A Nap felkel május 18-n és azután
már csak július 25-n nyugszik le (ez 1631 órát jelent, persze előtte és utána
sincs még teljes fekete sötétség éjszakánként hetekig). Cserébe november 25 és
január 16 között a horizont alatt marad.
Gondoltuk, ezt megtapasztaljuk. Nagyon
érdekelt az élettani hatása is, Nyilván nem tudunk teljesen akklimatizálódni
pár nap alatt, de biztos, hogy érzékelünk valamilyen változást.
Az osloi reptéren szálltunk át. Kissé
nehezen átlátható a tájékoztatási rendszerük, elsőként ott járva könnyű
eltévedni, de végül az utolsó percben csak felugrottunk a belföldi járatra.
Tromsø városának
központi része egy szigeten van. Lakossága 70 ezer körüli. Ott van a világ legészakibb egyeteme, botanikus kertje, planetáriuma és sörfőzdéje. Sok helyük és
rengeteg fájuk van, ez látszik a házakon is. Faburkolat, fa teraszok, a kerti bútoraik is fából vannak, semmi műanyag, pedig igazán ki vannak téve az időjárásnak.
Utunk egyik fő célja volt, hogy lássuk az éjféli Napot. Ez nem is annyira egyszerű, három éjszakánk volt rá, de ott nagyon gyakran felhős az ég. Végül azt gondolom szerencsénk volt, mert az utolsó napon sikerült. Van a városnak egy kilátója a környező hegyek egyikén ahová libegővel lehet felmenni. A kilátás? Hát íme:
... és megvan az éjféli napsütés !
Odafent havat is találtunk, persze jéggé
fagyva, de azért izgalmas volt június 23.-n havon állni. A legalacsonyabb
hőmérséklet + 4 C fok volt. És néhány növény még itt is képes virágozni.
Napközben a környéket és a múzeumokat jártuk.
Láttunk fókaetetést a Polaria múzeumban és közvetlenül mellette egy érdekes
kiállítást ahol egy fókavadász hajót lehetett kívül-belül megnézni, nagyon
érzékletes hanganyaggal a fókavadász élet nehézségeiről. Volt némi ellentmondás
abban, hogy az előbbiben a mai természet- és állatvédelmen volt a fő hangsúly, és hogy a
fókáknak elég ingerdús foglalkozásban legyen részük, a bezártság hátrányos
hatásait csökkentendő, a másikban pedig azon, hogy régebben a fókákat az emberi
túlélés egyik fő biztosítékának kellett tekintsék. Változnak az idők.
Hallottam valamikor, hogy Kubában abból
látszik, hogy valaki turista, hogy télen fürdik a tengerben. Tromsøben meg hogy éjfél után mászkál az utcákon. A
folyamatos világosság miatt bár a sok gyaloglás testileg kifárasztott,
szellemileg teljesen éberek, élénkek voltunk és a hangulatunk is nagyon jó
volt.
Visszaúton két napot töltöttünk Oslóban, ez nagyjából elég volt a
fő nevezetességek megnézésére.
Nagyon jó a Fram múzeum (sarkkutató hajók), a viking hajó múzeum
és érdekes a járható tetejű Operaház.
Az időjárással itt is szerencsénk volt, mert az egyik napon igazi
vakító napsütésű skandináv nyárban volt részünk. Kellemes szél fújt és bár
meleg volt de nem hőség. A helyiek is rögtön kitódultak a tengerpartra (szombat
volt).
Ebbe a bejegyzésbe csak egy rövid ízelítő fért bele. Ha esetleg valaki
hasonló utazást tervez és kíváncsi bővebben is a tapasztalatainkra, kérdezzen
bátran.