! Na ez így megy ötször, és hatodszor gőztől eltorzult fejjel, hol én, hol apjuk, kívánja, hogy baltával végez a géppel. És ez minden nap. Mindig...fárasztó nagyon.
Jelenleg azt érzem, ha így folytatjuk nem lesz felhőtlen a karácsony...
Megoldáson töröm az agyam....
 

Kerülget...

....a nyavalya!:-( Két napja fáj a torkom, más tünet MÉG nincs. Csenge is két napja köhécsel, MÉG ő sem komoly. Mesi is fújja az orrát..De mint említettem az előbb MÉG, nem vagyunk annyira benne.
Én összesen a harmadik bögre teánál tartok, már ki nem állhatom. A méz gondolatától is felfordul a gyomrom, meg a szopogatós gyógycukorától is. Este ősi módszerünkhöz folyamodtam, ittam egy kupica pálinkát. Jó volt!:-) Jobb, mint az összes többi..
Ma csak rávettem magam, hogy elmenjek Csengével tanácsadásra. Hisz két éves státusz vizsgálat volt! Nagyon komoly!!! Bakancsban jól felöltözve mérés, 11 kg. Hossza ugyancsak bakancsban, 82 cm. van az 79-80 cm is. Pipálgat valamit, a nőci kérdez, csinál ezt az? Igen...mondom nem igen beszél még, jó majd fog, ugye nem kancsal? Rá sem nézett a gyerekre, nem nem az...(lehetett volna) Bejön egy újabb védőnő, mintha rémlene, ő az új védőnő. Oda pofátlankodom, bemutatkozok, már egy fél éve voltunk utoljára mérésen, azóta felénk sem nézett az új védőnő, legalább telefonon, hogy ha valami problémám van jelentkezzek nála nyugodtan.. Ez a legjobban szeretett mondatom, -Ó, hát ő a negyedik, akkor már mindent tud..Jó tudok, nagyjából, és hála semmi baj nincsen, de azért jól esne néha egy kis érdeklődés. Na mindegy, nagyváros előnyei.:-(

Ma még van a marhapörköltből, csinálok mellé nokedlit, és gyerekbarát tejberizst mellé nasinak.:-)


És Enikő kérésére, leírom én hogy csináltam a túró rudi tortát.
2 db tojás ketté választottam és a fehérjét felvertem habbá, a sárgáját 10 dkg cukorral habosra levertem, majd tettem bele 3 evő kanál olajat, jófajta kakaóport is , kb 2 evő kanállal. És 10 dkg lisztel fél csomag sütőporral és a habbal, lazán összedolgoztam. Ezt most kapcsos torta formában sütöttem. Ha kész, fél kiló túró, 1 kis doboz tejfől, cukor ízlés szerint, majd vaníliás cukor és citrom héj kerül bele. Én most 2 csomag zseléfixet tettem hozzá (biztos ami biztos). Felét rákentem a tésztára, arra csokimázt tettem, kiraktam a hidegre dermedni, majd mikor megdermedt, ráteszem a maradék túrót. Én másnap tettem rá a sok, sok csokimázt. Az is megdermed és kész, lehet díszíteni! Isteni finom, próbáljátok ki! 

Szülinap!

Két éve, mikor Csenge megszületett december 9.én, átalakult a december nálunk. Már nem csak a Mikulás, majd Advent és a karácsonyt várjuk, hanem szülinapozunk is. Idén kicsit nehéz volt a december eleje, de túl vagyok rajta. Így gondoltunk egy merészet és elhívtuk anyósomékat, és sógornőméket ebédre, hogy együtt ünnepeljünk. Nem sokat vártam a naptól, volt már példa rá, hogy kudarcba fulladt. De arra gondoltunk, csak nem ronthatják el a kétéves kicsi lányunk szülinapját. Nem is rontották el. Jót evett mindenki, Az ünnepelt sem volt nyügi, így jól telt a délután. Nagyon örült az ajándékoknak. Anyósom nagy katica bogarat varrt neki. Krisztiéktől edény készletet kapott a konyhájába, mi a kis konyhával leptük meg, zenél, forog világít, nagyon tetszik neki.:-) Sógornőméktől két szép könyvet kapott! Így nagyon örül minden ajándéknak Csenge.:-) A túrórudi torta iseni finom lett. A díszítést Mesi csinálta, azért olyan szép.:-) Nekem csak egy pici hiány érzetem volt, nem bírtam annyira befelé fordulni, mint ahogyan szerettem volna. Este tudtam kicsit oda koncentrálni mi is volt két éve ezen a napon. De minden nagyon jó volt, és ez a lényeg!

Mikor szombaton sütöttem, főztem pár dolgot előre, megtapasztaltam milyen jó is a nagy asztal. Míg én a nagy régi nyújtó deszkán, nyújtottam a lapokat, addig Mesi kényelmesen zöldséget pucolt, és Zsolti a végén még a horgászathoz készített fa halakkal bíbelődött.:-) És még volt bőven hely az asztalon. pedig én ha főzök sütök, eléggé káoszt tudok teremteni.:-)) Szóval nagyon kényelmes így, az biztos!

Két évvel ezelőtt...

...még öten voltunk. Nagy pocakkal, de jó volt. Még utolsó nap is.:-) Imádtam Csengével terhes lenni. Nem is híztam sokat, 6 kg-ot, jó nem a pille súlyomra ment ez rá, de ezért nagyon fitt voltam végig. Olyan mámoros érzés volt mikor a pocakomban volt. Többieket is nagyon vártam, de Bencével bálna voltam, két pici gyerekkel. Dávid építkezés közepén jött. Talán Mesi volt még hasonló érzés, de ott meg a sok ismeretlentől való félelmemben, nem voltam teljesen felszabadult.
Szóval két éve, még teljes lázban vártuk Csengét, hogy majd magától elindul felénk, mert már túlhordtam. 4.-re voltam kiírva vele. Úgyhogy teljes várakozás volt...

Most is várakozunk, várjuk a holnapot! Emlékezős nap lesz, mint minden szülinap...Közben járni fog, kezem, szám. Remélem sok, sok fénykép készül majd.:-)
Ma előkészítek amit lehet mindent. Tortát is megsütöm...Tervezett menü: húsleves, pisztrángot sütök, aszalt szilvás csirkemell, és egy kis marhapörkölt, nokedlivel a férfiaknak.:-) Két fajta rizst csinálok, jázmin, és barna rizst. De nem csinálok nagy adagot, csak mindenből legyen.
Süti: torta túrórudi torta lesz. És citromos szelet, bár nálunk hókockának hívjuk. Három lapot sütök, majd megkenem, vaníliás, citromos krémmel, és egy napig állni hagyjuk, így megpuhul.
Pogit anyósom süt. Éhezni nem fogunk, és remélem Csenge is élvezni fogja az Ő napját, hisz róla szól. (már most könnyes a szemem)

Szép hétvégét! Aki szereti a havat, havasat, aki nem, annak hó menteset!:-)

Igen....

....jól írta, Júlia, nem volt tegnap hangulatom felrakni képet! De ma! Kialudtam magam! Ennyi!;-)

Tegnap nálunk is járt  a Mikulás! Mondjuk a legkisebb ugrifüles borította a tervet, mert 9-kor kelt.:-) Ilyen is kétszer fordult csak elő. De ugye a nagyoknak menni kellett suliba. Legjobb mondat Dávidtól jött;- Én nem is aludtam az éjjel, -mondja. Én;- Akkor láttad a Mikulást? Somolyog.....neeeeeeeeeeeem (nincs is..) Akkor minket, apával, hogy kirakjuk a csomagokat?  Tovább somolyog..majd mondja, nem.. Erre én,- na látod! Akkor csak a Mikulás járt itt! Már én is mosolygok!:-))) 

Készülök a vasárnapra, ebédre hívtuk, anyósomékat, és sógornőméket. Sok se legyen, kevés sem. Ma még futnom kéne egy kört a boltba, hozzávalókhoz, de jól le van fagyva a kocsi is, meg az út is. Meg ebédet főznöm is kell, valami olyan lenne jó ami sok! Mert jó lenne ha holnapra is maradna, mert akkor tudnék előre készülni vasárnapra.
Ma az összes nagyobbacska gyerekemnek suli buli lesz. Izgatottak nagyon, ereszd el a hajam szokott lenni.:-) Dehogy már mind a három felsős???? Még szokom!!
Ja és a legfontosabb, el szeretnék menni majd az adventi vásárba is, egy forralt bor erejéig. De, hogy fog ez a hétvégébe beleférni? Még nem tudom. Majd jön Zsolti a már vissza szerzett nyugalmával, kedvesen oda szól, ne parázz már túl mindent! Nyugi!!! És akkor kiesik a rongy a kezemből, és akkor egy igazi nagycsaládos üzem módra váltok. Átnézek a rumlin, de most jut eszembe, akkor sokat szoktam mosolyogni!:-))) Na akkor hajrá!:-)))

Teljesült...

.......ma az álmom, tudom kicsit földhöz ragad, de mit tegyek, ez vagyok én! :-) Gyönyörű nagy asztal van a konyhában. Amit jó körbe ülni. Csak még a kedvet kell csiszolni hozzá, morgós, harapós kedvemben vagyok. Nem tudom, hogy ez még a gáz ügy utózöngése, vagy front, vagy dilis vagyok, vagy a gyerekeim azok? Mindegy is, fáradt vagyok megfejteni. Ma a kanapén elájultam kemény negyed órát, majd felkeltem, és mentem vasalni..többet nem voltam hajlandó lustizni, mert akkor egyből olyan megfoghatatlan fáradtság tör rám, hogy azt utálom. Hajnal óta fent vagyok, fél hétkor kényelmesen hasra vágtam magam, mikor is arra gondoltam, nem érdemes elaludnom, mert rögtön kelni kell, az meg rosszabb ha elalszom. Így lehet a fáradtságtól is lehetek morcos.:-) Csenge is nyifizett hajnalban, de őt úgy pusziltam fel kilenckor, mert mentünk volna már az asztalért.
És amúgy is tele vagyok emlékkel, két évvel ezelőttivel, és utálom, hogy így rohan az idő, közben az előbb a nagyágyon huncutkodva elnéztem Csengét, ahogy apja helyén mókázva, utánozza  ahogy horkol, dehogy fordítanám át az időt! Vagy ahogy délután a nagy hóesés után masírozott a patakon Tégla kutyus után, annyira jó volt megpuszilgatnom, a piros hideg pofiját mikor rám nézett a csillogó szemével.:-)
Szóval ilyen kusza, lökött vagyok ma....még várom a szürke hétköznapokat!

Jött ma is...

....a postás! Ma nem csekket hozott, hanem egy nagy borítékot!:-) Rakosgattam, forgattam, tudtam kitől jött! Sajnos személyesen nem ismerem, de valahogy átjött a borítékon az a jó érzés, biztos éreztétek már ti is, hogy ez most nekem jött, csak nekem. :-) Izgatott voltam, de palacsinta sütés közben voltam éppen. Mikor Csengét leraktam aludni, gondoltam felbontom. Olyan nehezen ment, nem azért mert nem izgatott mi van benne, hanem azért mert még húztam volna azt a kellemes érzést tovább. De győzött a kíváncsiság.:-D Olyan igazi nekem való dolgot kaptam, már kerestem, szememmel, szívemmel a helyet, hol lehetne csak az enyém!:-) Bevallom megvan, csak a fotózás kedvéért tudtam csak lerakni.:-) Nagyon szépen köszönöm Juci ezt a gyönyörű kézzel készített szütyőt, már most imádom! Nagyon ügyes vagy!
 Éva köszönöm neked a játékot!:-) Én helyzeti előnyben vagyok, az én ajándékozottam Drága barátnőm, Bettus. Már készül neki is az ajándék!;-)

Lassan...

...kaparom össze magam! Ezt gondolhatjátok szó szerint. Kicsit könnyebb volt ma, hogy itt voltak Nővéremék, Kata babával. Olyan kis aranyos.:-) Csenge viszont ma, nagyon rossz passzban volt. Olyan kis visszahúzódó lett, bizalmatlan..Ő aki nagycsaládban van. Mégis! Már az nem tetszett neki, hogy mellé ültek a kocsiban. Oda vissza üvöltött a baba ülésben, szó szerint!!!! Üvöltött!:-( Én ugye nem tudtam vigasztalni mert vezettem. Majd bevásároltunk a hét végi szülinapra. Hazafelé is üvöltött a kocsiban, én nem tudom, miért nem voltak ma szimpatikusak a Krisztiék? De itthon megszabadult a harisnyától és huncutkodva ugráltak a kanapén Katával, na az már tetszett neki. Most éppen szakad a hó. Csodálatos!
Megvan a mikulás ajándék, teljesen. A karácsonyi ajándékok is körvonalazódnak. Zsolti még azt is megígérte, hogy csütörtökön megnézzük az asztalt is, hogy az álmom valóra váljon, és karácsonyt egy gyönyörű nagy asztal mellett üljük körbe.
Nagyon jó nap volt ma, de holnap ki sem teszem a lábam, kicsit lenyugszom! Muszáj. Mert nem tudok így koncentrálni. Mindennapi kis adventi meglepetések, alakulnak...élvezik a gyerekek nagyon.:-) És ez jó! Ez a legjobb!
Holnap szeretnék úgy felkelni, mint Müller Pétertől hallottam tegnap. Ő reggel felkel, kinéz az ablakon, majd mélyet sóhajt, és örül hogy aznap is van miért felkelni, majd felfedezi magában a boldogságot...és olyan kis idétlen kamasz lesz tőle..." mert az életnek nem célja van, hanem csodálatos útja!" Ezt jegyezzük meg!:-) 

Már...

....megvolt a cím is a fejemben. Minden rendben volt ma! Ez lett volna a cím. De sajnos mégsem írhatom ezt!:-( Persze, nem is olyan elkeserítő a helyzet mint ahogy nekifutottunk. Az tény senki NINCS biztonságban akinek közmű van a házában. Soha senki nem tudhatja, mit állítanak majd a "kedves" szolgáltató, mit követtünk el. Nálunk konkrétan az volt a helyzet, hogy nyolc éves (mint kiderült ma már akkor felújított!!!!) óra, kontroll mérésnél eltérést mutatott. 24% kevesebbet mutatott, majd kicserélték az órát, bedobozolták a régit, jegyzőkönyv...és időpont várás. Elég hamar megkaptuk az időpontot, egy hónapra rá, Zsolti az utóbbi időbe tiszta ideg, én nyugtatom, mert hisz tuti, MI semmit nem csináltunk az órával, net bújás, ájulás ott az összeg 540 000ft+ 35000ft szakértői díj a tét! Na ez nem kis összeg, meg lehet érteni az aggodalmunkat. Karácsony előtt, remek. De én naiv, hittem, ma bemegyünk Gödöllőre, mókolnak az órán, majd persze semmit nem találnak, és ELNÉZÉST kérve, boldogan hazajövünk. Hát, majdnem így lett...
Bementünk, nézegették az órát, így is úgy is, egyik mondja a másiknak nem csinálsz már egy kontroll mérést? Ja a nőci viszi be a dobozolt órát, majd leesik, tovább rúgja, ha nem a saját szemünkkel látjuk el sem hisszük!!!És ha akkor tört le a kispöcök a mi óránkban???:-O Kutyát nem érdekli, nem találnak semmit, vagyis TALÁN azt, hogy a kispöcök letört, rá is írják a szakértői véleményre, de azt a kiskaput meghagyták, hogy nem azt írták konkrétan a szakértő vizsgálatra, hogy anyag hiba, vagy műszaki hiba, hanem azt;-bár külső sérülésnek nyoma nincs, és nem lett buherálva az óra, de rosszul még és valami pöcök letört benne...Na csesszék meg(bocsi..) tanakodás, susmorgás...ki be a szobából, majd másik szobába be és közlik az "jó hírt"! Bár nem lettünk meggyanúsítva a gáz lopással, de mivel rosszul mért az óra 37% (hirtelen hogy lett ennyi a 24%-ból?) majd 1 évre visszamenőleg küldenek egy csekket! Na, nekem eldurrant az agyam. Mondtam én mindent a nőnek, de lepergett róla. Én ezt nem fogom hagyni...miért fizetnénk, ha nem is tudtunk arról, hogy rosszul mért az óra? Úgyhogy persze megkönnyebbűlés, meg minden, de még meccsezhetünk a TIGÁZZAL! (leírom, mert egy mocsok banda...) Én mondtam a nőnek, hogy ez semmi más, csak pénz behajtás, de az üzlet szabályzat, meg minden...nem tudta megmutatni nekem, válasza az volt, menjek be az ügyfél szolgálatra. :-(
Na így zárult le a mai nagy nap! Én még kicsit feszült vagyok, sírtam is a kocsiba...miért pont mi? De megvettük hazafelé Csenge ajándékát, és Zsolti a régi! És ez nekem mindennél többet ér! 

Életképek!:-)

Dávid adventi naptára, a számok hiányoznak, nem volt textilfesték itthon.

Bence naptára

Csenge is megkapta az ágya felé (kellő távolságban:-)

Mesié, nem lehetett a plakátokat levenni.:-)))

Forró csoki alap, nyami..:-)

Utánpótlás...

Ilyen szépet kaptam!:-)

Kicsit még mélyíteni kell, jobban kijöjjenek a formák.

Idei adventi koszorú, kicsit kapkodva lett fotózva....

Igazolványkép!:-))))

Ő is az utánpótlást erősíti!:-)