Ugrás a tartalomhoz

Intertotó-kupa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Intertotó-kupa

Címvédő portugália SC Braga
Adatok
SportágLabdarúgás
Résztvevők50
KontinensEurópa (UEFA)
Alapítva1961 (az UEFA 1995-től szervezte)
Megszűnt2009

HonlapHivatalos honlap

Az Intertotó-kupa egy nyári rendezésű labdarúgótorna volt. A tornát olyan európai csapatok részvételével rendeztek meg, amelyek nem indultak a két legfőbb UEFA-rendezvényen (UEFA-bajnokok ligája és UEFA-kupa). A rendezvényt a 2008-as kiírást követően szüntették meg.[1] Az eddig az Intertotó-kupában indulási jogot szerző csapatok ezentúl az Európa-liga selejtezőjében játszhatnak.

A tornát az 1961–1962-es szezonban alapították, ám az UEFA csak 1995-ben vette át a rendezését.

A tornán bármelyik csapat szerepelhetett egy adott ország bajnokságából, amelyik a legjobb helyek egyikén végzett az idény végén. Nem feltétlenül kellett részt venni, ha egy másik UEFA-rendezvényen indulási jogot szerzett; ilyen esetekben a nemzeti szövetség választotta ki a jelentkező klubok közül a kupaindulót.

A kupa lehetőséget adott a kluboknak, hogy indulási jogot szerezzenek az UEFA-kupában, míg a totózóknak és sportfogadóknak lehetőséget biztosított a nyári holtszezonbeli fogadásokra.[2] 1995-től a tornát az UEFA szervezésében rendezték meg, ettől kezdve az UEFA-kupa selejtezőiben biztosítottak indulást.[3] Kezdetben két helyet biztosítottak; ezt egy év múlva háromra növelték; végül 2006-ban ismét növelték a helyek számát, ekkor 11-re.

Története

[szerkesztés]

Az Intertotó-kupa ötlete Ernst B. Thommentől, a FIFA későbbi elnökhelyettesétől és a vásárvárosok kupája alapítójától, valamint Karl Rappantól származik, aki a svájci labdarúgó-válogatottat az 1938-as, az osztrák labdarúgó-válogatottat pedig az 1954-es világbajnokságon irányította szövetségi kapitányként.[2] A „kupa nélküliek kupáját” a svájci Sport című újságban reklámozták. A neve a „Toto” szóból származik, ami a német nyelvben a sportfogadás megfelelője.

Thommen (aki 1932-ben meghonosította a sportfogadást Svájcban) nagy érdeklődést mutatott a nyári szünetben való tétmérkőzések megrendezésére. Az UEFA eleinte húzódozott attól, hogy a szurkolók fogadásokat kössenek a tornára, azonban végül beleegyeztek az új torna megrendezésébe, ám nem tekintette hivatalos UEFA-rendezvénynek.[2] Azoknak a kluboknak, amelyek kvalifikáltak valamelyik hivatalos klubtornára (bajnokcsapatok Európa-kupája, kupagyőztesek Európa-kupája), nem engedték meg a részvételt.

Az első tornát 1961-ben rendezték meg nemzetközi labdarúgókupa néven. Kezdetben a kupa csoportkörből és egyenes kieséses szakaszból állt. 1967-re a torna megrendezése túl bonyolulttá vált,[3] ezért a kieséses szakaszt és a döntőt eltörölték, aminek következtében nem avattak végső győztest egy csapat személyében. Helyette a csoportgyőztesek 10 000 és 15 000 közötti svájci frank pénzjutalomban részesültek.

1995-re az UEFA újra átgondolta az álláspontját a kupával kapcsolatban, és felvette a hivatalos rendezvényeinek sorába, valamint átalakította a lebonyolítási rendszerét. A kezdetekben a két győztes kapott helyet az UEFA-kupa mezőnyében. Az egyik győztes, a FC Girondins de Bordeaux sikere (amely az 1995–1996-os UEFA-kupában döntőt játszott) arra buzdította az UEFA-t, hogy biztosítsanak egy harmadik helyet is 1996-tól kezdve.[3]

Sok klub nem szerette a tornát, mivel úgy vélték, hogy akadályozza az új idényre való felkészülést. Ennek eredményeként nem jelölték magukat indulóknak, noha jogosultak lettek volna rá. Különösen 1995 után volt jellemző az angol csapatokra ez a hozzáállás, s miután három indulási jogot lehetett szerezni az UEFA-kupában, az összes angol első osztályú csapat visszautasította az indulást.[4] Ezt követően az UEFA az európai kupaküzdelmektől való eltiltással fenyegette meg az angol csapatokat,[4] így végül a helyzet megoldódott.

A következő években az UEFA lehetővé tette, hogy a nemzetek lemondjanak az Intertotó helyeikről. Például 1998-ban Skócia, San Marino és Moldova is lemondott a helyeiről, valamint Anglia, Portugália és Görögország is csak egy helyre tartott igényt a rendelkezésére álló kettőből, így fordulhatott elő, hogy az angol induló a Crystal Palace lett, amely a Premiership tabellájának végén fejezte be a bajnokságot.[5] Más klubok az Intertotó-kupában váltak sikeressé. Az UEFA nem fogadta el azt az álláspontot, hogy hátrányt jelent az új idény előtt. Azt hangsúlyozták, hogy a 2004–2005-ös szezonban a 2004-es kiírás győztesei közül kettő is kvalifikálta magát a következő évi UEFA-bajnokok ligájába.[3]

2007 decemberében az új UEFA elnök, Michel Platini megválasztását követően bejelentették, hogy az Intertotó-kupát megszüntetik 2009-re. A döntés része volt annak a folyamatnak, melyben az UEFA-kupa/UEFA-bajnokok ligája rendszerének megváltoztatásával kapcsolatos. Ezentúl az eddig innen kvalifikálók az Európa-liga selejtezőiben kapnak helyet, amely négy selejtezőfordulós lesz.

Lebonyolítása

[szerkesztés]

Amíg 1995-ben az UEFA nem vette át a torna szervezését, egy csoportkört és egyenes kieséses szakaszt rendeztek; 60 csapatot 12 öt csapatos csoportba osztottak szét, majd a legjobb 16 csapat vett részt a kieséses szakaszban, melyet oda-visszavágós rendszerben rendeztek meg (beleértve a döntőket is). A két döntő győztese bejutott az UEFA-kupába. 1996-ban és 1997-ben csak a 12 csoportelső jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba, ám ekkor már három döntőt rendeztek. A nemzetek UEFA-együtthatója határozta meg, hogy mennyi indulási jogot biztosítottak egy ország számára.

A csoportkört az 1998-as kiírástól törölték el, innentől kezdve egyenes kieséses lebonyolításban rendezték meg a tornát. A sikeresebb nemzetek klubjai a torna későbbi szakaszában kapcsolódtak be a küzdelembe. Ez a lebonyolítási mód 2005-ig volt érvényben.

A 2006-os tornától kezdve három fordulót rendeztek a korábbi öttel szemben, és tizenegy győztest avattak, akik a harmadik körben megnyerték a párharcukat, s így az UEFA-kupa 2. selejtezőfordulójába kvalifikálták magukat.[6] Az 1960-as évek óta először fordult elő, hogy a győztes csapat (amelyik a legtovább jutott az UEFA-kupában) ténylegesen egy kupát kapott.[7] Az első győztes a Newcastle United lett, amely a 2006-os tornát úgy nyerte meg, hogy a 2006–2007-es UEFA-kupában a másik tíz továbbjutott csapat közül a legtovább jutott.[8]

Minden nemzetből csak egy csapat indulhatott a kupában. Azonban több nemzet nem élt indulási jogával, amit így másik országoknak adtak át a szervezők. Az indulók kilétét minden ország saját szövetsége határozta meg.[6] A gyengébb szövetségek csapatai már az első fordulóban játszottak, a középerősek a második körben csatlakoztak a mezőnyhöz, míg a legerősebb szövetségek csapatai csak a harmadik fordulóban kapcsolódtak be a küzdelmekbe.

Győztesek

[szerkesztés]

2006–2008

[szerkesztés]

Az alábbi lista mind a tizenegy csapatot tartalmazza, amelyek megnyerték a harmadik fordulóban rendezett mérkőzésüket, és így kvalifikálták magukat az UEFA-kupába. A végső győztesek (amelyek a legtovább jutottak az UEFA-kupában, illetve a legjobb teljesítményt nyújtották) félkövérrel vannak jelölve.

Év Végső győztes 3. fordulós győztesek
2008 portugália Braga anglia Aston Villa spanyol Deportivo La Coruña német Stuttgart norvégia Rosenborg olasz Napoli
francia Rennes románia Vaslui svéd Elfsborg svájc Grasshoppers ausztria Sturm Graz
2007 német Hamburg spanyol Atlético Madrid dánia Aalborg olasz Sampdoria anglia Blackburn Rovers francia Lens
portugália UD Leiria ausztria Rapid Vienna svéd Hammarby románia Oţelul Galaţi kazahsztán Tobil
2006 anglia Newcastle United francia Auxerre svájc Grasshoppers dánia Odense francia Marseille német Hertha
török Kayserispor ciprus Ethnikósz Áhnasz hollandia Twente ausztria Ried szlovénia Maribor

1995–2005

[szerkesztés]

Két mérkőzésen dőlt el a párharc, így az összesített eredmény van feltüntetve.

Év Győztes Döntős Összesített eredmény
2005 német Hamburg spanyol Valencia 1–0
francia Lens románia CFR Cluj 4–2
francia Marseille spanyol Deportivo de La Coruña 5–3
2004 francia Lille portugália UD Leiria 2–0 (hosszabbítás után)
német Schalke cseh Slovan Liberec 3–1
spanyol Villarreal spanyol Atlético Madrid 2–2 (büntetőkkel: 3–1)
2003 német Schalke ausztria SV Pasching 2–0
spanyol Villarreal hollandia Heerenveen 2–1
olasz Perugia német Wolfsburg 3–0
2002 spanyol Málaga spanyol Villarreal 2–1
anglia Fulham olasz Bologna 5–3
német Stuttgart francia Lille 2–1
2001 anglia Aston Villa svájc Basel 5–2
francia Paris Saint-Germain olasz Brescia 1–1 (idegenben lőtt góllal)
francia Troyes anglia Newcastle United 4–4 (idegenben lőtt gólokkal)
2000 olasz Udinese cseh Sigma Olomouc 6–4
spanyol Celta de Vigo orosz Zenyit Szankt-Petyerburg 4–3
német Stuttgart francia Auxerre 3–1
1999 francia Montpellier német Hamburg 2–2 (büntetőkkel: 3–0)
olasz Juventus francia Stade Rennais 4–2
anglia West Ham United francia Metz 3–2
1998 spanyol Valencia ausztria Austria Salzburg 4–1
német Werder Bremen jugoszlávia Vojvodina 2–1
olasz Bologna lengyel Ruch Chorzów 3–0
1997 francia Bastia svéd Halmstads 2–1
francia Lyon francia Montpellier 4–2
francia Auxerre német Duisburg 2–0
1996 német Karlsruhe belgium Standard Liège 3–2
francia Guingamp orosz Rotor Volgográd 2–2 (idegenben lőtt góllal)
dánia Silkeborg horvát Segesta 2–2 (idegenben lőtt gólokkal)
1995 francia Strasbourg ausztria Tirol Innsbruck 7–2
francia Bordeaux német Karlsruhe 4–2

1967–1994

[szerkesztés]

Ebben az időszakban nem volt győztese a tornának, csupán a csoportelsők jutottak tovább.

1960-as évek 1967 1968 1969
1970-es évek 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979
1980-as évek 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
1990-es évek 1990 1991 1992 1993 1994

1961–1967

[szerkesztés]

Két mérkőzésen dőlt el a párharc, így az összesített eredmény van feltüntetve, kivéve ahol megjegyzés szerepel az eredmény után.

Szezon Győztes Döntős Eredmény
1966–1967 NSZK Eintracht Frankfurt csehszlovákia Inter Bratislava 4–3
1965–1966 NDK Lokomotive Leipzig svéd IFK Norrköping 4–1
1964–1965 lengyel Polonia Bytom NDK SC Leipzig 5–4
1963–1964 csehszlovákia Slovnaft Bratislava lengyel Polonia Bytom 1–0*
1962–1963 csehszlovákia Slovnaft Bratislava olasz Calcio Padova 1–0*
1961–1962 hollandia AFC Ajax hollandia Feyenoord 4–2*
* – Egy mérkőzéses döntők (beleértve az 1962–63-as kiírást, ami nem hivatalos források szerint oda-visszavágós volt)

A Slovnaft Bratislava megegyezik az Inter Bratislava csapatával (átnevezték), míg az SC Leipzig szintén átnevezést követően szerepelt Lokomotive Leipzig néven.

Győztesek nemzetenként

[szerkesztés]

2006-tól az utolsó forduló nem Döntő néven szerepelt, helyette Harmadik forduló elnevezéssel illeték. Ráadásul ettől kezdődően tizenegy győztese volt a tornának, szemben a régi rendszerrel, amikor három győztest avattak. A végső győztes az a klub lett, amely a legtovább maradt az UEFA-kupa mezőnyében. 2006-tól kezdődően a harmadik fordulós győztesek és vesztesek is szerepelnek a táblázatban. A félkövérrel jelölt csapatok az összesített győztesek.

Nemzet Győzelmek Ezüstérmek Győztes klubok Ezüstérmes klubok
 Franciaország 16 5 Auxerre (2), Bastia, Bordeaux, Guingamp, Lens (2), Lille, Lyon, Marseille (2), Montpellier, PSG, Rennes, Strasbourg, Troyes Auxerre, Lille, Metz, Montpellier, Rennes
 Németország 11 4 Frankfurt, Hamburg (2), Hertha, Karlsruhe, Schalke 04 (2), Stuttgart (3), Werder Bremen Duisburg, Hamburg, Karlsruhe, Wolfsburg
 Spanyolország 7 5 Celta Vigo, Malaga, Valencia, Villarreal (2), Atlético de Madrid, Deportivo Atlético de Madrid, Deportivo, Valencia, Villarreal (2)
 Olaszország 6 3 Bologna, Juventus, Napoli, Perugia, Sampdoria, Udinese Bologna, Brescia, Padova
 Anglia 6 1 Aston Villa (2), Blackburn, Fulham, Newcastle, West Ham Newcastle
 Ausztria 3 3 Rapid Vienna, SV Ried, SK Sturm Graz FC Tirol Innsbruck, SV Pasching, SV Austria Salzburg
 Dánia 3 1 Aalborg, Odense, Silkeborg Odense
 Hollandia 2 4 Ajax, Twente Feyenoord, Heerenveen, NAC, Utrecht
 Románia 2 3 Oţelul Galaţi, FC Vaslui CFR Cluj, Farul Constanţa, Gloria Bistriţa
 Svédország 2 3 Elfsborg, Hammarby Halmstads, IFK Norrköping, Kalmar FF
 Csehszlovákia 2 1 Inter Bratislava (2) Inter Bratislava
 Portugália 2 1 Braga, Leiria Leiria
 Svájc 2 1 Grasshoppers (2) Basel
 Lengyelország 1 2 Polonia Bytom Polonia Bytom, Ruch Chorzów
 Törökország 1 2 Kayserispor Sivasspor, Trabzonspor
 NDK 1 1 Lokomotive Leipzig Lokomotive Leipzig
 Norvégia 1 1 Rosenborg Lillestrøm
 Ciprus 1 Ethnikósz Áhnasz
 Kazahsztán 1 Tobil FK
 Szlovénia 1 NK Maribor
 Oroszország 5 FK Moszkva, FK Szaturn, Rotor Volgográd, Rubin Kazány, Zenyit Szankt-Petyerburg
 Belgium 3 Gent (2), Standard Liége
 Görögország 3 AÉ Láriszasz, ÓFI, Panióniosz
 Ukrajna 3 Dnyipro Dnyipropetrovszk, Csornomorec Odesza, SZK Tavrija Szimferopol
 Bulgária 2 Cserno More Varna, PFK Csernomorec Burgasz
 Csehország 2 Sigma Olomouc, Slovan Liberec
 Izrael 2 Makkabi Petáh Tikva, Bnei Sahnin
 Moldova 2 Dacia Chişinău, FC Tiraspol
 Szerbia 2 Vojvodina, Hajduk Kula
 Azerbajdzsán 1 Neftçi
 Horvátország 1 Segesta
 Magyarország 1 Budapest Honvéd FC
 Litvánia 1 FK Vėtra
 Lettország 1 FK Rīga
 Skócia 1 Hibernian

Lásd még

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Chaplin, Mark: Champions League changes agreed. uefa.com, 2007. december 1. (Hozzáférés: 2007. december 1.)
  2. a b c Elbech, Søren Florin: Background on the Intertoto Cup. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  3. a b c d UEFA Intertoto Cup history. UEFA.com. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  4. a b Intertoto Cup: English Joy. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  5. 1998 Intertoto Cup Draw. EuroFutbal Archive. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  6. a b New look for Intertoto Cup. UEFA.com. (Hozzáférés: 2007. február 20.)
  7. Regulations of the Intertoto Cup 2006 (PDF). UEFA. (Hozzáférés: 2007. április 15.) „The clubs which qualify for ... the UEFA Cup and which subsequently go furthest in the competition each receive a UEFA Intertoto Cup trophy”
  8. Newcastle to lift Intertoto Cup”, BBC Sport, 2006. december 16. (Hozzáférés: 2007. február 20.) 

Külső hivatkozások

[szerkesztés]