Fülszöveg: Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Sajnos azt tapasztaltam hogy ezek a a fülszövegek rémesen spoileresek. A minap épphogy csak meg akartam kukkantani a Futótűt leírását, erre az első mondattal tönkre tették az olvasás élményét. Az ekkora spoilereket nem lenne szabad hagyni csak úgy garázdálkodni hagyni égen, földön...A Kiválasztottak-ra már inkább rá se néztem. Csak bajt hoznék a fejemre!
Ami tetszett
Az Katniss különlegessége, az elszántsága, hogy anyja helyett anyja legyen saját magának és húgának, önfeláldozása, és rendíthetetlen hite, hogy betudja tartani ígéretét szeretteinek.
Leleményessége és mérhetetlen tudása az erdőről és az erdei élőlényekről. Bármilyen helyzetben feltudta találni magát, igazi kis tűzről pattant talpraesett lány volt az elején.
Vakmerősége mikor szembeszállt az "ellenségeivel". Dacolva korlátozott lehetőségeivel, pimasz tudott lenni.
Olyan volt, mintha a modernkori Robinson Crusoe női változatát ismertem volna meg benne. Péntek ezúttal Peeta volt, aki szinte mindenhez értett, amihez meg nem, eltökélten szert tett arra a képességre is. Ambiciózus!
A könyv olvastatta magát, a világfelépítés néha nem volt hiteles, de ez elnézhető. Például ha a 21. századot vesszük alapul. Rengeteg a szegénység igen, de akadnak jótékony lelkek, akik nem csak önzőségre törekednek és képesek adományozni (a Viadaltól eltekintve). Ezért is nem értem, hogy itt miért nem voltak olyanok itt is. A kizsákmányolást viszont remekül átadta, és hogy ez mennyire egy látszatra és külsőségekre épülő világ is valójában.
A legszebb jelenet az Ruta és Katniss pillanata volt. Ott komolyan elhittem, hogy van lelke a lánynak, rendkívül megrendítő volt és borzasztóan szomorú. Ekkor nyert meg magának a könyv.
Kellően fordulatos volt, a mutánsok felpezsdítették a cselekményt és csak jó hatással voltak a történet szempontjából. Remélem lesznek még ilyen ötletek a további kötetek során.
Ami nem tetszett
Egyszerűen megelégeltem azt a rengeteg színjátszást Katniss-től, túl sok volt, és még nekem is elviselhetetlen volt olvasni, hogy ha mindez kiderül mi lesz majd viselkedésének következménye másokra nézve.
Sajnos a karaktere fénykorát addig élte, amíg be nem került a Viadalba. Mintha eltűnt volna belőle a szenvedély, nekem utána teljesen szürkének tűnt. Csak annyit tett amit az ösztönei diktáltak.
Ráadásul elásta magát a szememben. Hogy saját bőrét mentse elkezdte sorolni mi minden jót tett a kislánnyal, szerintem ez rettentően gyáva és visszataszító. Inkább küzdött volna meg becsületesen, nem ilyen alattomos módon vágja ki magát a vészhelyzetből. Így kierőszakolni, hogy jobb színben tüntesse fel magát...nem volt fair.
A vég közeledtével volt egy olyan periódus amikor leállt körülöttük az élet, csak magukkal foglalkoztak és egymást ápolgatták helyzetükre fittyet hányva. Ekkor szenvedtem a könyvvel, reméltem hogy jobbra fog fordulni minden.
Ami semleges volt illetve kérdéseket vet fel:
A szerelmi háromszög még nem bontakozott ki, állandóan Peeta volt porondon, aki nem is győzött meg túlzottan a magatartásával. Nekem kicsit férfiatlan volt még (jó..mit várok egy tinitől...) Egyedül legyengült állapotában láttam benne fantáziát, amikor incselkedett Katnissel. Gale meg hát...semmi emlékezetes nem maradt meg róla, de a következőkben ez biztos be lesz pótolva.
Igazán belefért volna még pár oldalba, hogy családja és körzete miként reagált. Néha úgy éreztem mintha madzagon rángatták volna egy-két helyen a szálakat, természetellenesen gyorsan alakultak a dolgok.
Összességében nem rossz, de van még mit fejlődnie mind a karaktereknek, mind a történetnek.
5/4 (molyon 4.5, de most szigorú vagyok) Elnézést a kukacoskodásért!
Ami tetszett
Az Katniss különlegessége, az elszántsága, hogy anyja helyett anyja legyen saját magának és húgának, önfeláldozása, és rendíthetetlen hite, hogy betudja tartani ígéretét szeretteinek.
Leleményessége és mérhetetlen tudása az erdőről és az erdei élőlényekről. Bármilyen helyzetben feltudta találni magát, igazi kis tűzről pattant talpraesett lány volt az elején.
Vakmerősége mikor szembeszállt az "ellenségeivel". Dacolva korlátozott lehetőségeivel, pimasz tudott lenni.
Olyan volt, mintha a modernkori Robinson Crusoe női változatát ismertem volna meg benne. Péntek ezúttal Peeta volt, aki szinte mindenhez értett, amihez meg nem, eltökélten szert tett arra a képességre is. Ambiciózus!
A könyv olvastatta magát, a világfelépítés néha nem volt hiteles, de ez elnézhető. Például ha a 21. századot vesszük alapul. Rengeteg a szegénység igen, de akadnak jótékony lelkek, akik nem csak önzőségre törekednek és képesek adományozni (a Viadaltól eltekintve). Ezért is nem értem, hogy itt miért nem voltak olyanok itt is. A kizsákmányolást viszont remekül átadta, és hogy ez mennyire egy látszatra és külsőségekre épülő világ is valójában.
A legszebb jelenet az Ruta és Katniss pillanata volt. Ott komolyan elhittem, hogy van lelke a lánynak, rendkívül megrendítő volt és borzasztóan szomorú. Ekkor nyert meg magának a könyv.
Kellően fordulatos volt, a mutánsok felpezsdítették a cselekményt és csak jó hatással voltak a történet szempontjából. Remélem lesznek még ilyen ötletek a további kötetek során.
Ami nem tetszett
Egyszerűen megelégeltem azt a rengeteg színjátszást Katniss-től, túl sok volt, és még nekem is elviselhetetlen volt olvasni, hogy ha mindez kiderül mi lesz majd viselkedésének következménye másokra nézve.
Sajnos a karaktere fénykorát addig élte, amíg be nem került a Viadalba. Mintha eltűnt volna belőle a szenvedély, nekem utána teljesen szürkének tűnt. Csak annyit tett amit az ösztönei diktáltak.
Ráadásul elásta magát a szememben. Hogy saját bőrét mentse elkezdte sorolni mi minden jót tett a kislánnyal, szerintem ez rettentően gyáva és visszataszító. Inkább küzdött volna meg becsületesen, nem ilyen alattomos módon vágja ki magát a vészhelyzetből. Így kierőszakolni, hogy jobb színben tüntesse fel magát...nem volt fair.
A vég közeledtével volt egy olyan periódus amikor leállt körülöttük az élet, csak magukkal foglalkoztak és egymást ápolgatták helyzetükre fittyet hányva. Ekkor szenvedtem a könyvvel, reméltem hogy jobbra fog fordulni minden.
Ami semleges volt illetve kérdéseket vet fel:
A szerelmi háromszög még nem bontakozott ki, állandóan Peeta volt porondon, aki nem is győzött meg túlzottan a magatartásával. Nekem kicsit férfiatlan volt még (jó..mit várok egy tinitől...) Egyedül legyengült állapotában láttam benne fantáziát, amikor incselkedett Katnissel. Gale meg hát...semmi emlékezetes nem maradt meg róla, de a következőkben ez biztos be lesz pótolva.
Igazán belefért volna még pár oldalba, hogy családja és körzete miként reagált. Néha úgy éreztem mintha madzagon rángatták volna egy-két helyen a szálakat, természetellenesen gyorsan alakultak a dolgok.
Összességében nem rossz, de van még mit fejlődnie mind a karaktereknek, mind a történetnek.
5/4 (molyon 4.5, de most szigorú vagyok) Elnézést a kukacoskodásért!
