2022-re kevés fogadalmam volt (ezt elolvashatod az évzáró bejegyzésemben), de az egyik, hogy immáron 10.alkalommal részt veszek az Olvasónapló blog által életre hívott várólistacsökkentésben (VCS). Összegyűjtöttem egy listába, hogy milyen könyvekkel csökkentem a várólistámat, melyek azok a regények, amik már régóta csak porosodnak a szekrényemen, és várnak az elolvasásra. 

Az igazság szerint ez az év nem úgy sikerült az olvasmányok terén, ahogy terveztem. Kimondhatom: katasztrofálisan keveset olvastam, és majdnem a várólistacsökkentés sem jött össze. Hogy lehetséges ez? Alább kifejtem, és azt is megmutatom, hogy az 2021-es könyvek listájáról miket olvastam el, és kicsit mesélek arról is, hogy hogyan tetszett. 

December közepén újra kihirdette Lobo az Olvasónapló bloggere, hogy elindult a tíz éve töretlen sikernek örvendő várólistacsökkentés (röviden VCS) kihívás. Ennek lényege, hogy olvassunk el a könyvespolcunkról az adott évnél régebbi megjelenéseket. Ez jó alkalom arra, hogy leporoljuk a régi beszerzéseket, és csökkentsük a saját könyvtárunkat. Én is beneveztem, mutatom, hogy mikkel. Drukkoljatok majd, hogy az elmúlt évek sikeressége folytatódjon! 

Hohó! Lassan benne járunk a télben, én pedig még nem is írtam arról, hogy nyár elejére letudtam a váróslistacsökkentésem, ami újabb 12 régóta halogatott könyv elolvasását jelenti Lobo versenykiírása alapján. El is mesélem gyorsan, hogy miket olvastam és hogyan tetszettek, mert külön posztban lusta vagyok értekelni ezeket a könyveket krónikus időhiány miatt. 

10. éve zajlik a várólistacsökkentés, és én majdnem ennyi éve veszek részt a kihívásban néha több, néha kevesebb sikerrel, de mindig lelkesem. Idén is összeállítottam a listámat, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék 2020-ban, azaz mivel fogom csökkenteni a várólistámat.

Még július vége sincs (ez a bevezető bizony ekkor íródott), és én már készen vagyok a 12 könyves várólistacsökkentésemmel. Soha eddig nem történt még ilyen korai teljesítés a részemről. A legtöbb évben decemberben hajráztam és a szilveszteri buli helyett otthon olvastam, hogy végezzek a listámmal. De mi változott? Tudatosabban olvasom? Íme a válaszok és néhány tipp, ha esetleg te is belevágnál jövőre a VCS-be.

Tudjátok, hogy ritkán csinálok kihívásos bejegyzéseket, a nyári tervek / őszi tervek posztoknak én nem látom értelmét, mert nem szeretem megtervezni az olvasnivalóimat. Viszont tavaly is tökre élveztem végiggondolni a félévemet, így idén is kitöltöm a Mid-Year Book Freak Out Taget = a félévi zárás taget. Lássuk, hogy eddig hogyan alakult az évem és miket olvastam, mik tetszettek és mikbe szeretnék majd belevágni még.

Ha már belekezdtem az idei első várólistás (röviden VCS) olvasmányomba, akkor jöjjön az idei lista, és egy kis megfogadnivaló 2019-ben. Mert hát ilyen is van azért, látva az előző évet van még hol javítani, hogy még jobban haladhassak a blogos dolgaimmal és az olvasásaimmal idén is.

Anno, amikor a tavalyi év végén összeállítottam a várólistámat nem gondoltam volna, hogy az előző évek fiaskói után idén végre teljesíteni is tudom. És, hogy mi volt a trükk? Egy kicsit mesélek ezekről is, meg az egész élményekről, mert tanulságok is vannak ám!

PuPillánál láttam meg ezt a booktaget, amit egész érdekesnek tartok arra, hogy talán idén az év felénél én is számot vessek magammal, magamnak, illetve természetesen nektek :) Lássuk, hogy mik voltak idén eddig a legjobbak, milyen könyvek várnak rám még, azaz mit szeretnék még elolvasni.

Igen, a hír igaz, idén is megpróbálkozom a várólistacsökkentéssel, pedig az előző éveket csúfosan elbuktam. Sebaj, minden évben azért elolvasok egy-két könyvet a 12-es pakkból, úgyhogy igazából már ez is siker, ha nem is teljes. Nem tudod mi az a várólistacsökkentés (röviden: VCS)? Minden infó alabb, itt pedig elolvashatod az előző éveim posztjait:

Elérkezett 2017 utolsó napja, így a blog életével kapcsolatos dolgokról is szeretném megemlékezni. Nyugi, nem lesz hosszú, hiszen már néhány másik posztban elárultam erről az évről néhány dolgot úgy mint:


Szóval jöjjön a többi érdekesség, hogy hány könyvet olvastam el idén, hány oldal volt ez összesen, honnan érkeztek a látogatóim a blogra, melyik könyv volt a leghosszabb, melyik volt a legaktívabb hónap a blog történetében, és milyen jó dolgok történetek velem idén, és mik a terveim jövőre.

Lisa Jewell írónő neve nálam egy biztos pont. Ő az az írónő, akit bármikor elő tudok venni, mert mindig szórakoztató, de mégis megható könyveket hozott össze. És szerencsére mindegyik könyvét beszereztem nemrég a Moszkva téri antikvár könyvárusnál potom összegért. Tavaly télen a síeléskor a Harmincasok!? Aztán semmi... című könyvét olvastam el (előzőleg pedig a Vince és Joyt), most pedig a várólistámat csökkentve a 15 perc hírnévvel folytattam. És mondanom se kell, hogy nem csalódtam. Juhú!

Karen Marie Moning (később csak KMM) sorozata már tavaly is szerepelt a várólistámban, akkor az Álom és valóságot olvastam tőle, de hiába telt el lassan egy év még mindig emlékszem, hogy mik történtek a dublini városban MacKaylával, és meglepően gyorsan felvettem a mostani folytatás fonalát a tündérvilágban. Ismét nem csalódtam, mert KMM még mindig tudja, hogy hogyan húzza az olvasó agyát, én meg alig várom, hogy folytassam A hajnalra várva következő részével az olvasást!

Igaz nincs még vége az idei évnek, de már erősen közeledünk 2016 végéhez. 2015-ben sajnos elbuktam a várólistát, és ez sajnos idén sem lesz másként. Sok recenziót vállaltam 2016-ra és kevésszer olvastam úgy, hogy a polcomról válogatok, így már biztosan kijelenthetem, hogy a 2016-os VCS-met bebuktam. A 12-ből idén 2 könyvet olvastam el (Harmincasok és utána semmi... és a Tündérkrónikák 2. részét).

Karen Marie Moning (röviden csak KMM, vagy Moning, mert lusta leszek leírni mindig a nevét) egy istennő. Ezt azóta tudom, hogy tavaly elolvastam a Tündérkrónikák első részét a Keserű ébredést. Sokan sok helyen mondták már könyvesblogos berkekben, hogy a Tündérkrónikák sorozat jó, de hát szkeptikusan álltam hozzá ezidáig. Vagyis addig, amíg el nem olvastam a Keserű ébredést, ami annyira magával ragadott, hogy még blogot is elfelejtettem írni róla. De nagyon tetszett, sőt! Imádtam. Most elolvastam a folytatást, és erről már muszáj vagyok írni is.

Idén is betoltam a VCS-t és naná, hogy felkerült rá egy Lisa Jewell könyv. Mert hát itthon porosodik a polcon az összes regénye, pedig 2 éve nyáron nagyon lelkesen megvettem a Moszkva téren a könyvárusoktól akciósan, de azóta sem haladtam velük. Pedig nagyon szeretem az írónő stílusát, a Vince és Joyt már többször olvastam, úgyhogy igyekeztem az idei első VCS-s olvasmányomat jó szájízzel elkezdeni. És jelentem: SIKERÜLT!

2015-ben újra megpróbálkozom a várólistacsökkentéssel, ha már az idei évet egész korán (december 27-én hahahahaha) letudtam. Nincs igazán koncepcióm, év közben igyekszem haladni a könyvekkel, az elején kicsit meghúzom majd a listát, hogy aztán ne kelljen vele túlzottan sokat foglalkozni. Igyekeztem úgy válogatni az olvasnivalókat, hogy legyenek benne folytatások (hogy haladjak a belekezdett sorozataimmal) és legyenek benne könnyű, rövid olvasmányok (ha nincs kedvem a hosszú könyvekhez), és persze vaskos példányok is (hogy tartson ki az élmény sokáig!).

Egyszóval no koncepció, csak felbasztam felraktam a polcra vegyesen mindent, amit már elég régóta porosodik. Legyen közte szerelmes, ponyva, szépirodalom, sorozat kezdő könyvek, folytatások, krimi,



A rendes 12-es lista: 


Lisa Jewell: Harmincasok… és utána semmi?
Meg Cabot: Airhead 2. – Nikki bőrében
Jonathan Cross: Veszett lelkek városa
Mira Grant: Feed – Etetés
Spiegelmann Laura: Édeskevés
Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Melissa Hill: Kívánj bármit
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
J. R. Johansson: Álmatlanság



Alternatív lista: 


Kristen Kittscher: Paróka az ablakban
Milly Johnson: Yorkshire puding Klub
Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Dorothy Koomson: Barátnőm kislánya
Katie Fforde: Száz boldog esküvőm
John Steinbeck: Kedves csirkefogók
Sophie Gee: Botrányos viszonyok
Baráth Katalin: A fekete zongora
Stephen King: Tom Gordon, segíts!
Elizabeth Adler: Velem Velencében
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Szóval ezek lennének 2015-ben. Drukkoljatok nekem, hogy ügyesen megcsináljam. + mindenkinek hajrá aki elkezdi a várólistacsökkentést, ahogy látom lesznek szép számmal még emberek.

Óh és még nem késő beszállni, infók itt!

A többiek is csökkentenek: Amadea, Lobo

2012-ben ezeket olvastam, 2013-ban is részt vettem, és idén is csináltam szépséges kis listát a 2014-es várólista csökkentésre, amit Lobo, azaz az Olvasonapló bloggerinája talált ki. Még nem késő jelentkezni, tegyétek meg ti is, jó muri a régóta halmozódó könyveket kigyepálni a polcotokról.

Mutatom milyen fejet vágtam a gép mögött ülve, amikor kipipáltam a lista utolsó könyvét:


Tavaly és tavaly előtt még szilveszterkor is olvastam, most csak 27-éig tartott az "őrület", de szerencsére ez a jobbik fajtából való, úgyhogy nem gond :) Most már büszkén leírhatom, idén is teljesítettem a 12 könyves kihívást. De, hogy mik is voltak anno azon a listán? Íme!



Erről a 12-es listáról a Járvány kivételével mindet olvastam (tehát 11 könyvet). Utóbbi azért nem, mert elég vaskos példány és az ünnepek alatt nem gondoltam volna, hogy befejezem. De az alternatív 12-es lista pont azért jó, mert arról is választhattam magamnak, így onnan a Fogadj rám! lett a hirtelen polcról lekapós példány.


És akkor tételesen a lista, és a hozzá kapcsolódó bejegyzések, már ahol vannak.

Joe Hill: Szarvak (5/3 - jobb is lehetett volna, ha kihagyja Hill azt a sok vallási maszlagot)

Scott Sigler: Járvány

Dennis Lehane: Hideg nyomon (5/5 durván beütött, hátborzongató és szörnyű volt, ellenben csodás = tipikus Lehane, imádtam)

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei (5/2.5 - bosszantottak az ikrek, a szellemek, elfuserált volt a vége. jaj, pedig akartam szeretni, de nem.)

Meg Cabot: Airhead – Ki vagyok? - nagyon jól elszórakoztam rajta, nekem ez volt az első Meg Cabot olvasmányom, majd írok róla talán egy kicsit részletesebben is.

Melissa de la Cruz: Álarcban - a Rettegés második része gyorsan olvasható, de már az elsőben sem tudtam mi történt, így kb már erre sem emlékszem. felejthető.

Cecelia Ahern: Lány a tükörben 5/3 - szerettem Ahern könyveit, és bár tudtam, hogy itt másmilyen olvasmányt kapok, mégsem tetszett annyira. A 2 novellából csak az egyik fogott meg.

Art Spiegelman: A teljes Maus - ez a legfrissebb olvasmány, de eléggé meggyőzött. szomorú, és egyben nagyon érdekes volt képregényben olvasni a holokausztról.

Robert Bloch: Pszicho - 5/4.5 - jó kis olvasmány volt, teljesen hozta a film(ek) hangulatát, nyomasztó volt, és sokat meg tudtam belőle Bates-ről is.

Christopher Moore: Ördögöd van! - nem írtam a könyvről, és azóta már túl is adtam rajta a Rukkolán. nem nőtt a szívemhez Moore ezen műve. biztos van jobb is ezeknél, nálam ez nem talált be és egy darabig nem is próbálkozom több Moore-ral. ez volt az első, de csalódtam. ajánljatok jobban ha van neki :)

Sophie Kinsella: Kétbalkezes istennő - 5/5 - imádtam! annyira jól elszórakoztam rajta. pont ezért szeretek Kinsellát olvasni. könnyed, szórakoztató, de kellőképpen komoly és néha őrültségeket tesznek a főszereplők, mégis nagyon szerethetőek.

Jo Nesbø: Denevérember - úúúúhh az első Harry Hole sztori elég jó volt, végre több mindent értek az előzményről és Hole-ról, ráadásul Ausztráliáról olvasni (szívesen elutaznék oda bármikor) nekem eléggé öröm volt. a gyilkosra sem jöttem rá gyorsan, így a végéig kitartott a lelkesedésem. majd írok róla szerintem később posztot.

Alternatív listáról pedig: 

Jennifer Cruise - Fogadj rám! - szórakoztató volt, gyorsan kiolvastam, igazi csajos könyv a "duci vagyok, fogadjam el magam, úgyis jön a herceg fehér lovon, de mi van ha a férfi egy dög?" témakörből. szimpatikusak voltak a szereplők, és végre egy szerelmes csávó, aki nem kihasználni akarja a csajt és ágyba vinni! majd írok róla talán később rövidebben, mert megérdemelné a posztot.

Ez pedig a Moly-on átvett jelvény, ami járt azért, mert végig csináltam az idei kihívást :)

* nyilván a Vörösmarty idézetben férfi munkáról van szó, de átírtam, így jobban illik rám. A vers egyébként a Gondolatok a könyvtárban utolsó sora.


 

Ezer éve húzom, hogy írjak a Csillagainkban a hibáról, meg a Ha maradnékról, de valahogy nem tudok úgy érdemben nyilatkozni róla, hogy megérjenek 1-1 bejegyzést, így gondoltam röviden írok róluk. És ha már akkor itt tartok hozzácsapom a legfrissebb olvasási élményemet a Highgate temető ikreit. Mert miért is ne? Mondjuk utóbbi eltér a "megható fájdalmas tinirománcot leíró YA regényektől", Niffenegger regénye másként érintett meg, mondhatnám úgyis is, hogy felbosszantott, de erről alább.

John Green: Csillagainkban a hiba

Szerelmes vagyok beléd – mondta halkan.

– Augustus! – szóltam rá.

– Ez a helyzet – felelte. Rám nézett, és láttam a szarkalábakat a szeme sarkában. – Szerelmes  vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes  vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen,  valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is  tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.

– Augustus! – ismételtem, mert nem tudtam, mi mást mondhatnék. Úgy éreztem, mintha  minden emelkedne bennem, mintha belefulladnék ebbe a kísértetiesen fájdalmas örömbe, mégsem  tudtam válaszolni. Semmit sem tudtam. Csak néztem rá, és hagytam, hogy engem nézzen.

Azt hiszem rajtam kívül, kábé már mindenki olvasta John Green regényét mire én is odajutottam, és ugyanennyien írtak is róla. Azoknak, akik olvasták nem lesz sok újdonság a bejegyzésben, azok akik nem olvasták ők spoilermentes véleményt kapnak a Csillagainkban a hibáról. Előre szólok nem lesz hosszú post, mert erről nem lehet hosszan írni. Ez valakinek vagy tetszik, valaki vagy kiolvassa, vagy nem olvassa, és nem is érdekli.