A napokban szinte érzem, ahogy megtelik a világ energiával és ha olyan mindenen átlátó szemem lenne, akkor biztosan megpillanthatnám már a faágakban tülekedő rügyeket is, ahogy keresik a kiutat az éltető fényre. Lehet, hogy ezért van, de én még soha nem láttam olyan szépnek a Batthyány teret, mint hétfő este, amikor hazafelé tartottam Trixi barátnőmmel való találkámról: alig jártak az utcán, a Fő utca épületei százéves magányukban mégis roppant derűsnek tűntek. Én persze jobb szeretném, ha ilyenkor is lenne nyüzsgés odakint, de erre úgy látszik, még egy kicsit várni kell. A madarak mindenesetre már csicseregnek, igaz, kissé még bizonytalanul, de már nagyon úgy néz ki, hogy utolsókat rúgja a tél és nemsokára újra beindul az élet: a folyón majd újra sétahajók járnak, a biciklisek vadul lecsengetik a gyalogosokat a rakparton és egyáltalán: amikor a kék égen mókás, fehér bárányfelhők úsznak… mondanám, hogy én ugyan nem akarom siettetni a dolgot, de nem lenne igaz. Tudom én, hogy mindennek van ideje és mégis: legyen már újra tavasz!
Mostanában elég sok munkám van, nem nagyon volt időm találkozni a barátnőimmel, sőt igazából főzni sem, ezért múlt héten a térdműtétéből hősiesen regenerálódó R. egyik este úgy döntött, hogy ő készít vacsorát és mi tagadás isteni malaccsászárt sütött, ami a szombati Borjour-ról hazaérve különösen jó szolgálatot tett, ennek köszönhetően legalábbis épségben eljutottam egy vasárnap délelőtti megbeszélésre. Hétvégére aztán munka ide, vagy oda krónikus barátnő- és beszélgetéshiány alakult ki nálam, gyorsan Zs-vel is találkoznom kellett. Két kislányával jött, akik szó szerint bejárták a lakás minden szegletét, ki kétlábon, ki pedig a padlón kúszva.
Ezúttal gyömbéres lazacot készítettem sült sütőtök és céklasalátával, mert éppen „amíg lehet, addig együnk sütőtököt” időszakom van (nekem talán csak ez hiányozna a télből, ha valamit meg kellene említenem...), mert szép ésés színes ésés finom is, ennyi érv elég is mellette, nem?
szerencsére van itthon még egy formás darab, azt hiszem, hamarosan süteményként végzi.
Ezúttal gyömbéres lazacot készítettem sült sütőtök és céklasalátával, mert éppen „amíg lehet, addig együnk sütőtököt” időszakom van (nekem talán csak ez hiányozna a télből, ha valamit meg kellene említenem...), mert szép ésés színes ésés finom is, ennyi érv elég is mellette, nem?
szerencsére van itthon még egy formás darab, azt hiszem, hamarosan süteményként végzi.
Sült sütőtök- és céklasaláta rukkolával
Hozzávalók (4 személyre):
1,4 kg sütőtök
2 közepes cékla
8 gerezd fokhagyma
1 ½ tk frissen őrölt római kömény
1 ½ tk koriander
nagy csipetnyi szerecsendió
2+2 ek olíva olaj
1 nagy csipet só
1 teáskanálnyi nagy szemű tengeri só
1 teáskanálnyi szarvasgombás balzsamecet
1 nagy maréknyi rukkola.
A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.
Egy tálkába két evőkanálnyi olíva olajat teszünk, folyó víz alatt alaposan megmossuk a céklát, megforgatjuk az olajban, duplára hajtott alufóliára tesszük, megszórjuk a sóval, néhány csepp szarvasgombás balzsemecetet locsolunk rá és szorosan becsomagoljuk a fóliába.
Egy nagyobb tálba ismét két evőkanálnyi olíva olajat teszünk, megmossuk és megtisztítjuk a sütőtököt, kb. 3 cm-es kockákra vágjuk és ezt is megforgatjuk az olajban, majd sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Megtisztítjuk és egy szélesebb pengéjű kés lapjával összeroppantjuk a fokhagymákat és egy-egy darabot a sütőtökkockák közé rejtünk, az egészet megsózzuk, frissen őrölt szerecsendióval korianderrel és a római köménnyel fűszerezzük, mellé tesszük a fóliába csomagolt céklákat és az egészet 40 percre a sütőbe tesszük.
Amikor kész, megtisztítjuk a céklát és a sütőtökkel hasonló darabokra vágjuk, hozzákeverjük a megmosott, megszárított rukkolát és még melegen tálaljuk.
