Kis bécsi fonalboltkalauz

Rég tervezem, egy múlt heti komment után pedig már nem halogathatom tovább, hogy bemutassam a kedvenc fonalboltjaimat Bécsben. Természetesen az itt következőkön kívül még bőven vannak fonalboltok, az is lehet, hogy kifejezetten jók is, csak épp azokat nem ismerem vagy nem esnek útba.

A legrégebbi kötődésem a Wolle Pingouin (Alserstr. 21, 5-ös és 43-44-es villamos vonalán) üzlethez van. 1999-ben voltam itt először, amikor egy barátnőm a kollégiumban megadta az első lökést, hogy kötőtűt vegyek a kezembe. Akkoriban már a német ismerőseim között tarolt a kötésdivat. Emlékszem, ahogy kollégiumi gyűléseken, a közös konyhában vagy ha csak úgy összeültünk beszélgetni, mindenkinek volt a kezében kötés, legtöbbször zokni. Nekem ez akkor olyan volt, mintha UFO-t látnék, ma persze már normalitás. A barátnőm elvitt tehát ebbe a fonalboltba és kiválasztotta velem életem első zoknifonalát. El is készült az első pár zokni egyik darabja az ösztöndíjas év végére. A második felét is elkezdtem, de a befejezésre 2006-ig kellett várni. Cserébe viszont azóta is hordom időnként - igaz, csak otthon, mert az akkori fonalízlésem és a mostani köszönőviszonyban sincsenek egymással.
No de vissza Wolle Pingouinhez: Főleg Lana Grossát árulnak, szerintem annak a kollekciójából kábé minden kapható. Előnye az is, hogy minden szezonban jönnek az újak, így szezon végén nagyon szép és különleges fonalakat nagyon kedvező áron lehet megcsípni. De van még Zauberball, Noro és egy külön szekrényben kézzel festett különlegességek is. Kis helyen fantasztikus választék, nagyon szeretem ezt a boltot.

A másik kedvenc fonalboltom a belvárostól szintén egy kis kitérőre található, a Wollmeile (Taborstr. 24a). Itt a tér jó tágas, van hely kötős klubnak is, bár erre még sosem jutottam el. Sőt, itt láttam először életemben rokkán fonást és itt határoztam el, hogy ezt nekem is meg kell valamikor tanulnom.
Ebben a boltban is van Noro nagy választékban, mindenféle különleges zoknifonalak, kézzel festett fonalak, és gyapjak, alpakák nagyon sokféle színben. Egy könyvespolcon pedig válogatott kötős-horgolós irodalmat is tartanak.

A Josefstädterstr 14-ben lévő Zwei glatt zwei Verkehrt, azaz két sima, két fordított névre hallgató fonalbolt szintén a pici ékszerdoboz kategória. Ide igazán teli pénztárcával érdemes menni, mert a legtöbb fonal nagyon különleges és az ára is ennek megfelelő. A specialitásuk a Kauni, egy északi, talán dán fonal, amelynek gyönyörű átmenetei vannak. A tulajdonos ül a pult mögött és bármilyen kötős problémával, kérdéssel lehet hozzá fordulni.

A sarki fonalboltom, a Pribil, ahova a legegyszerűbb beugranom, nem a hatalmas fonalválasztékáról híres. Itt szoktam venni a Bravo fonalakat a takaróhorgoláshoz, itt van a tutibiztos Catania-forrás és vannak Boshi sapkához is fonalak nagy színválasztékban. Semmi luxus, hanem ami a napi túléléshez kell. Viszont a gombok! Egy fal tele van kis gombos fiókocskákkal, és tényleg nincs olyan gomb, ami ott ne lenne megtalálható. Minden fajta különböző méretekben, fa, műanyag, szaru, ékszergomb, miniatűr és óriási. Egy igazi gombparadicsom.

A Laniato-t szeretném még mindenképp megemlíteni, mert van egy hatalmas előnye: még szombaton is nyitva van délután 5-ig, tehát ideális, ha valaki csak szombat reggel ül fel a vonatra és dél körül érkezik meg Bécsbe. A választék itt is inkább a nemes fonalak irányába megy, kasmír, alpaka, mindenféle különleges és puha gyapjak. Azért kaphatók egyszerűbb, fapadosabb fonalak is, de nem azon van a hangsúly. A bolt közepén lévő asztalon pedig lehet kötős újságokat nézegetni és kávézni is, mert ez nemcsak fonalbolt, hanem Wollcafe, fonalas kávézó. Szívfájdalmam, hogy a bolt megnyitása után egy hónappal költöztünk el a szomszédból a város másik felébe, így viszonylag ritkán járok erre.

További boltokról találtok még egy címjegyzéket itt. Jó böngészést, remélem, találtok kedvetekre való fonalboltot, ha legközelebb Bécsben jártok.

A rokka és a bicikliverseny esete

Ha már egyszer- nem számítva az időzített bejegyzést - két hete a blog felé se néztem, meg úgy általában semmi felé, ami nem ággyal, forró teával és torokcukorkával kapcsolatos, akkor már illő, hogy valami igen nagy durranással jöjjek a szünet utáni első bejegyzésben.
Ebben a két hétben megérkezett a rokkám, az én kedves kis rokkácskám, amire már olyan rég vágytam. Én meg köszönés helyett, mert hangom, az nem volt, vetettem rá egy pillantást, és visszaaludtam. Két nappal később már javult annyit az állapotom, hogy elkezdjek fonós videókat nézni a telefonomon, majd rövid időre a rokka mellé is ültem. Persze kész katasztrófa volt, mert azt hittem, hogy a fonás alaptechnikáját nagyjából tudom, de arra nem gondoltam, hogy egy vadiúj rokkánál az alapvető beállításokat is el kell végezni, különbön nem húzódik be a gyapjú. Hála mindenféle online segítségnek, végül sikerült fonalhoz hasonló valamit létrehoznom abban a fél órában, amit ébren töltöttem aznap, majd szünet következett.

Nem nyúltam a rokkához egész addig, amíg Do pénteken kórházba nem került vakbélgyulladással. A Gyerek életében először kórházban, az anyja meg otthon influenzával, azaz alkalmatlan arra, hogy ott legyen, ahol ilyenkor lennie kellene, a műtő ajtajában körömrágva meg a gyerek ágya mellett fejet simogatva, amíg magához tér az altatásból. És akkor ahogy az már nálunk szokás, megint Apahajó volt ott, ahol minden rendes családban az anya, én meg otthon izgultam szigorúan hang nélkül kommunikálva a másik, egyelőre egészséges gyerekkel. És mert ideges voltam, beszélni nem tudtam, inkább leültem a rokkához és fontam egyet. Egészséges gyerek meg lerajzolta a rokkát - így múlattuk az időt, amíg a másik gyereket megszabadították gyulladt vakbelétől. (Anya, és ha valakinek tüdőgyulladása van, akkor kioperálják a tüdejét?)

 Végül a vakbélműtét sebe is behegedt és belém is visszatért a lélek meg a hangom, még ha kicsit rekedtes is, úgyhogy ennek örömére tegnap este több, mint egy órát pedáloztam a rokkán és megfontam az összes barna szöszt. Gondolom, ennek a pedálozásnak köszönhetem, hogy éjjel bicikliversenyről álmodtam, ahogy egyébként az előkelő második helyen voltam épp, amikor reggel szólt a vekker. Új dimenziókat hoz ez a rokka az életembe, már látom.
Amint látszik, néhol kis narancssárgát is próbáltam a barna közé rakni, ami korlátozottan sikerült, de így is jó. Azért akartam a narancsszínt keverni a barnával, mert valahogy túl rikító és világosnarancs az a másik szösz, a barna pedig szépen ellensúlyozta volna. Ha nem is pont olyan lett, mint akartam, de végül bizonyos helyeken vannak narancs szakaszok az egyik szálban és a cérnázáskor csak keveredett a barnával, szóval így is meg vagyok elégedve.

 Felbuzdulva az első sikeren, előszedtem a zöld szöszt is és kitaláltam, hogy majd ezt kombinálom a naranccsal. Amúgy is elkezdtem már nyáron kéziorsón fonni, csak annyira lassan ment, hogy félretettem a rokka érkezéséig. Most az a tervem, hogy mindhárom színt külön megfonom, még van valamennyi a barnából, azt összecérnázom a naranccsal, aztán a narancs másik felét a zölddel és a maradék zöldet önmagával. Így lesz valamennyi melange jellegű fonalam, meg a barnából és a zöldből egyszínű, és majd ezekből lépcsőzetesen fogok kötni valamit.

Az ötleteket egyelőre gyűjtöm, itt van például egy Pinterest boardom is a témában. Kb 30 dekányi lesz a végeredmény, s ahogy az már lenni szokott az első fonásokkal, a vastagsága enyhén szólva messze van az egyenletestől. De ha csak az eredményt nézzük és nem a szándékot, akkor nagyképűen még art fonalnak is nevezhetjük, az meg milyen jól hangzik.
Kívánok nektek jó hétvégét és fő az egészség!

P.s.: A csodaszép szöszöket Vég Anett festette.

Csak egy kéztörlő

Szabadidőmben világmegváltással foglalkozom, persze elméleti síkon. Olyanokon gondolkozom, hogy mi a jobb úgy a Nagy Egész számára: ha
a) kidobálok a szekrényemből mindent, amit már nem használok egy ideje (nem tetszik, kihíztam, másnak nagyobb szüksége lenne rá, stb.) és ezzel nyerek teret meg új ötleteket, mozgásba jön, ami amúgy pocsolyavíz lenne, vagy pedig
b) ha minden marad a régiben,
 mert minden szelektálás csak felhívás keringőre, hogy újabb és újabb Holmik foglalják el a felszabadult helyeket.
Van például az a nagyon menő mozgalom, hogy 3 hónapig 33 ruhadarabbal megoldani az öltözködést, beleértve a munkát, játszóteret, kirándulást és a magassarkús fogadást is. Cipő, kabát, sál!!!, nyaklánc is beleértve a 33-ba. A múltkoriban összeszámoltam az sk sáljaimat és ha lemondok minden más ruhadarabról, akkor pont beleférek a keretbe, de nem biztos, hogy ez életszerű. Szóval  ez a mozgalom - a kihívás szót már nem is merem használni a múltkori után :) - olyan, amit én csak távolról fogok csodálni.

Végül a hosszas világmegváltó gondolkodásom eredménye az lett, hogy a középút mindig a legjobb. Van, amit jobb kiszelektálni, mert mondjuk tényleg nem tetszik és nem is fog. Van, amit jobb elajándékozni, mert másnak tényleg nagyobb szüksége van rá. De azért, mert az elmúlt egy évben nem vettem fel a fehér blúzomat, attól még bőven elfér a szekrényben. Mert mondjuk ha szükség lenne rá egy kivételes alkalommal, akkor meg kellene venni, és az többet árt a természetnek, mintha a mostani még ott lógna használatlanul a szekrényben további egy évig és csak mosni-vasalni kellene. Szóval a fehér ing marad.

Aztán azt is eldöntöttem már jó régen, vagy 3 éve, hogy olyasmit, hogy felmosórongy meg törölgetőrongy én egész biztos nem veszek, hanem kialakítom a Rongyok Hierarchiáját. Legfelül vannak a Törülközők és a Szép Konyharuhák. Ezeket törülközésre és edénytörlésre, valamint konyhai kéztörlésre használom. A Nemolyanszép Konyharuhák a konyhai bútorok és egyéb berendezési tárgyak letörlésére vethetők be. Aztán ha már szúr a törülköző, a konyharuha pedig megviselt, akkor ezek lesznek a takarítórongyok. Valószínű, ezen a ponton majd tényleg jön egy idő után a kuka, mert lassan nem férnek a kijelölt polcon a kiszuperált rongyok és azért annyit nem takarítok, hogy 30+ rongyra szükségem legyen. És akkor jön a probléma - nem mondok kihívást, mondom nem mondok - miszerint a hierarchia felső részéből lebuktak a Jó törülközők és azokat pótolni kell. De  valami nekem nagyon bűzlik a párszáz forintos svéd kéztörlők körül, valami miatt úgy érzem, hogy ezért valaki a világ árnyékosabbik felén vaskosan fizet. És akkor ezeket a világmegváltó gondolatokat végigvezetve arra jutok, hogy igaza van Annásnak, az ember csinálja meg a saját kéztörlőjét, ha már tud kötni, horgolni. Pláne, ha van olyan fonala, ami csupa pamut, jó vastag, strapabíró és a rendelkezésre álló mennyiség egyébként másra nem lenne elég.
A 15/2015-ös kihívásban ez lesz a lakberendezési tárgy kategória aspiránsa.

Meglepetésfonal

A színes pöttyös takarómat elvileg csupa színes maradékból terveztem horgolni, de aztán valami oknál fogva csak csatlakozott hozzá két gombolyag új fonal is. Az egyik amolyan meglepetésfonal: kívülről nem látszott az összes szín, a pinkhez például csak tegnap este jutottam el. És mert félhomályban, filmet nézve horgoltam, csak ma reggel vettem észre, hogy hohó, itt valami váratlan történt. A másik váratlan, hogy egész egyszerűen nem tudom, hova tettem a fonal címkéjét, úgyhogy a márkájára sem emlékszem. Ismerős nektek esetleg az a fajta? (A fonalbolt több, mint 1000 km-re van tőlem, úgyhogy nem ugrom be megkérdezni...)

 

Egyébként a 15/2015-ös kihívásban ez lesz a takaró kategóriához készített modell.

Malabrigo Lace kendő

Szó szerint vettem Annás kicsi kendőjének nevét és valóban kicsi kendőt horgoltam, gyerekméretűt. A mini gombócka Malabrigo Lace minimum 3 éve várt már jobb sorsára nálam, és csak nem tudtam megtalálni a megfelelő projektet hozzá. Ez a fonal olyan kedvelt kötős körökben, hogy már-már ufónak érzem magam, amiért nekem egyszerűen nem sikerült megszeretnem. Túl könnyű, túlontúl kicsúszik a kezem közül - csak átvitt értelemben, mert amúgy szerintem kifejezetten szöszölős - túlontúl súlytalan, ami belőle készül, mintha nem is lenne rajtam. A színe viszont telitalálat.

A Kicsi kendő mintáját követtem nagyjából, kivéve ott, ahol elrontottam. Így nem lett teljesen háromszög alakú, de Do annyira lelkes tőle így is, hogy most akkor emiatt nem megyek falnak és nem is bontom vissza. Horgoltam, amíg idegem volt hozzá, aztán abbahagytam, az a kevés, ami még maradt, megy a pöttyös takaróba. Én meg felírtam magamnak kéménybe korommal, hogy lace fonal soha többet, nem vagyok én tavitündér, se nem szitakötő, nálam a fonal minimum a 3-as tűnél kezdődik, ami azalatt van, az cérna.

WIPszerda: Lily Magnolia teszt

 Azt ígértem, hogy a következő három héten a WIPszerdában a Lily Magnolia tesztet mutatom majd, ahogy szép lassan haladok vele. Csalódást kell okoznom, mert a vártnál jóval gyorsabban haladok, a fonalnak már több, mint a felét elkötöttem, remélem, ez azt jelenti, hogy a mintának is. Ezeknél a minden sorban szaporítós mintáknál sosem tudom szemre eldönteni, hogy így van-e.

A minta Kutas-Keresztes Ágié, és a teszt után hamarosan megjelenik. A fonal pedig Ninától van, fantasztikusan gazdag szín, talán inkább az alsó kép adja vissza jobban az élénkséget, de a felsőn jobban látszik, hogy a zöldessárgán belül is mennyi minden árnyalat létezik.
A fonal és a minta egyenként is nagyon tetszik, a kettő együtt tényleg a legideálisabb kapcsolat. És ha igaz, most még csavart mintát kötni is megtanulok. Jövő héten meglátjátok!

WIPszerda: Annás kendője

Léteznek meglátni és megszeretni fonalak és minták, és ez a kendő példa arra, hogy mindkettő akár egyszerre is teljesülhet. A türkiz Malabrigo Baby Lace, gyakorlatilag nincs súlya, egy teniszlabdányi gombócka 400 méter. A türkiz amúgy egy nehéz szín, annyiféle lehet és ez itt a tökéletes kék-zöld keverési arány, nem csoda, hogy képtelen voltam otthagyni a boltban. Citront akartam kötni belőle, de ahhoz nekem túl vékonynak bizonyult. Aztán egy másik horgolt mintát próbáltam ki, az sem tetszett. De most megtaláltam az igazán jó mintát is, Annás Kicsi kendőjét. Pont kijön egy gombócból, érvényesül vele az enyhe színátmenet, ráadásul csukott szemmel is lehet horgolni, mégse erhp - mit kívánhat még a horgolószív?

Mindamellett tudom, hogy márciusra ez a kendő és az összes többi megkezdett dolog háttérbe fog szorulni, mivel tesztelem a Lily Magnoliát, azaz minden szabadidőmben ezt a kendőt fogom majd kötni amíg csak be nem fejezem. S ahogy a tempómat ismerem, bizonyosan kitart a hónap végéig. Ma kezdem, nagyon izgulok! Jövő héten már mutatom is, aztán majd azt követő héten és az azt követőn is, aztán ha igaz, már a kész kendővel jövök.

Februárban egyébként a sok UFO-gyilkos tervemet nem sikerült megvalósítanom, annyira beszippantott a Cameo, amit viszont tegnap fejeztem be. Hiába, nem minden tervezhető és legalább a hobbiban nem árt egy kis szabadság.

Cameo

 Végre megmutathatom az első olyan darabot, ami már szerepelt a WIPszerdában, s azóta teljesen elkészült - első Cameo kendőm. Igen, első, ez azt is jelenti, hogy lesz második, s ki tudja, talán harmadik is. A minta annyira egyszerű, ugyanakkor ahány fonalkombináció, annyiféle arca van.

Ez itt GGH Baby Alpaka fonalból készült 4-es tűvel. A csíkozáson picit módosítottam, bár nem szándékosan. Az úgy volt, hogy azt képzeltem magamról, hogy képes vagyok fejben tartani hetekig egy egyszer elolvasott szöveget, amelyben ráadásul számok is szerepelnek. Belátom, erősen túlértékeltem a képességeimet. Miután rájöttem a tévedésre, váltottam a keskenyebb csíkokra, de tulajdonképpen még tetszik is ennek a malőrnek a következménye.

Vessünk számot!

 Mennyi fonalra van szüksége egy átlagos horgolónak? Ha igen fegyelmezett és egyszerre csak egy projekten dolgozik, mondjuk egy pulcsin, akkor legfeljebb 60 dekára. Ha sapkában utazik, akkor csak 5-10 dekára. Na de akkor hogy lehet, hogy szinte mindenkinek, akinek a horgolás szenvedélyévé vált, a fonalak mértékegysége nem a gombolyag meg a deka, hanem az IKEA-s műanyag doboz? Oké, esetemben Expedit doboz, de az se sokkal kisebb.Miért küszködik szinte mindenki, akit kötős-horgolós összefüggésből ismerek, krónikus helyhiánnyal és miért tűnik úgy mindannyiunknak, hogy a fonalak a szekrényeinkben osztódással szaporodnak?

Ideje volt az őszinteségnek, szétnéztem a dobozok mélyén. Meg kellett állapítanom, hogy a fonalaim nagyobb része árva. Egy gombóc, fél gombóc, gombócvég. Ilyen-olyan projektek maradványai, igazából nem sok mindenre használhatók azon túl, hogy "dobd a fonalat valakinek, aki bemutatkozik és továbbdobja" típusú játékokat lehet velük játszani. Na jó, esetleg egy freeform cuccot még ki lehetne hozni a hasonló színvilágú maradékokból.

Erre a kupacra nézve azt mondtam, hogy oké, legyen belőle "Materialmix" jellegű pulcsi, úgyis annyira menő most a mindenféle szabály nélkül mindenféle színekből és textúrákból összerakott felső (és nemcsak a Desigual márkanév alatt futók). Aztán nekiálltam a kupac mellett a földön horgolni (éljen a spontaneitás!) és úgy egy-másfél óra múltán ki kellett józanodnom. Még a pulcsi elejére sem volt elég a rengetegnek tűnő maradék. A félkész freeform motívum a kép jobb oldalán sem dobott sokat a cucc méretén. Most úgy áll a helyzet, hogy félretettem a pulcsit és majd megálmodom, hogy vegyek-e hozzá fonalat - ami újra növeli a készleteket - vagy várjak, amíg magától összegyűlik néhány zöldes-barnás maradék és reménykedjek, hogy még akkor is menő lesz a foltozott stílus.

A felső narancsos-pirosas-lilás kupacot már csak a fonalak szőrös volta miatt is inkább sálnak vagy nyakmelegítőnek tudnám elképzelni. Rajtatok múlik: ha lesz mondjuk egy hét alatt 12 jelentkező, aki szívesen megnyerné és hordaná a még csak tervben lévő nyakbavalót, akkor meghorgolom és rendezek egy játékot. No, mit szóltok?

A fonalaskosár titkai

Itt volt már az ideje, hogy átnézzem a fonalaskosaram - ami nevével ellentétben nem fonaltárolásra való, hanem félholt horgolások és kötések temetője. Itt van például ez a kékség. Malabrigo Lace, finom, színe tökéletes, mégis. A Citronhoz vettem, de be kellett látnom, hogy ehhez a vékonysághoz kötésben még nem nőttem föl, így kerestem hozzá horgolós projektet. Pont erre a fajtára van szükség az Ephesus Cowl-hoz (Kristin Omdahl mintája), tehát belevágtam. Az egy dolog, hogy ízületgyilkos ez a sok virágocska ilyen vékony fonalból. De valahogy nem tetszett az sem, ami lett belőle. Hideg időre túl semmiség, meleg időre túl gyapjús-télies. Súlyra pehelykönnyű, mégse nyári darab. Nem éreztem, hogy a technikai érdekességen kívül érdemes lenne tovább kínoznom magam ezzel a modellel. A lebontásnak ez a fonal is makacsul ellenáll, nagy kínszenvedéssel sikerült valamennyit még megmentenem a fonalból, de egy ponton túl nem ment. Most azon gondolkozom, hogy valami pólót fel lehetne-e dobni egy horgolt szegéllyel vagy valami más módon hasznosítható-e. A gombóc többi része pedig egyelőre keresi élete értelmét.

Ez a kezdődő SBS nem a fonalaskosár, hanem a bőrönd alján volt: Berlinben vettem a fonalat, amikor a magammal vitt projektet kivégeztem és amúgy is rossz napom volt. Akkor meg már inkább fonalat venni, mint csokit, nem igaz? Katia Darling - erről a fajtáról már sokat hallottam, de most láttam először és a színválaszték tényleg nagyon kedvemre való. Összetétele kb. fele-fele gyapjú és műszál. Ilyet még sosem használtam kendőhöz, úgyhogy kíváncsian várom, mennyire tolerálja a bőröm.

És hogy mi minden volt még a fonalaskosár alján? Legyen elég annyi, hogy rémes volt a szembesülés. Még gondolkozom a zombik sorsán. És ti mivel kötitek le magatokat mostanában?

Még mindig F mint fonalkoszorú

A fonalkoszorú ötlete már tavaly is tetszett, de nem volt türelmem körbetekerni egy egész koszorúalapot. Eltelt a karácsony, úgyhogy elsüllyesztettem a negyedrészben piros-zöld fonallal körbetekert koszorút és jól el is feledkeztem róla. Ma kinyitottam a karácsony-dobozt, és azonnal eszembe jutott a Florentine által nemrég készített koszorú. Ő az egész alapot bogyós fonallal tekerte körbe. Nekem se kedvem, se időm nem volt most visszafejteni a piros-zöldet, így csak a többi részt tekertem be sötét- és világoszöld bogyókkal. Az elkészítési idő a tavalyi előmunkálatokat is beleértve nem volt több fél óránál. És még kollázst készíteni is megtanultam. Mi jöhet még? 

Hordható horgolás

Tegnap egy virtuális beszélgetésben Varga Gabi fogalmazta meg azt, amit én eddig mindig csak úgy kontúrok nélkül éreztem: vannak azok a holmik, amelyek jól mutatnak fényképen, azok, amelyeket szeretünk horgolni/kötni és azok, amelyeket aztán sokat hordunk. Sajnos a három erény nem mindig esik egybe. Így például egy időben szinte kizárólag lilás színű fonalaim voltak itthon, legtöbbje olyan árnyalatú volt, hogy ha hordanám, zombinak néznék ki benne. Akkoriban még úgy vásároltam fonalat, hogy csak azt néztem, tetszik-e a színe. És persze nem minden szín, ami tetszik, áll jól.
A helyzet azóta is változatlan, jobban szeretem horgolni az élénk színeket, mint a tompábbakat, miközben pontosan tudom, hogy épp a tompább árnyalatok állnak jól minden színben. Szerencsére x darab olyan holmi meghorgolása, amelyet aztán soha vagy alig hordtam és aztán elajándékoztam más színtípusú barátnőimnek, megtanítottak arra, hogy bölcsebben válasszak fonalat. Most már ritkán gyengülök el pusztán azért, mert látok egy fantasztikus élénk narancssárgát vagy kékeslilát. (Pedig!) A fonalakban igyekszem az elkészült ruhadarabot látni, ha már egyszer a készen kapható pulcsi árának többszörösét és minimum 30 munkaórát invesztálok egy nagyobb horgolós projektbe. 

 Így lett az is, hogy ebből a nem túl látványos, barnás-szürkés-sötétkékes-fekete fonalból készült bolerót tavaly nagyon sokat hordtam és most, hogy eszembe jutott, hogy létezik, biztos idén is sokat lesz rajtam.  Hozzáteszem, horgolni nem szerettem se a bolerót, se ezt a kendőt - ezek a színek valahogy nem termelnek bennem örömhormonokat. De a praktikum mindenek fölött. 

A boleró után még maradt majdnem egy teljes 10 dekás gombolyag fonal, s miután nagyjából nem volt már mit horgolnom (igen, nagyon jól haladok a fonalfalással!), ráfanyalodtam erre, szomorú színek ide vagy oda.
A mennyiség miatt adott volt, hogy egy kisebb kendő lehet belőle, és ismét az SBS mintáját választottam. SBS-t horgolni már egy ideje nagyon nem cool, vége van a divathullámnak. Mégis, akárhány kendőmintát végignézek, nem találok olyat, ami színátmenetes fonalból jobban tetszene. Ráadásul fejből is megy, tehát kiválóan alkalmas filmnézés közben, vonaton, hullafáradtan és egyéb hétköznapi szituációkban való terápiás horgolásra.

Azért most ennyi fekete és szürke horgolás után (nem is mind került fel a blogba egyelőre) most már nagyon vágyom színekre, így tegnap elkezdtem a "Circle top"-ot a 2012-es Designer Knitting horgolós különszámából. Persze készleten lévő fonalakból, öt szín helyett négyből (Drops Safran kétféle sárga, fukszia és lila), tehát a színösszeállításban változtatnom kell, de még így is nagyon tarka lesz. Minden sora élvezet, s csak remélem, hogy ennek ellenére hordani is fogom.

A fonalmegmaradás törvénye és egyéb összefüggéstelen viszontagságok

A fonal nem vész el, csak átalakul - ezt kellett megállapítanom miközben ruhásszekrényemet adoptáltam az őszhöz, ami már majdnem tél. Azokon a polokon, ahol régebben a nadrágok és felsők voltak, most sálak, kendők, mellények és kardigánok találhatók. Meg azokon a polcokon is, ahol már korábban is kötött pulcsik voltak. Meg a lakás több más különböző pontján is.

A fonaltárolással amúgy nincs igazi problémám, bár az expedit fonott kosarai kiváló lakóhelyet biztosítanak a molyoknak, azért a pamut és akriltartalmú fonalak iránt nem mutatnak érdeklődést, szóval csak a nemesebbeket kellett átköltöztetnem. Egy csinosabb papírzacskót választottam e célra meg egy kosarat, amelyet el is helyeztem a kanapé mellé. Kompozícióba, minta lakberendezési katalógushoz fényképeznék ún. lakályos, bensőséges női kuckót.

Amúgy meg büszke vagyok rá, hogy pár éve már nagyon jól kezelem a rendetlenséget, rendszeresen lomtalanítok, mindennek van hely, de csak egy, és vissza is rakom oda, és ami a legfontosabb, nem vásárolok hülyeségeket, szóval igazi simplify lélek lettem. De tegnap szembesülnöm kellett, hogy vannak azért pontok, ahol még fejlődnöm kell. Mert például az (1 papírzacskó + 1 kosár) még lakályos volt. A két papírzacskó, amiben igazából négy zacskónyi cucc van, három nagy műanyagszatyor - nem harmonizáló színű -, két kiszuperált cipősdoboz és egy kosár a sarokban már inkább kaotikus, mint lakályos.

Azért van kiút, szisztematikusan fogok haladni. Felírtam, hogy melyik fonalból mit akartam horgolni/kötni (!!!), amikor megvettem. És azt is, hogy az elkezdettekből mi hiányzik még. Három esetben csak száleldolgozás, egy esetben csak blokkolás. Teljesen átlátható az egész, és a mentőöv neve projektfüzet. Sok horgolónak segített már utat vágni a bozótban, miért ne segítene nekem is. Nem lesz ugyan tőle több hely a fonalaknak, de talán megpsórolok magamnak pár tanácstalan estét, amikor nem jut eszembe, hogy miért is vettem meg ezt a rengeteg fonalat mind. Már azon kívül, hogy szépek.

Egy titkos projekten dolgozom egyébként, amiről csak nagyon szűkszavúan írhatnék. És a fényképezőgépem legutoljára Budapesten láttam. Szerintem még mindig abban a hátizsákban van, amit múlt hét óta nem volt lelki erőm kipakolni. De ma ilyen számvetős nap lesz, rendet rakok és biztos előkerül. Akkor végre majd nemcsak süketelek a blogban.

Az utolsó SBS és a tanulságok

Hogyhogy nincs kék kendőm - tettem fel a kérdést úgy ősz táján, majd elmentem az egyik kedvenc fonalboltomba és 20 deka Lana Grossa Merino zoknifonallal tértem haza. Ahogy lenni szokott, a lelkes kezdés hosszas semmi követte, így majdnem az egész kendőt idén horgoltam meg. Azt hiszem, azért haladt annyira lassan, mert bár szeretem az SBS mintáját nézni, de horgolni már egyre unalmasabb. Legutóbb Zsukkán láttam egy másik remek kendőt, és megfogadtam, hogy ha egyáltalán kell még nekem kendő, akkor olyan lesz.

Na de addig is összefoglalom a 4 nagyon különböző SBS-sel szerzett tapasztalataim:
- Az elsőt saját festésű tolnai fonalból készítettem, ha jól emlékszem, 4-es tűvel. A színe miatt nagyon szeretem, de utólag sajnálom, hogy nem nagyobb tűvel álltam neki. Ha újra kezdeném, 6-ossal horgolnám, hogy szellősebb legyen. Így annyira kötött, hogy a blokkolással sem nőtt jelentősen a mérete.
- A második Zauberballból készült a vastagabb fajtából és 4,5-ös tűt használtam hozzá. A fonal-tű arány itt volt a legjobb. Kb. 15 dekából akkora kendő lett, hogy végül nem is blokkoltam, mert ha tovább nő, akkor már használhatatlan. Hogy hamarabb kellett volna gondolkodnom és már 10 deka után befejezni és blokkolni? Na igen, utólag könnyű okosnak lenni. Akárhogy is, ez a kedvenc SBS-em: a szín, a vastagság, a könnyűség, a hajlékonyság, egész egyszerűen minden optimális. A Zauberball egész egyszerűen a tökéletes fonal ehhez a mintához és az 1001 fonalnál most akciós. (Nem, nem fizetett hirdetés, csak saját szorgalomból ajánlom.)
- A harmadik kendőm egész más lett, chunky vastagságú fonalból 7-es tűvel, ha jól emlékszem. Ezt leginkább sálként hordtam, mert nem lett túl nagy. Gyorsan haladt, tehát ha mondjuk valaki villámajándékot szeretne készíteni, akkor ez egy lehetőség: látványos és mégis megvan egy hétvége vagy egy-két este alatt. Nyilván se nem könnyű, se nem kecses - de ezt nem is vártuk tőle.
- A negyedik, ez a mostani a Zauberball-tól egy leheletnyivel vastagabb, szintén 4,5-es tűvel horgoltam és ezt végre félig blokkoltam. A fonal Lana Grossa Merino. Blokkolás előtti állapotához képest duplájára nőtt a méret - nem viccelek. Annyira, hogy nem is igazi blokkolást csináltam, mert egyszerűen nem volt akkora helyem, hogy szépen kitűzögessem a széleket. Ez persze kár, mert extra olyan szélcsipkét találtam ki hozzá, ami jól mutatott volna, ha kijönnek a cakkok. Ez is kellemes viselet - már teszteltem párszor ezen a héten - és elég hajlékony is, de egy egész picit vastagabb, mint az ideális Zauberballos SBS. Mondjuk 5 alá lenne az iskolában.

És ilyen szép, amikor átsüt rajta a fény.

Színátmenetesek

A színátmenetes fonalakkal úgy vagyok, hogy szeretem a bennük rejlő meglepetésfaktort. Ha mostanában mégis inkább az egyszínűekkel szemezek, az csak azért van, mert ott kicsit több a beleszólásom van a színekkel való játékba, mint ha a minta egyenesen a gombolyagról jönne.

A fonalfaló projekt jegyében készült és készülőben van néhány színátmenetes holmi, például egy 30%-os készültségű baktus. Gedifra Lordana Bouclé-ból kötöm harisnyakötéssel - csak egy gombolyag van belőle, így a baktus talán az egyetlen dolog, amire használható. Barnák és türkizek között mozog, K. fogja hordani, ha elkészül (remélem, már jövő héten).

 A Zauberball-projekt kissé hosszabb lélegzetű. Régebben már horgoltam ebből a fonalból egy sálat, de hamarabb meguntam, minthogy elfogyott volna a 10 deka. A maradékból granny ötszöget készítek, kiválóan fog illeni a narancssárga kanapé előtti asztalra terítőnek - csak éppen ahhoz meg túl kevés a fonalam. Utánpótlást veszek vagy valami más módon fejezem be? Egyelőre gőzöm sincs, csak azért kezdtem bele ilyen tervtelenül, mert fejben nem jött az ihlet, s gondoltam, hátha majd munka közben. Egyelőre ilyen:

Végül a Moebius sál, mi nem úgy Moebius, mint ahogy mások kötik mostanában. Mindössze egy téglalap, amit egyszer megcsavarva horgoltam össze. Már írtam róla korábban - végül is nem a terveimnek megfelelően fejeztem be, sőt a tervezett funkciót is meg kellett változtatnom - vállmelegítő lett volna, ha előre tudom, hogy ahhoz szélesebb sávra van szükség. No de így is elégedett vagyok, meleg, puha, a színe pedig tökéletes. Köszönöm, Ahama még egyszer ezt a szuper fonalat!

Színes szombat

A hosszú hétvégének nagy tervekkel indultam neki: azt tervezem, hogy kötök egy lábmelegítőt két legyet ütve ezzel egy csapásra. Egyrészt felhasználok egy fonalat, amit eredetileg horgolásra vettem, de horgolva mégsem tetszett (egyike azknak a Barka fonalaknak, amiket már nem lehet kapni, a Naptánc), másrészt felelevenítem az öt tűvel való bűvészkedést, amitől már eléggé elszoktam, mióta lassan hat éve(!) elkaptam a horgolási vírust. Nem volt viszont otthon 5-ös tűkészlet. 
Aztán szerettem volna az őszi terítőmet is tovább folytatni, de mert az élénkebb színekből időközben kifogytam, utánpótlásért kellett indulnom.
Mondanom sem kell, hogy három fonalboltot jártam végig, mire mindent beszereztem, amire szükségem volt - és még egy nem tervezett fonalat is (Lana Grossa, Everybody Ragazza - merinoi gyapjú-poliamid, 10-es tűvel). Egyszerűen annyira tökéletesen illik ez a színkombináció a Do téli kabátjához, és annyira nem passzol egyetlen meglévő sapkája sem, hogy szerintem nem is volt igazi választásom. Pláne, hogy ő is velem volt a boltban :)
És mert jövő hónaptól az új oviban nincs tilalomlistán a sál sem, ezért sálat is kötök neki hozzá - igen, kötök, jól hallottátok, lassan, de biztosan elindultam a csipkekendők meg csodakardigánok által jelzett cél felé. Mondjuk ez itt még csak lustakötés, de 1. mindenki elkezdte valahol 2. ez a fonal szerintem lustakötéssel a legszebb. És ti mit terveztek a a hétvégére?

Hogyan vásároljunk sok fonalat lelkiismeret-furdalás nélkül?

Az elmúlt napokban egy ingyenes anyagon dolgoztam. Piackutatásom során kiderítettem, hogy várhatóan sokatokat fogja érdekelni. :) Íme tehát a lépésről-lépésre leírás, amelyet a szerző gondosan ellenőrzött:

1. Nézzük át ruhásszekrényünket! Állapítsuk meg, hogy nincs egy rongyunk. Vagy van, de a kedvenc kardigánjainkat már annyit hordtuk (és hála a gyerek könyöközési szokásainak a bal karok passzéja annyira kinyúlt), hogy irodába nem szalonképesek többé. Legyen annyi önismeretünk, hogy tudjuk, ha nem visszük el charitybe, akkor annak ellenére tovább fogjuk hordani az irodában is, hogy csak magunkat blamáljuk.
2. Tehát minden gyanús kardigánt - és ha már itt vagyunk, pár más cuccot is - tegyünk szépen zacskókba és sétáljunk el vele a sarki ruhakonténerig vagy a legközelebbi gyűjtőpontig.

Ha eddig a pontig elértünk, akkor már tettünk egy nagy jót magunknak (selejtezés-helyfelszabadítás), és ha még látszólag nincs is szó fonalakról, ez a pár lépés is fontos része önmeggyőző és lelkiismerettisztító akciónknak.

3. Vessünk egy pillantást a tükörbe, és ismételjük át, milyen színek állnak jól nekünk. Ha még nem vagyunk ezzel tisztába, akkor a nagy fonalvásárlás előtt érdemes ezt tisztázni. Nekem pl. megváltoztatta az életemet az Találd meg a színeidet! című könyv.
4. Vessünk egy pillantást egy aktuális nőcis magazinba, vagy ha ehhez még az újságosnál sincs idegünk (amit nem csodálok), akkor nézzünk be ide és játsszunk kicsit az őszi divatszínekkel.
5. Állapítsuk meg, hogy van-e átfedés a saját alapszíneink és az idei ősz színei között. Ha igen, akkor könnyű dolgunk lesz a fonalvásárlásnál, ha nem, akkor pedig nincs is más módunk a kidobott kardik pótlására, mint a fonalvásárlás és saját kezű elkészítés. (ugye! Ne bízzunk semmit a véletlenre.)
6. Nevezzünk meg három lehetséges színt, amilyen színű kardigánra szükségünk lehet. Ha ebből kettőt meg tudunk venni, már jók vagyunk - ha amúgy stimmel a ruhatárunk, akkor két kardigán elég egy szezonra. (Na jó, ez mondjuk rám igaz, nem biztos, hogy másra is.)
7. Sminkeljünk és induljunk el kardigánmustrára! (A smink akkor is fontos, ha máskor hajlamos vagy elhanyagolni. Fogunk ugyanis olyan boltba menni, ahol muszáj jó benyomst kelteni.) Erre a célra én három órát szántam egy kellő üzletsűrűségű környéken. (Vigyázat, ekkor még kerüljük a fonalboltokat, ha lelkiismeret-furdalás nélkül akarunk vásárolni!)
8. Vegyük elő felelősségteljes családanya üzemmódú agyunkat, gondoljunk arra, hogy a gyerek (nem a fiú!) havonta rúg szét egy pár cipőt, majd menjünk be az alacsonyabb árfekvésű boltokba.
9. A kínálat átfutása után állapítsuk meg, hogy a kardigánok egyik felét 20 év és 34-es méret alatti, a másik felét 50 év és 42-es méret feletti nőknek tervezték.
10. A másik alacsonyabb árkategóriás boltba is kukkantsunk be, de csak azért, hogy lássuk, ez annyira nem a mi világunk már vagy másfél éve, hogy nincs értelme időt pazarolni.

11. Itt vegyünk egy nagy levegőt! Mondjuk szépen háromszor egymás után, hogy ALEGSZEBBKORBANLÉVŐNŐVAGYOK
 és EGYSZÉPKARDIGÁNTJÓLKITUDOKHASZNÁLNIEGÉSZJÖVÖNYÁRIG.  (szerk.megj.: ha a jövő nyár is ilyen lesz, mint az idei, akkor még július, augusztusban is, hehe.)
Majd elfelejtve a gyerek cipőelhasználási szokásait, forduljunk be egy érett, jól kereső nőknek vagy jól kereső pasival rendelkező nőknek kitalált üzletbe. Én most e célra a Peek&Cloppenburg-ot választottam, majd kommentben ki lehet egészíteni, hogy Mo-on mi van ilyen jellegű - akkoriban még nem tudtam, milyen fontos ilyen üzletekbe járni fonalvásárlás előtt.
12. Nézegessünk, próbálgassunk kardigánokat a célzott színekben! Adjunk időt bőven magunknak, ne hagyjuk magunkat befolyásolni holmi eladók képzelt tekintetétől. Az árcédula nézése ebben a fázisban szigorúan tilos! Nézzük, mi áll jól, mi kombinálható a meglévő ruháinkkal. Ha szoktunk ilyesmire gondolni, akkor nézzük meg az ápolási útmutatót is: lesz-e idegünk megfelelően mosni, gondozni a darabot. Válasszuk ki a két kedvencet! Persze csak olyat, ami csont nélkül, színre, méretben, stílusban passzol. Egy igazán jó üzletben valószínű lesz ilyen - nekem például kettő is lett.
13. Tadadadam! Most lehet ránézni az árcimkére!
Ez a pont talán a leginkább egyénileg változó, nálam mindenesetre egy 69,90 EUR és egy 119,90 EUR fogyasztói árú kardigán volt az, ami megfelelt az összes kritériumnak.
14. Ne vessük el azonnal, hogy megvesszük! Gondoljunk például arra a Salamander szandálra, amit még a szocializmus idején édesanyánk vásárolt magának (óriási luxus volt), és ami még hat év múlva is gyönyörű volt. Ugye, van amikor megéri az árát a drágább holmi. Gondoljunk arra, mennyi minden másra is elfolyik pénz, például havi egy szétrugott cipő és szezononkét két szétrúgott csizma csupán egyetlen gyereknek. Mi pedig egy kardigánt akár évekig tudunk hordani.
15. Ha a rábeszélési hadművelet mégsem sikeres - mint esetemben - vagy ha eleve a fonalvásárlás volt a cél, akkor most törjünk ki (magunkban, szép csendben) örömkiáltásokban!
16. Induljunk el lazán kedvenc fonalboltunkba (ha előrelátóak voltunk, akkor már ott a táskánkban a két kinézett fonalas projekt leírása), hogy ott aztán mindkét darabra elegendő fonalat vegyünk - szépet, különlegeset. Kevesebbért, mint amennyibe csupán egyetlen (az olcsóbb) kardigán került volna.

Hogy az elmélet mellé egy kis gyakorlatot is írjak: a képen szereplő fonal kid mohair, merinó gyapjú és selyem keveréke (Baby Seta, Lana Grossa), csudaszép rozsdavörös, és egy Doris Chan kendő készül belőle, ez a címlapmodell. A másik választott pedig egy sötétszürke baby alpakka (Inca, Lana Grossa), abból pedig egy ujjatlan kardi lesz, szintén Doris Chan. Szerintem megérte ez a kis háromórás bevezető komédia :D

Rózsaszín projektjeim

Átmentei alkotói válság után újra itt vagyok. Azaz még nem tisztáztam, hogy melyik volt előbb, az alkotói válság vagy az általános. Hogy azért untam a fonalazást az utóbbi időben, mert halálosan fáradt voltam, vagy azért voltam halálosan fáradt, mert hanyagoltam a fonalas feltöltődést. Mindegy is - lényeg, hogy a fonalas holtpontnak vége. A másiknak, a fáradtságnak és fásultságnak még nem, de mit is várunk, ha júliusban egy hete túradzsekiben kell járni, állandóan esik és/vagy szélvihar van és átlagos napi alvással töltött időm hat óra körül van. A fény az alagút végén mégis látható, szerdától szabin vagyok, akár esik, akár fúj. Hogy ne kelljen tanácstalanul állnom a fonalaspolcom előtt, össze is gyűjtöttem a folyamatban lévő projektjeimet. A rózsaszíneket. Van még más színű is, de ne legyünk telhetetlenek - ha ezzel végzek a szabi alatt, már elégedett leszek, és ha csak a felével, már akkor is.

Itt van rögtön ez a pár kör a négyzetben horgolt folt. Tesómék kérték úgy nagyjából ezer éve, hogy horgojak nekik egy asztalterítőt lila színekből, hogy menjen a sötétlila függönyhöz. Akkor visszakérdeztem, hogy ne inkább varrjam-e, merthogy az gyorsabb, de azóta már annyi idő eltelt, hogy úgyis mindegy alapon mégis a horgolásnak ugrottam neki. Lilák, törtfehér, mályva, pink, bordó és szürke fonalakat használtam eddig. Hogy ilyenkre gondoltak-e, az még majd kiderül. Egy este max hatot sikerül abszolválnom, szóval biztos kell még vagy két hét, hogy kész legyen.

A leírást, amely itt található, kicsit módosítottam: az utolsó sorban a pálcacsoportok között csak egy lsz van, a sarkokban viszont három. Így ugyan egy kicsit kisebb a végső négyzet, de szerintem négyzetebb. Persze sok múlik azon, ki milyen szorosan horgol, ki kell próbálni.

Aztán itt egy egyszerű darab: Do-nak szerettem volna egy pulcsit, olyat, ami praktikus, nincsenek rajta lyukak, amibe játék közben bele lehet akadni. A fonal csodálatos, Pandora66-tól vettem a dawandán. Mondjuk meg kellett érte dolgozni, mert nem gombolyagban, hanem csak úgy összecsavarva kaptam meg. Az első tízdekának még mindig ott van egy része összegabalyodva, mert egy idő után feladtam. Aztán írtam neki, hogy avasson be, mit csinálok rosszul, hogy kell ezt szakszerűen. Persze semmi ördöngösség, a második adag már elég gyorsan ment, miután már tudtam a technikát. De a lényeg: a szín csodás, a vastagság ideális (zoknifonal), olyan puha, mint belefeküdni a mesebeli felhőbe. Ahhoz, hogy a pulcsi kész legyen, még minimum 20 óra munka hiányzik, ha nem 30. (Látom már, hogy nem lesz ebből a nyaralás alatt befejezés.)

Csak hogy legyen valami váratlan is, elmondom, hogy ismét nekiugrottam a csipkekötés megtanulásának. Hosszú út lesz, de megéri. Úgy kezdődött, hogy baromira elkezdtem magam sajnálni, hogy nincsenek itt barátaim (vagy mondjuk pontosabban NH-nééken kívül nincs, akit csak úgy spontán felhívhatnék, hogy helló, igyunk meg egy bambit.) És akkor összekaptam magam, és azt mondtam, hogy nyilván nem is lesznek, ha nem mozdítom el a popsimat a kanapéról. És akkor elmentem a Laufmasche szokásos pénteki kötős bulijára, találkoztam Ama-val, aki egyébként Anna, és aki úgy öt projektet kötött párhuzamosan azalatt az egy óra alatt, szóval rögtön tudtam, hogy rokonlélek. És kedvet kaptam tőle a kötésre. Mondjuk az is segített, hogy a boltban csodás fonalak voltak, persze csodás árakon. És amilyen fonaligényes a horgolás, ha mondjuk egy stólányi fonalat vennék onnan, akkor akár öltözködjek a Gucciból vagy mittudomén, más hasonló dizájnercuccokból, mert kábé az se drágább. Mennyivel más egy kötött stóla, harmadannyi fonal szükséges hozzá és mennyivel jobban érvényesül az a harmadannyi! Szóval fel van adva a feladat, egyelőre keresem a megoldást olyan rejtélyekre, hogy például hogy lesz nyolc sor leforgása alatt húsz szemből huszonhárom. Mondjuk azt, hogy nem adom fel, aztán majd meglátjuk egy hónap múlva.

Az utolsó három kép egy freeform sál projekt rollllernek - akárhány l-lel is írja a nevét. Tavaly kezdtem, szóval ideje lenne a sálszezonig már végére érni. Kitünteti a sálat, hogy régi be nem fejezett kötéseimet és horgolásaimat is beledolgoztam. Szerencsére tobzódom a különleges textúrájú rózsaszínes-lilás fonalakban, szóval csak az ihletre várok. Időnként jön, akkor kiegészítem egy újabb tenyérnyi darabbal. Úgy saccolom, ha lenne még tíz ihletett pillanatom, akkor végére is érnék. Szóval kedves rollller, csak türelem.

Bogyós és szőrös. Szerintem cuki.

Crazy Zauberball kendő és egy valódi meglepetés

Úgy esett, hogy épp a szülinapomra beszéltünk meg egy randit Ágival , a helyszín pedig az 1001fonal.hu offline üzlete volt, a Mamami, a Tátra utcában. Kati, a bolt megálmodója úgy mutatta be a fonalakat, mintha saját gyerekei lennének - ami nem is csoda, tényleg különleges a választék, csupa prémium fonal, csupa tűre kívánkozó árnyalat. A rengeteg szépség közül végül egy gombóc Crazy Zauberball fonalat választottam, mégpedig ezt a találóan Papagei-nak nevezett árnyalatot. 

 Tudni kell, hogy nézem már egy ideje ezt a fonalat. Birizgálta a fantáziámat a sokféle harsány szín. Ugyanakkor nem voltam biztos benne, hogy ezeket a harsány színeket szeretni tudnám feldolgozott formában is. (Mert gombolyagban könnyű szeretni a fonalakat, a gombolyagok olyanok, mint a kölyökkutyák. Na de mi van, ha megnőnek és már nem olyan kis gombócok - akkor igazán kihívás szeretni őket.)

 Hogy gyorsan tesztelhessem, gyorsan meg is horgoltam, egyszerű granny minta, csak annyival levegősebb, hogy két pálca, két láncszem váltakozik. Ez az aprócska módosítás sokkal csipkeszerűbbé teszi a kendőt. S hogy honnan vettem erre az egyszerű, de nagyszerű változtatáshoz az ötletet? Ebből a csudaszép könyvből, amit Ágitól kaptam szülinapomra. Te jó ég, meg se érdemlem, nem voltam én ilyen jó gyerek egész évben, de ha már kaptam, nagyon köszönöm! :) És úttörő becsület szavamra fogok is belőle horgolni még a nyáron.

Van benne sok jó minta, de nem is a minták miatt olyan jó és izgalmas a könyv, hanem a technikák miatt. Bőven van mit tanulnom, például a broomstick lace öltést, amit egyelőre mérsékelt sikerrel próbálgatok (túl szorosan csinálom valószínű), meg a tuniszi horgolást, meg a hairpain lace-t, ami egyelőre még nem fér a fejembe, de reménykedjünk, hogy ehhez is felnövök egyszer. Köszönöm, Ági - és nemcsak a könyvet!

Ja igen, el ne felejtsem, hogy kendő ezzel a vad színnel együtt is átment a tesztelésen, megszerettem!

south bay shawlette ismét

Amikor nyáron meghorgoltam a lazacszínű saját festésű fonalból az első south bay shawlette-emet, azonnal tudtam, hogy ez egy megismétlendő projekt. Azt is tudtam, mit szeretnék másképp csinálni: sokkal vékonyabb fonalat és ahhoz képest vastag tűt használni, hogy könnyű és szellős legyen. Röpke 9-10 hónap után itt is a második próbálkozás eredménye. Zauberkugel zoknifonalból horgoltam (Brombeer árnyalat), amelyhez 2-2,5-es tűt ajánlanak, én viszont 4,5-est használtam. Az elő gombóc fonalat még két éve vettem egy bécsi kirándulásunk alkalmával, de mert az kevésnek bizonyult, valamikor tavasszal vettem még egy gombolyagot. Így tehát kicsit kevesebb, mint 20 dekát használtam. A két szín nem volt teljesen egyforma, de az eltérés szerintem nem zavaró. Amúgy is annyi árnyalat van egy gombócon belül, az átmenetek pedig olyan finomak, hogy szerintem tökéletes és gyönyörű. (Csak hogy dicsérjem egy kicsit magamat)

 A mérete már így is hatalmas, és még blokkolásról szó sem volt - nincs otthon elég gombostűm, és amikor kézimunkaboltban vagyok, ilyen földhözragadt dolgok sosem jutnak eszembe, elveszi az eszem a sok fonal meg textil. :)

A fonalról még annyit, hogy egyrészt csodás színekben kapható, másrészt a minőséggel nem mindig voltam megelégedve. Néha nagyon vastag, máskor cérnavékony, de ez nem szándékos, hanem egyértelműen és láthatóan hiba. Ha zoknit kötöttem volna, akkor elég sokszor kellett volna kivagdosni a túl vékony részeket, amelyek zokninak totál használhatatlanok - szerencsére kendőnél nem ennyire vészes ha változik a fonal vastagsága, de azért a teljes képhez ez is hozzátartozik.

Kricsár nyaklánc teszi 100%-ossá a szettet. :) (Amelyben egyébként a szoknya saját készítésű)

Végül - csak a vicc kedvéért - idézem Apahajó és Anyahajó beszélgetését, amikor elkészült a sál.

he: - Ezt komolyan te csináltad?
she: - Igen, miért?
- Te ez fantasztikus, csinálj még ilyet, tedd föl a dawndara és kérj érte vagy 30 eurot!
- Édesem, lelombozlak, ha azt mondom, hogy 20 euronyi csak a fonal, ami benne van?
- Akkor kérj érte mondjuk 40-et.
- Ja, és amúgy 9 hónapig horgoltam.

Na igen, ennyit arról, hogy megéri-e horgolt cuccokat eladni :)