WIPszerda: freeform medálok készülnek

Egy 2016-os célkitűzésemet egész biztosan sikerül elérnem, mégpedig hogy kipróbálom magam az ékszerek világában. Szerencsésen összejátszanak az események: másodszorra is freeform nyakláncokat ajánlottam fel a PIF játékban, valamint a Gyapjúnapon tartandó workshophoz is szorgalmasan ötletelgetek, így sorra kerülnek le a tűimről a freeform motívumok. Hogy aztán melyikből lesz valóban nyaklánc, melyik vándorol később valamilyen más projektbe, azt majd eldönti az idő. Az elmúlt napokban ezt a három foltot készítettem.

Ha van kedved ilyesmit készíteni velem az április workshopon, gyere és jelentkezz be a FB-os eseményre. Aztán persze az offline eseményre is :)

WIPszerda: narancseper nyakláncok

Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet - ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.

A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.

Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket - tudjátok, ez az én gyenge pontom.

WIPszerda: raglánbogyók

Előszedtem megint a freeform nyakbavalót a hétvégén, hogy adjak hozzá néhány új színt. Bogyókra támadt kedvem, csak az volt a gond, hogy nem csak hosszabbítani kellett a sálon, hanem valahogy hozzáapplikálni a bogyós részt egy oldalsó elemhez. Kvázi kanyarodni a mintával, mintha pulcsi raglánujjáról lenne szó. Ugyan fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá, végül mégis könnyen kialakult, megmutatom hogyan:

A kép alsó részén lévő bogyómintás sorokról van szó, az alapminta: 1. sor elején 3 lsz magasítás, 2 lsz, bogyó, 2 lsz, bogyó végestelen végig. A második sor pedig elején bogyó, két lsz, bogyó az előző sor lszközébe, 2 lsz... végestelen végig, majd a végén az előző sor utolsó bogyójának tetejébe egy erhp.
A kanyarodást pedig úgy alakítjuk ki, hogy az első sorban egyszerűen csak horgolom az alapmintát, amikor adja magát a kanyarodás, akkor kanyarodok és a minta nem változik. A következő sorokban pedig szintén horgolom az alapmintát, és ahol kanyar jön, ott egy lszközt egyszerűen kihagyok és a következő lszközbe megy a következő bogyó. A két bogyó közt végig van 2lsz, a kanyarodásnál is.
Rettentő büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem, bár bizonyára más már jóval korábban rájött ugyanerre.

Azért mutatok még másik új részletet is a sálról: ezt az african flower blokkot ezer éve rakosgatom és örülök, hogy végre sikerült belefoglalni valamibe. A csak félig látszó másik pink virágot is már minimum 3 éve horgoltam. Lassan csak elfogynak a kísérleti blokkok, a sál meg őszre talán hordhatóra nő.
Egyébként azért is húztam bele a freeformba megint, mert Adrienn az Ariadné Műhelyből megkért, hogy a Gyapjúnapon, április 16-án tartsak freeform horgolás workshopot, úgyhogy most be kell melegítenem, meg kitalálni a pontos programot. Itt a remek alkalom, ha van valami konkrét kérésetek, hogy milyen technikát vagy motívumot mutassak meg, akkor írjátok meg kommentben! És persze gyertek el Csillaghegyre április 16-án!

Szürke és fehér statement nyaklánc

Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.

A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.

Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.

Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok. 

Horgolástechnikai kihívás 3.

Ma a horgolástechnikai kihívásból a tuniszi és a freeform horgoláshoz kapcsolódókhoz szedtem össze könyveket, videókat, linkeket.
A 4. pont a tuniszi horgolás - erről már korábban írtam itt és itt. Ez utóbbi kis tartókát azóta is használom, kulcs és kulcskártya van benne, ennek ellenére köszöni, jól van, azaz a tartósságával meg vagyok elégedve. Gondoltam már rá, hogy kellene ilyen szép színest gyártani még, de bevallom, már elfelejtettem, hogyan is megy ez az öltés; újra kellene kísérleteznem.

Mivel a tuniszi horgolással szép csipkemintákat is lehet horgolni, beszereztem ehhez is szakirodalmat

A könyv előnye, hogy van hozzá cd, ami segítség az egyes modellek meghorgolásához. A hátránya, hogy igazából a modellek nem annyira tetszenek. Persze ennek ellenére lehet, hogy érdemes lenne végig meghorgolni egyet-kettőt, mert azt hiszem, szerencsésebb fonalválasztással és jobb fotózással jobban nézhetnek ki a sálak és stólák, mint ahogy a könyv mutatja azokat.

Vidáman az új évbe

Egy hosszú, pihentető karácsonyi szünet után újra itt vagyok: tele témával, ötletekkel és blogolnivalókkal. Ez a táska a múlt év utolsó napjaiban készült el, és elég kalandos a története.
A fekete fonalat eredetileg sapkához vettem, aztán kiderült, hogy túl vastag, túl sprőd, túl rugalmatlan. Sebaj, mondom, elég sok van belőle, csináljunk belőle szőnyeget ezzel a technikával. Hát... ahogy azt Móricka elképzeli. Olyan zseniálisan egyszerűnek tűnik, csak épp nekem nagyon nem működött, így a fonal csak várt, várt hónapokig, és közben rettentő sok helyet foglalt. A fekete szín sem könnyítette meg a kihívást, alig-alig hordok feketét.

 Végül Do nyafogása adta az ötletet. Egyrészt volt az a helyzet, hogy sokszor kellett vinnie A4-es kottát és furulyát próbára - és ez a pont nem fért bele a gyerekhátizsákba. Iskolatáskát ilyenkor már este nem akart cipelni, egyéb csinos, megfelelő méretű táskája pedig nem volt. Ráadásul nagyon akart valamit, ami Desigual. Oké, értem a vonzódást, nekem is nagyon tetszenek a vidám ruhák, csak mérsékelten lelkesedtem az ötletért, hogy arra az egy szezonra, ameddig egy méret jó neki, vegyek neki kazal pénzért ruhadarabokat. Végül kompromisszumra jutottunk: én horgolok egy fekete táskát Desigual hangulatú freeform díszítéssel - elsőre ez sem rossz.

A sprőd (már ne kérdezzétek, milyen fajta, de nagyon vastag és gyapjú-műszál keverék) fonal előnye volt, hogy kellően szorosan horgolva tartotta a formáját, méretét, és bélés sem kellett bele. Először horgoltam egy láncszemsort, annak mindkét oldalára rövidpálcákat. A szélső szemekbe 4 pálcát horgoltam, aztán innentől kezdve minden szembe egy rövidpálcát körben haladva. Így nincs ugyan talpa a táskának, de a kotta-furulya-bérlet trió belefér és szükség esetén még egy vízespalack is. Így haladtam egészen a kívánt magasságig, aztán az egyik oldalon 6 pálca fölött horgolta oda-vissza haladva a vállpántot. Mikor elég hosszú lett, összehorgoltam a táska testével.

Az izgalmas része a munkának a freeform rátét volt. Eredetileg nem virágokat akartam, de mit tegyünk, ez jött ki. A sárga-lila 3D virág pedig csak véletlenül pottyant ki egy dobozból: ez korábban készült, de most találta meg végső funkcióját. Do kedvence a lila gomb, amivel a virágot felerősítettem az alapra.
Ahhoz képest, hogy ennyire nyögvenyelős története van, és hónapokig tartott a befejezése, végülis nagyon elégedett vagyok vele, alig bírtam megválni tőle. Még az is lehet, hogy magamnak is horgolok egyet.
És ha már ez az év első posztja, akkor azt kívánom Nektek, hogy hasonlóan vidám és színes évetek legyen, mint ezek a virágok!

WIPszerda: Freeform nyakmelegítő

 A kisnyalkai projektek közül az egyik legkedvesebb ez a félkész freeform nyakmelegítő. Fejben már régóta készül, de valóságban csak egy szatyornyi összekészített piros-narancs-lila fonal volt egész múlt hétig. A freeformot nem lehet erőltetni, az vagy jön, vagy nem jön. Nyalkán jött, mégpedig elég intenzíven.

 Volt néhány táborlakó, akik szerettek volna freeform horgolást tanulni. S bár a freeform nagyobb része nem technika, hanem belső szabadság, azért van két motívum, ami megtanulható és szerintem nagyon inspiráló: a többszínű spirál és a buillon-öltés. A spirál személyes kedvencem is, és ebben a nyakmelegítőben is lesz néhány.

 Azt is megmutattam, hogy az elkészült 2D motívumok is izgalmasabbak lehetnek, ha horgolunk a felületre még valamit: láncszemsort, sőt, akár fodrot is.

A mintaolvasás tanulásában is segítettem picit Juditnak, így az ennek melléktermékeként született virágokat is beledolgoztam a sálacskámba. Most állok a nehéz döntés előtt, hogy hosszú sál vagy bebújós cowl fazon legyen. Ha a cowl lesz a nyerő, akkor már össze kellene kapcsolni a két oldalt és inkább szélességre növelni, ha a sál, akkor még szabadon bővíthetem a hosszát is. Na de ki tud 36 fokban ilyen horderejű döntést hozni? Megyek is inkább fagyizni, és nektek is kellemes kánikulát kívánok!

Mi köze a dramaturgiának a freeform horgoláshoz?

A PIF játék (Pay it forward) - amellett, hogy igen jó dolog adni és kapni egyaránt - még ezért is jó, mert az idő szorítása is kulcsszerepet kap benne. Aki picit is ért a dramaturgiához, az tudja, mennyire fontos ez. Az unalomnak esélye sincs, amikor már azt hinné az ember, hogy előre tudja, mi fog történni, akkor egyszer csak bedobja a szerző az idő szorítása feliratú időzített bombát, és hirtelen belehúznak az események, szereplők igazi arcukat mutatják meg, és effélék.
A PIF-ben 3 hónapos határidő áll a rendelkezésünkre, hogy elkészítsük a megígért ajándékot, és - csak hogy izgalmasabb legyen - ha valaki késik, akkor a késés időtartamával rövidül a következő fordulóban a rendelkezésre álló idő. Ha tehát valaki 3 hónap és 10 nap alatt készült el, akkor a következő játékban 2 hónap és 20 nap alatt kell ajándékot készítenie.
Nálam a külföldi postázás plusz tényező, egyrészt több időt kell rászámolni, ha Bécsből küldöm a pakkot, másrészt dupla a para is, mert bár mindig ajánlva adok fel mindent, de ha két ország van bevonva a mókába, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy csomagelkallódás esetén egymásra fognak mutogatni. Mondjuk jelen esetben ez nemcsak kellemetlen lett volna, hanem egyenesen végzetes, hiszen freeform horgolt cuccot nem lehet csak úgy pótolni, újra megcsinálni. Tehát jobbnak láttam összekötni a magyarországi telelést a stóla postázásával, habár így egy héttel kevesebb időm volt. Persze ez a sztori valószínű mindenki másnak rajtam kívül érdektelen, így jöjjenek inkább a képek, nem ragozom tovább.

Ami a legutolsó képről lemaradt, az elég jól látható az első képen elől: a kagylós-csíkos szakasz és a sárga virág. Olyan volt ez a stóla, mint a Luca széke. Bármennyire szeretem a freeformot, olyan nehezen szánom el magam, hogy a rengeteg lehetőség közül egy felé elköteleződjem, pedig minden jó ötlet nem valósulhat meg ebben az esetben sem. Szóval amikor ódákat zengek a szorító időről, akkor erre is gondolok. Talán nem véletlen, hogy eddig egy freeform holmit sem készítettem magamnak - akkor nem lenne határidő, barátnő, aki kérdezgeti, hogy mi van már a sáljával vagy beígért blogjáték, ahol freeform holmit ígértem ajándéknak.

Apropó, ajándék, apropó blogjáték. Már megint kihúzott a random.org egy játékban, így Színreszín Florentine-től nyertem egy csodás naplót sk borítással és ehhez passzoló pénztárcát. A Florentine blogját mindenféle nyereményjáték nélkül is kész főnyeremény olvasni, ő az, aki nemcsak nézegeti a blogokat meg a Pinterestet, hanem rendszeresen ki is próbál mindenféle recepteket és egyéb ötleteket, mellesleg pedig olyan hatalmas édeskömény nő a kertjében, hogy olyat kereskedelmi forgalomban még sosem láttam. Na de ha még ilyen csodaszép ajándékokat is kapok, akkor különösen boldog vagyok! Egyébként kicsi a blogos világ, ő is nyert már nálam blogjátékban.

Ja, hogy még mindig nem mondtam azt, ami miatt az egész témát elkezdtem? Szóval örömömben kitaláltam, hogy hamarosan nálam is lesz blogjáték nyereményekkel. Még nem tudom, hogy egyszerre több nyeremény vagy egymás után mindig egy - de rengeteg ötletem van, többek között egy újabb freeform darab is. És mivel készítek leírást is hozzá, ezért az is elkészíthet egy hasonlót magának, aki véletlen épp nem nyerte meg. Hogy az idő szorítása tényezőt se felejtsük el, legyen mondjuk a határidő a blogolásom 9. évfordulója, április. Remélem, velem játszotok majd!

A stóla egyébként Drops Safran fonalból készült, napsárga, narancs, fukszia és lila színekből - ha valakit a száraz tények érdekelnek :)

WIPszerda: Freeform stóla

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pszeudofreeform felső. Pszeudo, mert volt mintája, csak épp összevissza hatást keltett, s így a gyanútlan szemlélő freeformnak vélhette. Tetszett egyébként a képen az eredmény - úgyhogy erősen elszántam magam a bizarr feladatra, hogy sorok és körök dzsungelében, melyek minden szabálynak ellenállnak, végigharcoljam magam az utolsó szemig. Egész sokáig eljutottam egyébként, utólag már magam is bámulom magam, kábé a háta fele volt még hátra, amikor feladtam a küzdelmet. Addig még reménykedtem, hogy fog állni valahogy a kész ruhadarab rajtam. Aztán ezen a ponton kiderült, hogy az egyébként első látásra is oversized holmi nemcsak nekem, de még egy elefántnak is oversized lenne. Elnyomtam egy kis sírást - mert ugye ott volt az a számtalan óra mintabogarászás - és lebontottam majdnem az egész felsőt. Csak az eleje fő körmotívumát hagytam meg, és reméltem, hogy majd valamiben meg fogja találni a helyét. Valami freeform horgolt cuccban, természetesen.

A rendelkezésemre álló fonalmennyiség - még a bontott részt nem is számítva arra predestinálta a kb. 40 centi átmérőjű nemszabályos kört, hogy stólává alakuljon, így a kudarc után fél évvel bedobtam a PIF játékba felajánlásként egy freeform stólát ezekből a fonalakból. Rekordidő alatt lecsapott rá egy játékostársam, úgyhogy azóta kis lépésenként egészítgetem ki az eredeti kört szép téglalap alakú nyári-tavaszi csipkestólává.A kedvencem ez a bogyós rész.

Meg ez a törökös minta

A színes kagylóscsíkokat meg már a Do freeform felsőjében is nagyon szerettem mind horgolni, mind nézni.

A projekt a finisben tart egyébként, még 3-4 este és elérkezem a szegélyhez, ahol aztán még a különféle csipkeszegélyekkel utoljára kitombolhatom magam.

Re-ruha: pólókból tunika freeform horgolt dísszel

Ismeritek azt az érzést, amikor az ember lánya bevásárol épp divatos ruhákból, mert elhiszi a narratívát, miszerint az adott fazon tökéletesen palástolja a derékrész hiányát és a kelleténél kicsit nagyobb hasat? Aztán felveszi párszor az adott cuccot és megállapítja, hogy hülyeség volt, a szélesedő szabás az égvilágon semmit nem palástol, cserébe felhívja a figyelmet arra, amire nem kéne. És akkor a cucc a szekrény hátuljába vándorol és várja, hogy a pocak kisebbedjen. Következő évben bekövetkezik a vágyott állapot, de a holmi cseppet sem áll jobban és továbbra sem tetszik. És akkor gyorsan ki kell valamit találni, hogy mégse érezze magát annyira rosszul az ember az elhibázott vásárlás miatt. Na, pont ez történt velem.

Végy tehát egy ilyen izé szabású felnőtt pólót (mi ennek a fazonnak a neve magyarul?) és hozzá egy színben harmonizáló gyerekpólót. Itt épp M-es női és 122-es gyerekmérettel játszottam, de mert rugalmas anyagokról van szó, más méretek is találkozhatnak szerencsésen.

 Ha egymásra rakjuk a két pólót, láthatjuk, hogy a lánypóló alja és a felnőtt fodros része kis rásegítéssel ugyanaz a szélesség. Így hát a női póló alját a varrás alatt levágjuk.

Mindkét darabot kifordítjuk. A lánypóló visszájára ráhúzzuk a fodrot, ami szintén visszáján van és a póló szegett részének varrásvonalához illesztve felgombostűzzük. (Mégis, nem visszája a visszájához, hanem a felső visszája az alja színéhez ér, tehát nem fordul ki az anyag, mint ahogy általában szokás varrásnál!) Jobban jártok, ha a gombostű feje az ellenkező irányba mutat, mint a képen, de azért így is elboldogultam. A gombostűzés menete: először az eleje két oldalvarrásnál illesztünk, aztán az eleje közepén. Aztán érzéssel úgy nyújtjuk a kisebb darabot, esetemben a pinket, hogy egyenletesen illeszthessük a nagyobbhoz, esetemben a khaki részhez. Ugyanezt megismételjük a hátával is. A végén úgy van rágombostűzve az alja a tetejére, hogy nincsenek ráncok, szépen kifekszik az egész.

 Most még mindig a visszáján maradva, a varrógépen rugalmas öltést beállítva összetűzzük a két részt. Igyekezzünk egyenesen varrni, de mert nekem ez nem teljesen sikerült, varrtam végül is egy horgolt virágot az elejére, hogy inkább arra nézzenek a kritikus szemek, ne az elfuserált varrásvonalra.

Készítsünk tetszőleges horgolt virágot! Ez itt most egy freeform virág, de lehet teljesen egyszerű is. Varrjuk fel a két rész csatlakoztatásánál, majd a közepébe varrjunk harmonizáló gombot. Ez a helyes kis pöttyös A Gombolt-ból van, mégpedig ajándékba kaptam Judittól, amit ezúton is nagyon köszönök!  

És így néz ki a kész darab. A póló hosszától függően ruha vagy tunika - itt inkább tunika. 

És még van két másik színben is ez a rémes szabású női póló, szóval ki tudja, mi várható...

A freeform virághoz kértek leírást? Ha igen, akkor keresek két önként jelentkezőt, aki jövő hét végén tesztelné nekem, hogy érthető-e a minta.

WIPszerda: Így halad az Amorf felső

A múlt heti kommentjeitek ehhez a Lucaszéke felsőhöz annyira felvillanyoztak, hogy hosszú idő után újra előszedtem és haladtam is elég sokat. A bal eleje felső 2/3-a elkészült, most dolgozom a bal alsó háromszögön és lassan, igen lassan már mintha kezdeném megérteni, hogy fog továbbmenni a háta. Abban még van egy kis rizikó, hogy vajon a méret jó lesz-e, mert most még nagyon szélesnek tűnik. Legfeljebb majd rászokok az oversized stílusra.

Köszönöm szépen a kommenteket itt és a FB-on is, tényleg szárnyakat adtatok!

Karácsonyi giveaway

A 2013-as év nem volt épp zökkenőmentes itt, a blogon. Technikai szünetek és egyéb válságok is fennakadást okoztak, meg amúgy is, egyre többen mondják, hogy a blogok kora leáldozott, nincs idő olvasni, kommentelni meg pláne. A Facebook gyorsaságáé a jövő, bár lehet, hogy már az is ósdi és jön valami új. Csoda, hogy még mindig itt vagytok és olvastok. Hogyan is köszönhetném meg ezt az egész éves figyelmet és az inspiráló visszajelzéseket, ha nem egy játékkal? Egy freeform horgolt-kötött nyakmelegítőt (vagy vállmelegítőt?) készítettem csupa tüzes-vidám színből. Fogadjátok szeretettel! 

Ami legjobban tetszik nekem ebben a nyakmelegítőben, hogy nincs eleje meg háta, bárhogy fordítva hordható és jól működik és akár minden nap másképp néz ki. Remélem, nektek is tetszik!

A játékban mindenki részt vehet, akinek van EU-n belüli postacíme (elkerülendő a vámproblémákat). Csak hagyjatok egy megjegyzést itt, a bejegyzés alatt december 22. éjfélig, s máris részt vehettek a sorsolásban. Aki megosztja a bejegyzés linkjét, szerez magának még egy plusz esélyt (ezt is írjátok meg kommentben.) Sorsolás és eredményhirdetés dec. 23-án lesz, hogy karácsony után rögvest postázhassam a nyereményt.

Freeform nyakmelegítő előzetes

Ahogy ígértem, november végén lesz egy újabb blogjáték itt: egy freeform horgolt nyakmelegítőt fogok kisorsolni a jelentkező olvasók között. Lassan körvonalazódik is a mű: bebújós, garbószerű nyaksi lesz, túlnyomórészt horgolt, itt-ott kötött. Mutatok két részletképet a kb 60%-os készültségű darabról, s ezzel kívánok nektek színpompás hétvégét!

Javítsunk gyerekruhát!

Úgy van, hogy szerintem van bennünk családilag egy mágnes, ami bevonzza a gyerekruhákat. Ma évszakváltásra és iskola-óvodakezdésre készülve átnéztem a fiókokat és szekrényeket, csak hogy tisztán lássak. Egyik gyermeknek 23 darab alsót találtam a fehérneműs fiókjában (négyet kiszelektáltam, de a többi tökéletes, szóval maradnak), a másiknak majdnem ugyanennyi zoknit és még 6 félzoknit. Honnan vannak? hogy én nem vettem ennyit, az tuti, Apahajó eleve nem foglalkozik a gyerekek ruházkodásával, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt.
Felsőruházatban csak kicsit jobb a helyzet, sőt igazából csak Do-nak van kábé annyi ruhája, amennyi szükséges. Kristóf sok cuccot örököl, úgyhogy kábé kétszer annyi cucca van, mint amennyit fel tudna venni, mire kinövi a mostani méretét. (De mert kényes az ízlése, úgyis lesz három kedvence és azokat fogja ronggyá hordani.)
Szóval tényleg bőven van holmi, szerintem már-már túlzás is ez a bőség. Azért van pár kedvenc, amit próbálok megmenteni minden áron, növelni az élettartamát, nőjön a gyerekkel, mert édes vagy puha vagy jól mosható vagy ilyesmi. Ilyen például ez az aranyos indiános felső (az alsó zöld-sárga csík nélkül), aminek azon túl, hogy a nyár alatt összement 4-5 centit, nincs különösebb baja.

Horgoltam tehát egy kis toldást hozzá.

Az alapozó sor így néz ki: 5 lsz, az első lsz-be még 3 krhp. * Beszúrom a tűt a 4 pálca közepébe (a 2. és 3. közé), majd ebbe a pontba 4 lsz és 3 krhp. * a * és* közötti részt ismételtem addig, amíg olyan hosszú zsinórféleséget kaptam, mint a póló alsó széle. A horgolás színével megegyező cérnával kézzel ráöltögettem a póló aljára. A visszáján látszik, de a színén nem.

Innentől már merő élvezet volt és nincs határa a lehetőségeknek. Az első hosszában horgolt sort a zélső krhp-ákba öltöttem - a pálcát körbefogva, mindegyikbe 4 erhfp került. A kört kúszószemmel zártam. A következő két sor nekem erhp, de mint mondtam, bármi más is lehetett volna. Az utolsó sor pedig egyszerű kagylóminta.

Az egész legfeljebb fél órát vett igénybe és még vagy fél évvel meghosszabítja a felső életét. Szerintem jó biznisz volt. Legközelebb egy szakadt fiúpóló újraélesztésével jelentkezem, addig is jó iskola- és óvodakezdést kívánok Nektek!

7 kínzó kérdés a freeform horgolásról

Az idén indult freeform horgolós FB-csoportban már eddig sok szép holmi készült - de még többen vannak azok, akik bár nagyon szeretnék kipróbálni ezt a technikát, de valami miatt mégis visszariadnak. Az ő kedvükért is gyűjtöttem össze hét kínzó kérdést a freeform horgolásról. Hátha a válaszok elolvasása után leomlanak a belső falak és megnyílik az út a felszabadult alkotás előtt.

1. Mennyire kell tudni horgolni, mielőtt bele lehet kezdeni az első freeform projektbe?

Semmire és bármennyire. Mivel magamtól tanultam horgolni, csak könyv alapján - és akkor még youtube sem volt, vagy én nem tudtam róla - rögtön az első horgolásom freeform lett. Igaz, nem szándékosan, mert eredetileg táskát szerettem volna készíteni. Csak nem tudtam, hova szúrjam a tűt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen öltéstípussal - legszívesebben az összeset gyakoroltam volna egy ideig, de nem túl sokáig. Meg hibáztam is, de bontani nem akartam a sok munkával összehozott centiket. Így aztán a végeredmény egy meglehetősen amorf, fonalakat, mintákat váltogató üreges valami lett, amit én a legszebbnek gondoltam a világon (és még hordtam is). Tehát mondhatjuk, ha valaki tud pár öltéstípust és van pár különböző egymás mellett jól mutató fonala, akkor már jó eséllyel próbálkozhat freeform horgolással. Ha valaki a neten talált freeform költeményeket szeretné utánozni, akkor azért nem árt kicsit több tapasztalat. Jó, ha automatizálódtak már az öltések és tud olyan gyorsan horgolni az ember, amilyen gyorsan jönnek az ötletei. Jó, ha horgolt már 8-10 különböző mintát, köztük csipkéket is, és ezek benne vannak a kezében. Jó, ha már rontott el pár mintát életében, és tudja, hogy ilyen hibák segítségével milyen különböző hatásokat lehet elérni. (Pl. ha csak a szem első vagy hátsó szálába ölt). Nagyon hatásosak a reliefpálcák, jó, ha valaki ezt is horgolta már korábban. De igazából nincs kikötés, kevés technikából is lehet izgalmas minta, ha jó a fonalválasztás, illetve a szimplább fonalakat is lehet izgalmassá tenni, ha izgalmasak a mintát.

2. Mindent mindennel lehet keverni? Mi illik egymáshoz?

Ha a fonalakat nézzük, azt tapasztaltam, hogy az akril, akril-gyapjú, gyapjú fonalak jól keverhetők egy projekten belül. Ezekhez a fonalakhoz viszont a pamut nem annyira illik, illetve nagyon másképp öregszik a pamut és az összes többi. Így én vagy csupa pamut fonalat használok egy projekten belül, és a színekkel játszom, vagy az összes többit és akkor nagyobb a játéktér a textúrákat illetően. A csupa pamutra példa a mostani, majdnem kész freeform felsőm.

A színeknél is többféle lehetőség van. Az egyik, hogy kitalálunk egy témát, mondjuk tenger, nézegetünk tengeres képeket és azokról nézünk ki színárnyalatokat. Nemcsak kékek vannak ilyenkor játékban, hiszen zöldek, fehérek, akár sárgák is szerepelhetnek. Persze más lesz a sárga aránya egy sivatagi ihletésű képen, mint egy tenger témájún. Persze a rendelkezésünkre álló fonalak mindig behatárolnak, ezért a fantáziatervezgetés után (néha helyett) mindig elő szoktam venni a fonalaimat és rakosgatom, mi mutat jól egymás mellett, mi harmonikus. Választhatunk olyan színt is, ami kontrasztos, de okosan. Ami fonalkorában nem mutat jól együtt, az a kész művön sem fog. Fontos, hogy mindig nappali fényben is leellenőrizzük, működnek-e a választott színek együtt. Velem elő szokott fordulni az is, hogy már munka közben érzem, még nagyon hiányzik egy bizonyos árnyalat - akkor ezzel még kiegészítem. Éljen a spontaneitás!

3. Honnan szedjek ennyi különböző fonalat úgy, hogy ne kelljen bankot robbantanom?

Aki legalább egy éve horgol, bizonyára őrizget néhány maradék gombolyagot, ez jó kiindulási alap. Tapasztalatom szerint, ha az ismerősök között elterjed, hogy fonalazik valaki, akkor egy idő után különféle nagymamáktól, hagyatékokból és egyéb forrásokból kezdenek áramolni a fonalak. Sokaknak kacat, és szívesen megszabadulnak tőlük, freeformozóknak viszont még a maradékok is kincsek. A másik lehetőség a fonalboltok turkálós részlege: szezonvégi kiárusítások, ahol az utolsó gombolyagokat gyakran féláron vagy még kevesebbért lehet megkapni. Az Aldiban és egyéb hasonló helyeken időnként van effektfonalakból kínálat, ezek ára is általában elfogadható. További lehetőség a cserebere: egy-egy szőrös vagy egyéb fura fonalból sokszor nem kell egy egész gombóc, lehet felezni valakivel, aki szintén ad a saját készleteiből cserébe.

4. Mennyire tartós a freeform horgolás? És mit tegyek, ha kibomlik egy szál?

Mindig félek a kibomló szálaktól, de ha egyszer valamit szándékosan vissza akarok bontani elvarrás után, akkor rájövök, hogy még szándékosan visszabontani sem egyszerű. Tehát no para, még ha sokat is csomózgatunk a technika sajátossága miatt, sem nagy a bomlásveszély. Ha mégis bomlik, mert beleakadt valamibe vagy ilyesmi, akkor könnyű a dolgunk: senki nem fogja észrevenni, hogy nem épp az adott mintába illik a "foltozás". Kössünk egy fonalat a felbomlott fonal végére, csináljunk egy fantáziavirágot vagy egyéb mintát. Bármi lehet, végülis freeformozunk. Majd a másik szál végéhez is erősítsük ezt a mintát illetve fonalvéget. Csak mi fogjuk tudni, hogy baleset történt :)

5. A kész darab tisztítható egyáltalán?

Pont a sok fonalvég miatt élhet bennünk az a kép, hogy nagyon mimóza ruhadarabbal állunk szemben. Ez azonban az előző pontban leírtak miatt nem igaz. Én egyébként szinte minden kézi horgolt-kötött holmit kézzel mosok, a freeformokat is általában. De azon kívül, hogy nem dörzsöljük, nem csavarjuk, és fektetve szárítjuk, tulajdonképpen nem igényel más faksznit. Ha mosógépben mosható az alapanyag (például a csupa pamut), akkor egy kispárnahuzatba gombolva lehet gépben is mosni szerintem. A vegyes alapanyagú holmiknál az alapelv: a legérzékenyebb fonal kezelési útmutatóját vegyük figyelembe.

 6. Komolyan el kell varrni 1000 szálvéget?

Igen, ez egy kényes pont. Én is utálok száleldolgozni, úgyhogy megértem, ha valakit ez tart vissza a freeformozástól. A szabadon lógó szálakat el kell dolgozni, nincs menekvés. Viszont van egy mód, hogy csökkentsük ezek számát. A kipattintható szemjelölők jók arra, hogy ha egy fonalat pillanatnyilag nem használunk, de hamarosan újra fogunk, akkor a szemjelölővel biztosíthatjuk. Így nem kell elvarrni, hanem amikor legközelebb szükség lesz arra a szálra, akkor a darab visszáján vezetve vagy akár a színén is, ha akarjuk, elvisszük például láncszemekkel arra a pontra a fonalat, ahol folytatni szeretnénk. Így megspóroltunk egy fonallevágást és elvarrást is. A freeform pamut topnál, aminek a részletképei ebben a bejegyzésben láthatók, egyszerre általában 3-4 szemjelölő is volt játékban. És még így is maradt annyi fonalvég, hogy egy estényi elvarrás után se vagyok a felénél. De a végeredmény minden vesződséget megér.

7. Mit lehet horgolni freeform technikával, ha nem vagyok öltözködésben túl bevállalós?

Különféle tokokat (tablet, kindle, telefon), sminktáskát mindenképp. Gyerekruhára is nagyon klassz a technika, párnahuzatra is lett egy gyönyörű példa a FB-csoportban. Faliképre nagyon jó találatok vannak a pinteresten, érdemes böngészni. És egy sál, stóla még szerintem a kevésbé bátraknak is beleférhet.

Na, ki kapott kedvet freeform horgoláshoz?

Így halad a freeform top

 És akkor ez már a háta: az elejéről is jól ismert sárga virág átfolyt granny square-be

 A hullámmintához kapcsolódott egy szivárványos sarokmegoldás.

 A hullám annyira tetszett, hogy 90 fokkal elfordítva is megismételtem a mintát.

 Egy légiesebb terület neccmintával.

 Kipróbáltam egy szélmintát kis módosítással az új szegélymintagyűjteményemből, ez a türkiz virágos rész.

 És bevezettem egy új színt, a pipacspirosat.

Jelenleg ez az állás - úgy 1/3 rész hiányzik még a hátából, aztán az összedolgozás az elejével és némi fodros szegély az aljára. Ha már egyszer úgysem ez lesz a gardrób visszafogott, klasszikus darabja.