Mint kiderült semerre.
Történet: Brit az a lány akit mindenki irigyel, és vele kapcsolatban a mázon kívül másra nem is kíváncsiak. Igyekszik mindig tökéletesen kinézni, viselkedni, hogy olyan ember legyen az otthonán kívül akit megbecsülnek. Szülei nem törődnek vele, csak azzal a látszattal amit kifelé mutatnak a világnak. Shelley, Brit nővére, szellemileg visszamaradott és csak testvére foglalkozik vele úgy ahogy egy ember megérdemli. Innen ered Brittany megfelelési kényszere, hogy nővére helyét az életben betöltse.
Alex a Latin Vér banda tagja, hogy megvédje családját a rossztól, feláldozta jövőjét és beállt közéjük. Alex-et félreismerik és nem is strapálja magát, hogy félreoszlassa a mexikóiakról kialakult tévhiteket. Első találkozásakor Brittany Ellis-el nem tett rá túl jó benyomást, de ez is elég volt, hogy belevágjon egy fogadásba vele kapcsolatban.
Szóval így kezdődött minden.
Mint sok embert, engem is megtanított pár dologra a könyv.
1. Bővült a spanyol szókincsem. (nulláról nem volt nehéz felhozni...)
2. Ne ítéljünk első látásra.
3. Fogadjuk el embertársainkat úgy ahogy vannak, és NE próbáljuk megváltoztatni őket önös érdekből..khm. (ejnye Brittany)
Miután túlestem ezen az érdekfeszítő fellengzésen, kezdjünk bele a véleményezésbe.
Röviden: Tetszett majdnem az egész, kivéve az epilógust és úgy 50 oldal a végéből. A gond az volt a végével, hogy ellentmondott saját üzenetének a könyv. Brit melyik bolygóról származol, ha azt hiszed rávehetsz valakit bármire, ha neki adod a tested? Ugyan már. (de sikerült....oh the irony)
Ajánlom? - Igen. Miért? -Azt lent fejtem ki. :)
Hosszan:
Engem ez a könyv hamar megnyert magának, túl hamar. Nem vitás, hogy az írónő tehetséges, nagyon jól tudja alakítani a szálakat és szimpatikus szereplő gárdát is tud gyártani. De...DE...én már kinőttem az ilyen tini lányos, rózsaszín felhőben élek stílusú dolgokból. (a látszat is számít) Ha pár évvel fiatalabb lennék a kedvenceim között lenne, van benne szerelem, akció, tiltott dolgok és szabályok áthágása, minden jelen van amit csak eltudsz képzelni. A nyelvezete humoros, a modern kornak megfelelő, csak a célközönség száz százalék, hogy nem én voltam.
Egyetlen egy szereplővel nem tudtam azonosulni, de ez így túl finoman hangzik....szóval még egyszer nekifutok. Minden szereplőt imádtam csak a női főszereplőt rühelltem elejétől a végéig. Nagy felfedezés amúgy, hogy nincs egy olyan könyv se, ami ne rendelkezne legalább egy kődarab értelmi szintjén álló szereplővel, aki annyira sötét, mint az éjszaka. Brit a becses neve legfőbb képviselőjének. Én tényleg nem ítéltem el azért amit nap mint nap tesz, hogy hazudik a világnak, mindenkit becsap a környezetében, még saját kis diónyi agyát is megtéveszti. Egyszerűen kiállhatatlan, azt hiszi minden, MINDEN róla szól. Ha valamihez nincs köze, mit tesz? Tesz róla, hogy legyen. Ebből nem az következik hogy, hú, milyen vagány ez a lány. Nem. Kényes, egoista kis borzalomvirág.
Csak hogy el ne felejtsük, ez egy romantikus regény. Biztos azt gondolod, mivel Britet úgy szidtam, mint a bokrot ebbe is nyomban belekötök. Megtenném ha tudnám, szóval most biztos csalódtok bennem mert nem tudok. Alex és Brit tökéletesen összeillenek! Alex elég okos, hogy pótolja barátnője agysejt hiányát, Brit pedig megtanította őt, hogyan tegye magáévá saját érzelmeit és nyíljon meg előtte. És általában pattogós párbeszédük pedig csak hab volt a tortán.
Szólnék még a Latin vér bandáról is, ami számomra az egyik legszórakoztatóbb volt. Azt hiszik összetartoznak, közben azon igyekeznek, hogy keresztbe tegyenek egymásnak. Elegendően álszentek és képmutatók, hogy "összetartozzanak". Egy gyenge változatai az igazi maffiózóknak.
Összegezve: Jó, megérte a belefektetett energiát, és ha a következő kötetekben teljesen kiiktatnák Brittanyt szerintem sokaknak nagy megkönnyebbülés lenne.
5/4
