Nikiék kedvence, nekik sütöttem, vittek a messzi Indiába is egy kis hazai, karácsonyi ízt. Még sosem csináltam, de nagyon egyszerű és nagyon finom édesség. És sokáig el is áll, ajándékba is tökéletes.
Sok receptet elolvastam a neten, végül Stahl Judit receptjét módosítottam egy kicsit.
Hozzávalók:
20 dkg dió-mandula-mogyoró
5 dkg cukrozott narancshéj (orangenat)
10 dkg vaj
10 evőkanál tejszín
10 dkg cukor
6 dkg liszt
a díszítéshez 10 dkg étcsokoládé
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra, és egy nagy tepsibe sütőpapírt terítünk.
A mandulát-diót-mogyorót durvára őröljük, a cukrozott narancshéjat pedig egészen apró darabkákra vágjuk (nekem már eleve ilyen apró darabos volt).
A vajat, a tejszínt és a cukrot beletesszük egy kis lábosba, és állandó kevergetés mellett óvatosan összeolvasztjuk. Ha már egymásba kavarodtak, erősítünk a lángon, és felforraljuk a keveréket. Ám ahogy felforrt, azonnal le is kapjuk a tűzről. A tejszínes keverékbe fakanállal beledolgozzuk a durvára őrölt diót-mandulát-mogyorót, az apróra vágott cukrozott narancshéjat és a lisztet. A tészta készen van.
A tésztából egymástól jó 5 cm-es távolságban teáskanálnyi mennyiségeket teszünk a tepsire, és ezeket aztán kicsit szétkenjük a kanál hátával, hogy laposak legyenek.
A tepsit betesszük a meleg sütőbe, és a moszkauereket 10-12 perc alatt megsütjük. Amikor megsültek, nem nyúlunk rögtön hozzájuk, hanem várunk
néhány percet. Ilyenkor még lágyak, de amint megszilárdultak, már könnyű lesz leszedni őket a tepsiről.
A recept ezen részét átmásoltam innen mert ez tényleg jó így, mondjuk én csak a simán megolvasztott csokiba mártottam és nem lecsöpögtettem, hanem a csokis felével felül tettem le őket, így több csoki maradt rajta.
A kihűlt moszkauerek alját olvadt csokiba mártjuk, és ehhez kell némi előkészülés. Először is kerítünk egy rácsot, amelyre kipakolhatjuk majd egymás mellé a csokiba mártott moszakuereket. Árulnak spéci, csakis csokimártáshoz való rácsokat, de a sütő belső rácsa nagyszerűen megteszi helyette. Az a lényeg, hogy amikor a mártásnál a rácsot rátesszük az asztalra, legyen néhány centi az asztal és a rács közt, mert így a felesleges csoki le tud csepegni a sütikről. Fontos az is, hogy a rács alá nagy tálcát tegyünk, a tálcára pedig alufóliát. A tálca azért kell, hogy a csokis moszkauereket egyszerű legyen betenni a hűtőbe, ahol a máz viszonylag gyorsan rájuk dermed, az alufóliára meg azért van szükség, mert ha erre csöpög a csoki, és nem a tálcára, akkor nem kell mosogatnunk, csak fogjuk, és kidobjuk az összecsokizott fóliát. Ha rácsunk is van, és fóliával leterített tálcánk is, nekiláthatunk a mártogatásnak.
Az étcsokoládét darabokra törjük, és gőz fölött kevergetve megolvasztjuk. Amikor már sima és folyós, levesszük a gőzről. Az olvadt csokiba sorra belemártjuk a moszkauerek alját, majd határozott mozdulattal megfordítjuk őket, és csokis aljukkal felfelé nézve, egymás mellé tesszük mindet a rácson. Miután az összes sütivel elkészültünk, tálcástul betesszük a hűtőbe, és megvárjuk, amíg rájuk dermed a csoki. Ezután leszedjük a sütiket a rácsról, és ha nem akarjuk rögtön enni, jól záródó dobozba tesszük őket úgy, hogy a rétegek közé zsírpapírt fektetünk, mert így nem kenik össze egymást.
